május, 2007

  1. Vihar

    május 31, 2007 by kata_papi

    “Kisebb ” vihar söpört át a térségen kedden és szerdán. Szélviharral, esővel és igen erős széllökésekkel kísérve, mely jónéhány fát kidöntött a városban, az alattuk parkoló autókban nem kevés kárt okozva. Ilyen szélsőséges időjárási viszonyok persze otthon is előfordulnak, én mégis azért hozom szóba, mert volt alkalmam átélni egy ilyen pusztító vihart a tengerparton.

    Más nyilván menekülne az ilyen események elől, én személy szerint szeretem a vihart és az esőt. Szeretem a tengert is, ezért ha tehetem – és ez elég sokszor előfordul – akkor szándékosan rossz buszra szállok fel a city-ben hazafelé jövet a suliból. Teszem ezt azért, hogy legyen szerencsém végigsétáni a parton, kígyót, békát, csigát s kagylót szedni, vagy csak egyszerűen bámulni a nagy semmit miközben kiszellőzik a fejem. :-)

    A vihar. Próbálom a képek alapján visszadni azt a hihetetlen természeti erőt, ami lecsapott ránk, de tudom, hogy ez csak ábránd. Csak az tudja miről beszélek, aki már feküdt neki a szélnek úgy, hogy simán be tudta volna kötni a cipőfűzőjét, vagy volt alkalma megtapasztalni, hogy az apró vízcseppek bizony tűszúrásként érik az ember arcát ilyen szélerősségben, s az eső is alulról esik ilyenkor.

    A képek. Igyekeztem előásni a saját gyűjteményünkből olyan korábbi képeket, amikkel össze lehet hasonlítani a vihar idején készülteket. Többé-kevésbé sikerült is, s most nézzük meg őket:

    Ezeken a képeken dél-felé nézünk, nagyjából ugyanaz a partszakasz látható. A növényzeten is mutatkozik már, hogy itt az ősz, közeleg a tél. A szivárvány csak néhány pillanatig volt az égen, de jó helyen voltam jó időben, így sikerült megörökíteni.

    Itt az a hely látszik, ahol az utcánk végében le lehet menni a partra. A fehér korlát mindkét képen rajta van, ez segít eligazodni. A második képen már a lejáró végét mossa a víz, homokba lépni nem lehet, csak a “nagy pocsolyába”, már ha van bátorságod.

    Most észak felé tekintünk, a háttérben ott van az egyik móló a sok közül. A közel 100 méter széles, homokos fövenyből semmi sem látszik, víz alatt van az egész.

    S íme a pusztítás, ami komoly nyomot hagyott a parti védműveken. A víz egészen alámosta a természetes védőrendszerként működő homokdűnét, kimosva a homokfogó hálót tartó cölöpöket is. Ezeknek a dűnéknek nagy szerepük van, mivel Adelaide nagy része a vízszint alatt terül el. Így ha átbukik rajta az óceán, akkor az meg sem áll a city-ig. Ha további képeket szeretnél megnézni, akkor itt megteheted.

    Mindezektől függetlenül csodálatos egy hely Adelaide és környéke, s bár sokfelé jártunk már, még a töredékét sem láttuk az itteni megismerésre méltó helyeknek. S ha már itt vagyunk azon leszünk, hogy minél többet kipipálhassunk belőlük.

    Sziasztok: Papi


  2. Újabb “kiküldetés”

    május 27, 2007 by kata_papi

    A legutóbbi 700 km-re lévő Port Lincoln-i út után ismét be lettem osztva egy hétfőtől-péntekig tartó munkára. Most a 900 km-re lévő Streaky Bay-be utaztunk. Úgy tűnt, soha nem érünk oda. Ketten mentünk a munkatársammal, felváltva vezettünk. Látnivaló nem nagyon volt útközben, csak a síkság ameddig a szem ellát. Néha jött szembe egy autó, de csak nagynéha. Ja és néha volt egy-egy kanyar az úton, kb. 20-40 kilométerenként kellett tekerni egy kicsit a kormányon, mert amúgy csak a gázt nyomtuk. Íme egy útközbeni kép:

