január, 2007

  1. Megerkeztunk

    január 31, 2007 by kata_papi

    Megerkeztunk

    Itt most este 3/4 7 van. Reggel, ahogy az a nagykonyvben meg van irva pontosan landolt a gepunk. Mar eppen ideje volt, mert ennyit soha nem ultunk, mint most.

    A repteren vart minket Dennis & Rene (az onkentesek). Vegtelenul kedvesek voltak. Adtak egybol fempenzt, mert az ugye nekunk nem volt csak ,papir, amivel felhivtuk a berelt autost, aki jott is. Utana ,onkenteseink, elvittek a szallasra. (normalis, tiszta, a TV-n kivul minden benne van ami kell)

    Ja meg az is ami nem! Egy oraja a furdobe egy akkora pok tevedt be, hogy majd ossze sz…..tam magam. Kiabalas Papinak, poharat hozzon, amit raboritottunk es most folyik a targyalas, hogy mi legyen vele. Meg nem sikerult Ausztralia mergezo allatainak ismerteto konyvet beszerezni, ezert holnap feltesszuk ide a fenykepet, aki tud rola valamit jelezze, hogy kivegzes legyen vagy attelepites. Kinezete: 5-6 cm nagysagu (bazi nagy), szoros mint a madarpok es az elso ket laba csikos, ha jol lattam. Remelem nem mergezo! Mindenesetre tudjuk a segelyhivas szamat: 000 (ez mindenkit riaszt)

    Fontos! Itt ahol lakunk nincs internet. Most egy kinai pali boltjabol penzert netezunk. Ma este megnezzuk a konyvtar nyitvatartasat es holnap onnan jelentkezunk be a kepekkel, mert ugye innen lemegyunk az ocean partra! :)

    Es utana lefekszunk aludni, mert hetfo este 6 ota nem aludtunk. (nem tudtunk a gepen, de majd errol is bovebben a konyvtarbol)

    Jol vagyunk. Idoeltolodast nem erezzuk. Puszi Mindenkinek!

    Kata, Papi


  2. Kivándorlás 8: akkor elindulunk

    január 29, 2007 by kata_papi

    Eljött a régen várt óra, el kell indulnunk egy új világba, amit mi választottunk magunknak. Bizonyára nem lesz könnyű dolgunk. Mégis belevágunk, hogy megmérettessük magunkat, mire is vagyunk képesek együtt, kéz a kézben. S ha valami oknál fogva nem találjuk meg számításainkat, akkor sem fogunk kétségbe esni, hiszen majd elmondhatjuk magunkról, hogy mi megpróbáltuk.

    De ha most nem használjuk ki ezt az óriási lehetőséget, akkor lehet, hogy örök életünkben bánni fogjuk, hogy nem volt elég bátorságunk hozzá. Azt pedig nem akarjuk.

    Hamarosan friss élményekkel gazdagabban fogunk jelentkezni, s ígérjük, hogy őszintén megírjuk a velünk való történéseket, akár sírunk, akár nevetünk.

    Viszlát: Papi, Kata

     


  3. Kivándorlás 7: az ideiglenes címünk

    január 19, 2007 by kata_papi

    Végre, az utolsó pillanatban megkaptuk ideiglenes szálláshelyünk címét, így aztán nem kell szállodába mennünk. Azért ez nem elhanyagolható szempont, főleg a költségek miatt. Három hónapig maradhatunk, addig kell saját albérletet találnunk.

    Már meg is néztük, igaz csak madártávlatból (Google Earth), nekünk tetszik.

    A cím:  42/15 Sussex Terrace

    Hawthorn SA 5062

    Már csak másfél hetünk van, most éppen az OTP-vel küzdünk, hogy tudjunk utalni a kinti számlánkra.

    Üdv: Papi

    folyt. köv.

     


  4. Kivándorlás 6: az 1 köbméter

    január 13, 2007 by kata_papi

    Végre valahára sikerült feladnunk az 1 köbméteres pakkot (képek itt vagy a szokott helyen), amit a mai napon vitt el a kamion Hamburgba a kikötőbe, ahol hajóra rakják és irány az Új Világ! Mindenünk belefért amit szerettünk volna feladni, igaz a 39 nm-en nem sok mindent lehet tárolni. Az egész 226 kg lett, pontosan 1 köbméterben. Kisebb-nagyobb dobozok vegyesen, összesen 29 db. Nagyjából egy-másfél hónap alatt ér célba, tehát mi már régen kint leszünk mikor megérkezik.

    S most következzenek a részletek:

    A pakkról készült listával (4 példány) a kezünkben felkerestük a Magánforgalmi Fővámhivatalt Csepelen a Petróleum utca 4-ben. Házszámot ne keressetek, de ha már a MOL üzemanyag bázisánál vagytok forduljatok vissza, mert akkor már túlmentetek a célon, ha nem is sokkal.

