augusztus, 2007

  1. Töméscsere és Holdfogyatkozás

    augusztus 29, 2007 by kata_papi

    Túl vagyunk a második fogorvosi viziten, tegnap este 8-ra volt időpontunk. Mikor odaértünk mondta a recepciós néni, hogy csúszásban van a doki és ha nem gond menjünk el bő 15 percet sétálni. Nem volt az, így legalább kimehettünk megcsodálni az éppen esedékes holdfogyatkozást. Nagyon érdekes volt, kár hogy nincs távcsövünk:

    Visszamentünk a rendelőbe ahol “nekiestek” Papi fogának. Nem ragozom sokat. Gyorsan, szakszerűen, fájdalommentesen és szépen megcsinálták, csak egy kicsit húzós volt ez az egy  töméscsere.  A beavatkozás 230 dollárba került, de még nem tudjuk, hogy ebből mennyit térít a biztosító. Ezért az árért otthon két koronát csinálnak. Tudom, hogy ez Sydney-ben vagy más itteni nagyvárosban sokkal többe kerülne, csak azért említem, hogy az otthoniaknak legyen mihez viszonyítani.

    Amúgy megérkezett a tavasz! Hurrá! Süt a Nap! Minden gyönyörű virágruhában úszik. Fehér-sárga-rózsaszín-piros-lila… és az illatok! Mi meg holnap este repülünk Brisbane-be négy napra, ahová évekig készültünk kitelepülni. Papi egyik kedves ismerőse meghívásának teszünk eleget nagy örömmel. Kiváncsi vagyok, hogy milyen benyomásunk lesz a városról…

    Maradunk-e Dél-Ausztráliában vagy átköltözünk Brisibe…???

    Kata


  2. A Skoda Ausztráliában

    augusztus 28, 2007 by kata_papi

    Hódításra készül a Skoda. Nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanis szeretnék megvetni a lábukat ezen a földrészen is. A kép ma készült, éppen a kicsomagolás pillanatát sikerült elkapni a sétálóutcában, az autó még friss és meleg:

    Októbertől az ötödik kontinensen is megkezdik a cseh gyártó modelljeinek forgalmazását. Ausztrália lesz a századik ország, ahol a Skoda típusai megjelennek a piacon, bár egyelőre a csehek sem fűzhetnek vérmes reményeket a számukra vadonatúj piachoz. A kontinensnyi országban ugyanis csupán 12 kereskedést nyitnak, igaz, ezekben csaknem a teljes modellpaletta kapható lesz. Ausztráliában a mai napig óriási, amerikai stílusú limuzinok uralják a piacot, bár soha nem alakult ki az a fajta ellenérzés a kisautók iránt, mint Észak-Amerikában. Így a Skodának van némi esélye, hogy a sűrűn lakott keleti partvidék nagyvárosi vásárlói közt sikert arasson.

    Az én első autóm egy Skoda 105 S volt, nagyon szerettem, elvitt mindenhová gond nélkül. Ezért csak egyet tudok mondani: sok sikert nekik!

    Papi


  3. Szörnytár

    augusztus 25, 2007 by kata_papi

    Sokat vagyunk a vízparton. A lakástól mindössze 10 perces könnyű séta, s már meg is érkeztünk. Szeretjük a napszak minden szakában, legyen az párás reggel, tikkasztó déli forróság vagy éppen narancs színben izzó, sokakat a partra csábító naplemente:

    Jártunkban-keltünkben mindenféle érdekes, s néha számunkra ismeretlen állatba, növénybe és sok, meghatározatlan “valamibe” botlunk. Természetesen ha az a valami olyan, hogy bátran hazavihetjük, akkor tovább gazdagítja házi gyűjteményünket. Ha meg nem, akkor megőrizzük az utókornak egy-egy fénykép erejével. Mostanra már összegyűlt egy publikálásra érdemes mennyiség ezekből a “szörnyekből”, melyeket ezúton osztunk meg veletek is. Képek itt.

    Az összes közül ez a cápatojás a legérdekesebb:

    Ez a tojás a “Port Jackson Cápa” tojása, mely elsősorban, vagy csak Ausztrália déli vizeiben található.

    Az anyacápa sziklák hasadékaiba helyezi el ezeket a jellegzetesen spirális alakú tojásokat. A tojást alakja miatt nem tudja elsodorni az áramló víz, mert a spirál belekapaszkodik a szikla szélébe. Úgy viselkedik, mintha egy csavart hajtanánk bele a fába. Megszorul benne és segít megtartani a tojást egészen addig, amíg az embrió kifejlődik ebben a burokban.

    A kiscápa egy évig lakik a tojásban, majd miután teljesen kifejlődött, ügyesen kievickél biztonságos búvóhelyéről. A tojás színe és alakja segít abban, hogy megfelelő álcázást biztosítson a ragadozók ellen.

