Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy én voltam az a trehány, aki nem csinálta meg a bejegyzést a munkáról.

Amikor egy hónapja szerdán megérkeztünk Dennisék mondták, hogy a szombati újságban vannak az álláshírdetések. Szombaton vettünk egyet, egy állás volt benne, jelentkeztem. Aztán a következő szombatiban is volt egy, arra is jelentkeztem. Időközben az első visszajelzett, hogy menjek be interjúra. Bementem, elég kevés a fizetés, mondták, hogy visszaszólnak ha kellek nekik. (ez volt az utlsó bejegyzésem és gondolom mindenki várta a fejleményeket…)

A második írt egy levelet, hogy majd behívnak egy személyes interjúra. Azt hittem hogy itt ez az elutasító válasz, ezért már el is felejtettem őket, mígnem tegnap előtt kedden csörgött a mobilom, hogy akkor szerdán kettőre menjek be. Először azt se tudtam ki hív, nem emlékeztem rájuk. (tegnap nem tudtam menni, hívtam őket hogy tegyük át mára, mert tegnap megérkezett a hajós csomagunk, természetesen bonyodalmakkal, de ezt majd Papi megírja)

Két héttel ezelőtt (amikor még a könyvtáros internetet használtuk) találtam egy harmadik földmérői állást is. Igaz már két hete lejárt a beadási határidő, de azért beküldtem az anyagomat. Három nap múlva ők is behívtak egy interjúra. Elmentem.

És most a tények:

Első állás (surveyor assistant): viszonylag alacsony fizetés, „permanent” (állandó), irodai munka + terepi munka, 4 hét fizetett szabi, 2 hét betegszabi, és felajánlották a munkát nekem.

Második (CAD drafter): még nem tudom, ma megyek. De mivel a szakmámban szeretnék dolgozni, ezért nem biztos, hogy ez a nyerő. Azért elmegyek az interjúra.

Harmadik (surveyor): kicsivel több pénzt adna, DE! „casual” (ha van munka van pénz, ha nincs azt mondja viszlát, ha szabira megyek azt nem fizeti), viszont adna kocsit + laptopot + mobilt + behúzná az internetet a lakásba + teljesen önálló munka. Egy ember, egy mérőműszer, egy feladat, otthoni munka, kapcsolattartás interneten és telefonon. Ő is felajánlotta a munkát nekem.

Sokat gondolkodtam az első és a harmadik állás között. Végül arra jutottam, hogy az elsőt fogadom el, mert szükségünk van a munkaviszonyra . Azt is tudom, hogy a létra alján kell kezdenem, meg kell tanulnom az itteni földmérési dolgokat. Azt is tudni kell, hogy én ugyan földmérő vagyok, de otthon csak 1 évet dolgoztam terepi földmérőként (10 évvel ezelőtt), azóta teodolit vagy más fejlettebb műszer nem volt a kezemben. Ezért döntöttem úgy, hogy az elsőt fogadom el. Ők mondták, hogy ha megfelelünk egymásnak, a próbaidő (3 hónap) után emelik a pénzem és hajlandók támogatni abban, hogy „licensed surveyor” legyek. (hogy dolgozhassak mint vállalkozó)

Kedden (13-án) kezdek!

Kata

Elnézést, hogy eddig nem számoltunk be Tiborék és Szilviék érkezéséről, de kicsit be voltunk havazva. Egyrészt Irén eláztatása miatt, másrészt pedig bonyodalmak 🙂 voltak az 1 köbméterünket illetően, de erről majd a következő bejegyzésben lesz szó. A lényeg, hogy már itt van a csomag, de ez sem volt egyszerű eset.

Igen, megszálltuk Adelaide-et. Egy hónapon belül 9 fővel gyarapodott a magyar bevándorlók tábora. Tiborék (Tibor, Juli, Domi és Hanna) múlt hét pénteken érkeztek, s bár nagyon fáradtak voltak, arcukon látni a megérkezés örömét:

Szilviék pedig ( Szilvi, Tamás és Gábor) kedden este tették lábukat újra erre a kontinensre, mert ők egyszer már kipróbálták, milyen is az élet „fejjel lefelé”:

Ami minket illet, Katám jövő héten elkezd dolgozni, én pedig beülök az iskolapadba, hátha ragad rám egy kis dél-ausztrál tájszólás. HÁJGÁDÁJMÁJT!

Minden jót: Papi, Kata

Irén. Ő az alsó szomszédunk, és már egész jól összebarátkoztunk vele a költözésünk alatt. Szegénykém „nem” szeret beszélni, így aztán megtudtuk, hogy a szülei eredetileg lengyelek, de ő már az akkori Csehszlovákiában született, s még gyerekkorában települtek ki Ausztráliába. Fotózással foglalkozik, egyedül él, így aztán minden lehetőséget megragad egy kis beszélgetésre. Nem is baj ez.

S hogy miért írok róla? Meg van az oka. Ami pedig nem más, mint az, hogy annak örömére, hogy ilyen jól összebarátkoztunk, másnap hálából eláztattuk a fürdőszobáját. 🙁

Nem tehettünk róla, nem a mi hibánk, csak éppen megint velünk történt meg.

Jött fel hozzánk megrémülve, hogy a fürdőjében a plafonon a lámpából folyik a víz. Előtte éppen zuhanyoztam, így biztosak voltunk benne, hogy a hiba nálunk van. Telefon a tulajnak, majd kiderült, hogy fél évvel ezelőtt már volt egy hasonló eset, lehet hogy nem csinálták meg rendesen.