    Ezen ahelyen egy 6,5 km hosszú földutat kellett GPS-el 20 méterenként felmérni, mert a “város” kapott pénzt az államtól, hogy leaszfaltozzák. Az út maga 29 km hosszú, de most csak 6,5 km-re elegendő a pénz. Ha kapnak többet, akkor újra mehetünk vissza, hogy a maradék 22,5 km-t is megcsináljuk. Miután 20 méterenként cikk-cakkban felmértük az utat, 200 méterenként leütöttünk 30 cm hosszú vascövekeket, amiket oda-vissza le kellett szinteznünk (na ez durva volt), mert a megrendelőnek szüksége volt a 32 cölöp magasságára az aszfaltozáshoz. Ha jól értettem 7 cm vastag aszfaltréteget fog kapni ez a földút. Most elvittem magammal a fényképezőgépet, hogy csináljak “munkás” képeket is, nehogy azt gondolja valaki, hogy csak nyaralunk. Az első képen GPS-el (Trimble R8 GNSS/R6/5800 GPS) dolgozom, a második képen épp szintezünk. Reggel hétkor még olyan hideg volt, hogy kellett a sál+kesztyű. Ja és a narancssárga mellény a 2008-as év divatja lesz. :)

    Engem nem zavar ha nagyon meleg van, nem zavar a hideg sem, mert vastagon felöltözöm, nem zavar ha fúj a szél és nem vagyok cukorból sem, úgyhogy jöhet az eső is. DE! Egy valami baromira idegesít! A LEGYEK!!! Na itt aztán voltak legyek dögivel. Ha kb. 100 légy nem támadott meg reggel 10-től délután 5-ig, akkor egy sem. Reggel 7-től 10-ig és este 5 után lehet dolgozni, de közötte képtelenség. Az odáig rendben van, ha napoznak a kalapomon, a vállamon és a hátamon. De ezeknek ez nem elég! Hova akarnak letelepedni? A fülembe, orromba, szemembe és a számba. Na nem!

    A munka végeztével kaptunk egy telefont, hogy ha belefér az időnkbe akkor még egy másik munka is van ott a városban, amit jó lenne ha megcsinálnánk. Úgyhogy csütörtök délután 3-kor áttrappoltunk és egy épülő lakóparknál felmértünk két területet szintén GPS-el, 10×10 méteres rácshálóval. Tudni akarták, hogy ha esik az eső, akkor a lefolyó víz merre terül el és hova kell majd kiépíteniük a csatornát, illetve hogy kell-e egyáltalán építeni.

    És most a lényeg! (ami nekem lényeg, de lehet hogy más is élvezni fogja) Aki ismer, tudja, ha valahova mentem, mindig úgy terveztem az utat, hogy ha a közelben volt valami érdekes látnivaló (otthon és Angliában várak), akkor azt mindig megnéztem/tük. Pénteken eljött a 8-9 órás hazavezetés ideje. Én már hetekkel ezelőtt olvastam arról, hogy a környéken van egy geológiai látványosság és elhatároztam, hogy egyszer majd elmegyünk arra a Papival és megnézzük. Akkor még nem tudtam, hogy ott fogunk dolgozni. Feltettem a kérdést a munkatársamnak, hogy mi lenne ha tennénk egy kis kitérőt??!!! (kb. 2 órás kitérő) Benne volt! :))) Hurrá!

    Így aztán elmentünk fóka kolóniát és Murphy’s haystacks képződményeit megnézni. (azaz Murphy szénakazlait)

    LENYŰGÖZŐEK VOLTAK! HIHETETLENÜL ÉRDEKESEK! A “szénakazlak” 1,5 millárd évvel ezelőtt keletekezett rózsaszín gránitból vannak. Először egy nagy tömb volt, majd függőleges irányban repedések keletkeztek rajta. A víz tovább tágította a repedéseket, amíg különálló kis tömbök/oszlopok nem lettek belőle. Ez kb. 100 000 évvel ezelőtt volt. Majd a szél feltöltötte ezeket a hézagokat dűne homokkal és közben koptatta/gömbölyítette a gránit felületét. Ez 33 600 évvel ezelőtt volt. A jelenlegi formája most ez, ami a képeken látható. Valamikor a talajszint a “kazlak” tetején volt, de az erózió dolgozik és mi most ezért láthatjuk a “szénakazlakat”. Ha várunk még 33 600 évet, akkor a talajszint a mostaninál mélyebben lesz és ezek a “kazlak” még magasabbak lesznek! De jó is lenne megvárni! :)

    További lenyűgőző képeket itt találtok.

    Kata


  3. Encounter Bay

    május 23, 2007 by kata_papi

    Encounter Bay-ben nem mostanában, hanem kicsit régebben jártunk. Akkor még nyár volt, nem kellett fűteni a lakásban, mint most.  Bizony, itt beköszöntött az ősz, komoly záporokkal és viharokkal. Sokat esik, de mégsem eleget ahhoz, hogy a szinte nullára kiürült víztározókat megtöltse.