    Amit a kezemben tartok, az egy frissen partra vetett példány, cápa nélkül. :-) Az állaga kemény, de egyben rugalmas is. Ha már a parton van és kiszárítja a nap meg a szél, elveszti ezt a szép, spirális alakját és összetöpörödik, összeszárad. Ezekből a kiszáradt tojásokból sokat lehet találni, de ilyen “frisset”, mint ez, nagyon ritkán. Mondhatni szerencsém volt.

    Papi


  4. Fogorvos

    augusztus 23, 2007 by kata_papi

    Na, tegnap este megvolt az első orvoslátogatásunk. Kb. 2 hónapja a Papinak rakoncátlankodni kezdett az egyik tömött foga.

    Mielőtt kijöttünk ide, otthon rendbetetettük fogainkat, hallva az itteni horror fogászati árakat. Ráadásul nekünk az első két évben nem jár a MediCare (otthoni TB féleség). Magánbiztosítást kellett (ajánlott) kötnünk, ami elég drága, de erről írtunk korábban. Szóval már olyan sok pénzt befizettünk a magánbiztosításos számlánkra, hogy épp a minap viccelődtem a Papival, hogy be kellene feküdni két hétre valamelyik kórházba, hogy használjuk a pénzünket… Erre tessék, mehetünk a fogorvoshoz.

    Első lépés: fogorvos választás

    Aki ismer tudja, hogy rettegek az orvosoktól. Amint fehér köpenyt látok, azonnal mélyaltatást és a gyógyulásig tartó mesterséges kómát kérek. (de most szerencsére nem én voltam az áldozat) Otthon hosszantartó kutatási munka előzte meg a fogorvoskeresést. Meg is találtuk a kedves, ügyes és hozzáértő fogdokinéninket. A hibát ott követtük el, hogy nem írtuk be a vízumkérelmi “pályázatunkba”, mint családtagot. Így nem tudott velünk jönni. :(

    Őszintén szólva kicsit nehéz feladatnak tűnt dokit találni, mert nyelvi korlátaink vannak és nem ismerünk senkit.

    Az interneten sikerült egy Adelaide-i fogorvos-adatbázist találni, amit végül nem vettünk igénybe, de természetesen mint lehetőség, hogy megfelelő orvost találjunk, megmaradt talonban.

    A másik felfedezés kb. 4 hónapja történt, mikor Adelaide-től 40 km-re dolgoztam. Egy fogorvosi rendelőt mértünk fel és ahogy olvasgattam a táblát, megakadt a szemem egy magyar néven. Igen, egy magyar fogorvos rendelőjét mértük. Sajnos reggel 7-kor kezdtük és 9-re végeztünk is, a rendelő meg 9 után nyitott, így nem tudtam bemenni. Ezzel kapcsolatban úgy voltunk, nem lenne jó ötlet olyan messzire eljárogatni, hiába segítene az, hogy magyarul tudnánk a problémát megtárgyalni.

    Végül egy harmadik megoldást választottunk. Itt ahol lakunk, az utcában 400 m-re van egy fogorvosi rendelő. Nézzük meg, ez még nem kötelez semmire. Így is tettünk. Amúgy Irén, a lengyel szomszédunk, akit olyan sikeresen eláztattunk néhány hónapja, nos, ő is ide jár.

    Második lépés: a szimpátia

    Időpontot kértünk. Orvost nem választottunk, mert egyiket sem ismertük. Egy kikötés volt, esti vagy hétvégi időpontra volt szükségünk.

    Tegnap beléptünk. A rendelő nagyon rendben volt. A recepciós csaj, aki szintén lengyel és egyben a fogorvos aszisztense is (ez később derült ki) végtelenül kedves és segítőkész volt. Kicsit megnyugodtam, pedig nem is nekem kellett beülnöm a “székbe”! Aztán egy kis várakozás után kijött egy beteg a családtagjaival és egy számomra túl fiatal, hosszúhajú ürge, normális utcai ruhában. Matatott a fogkrémek között, adott egyet a betegének, majd eltűnt. Viccelődtem a Papival, hogy ez a dokija. Á, ez nem lehet, mondta, biztos ez az aszisztens, vagy a tedd-ide tedd-oda fiú.

    Beléptünk a szentélybe és ki jött felénk mosolyogva a kezét nyújtva? :))) Tudom, nem szép dolog elsőre megítélni valakit, de nekem nem volt szimpatikus. Ha én vagyok a beteg, akkor szépen elköszöntem volna, hogy itt valami tévedés van és fénysebességgel eltolom a biciklit. Csúnya dolog, tudom, mert attól még, hogy nekem nem szimpi, lehet hogy nagyon jó orvos. Na, mindegy. Papi bevállalta!