    Első lépés: a VPID szám megkérése, mely élethosszig érvényes és feljogosít a csomag külföldre juttatására. Keressétek Paukovics Józsefné Ágit (30/241-1670) a ZOLL 2002 vámügynökségnél, aki gyorsan és kedvesen megadta nekünk a kért számot. A 4 példány listából hármat egyből itthagytunk. Miklóséknak még csak 6000 HUF-ba került a dolog 2006-ban, nekünk már 10 ezret kellett fizetnünk. :-(
    Még itt szóba került a vámszemle kérdése. Pontosabban az, hogy kell-e vagy sem. Végül annyiban maradtunk, hogy a mi érdekünk kérjük-e, mert ha nincsenek lepecsételve a dobozok, ki tudja mi minden illegális dolgot pakolnak bele az út során. (lehet hogy sok krimit nézünk?) Így aztán mi is átballagtunk a vámtiszthez lepecsételtetni a papírjainkat, illetve szemlét kérni.

    Másnapra kaptunk is időpontot. Azt ígérte délelött jön, de délig biztosan odaér hozzánk. No ennek örömére reggel 8-kor már ott álltunk glédában, egyik kezünkben egy tekercs ragasztó, másikban olló, hogy amint leellenőrizte a doboz tartalmát, mi már ragaszthassuk is, hogy a pecsétet rányalhassa.

    11.45-kor esett be. :-(
    Remek, akkor kezdjük.

    Volt egy régi, de nem múzeális értékű Szmena Szimbol márkájú üzemképtelen fényképezőgépem, amit még apukámtól kaptam. Mintha sejtettünk volna valamit, az 1-es doboz legtetejére került. Nézi a listát a vámos: láthatnám a fényképezőgépet? Ó persze, és már nyomom is az orra alá. Mondja rendben, lezárhatják a dobozokat.
    Kérdem én, hogy ennyi volt? Igen, ennyi. (?)

    Nekiestünk a dobozoknak, mármint elkezdtük eszeveszetten ragasztani őket, hogy ne sokáig raboljuk egymás idejét. Mikor kész volt az első, mondom lehet pecsételni. Mire ő: azt nem kell, itt írják alá, 4000 HUF lesz. Megállt a kezünkben a munka. Nem kell pecsételni? Nem, minden rendben van. Ha ő mondja?! Fizettünk, átvettük a számlát és az összes dokumentációt ami eddig összegyűlt velünk kapcsolatban (még egy kislemez is volt benne, mármint mágneslemez), majd elbúcsúztunk egymástól. Kérdem én, de most már csak magamban: mire volt jó ez az egész ? Na mindegy. Ezzel a paksamétával még vissza kellett menni a vámhivatalba a vámtiszthez, aki kiállított nekünk egy határozatot, miszerint küldhető a csomag.

    Második lépés: el kell vinni a pakkot a vámtiszttől kapott határozattal együtt a szállítmányozó céghez. Ebben Tibor barátunk segítségét is igénybe vettük, aki két hónappal később érkezik a családjával Adelaide-be, és mi fogjuk őket várni.
    Másnap tehát irány a TRANSALKIM raktára Újpesten a Megyeri útnál, az Ipari park utca 4-ben. Itt kell úgynevezett betárolási papírt kérni, és itt kell újra összeállítani a raklapra a csomagot, majd jól “becsomagolni”, és könnyes szemmel búcsút venni tőle.

    Én azt gondolom, hogy a legjobb ha mindenki saját maga végzi az utolsó simításokat a csomagján, az a biztos. Mi is így tettünk. Szépen összeraktuk, jó sokszor körbetekertük fóliával, és még le is pántoltuk. Kívülre a fólia alá, minden oldalra ragasztottunk egy-egy papírt, amelyen Katám neve és a célállomás szerepelt. (ezt a papírt ott nyomtattuk az irodán mert otthon elfelejtettük, de nagyon segítőkészek voltak)

    Harmadik lépés: a csomagot hátrahagyva a betárolási papírral el kell menni az AUSTROMAR-hoz a Bécsi útra rendezni a piszkos anyagiakat. Újdonság, hogy itt helyben meg lehet kötni a biztosítást a csomagra, így került a mi biztosítási kötvényünkre az AU01-es kötvényszám. :-)
    Krisznek üzenjük, hogy megtette hatását a blogjában leírt méltatlankodás, miszerint nem reklámozták, hogy kint is kell fizetni a kikötői szolgáltatásokért. Nekünk már felhívta a figyelmünket erre a nem elhanyagolható részletre is az ügyintéző Gábor. Mi több, behívta BZ honlapján az ominózus beírásodat, mire mi csak mosolyogva közöltük, hogy igen, ismerjük a történéseket.

    Azt kell mondanom, hogy mindvégig hozzáértő és gyors munkamenettel találkoztunk, bár egy-két helyen vannak még “gyermekbetegségek”.

    Végezetül álljon itt a mi egy köbméterünk feladásának összegszerű részletezése:

    Műanyag raklap: 2.200
    Fólia: 1.600
    Pántoló szalag: 2.800
    VPID szám: 10.000
    Helyszíni vámszemle: 4.000
    Szállítási díj: 80.000
    Biztosítás: 15.000
    ————————————————————-
    Összesen: 115.800 HUF + jónéhány km benzinköltség. :-)

    Papi

    folyt. köv.