    Szóval, ezen a képen még dúl a nyár, s ez az öböl Victor Harbor és Port Elliot öble. Port Elliot egy nagyon hangulatos és csendes kisváros, legalábbis nekünk annak tűnt mikor ott jártunk. A képek között a reggeli-ebédünk is ott készült. Meg is fordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha ide költöznénk miután letelt az egy év a mostani albérletünkben. Katám cégének van itt egy irodája, ami csak kétszer van nyitva egy héten, ugyanis egyetlen ember dolgozik benne. Most még!  :-)  Ki tudja, mit hoz a jövő.

    Nagyon szép tengerpartja van a helynek, ahol a 100 méter széles, homokos részek váltakoznak a vízbe benyúló sziklás szakaszokkal. Mivel sokat és erősen fúj a szél délről szép nagy hullámokat kergetve maga előtt, igencsak kedvelt a szörfösök körében.

    Sokat írni nem tudok a helyről, mert a lényeget látni, hallani és érezni kell. Remélem a képek visszaadnak valamit Port Elliot hangulatából, bár tudom, hogy az nem az igazi.

    Üdv mindenkinek: Papi, Kata


  4. A régi autók szerelmeseinek

    május 8, 2007 by kata_papi

    Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akiknek szívét megdobogtatja egy már nem mai gyereknek számító négykerekű autócsoda megpillantása. Itt Adelaide-ben lépten-nyomon beléjük botlik az ember, van amelyiket sikerül megörökíteni az utókornak, de sajnos majd ugyanennyi van, ami csak az én szememet gyönyörködtette. Vagy azért, mert a “mindig” nálam lévő masinám éppen nem volt nálam, vagy azért, mert ahogy jöttek, úgy tova is tűntek a forgalomban. Mindenesetre azon vagyok, hogy minél több ilyen szépséget megosszak Veletek is.

    Itt van mindjárt az első, a Kenguru Mobil, azaz a Holden Efijy. Bár ezt egy újságban találtam még otthon, de ide kívánkozik:

    Ez a szörnyeteg mindössze egyetlen példányban készült el mint tanulmány autó, s ennek megfelelően nem is lesz belőle több sosem. Sajnálatos dolog, de ha meg akarjuk védeni az amúgy is törékeny természetünket, akkor maradjon csak ez az egy darab ebből a környezetpusztító fenevadból. Hogy miért mondom ezt? Nos, a műszaki leírásában az szerepel hogy: lyukat éget az ózonrétegbe, és ha adsz egy nagyobb gázfröccsöt, valahol a Földön kihal egy újabb faj. Nem túl bíztató. :-(

    (Katám megkérdezte, hogy mit tanulmányoznak? A kihalást? … no comment) :-))

    Folytassuk egy másik szépséggel, ez pedig a Ford Cougar néhány évtizeddel korábbról:

    Formavilágát tekintve hozzám nagyon közel áll, szép arányos, nem hivalkodó. Egy igazi gyöngyszem, nekem. Barossa Valey-ben kaptam lencsevégre, ahol csak úgy hemzsegtek a sok évtizedes négykerekűek.

    Ha a feliratnak hihetünk, akkor ez egy Talbot öregúr, van vagy 100 éves.

    Gyönyörű állapotban tartja a gazdája, de ez általánosságban is elmondható az itteni, nem mai kiadású gépjárműparkról. Vele Port Eliot-ban találkoztunk, s nem mi voltunk az egyedüli csodálói.

    Természetesen további képeket itt találtok, s amint bővül a lista, tájékoztatlak benneteket.

    Befejezésül csak szóban két autóról, amiket nem sikerült lefotózni, de valóban itt láttam őket. Ha más mesélné, nem hinném el neki, de Ti higgyetek nekem. :-) S hogy mik voltak azok? Nos az egyik egy jobbkormányos Lada Samara, még az emblémája is stimmelt. Tudjátok, egy abból a “szép” drapp színűből. A másik pedig, ami még hihetetlenebb, egy Polski Fiat 126-os, azaz kis Polski! Azt hittem nem hiszek a szememnek, pedig az volt. Sajnos nem tudtam megfigyelni hol volt a kormány, annyira ledöbbentem. Azóta sem tértem magamhoz.

    Nos, ennyit a régi autókról, remélem sokan lelik örömüket benne.

    Minden jót: Papi