Ezért aztán már napok óta nem tudunk zuhanyozni, csak a kádban fürdeni, ami elég macerás. Holnap, hétfőn jönnek a csövesek szétverni amit kell, bízunk a legjobbakban.Irén egyébként felajánlotta, hogy nála bármikor zuhanyozhatunk ha kedvünk tartja.

Éljen a magyar-lengyel barátság!

Papi

Beköltöztünk. Mármint az új albérletünkbe. S mint annyiszor már, ez sem ment olyan simán, mint ahogy elképzeltük. De sebaj, az élet örökös küzdelem, mert különben lehet, hogy unatkoznánk.

S akkor a részletek.

Van egy mondás, melyet apósom szokott emlegetni (aki igazi ezermester és műszaki ember), miszerint: „minden lakat, minden zár, balra nyit és jobbra zár”. Persze vannak kivételek, de nagy általánosságban érvényes ez a bölcsesség.

Nos, ezt a bölcsességet abban a pillanatban elfelejtheted, amint kiérkeztél AU-ba. Szinte minden a fordított módon működik.Ha az otthoni mozdulattal akarod nyitni az ajtó zárját, éppen bezárod. A villanykapcsolók is éppen fordítva vannak bekötve. A konyhaszekrény ajtajai közül először a bal nyílik, aztán a jobb. A közlekedésről ugye nem kell beszámolnom, és jobb, ha a járdán is betartod a balra tarts szabályt, nehogy összeütközz valakivel. Bár erre nem sok esélyed van, mert nem lesz senki, aki veled szembe jönne a járdán, kivéve bent a belvárosban. A city-n kívül élő embert nem sokszor látni a járdán sétálni, mert a távolságok miatt mindenki kocsival jár.

Mi kezdtük megszokni ezeket a fordított dolgokat, de mégis pórul jártunk.Én is műszaki ember lennék, vagy mifene, ezért aztán mindenki okulására írom a következőket. 🙂

Történt ugyanis, hogy a beköltözés előtt pár nappal, egy keddi napon már megkaptuk a lakás kulcsait, így elkezdhettük birtokba venni azt. Katám telefonon keresztül megkötötte az új villany-és gázszerződéseket, és internetet is rendeltünk. Személyesen sehová sem kellett bemennünk.

Aztán pénteken újra megjelentünk a lakásban, hogy birtokba vegyük. Kapcsolnánk a villanyt, nem működik. Nem volt áram a lakásban. Gondolkodjunk. A szerződést megkötöttük, mától él a dolog. A lépcsőházban van villany, így csak nálunk lehet a gond. Gondoltam biztosíték, bár a tulaj azt mondta korábban, hogy ő még sosem cserélt biztosítékot. Mindegy mondom, megnézem. Lesétáltam a kapcsolószekrényhez. Kinyitom az ajtót, és egyből látom, hogy egy szép sárga cetli van ragasztva az egyik kapcsolónkra. Letéptem, olvasom, annyit megértettem, hogy egy figyelmeztetés, miszerint az új lakónak új szerződést is kell kötnie.

Mondom az meg van, de miért nincs áram a lakásban?! Nézem a kapcsolóinkat, mindegyik FEL van kapcsolva, még láttam is az egyiken az ON feliratot. Nem értettem a dolgot, de annál bosszúsabb voltam.

Lakásba fel, Katám el kezd telefonálgatni. Először a tulajnak, ő sem érti a dolgot. Aztán a szolgáltatónak. Nagy nehezen eléri őket, s mire odáig jutna, hogy a problémát is elmondhatná, megszakad a vonal. Sebaj, újra próbálkozik, most sikerül elmondania. Továbbra is tanácstalan mindenki. Szerződés rendben, a szerelő volt kint óraállást nézni, ő is mindent rendben talált. Azt tanácsolták, kapcsoljuk fel a főkapcsolót. (?)

Miért? Le van kapcsolva? Szerintük igen, nézzük meg újra. Mondjuk (már kicsit erélyesebben) az nem lehet, voltam lent, megnéztem, minden fel van kapcsolva. De nézzük meg újra!

Lementünk. Megnéztük. Az összes kapcsolónk FEL volt kapcsolva. Most már azért jobban is megnéztük, mi is van a dobozon belül. Az összes többi lakás főkapcsolója LE volt kapcsolva, csak a miénk figyelt felfelé. Lekapcsoltuk, felmentünk a lakásba, és lőn világosság!

Összenéztünk, lehuppantunk a kanapéra, és csak ültünk mosolyogva. Ez nem lehet igaz! Mikor indul az első járat hazafelé???

Ahogy Bertók Zoli szokta mondani: sok mindennel fogunk találkozni, amiben nem lesz logika, s ne is keressük! Nos, ez olyan volt, s mentségemre legyen szólva amiért ilyen bakit elkövettem, hogy ebben az országban semmi sem az, aminek látszik. 🙂

Képeket itt láthattok a lakásról, de ezek még az eredeti állapotot mutatják, amint kicsit belaktuk, teszünk fel újakat.

Ui.: jobban belegondolva, nem rossz megoldás ez a lekapcsolósdi, mert így mindenképpen le kell menned a szekrényhez, és akkor már a cetlit is megtalálod, hogy új szerződésre is szükséged van. Nem rossz, ha tudod hogyan is működik ez az ország!

Papi