  5. Kivándorlás 5: szállás, autóbérlés, bankszámla

    január 7, 2007 by kata_papi

    Megvan a szállásunk! :)

    A szállásfoglalást még 2006 december elején elküldtem. Visszaírtak, hogy rendben vették az igényünket, de vegyem figyelembe, hogy a szállások száma korlátozott és sokan szeretnék igénybe venni.

    Nyugodjak meg, mert kiutazásunk előtt 28 nappal majd értesítenek, hogy jutott-e nekünk ilyen szállás vagy sem. Ha nem jut addig is böngésszem az általuk küldött rövid távú szállások listáját. (lakókocsi parkok, motelek, backpackers-ek, apartmanok) Ezek viszont elég drágák és nem igazán szeretnénk azt a kis kivitt tőkénket már az első 1-2 hétben elszórni, ezért kicsit izgultunk, hogy jusson szállás.

    Szinte percre pontosan 28 nappal (ahogy azt még december elején írták) az indulás előtt e-mailt kaptunk tőlük. (OAA Service) Megírták, hogy rendben a szállásfoglalásunk, van hely és az indulás előtt 7-10 nappal erősítsük meg, hogy biztos megyünk-e és akkor elküldik a pontos címet.
    Pipa! (szállás megvan)

    Ennek örömére autót béreltünk!

    Az autóbérlés Papi nevén fut, mert hát ez amolyan “férfi dolog”.
    Az Adelaide-i reptéren 2007. január 31-én reggel 8:00-kor fog várni ránk a 7 napra kibérelt Toyota Corolla Sedan. Hét napunk van arra hogy megtaláljuk a saját autónkat. (ami jelenleg “Flakon” azaz Ford Falcon személyében lebeg a szemünk előtt, de ha a kereskedésben meglátunk valamit ami “szerelem lesz első látásra” akkor nem biztos, hogy “Flakon”)
    Pipa! (autó megvan)

    Megnyitottuk a bankszámlát is!

    Egyelőre a Westpac-nál nyitottunk számlát. (majd kint kiderül, hogy maradunk-e ennél a banknál vagy váltunk). Azért választottuk ezt a bankot, mert a honlapjuk sokkal kezelhetőbb volt mint az ANZ-é. Egy kedves ismerősünk (akiket neten keresztül ismertünk meg és már mi fogjuk őket március elején várni Adelaide-ben) segített nekünk kitölteni a bank formanyomtatványát.

    Azóta a bank már vissza is írt, hogy vették a bankszámla-nyitási kérésünket és 4 munkanapba telik míg megnyitják. Utána küldik a számlánk adatait, amivel tudunk a számlára pénzt utalni, de kivenni addig nem tudunk, amíg személyesen egy Westpac banknál nem aktiváljuk a számlánkat. Erre azért volt szükség, mert mi már az első héten meg szeretnénk venni a saját autónkat, és nem akartunk kitömött zsebekkel repülőre szállni. Na meg úgy tudom, hogy egy bizonyos összeg felett be kell jelenteni hogy mennyi pénz van nálad.
    Pipa! (bankszámla megvan)

    Ki vár minket?

    Még korábban (kivándorlás-1-es bejegyzésemben) írtam, hogy senki. Viszont van arra lehetőség, hogy attól a “társaságtól”, akik a fent említett 3 hónapos szállást adják a “friss” bevándorlóknak biztosítanak a reptérre “Meet and Greet Service”-t. Azaz egy önkéntes kocsival kijön elénk és elvisz a szállásra.

    Sokat gondolkodtunk a dolgon. Kérjük, ne kérjük, mi legyen…

    Először úgy döntöttünk, hogy nem kérjük. Nem vagyunk mi elveszett gyerekek. Autónk lesz. Térképünk van. Térképet tudjuk használni. Kora reggel érkezünk, lesz egy teljes napunk sötétedésig, hogy eltaláljunk a szállásra. Illetve nem akartunk kapkodást, rohanást és nem tudtuk, hogy ennek az önkéntesnek éppen milyen napja lesz. Meg is írtam az OAA szervezetnek, hogy erre nem tartunk igényt. Időközben beszélgettünk Szilviékkel (fentebb írtam, hogy márciusban már mi várjuk önkéntesen őket a reptéren) és ők mondták, hogy sose lehet tudni, hogy mi sül ki a dolgból. Lehet, hogy olyan valaki jön ki, aki épp földmérő és tud segíteni munkakapcsolatban, vagy bármi másban.

    Ezek után újra összeült a 2 fős családi tanács és napirendre tűztük, hogy kell vagy nem…
    A végén hajlottunk a kell felé, de a végső lökést az OAA szervezet adta meg, aki miután írt nekünk, hogy megkaptuk a szállást, figyelmeztetett minket, hogy mi ugyan elzárkóztunk a “Meet and Greet Service”-től, de ő ajánlja hogy vegyük igénybe. Visszaírtam, hogy átgondoltuk és szeretnénk igénybe venni az önkéntesüket.
    Pipa! (várni fog valaki a reptéren, aki a következő táblát fogja a kezében szorongatni: “Welcome Garami”) :)

    Kata

    folyt. köv.