• Egyéb

    Vízumtörténet 1: az elhatározás

    Vízumszerzésünk története „majdnem” vágatlanul.

    A napokban Bertók Zolitól kisebb „fejmosást ” 🙂 kaptunk azért, mert nem nagyon írunk a frissen elkészült blogunkba. Mitagadás, igaza volt. Ha már van hol megosztani másokkal is, mi történt velünk az utóbbi 5 évben, akkor használjuk is ki a lehetőséget.

    Valahogy botor fejjel azt gondoltuk, hogy olyan sokan leírták már saját kis történetüket, a miénkre ki lesz kíváncsi? Aztán rájöttünk, hogy minden eset más és más, és ha csak egyetlen ember is kíváncsi rá, akkor igenis le kell ülni a gép elé, és bepötyögni a betűket egymás után. Nos, az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a mi kis tortúránkat. Nem viccelek, az volt!

    De kezdjük az elején.

    I. FEJEZET: Az elhatározás.
    A dátum: 2002. nyara

    Minden Katám ötlete volt. 🙂

    Mikor 96-ban megismertük egymást, még vidéken éltünk és dolgoztunk mindketten, de Ő már ekkor említette nekem a nagy utazást. Én akkor még csak legyintettem rá, hogy persze álmodozz csak, aztán majd a bilibe ér a kezed, de csak nem akart letenni a dologról. Múltak az évek, közben felkerültünk Budapestre, vettünk egy kis lakást, de én még mindig nem foglalkoztam a témával. Ő bezzeg állandóan azzal jött haza, hogy aznap éppen mit olvasott a neten és a listán, meg hogy milyen jó lenne ha én is belemerülnék a témába.

    Na, gondoltam addig úgysem lesz nyugtom, üsse kavics. Hol van az az AU-s lista. Belementem a dologba, feliratkoztam a listára. Bennfentes lettem! Nem ragozom tovább, rendszeres lista-olvasó lett belőlem is. Ekkor mar 2001-et írtunk.

    DE!

    Még mindig nem tudtam elhinni, hogy ez nekünk is, egyszerű vidéki kétkezi melósoknak is sikerülhet. (aztán később kiderült, hogy mindkettőnk szakmája hiányszakma, én autószerelő vagyok, Katám pedig földmérő mérnök) Szóval továbbra is gyűjtöttük az információt, ill. főleg a párom, mígnem azon a szép nyári napon döntés elé kényszerültem: vagy most belevágunk, vagy most vágunk bele!

    Hát lehet erre nemet mondani?

    Igen ám, de mi legyen az első lépés? Azt tudtuk, hogy nekünk a gyenge láncszem a nyelvtudás. Azt is tudtam, – mert az iskolában mechanika órán megtanultam- hogy minden szerkezet csak annyira erős, mint annak leggyengébb eleme. Nincs más hátra, mint előre. Mégpedig egyenesen Angliába. Katám két hét alatt leszámolt a munkahelyén, és már ment is bébicsősznek és nyelvsuliba a ködös Albionba. Egy évre.:-( Én meg maradtam tartani a frontot, vigyázni a lakásra, meg vigasztalni Katám szüleit.

    Mikor ő elrepült és én hazaértem a reptérről az üres lakásba, akkor tudatosult bennem igazán, hogy mibe is vágtuk a fejszénket, és hogy egy jó darabig nem látjuk egymást. Bevallom férfisan, elsírtam magam.

    Papi

    folyt. köv.

  • Egyéb

    Köszönet

    Álljon itt egy bejegyzés, ami a köszönetnyilvánításról szól, úgy mint az „Oscar” átadásokon.

    A mai nappal „hivatalosan” is publikáltuk blogunkat, ami ugyan már szeptembertől tartalmaz bejegyzéseket, de az egyéni stílus kialakítása HTML tudásunk hiánya miatt elmaradt. Ezért nem akartuk addig a „nagyközönségnek” bemutatni, amíg egy élvezhetetlen, fekete-fehér, fejléc nélküli és átláthatatlan krixkrax az egész.

    De ennek vége! A mai napon sikerült a végső simításokat is elvégezni rajta.

    Szeretnénk megköszönni a több mint 2,5 órás HTML programozást volt munkatársamnak N.Lacinak, aki szinte a teljes HTML részbe bravúros gyorsasággal és hozzáértéssel belepiszkált, úgy hogy közben még magyarázta is nekem, hogy mi mit csinál és mi miért van. Elhangzottak ott „tag”-ek, ciklusok, „div” parancsok, volt ott kacsacsőr felkiáltójellelés még sok minden más. (ami nekem első ránézésre kötésmintának majd kínai írásjeleknek tűnt)

    Továbbá szeretnénk megköszönni N.Gábornak (alias Nagyi) a fejléckép kitalálását és elkészítését, így a képpel kapcsolatban a „teljes felelősség” őt terheli. 🙂

    Köszönet illeti P. Andreát is, aki igazán hozzáértő módon éveken keresztül egyengette és fordította a vízumhoz szükséges hivatalos iratainkat.

    És végül, de nem utolsó sorban köszönet Krisznek és Tekinek, Tybnek, Kropinak, akik „kintről” e-mailen keresztül segítettek a „blog-kreálás” kezdő lépéseinél.

    KÖSZÖNJÜK!

    Kata, Papi

  • Egyéb

    Búcsúparty

     

    Október 23-án szüleimnél (mert ott van kert) megtartottuk a Búcsúparty-t. Elbúcsúztattuk magunkat. 🙂 Kb. 20-25-en voltunk: barátok, munkatársak és család.

    Két nappal előtte ráfestettem Ausztráliát egy lepedőre, amit a kerti-party napján kitettünk apukámmal a kapura, hogy mindenki oda találjon. (szerintem jól sikerült, képek itt vagy a KÉPEK oldalon)

    Volt bográcsgulyás, tárcsában sült röfi, pipi és kolbász. Aki úgy érezte, hogy még éhes, nyárson süthetett szalonnát. Anyukám 1 kg lisztből bekevert palacsintát és folyamatosan sütötte. Na és mi volt még? Na mi? Hát MARLENKA ! (remélem Au-ban ismerik a MARLENKÁT…)

    Készítettem még egy meglepit, amivel elbúcsúzúnk a munkahelyeinktől, de azt még nem árulhatom el, mert decemberben lesz az elköszönés és nem akarom lelőni a poént.

    A sütögetős buliról készült képek is a KÉPEK oldalon vannak, sajnos jelszavas, mert 1-2 emberke jelezte, hogy nem szívesen lenne fent a világhálón.

    Kata