    Ennél a fogorvosnál úgy van kialakítva a rendelő, hogy a kínzószékkel szemben egy ülőgarnitúra van elhelyezve. Azaz az egész család élvezheti a háromdimenziós élő műsort, ahogy apukát kínozzák. Tettem ezt én is, mert bementem Papival. A fogorvosi szék felett a mennyezetre egy csomó szebbnél-szebb tájkép van felragasztva, hogy agyilag átted magad inkább oda. A magnóból zene szól s a nekem nemszimpatikusdoki nagy szakértelemmel rájött a baj okára. (nem volt egyszerű)

    Végül az anyagiak: konzultáció+szájtátás+röntgen+hidegpróba+ajándékfogkrém = 85 dollár, amiből a magánbiztosításunk 35%-ot megtérített.

    Jövő hétre kaptuk a baj orvoslását megcélzó újabb időpontot az időközben szimpatikussá vált dokibácsitól, aki felvázolta, hogy nem lesz egyszerű megcsinálni a töméscserét. Köszi, megnyugodtunk, semmi baj! Kiváncsi leszek, hogy mennyi lesz majd ezanemegyszerűtömés…

    Kata


  5. Suli I.

    augusztus 17, 2007 by kata_papi

    Sokan vártátok már ezt a bejegyzést, hát most elkezdem az első résszel. Nagyon sok élményről lehetne írni, igyekszem is sok mindenről beszámolni. Persze mindent nem lehet bemutatni csupán a szavak erejével, ezt tapasztalni, érezni kell. Én azért megpróbálok valamennyit visszaadni belőle.

    Ausztráliában a tanév nem szeptemberben kezdődik, hanem január végén és az év végéig tart. Hozzávetőleg 8-9-10 hét oktatás (term, terminus) után mindig van két hét szünet, hogy kicsit kipihenjék magukat a diákok. Érdekes, hogy a legtöbb iskolának van saját egyenruhája is, s azt viselik is a diákok. Az iskolatáska is egyentáska, méretét tekintve pedig óriásinak mondható, s ahogy azt minden nap látom, nem csak szivaccsal van kitömte.

    Az idei tanév január 29-én kezdődött. Mi éppen aznap kezdtük meg utazásunkat a kenguruk földjére, s mire leküzdöttük az új életünkkel kapcsolatos rengeteg intéznivalót és albérletet találtunk, bizony eltelt másfél hónap.

    A sulit március 13-án kezdtem, Katám is pont aznap kezdett első ausztrál munkahelyén. Semmi tervezés nem volt benne, egész egyszerűen így alakult, s azt gondolom, ennél jobb kezdést nem is kívánhattunk volna magunknak.

    Szóval, másfél hónapos késéssel csöppentem az első osztályomba. Az iskola a belvárosban… … a sétálóutcában található:

    Ez az utca megfelel a mi budapesti Váci utcánknak, mely a gépjárműforgalom elől le van zárva. Az iskola abban az épületben van, ahonnan a fényképet készítettem. A lift kívül közlekedik, s a hetedik szintről remek panoráma nyílik magára a belvárosra, illetve az alant nyüzsgő bevásárló utcára. Nyáron, amikor dúl a turista szezon mutatványosok, zenészek, grafikusok és egyéb művészek lepik el a területet s szórakoztatják a nagyérdeműt.

    Vigyázni kell, mert ha nem vagy elég óvatos, egy pillanat alatt részese lehetsz valamelyik mutatványnak, ugyanis a művészek előszeretettel vonják be műsoraikba a bámészkodókat. :-)

    Néhány kép ízelítőnek a hallani-és látnivalókból:

    Vissza a sulihoz. Mielőtt kezdhettem volna, természetesen volt egy szintfelmérő a tudásomról még februárban. Rövid beszélgetés egy hölggyel, szövegértés, majd egy féloldalnyi írást kért tőlem bármilyen témában. Kedves és türelmes volt, s ezt azóta is tapasztalom mindegyik tanárral kapcsolatban. Mikor végeztem, közösen megállapítottuk, hogy írni, olvasni, szöveget érteni remekül tudok, csak a beszéd megy nehézkesen. Sajna ezzel még mindig így vagyok. Hiába fejlődik mindegyik, a szakadék egyelőre tartja magát.

    Az iskoláról el lehet mondani, hogy itt aztán a világ minden tájáról megfordulnak emberek. Nagyon sok az ázsiai, ők viszik a prímet, Európából meglepően kevesen vagyunk, honfitárssal pedig még nem találkoztam ebben az épületben.

    Egy gyors felsorolás, mely országokból valók voltak eddig megismert diák-és osztálytársaim: Oroszország, Ukrajna, Bulgária, Albánia, Kína, Vietnám, Malaysia, Dél-Korea, India, Irán, Japán, Afganisztán, Libéria, Kongó és Peru. Ez aztán a vegyes felvágott, igaz?

    Ahogy mondtam, a többséget ázsiai diákok alkotják. Habár az elején komoly nehézségeim voltak megérteni őket, azt tapasztalom, hogy kezdem kiismerni mindegyiküket. Minél többet vagyok velük, annál inkább értem, mit is karattyolnak. De meg kell hogy mondjam, nem egyszerű az eset velük kapcsolatban, viszont ki lehet ismerni őket. S ez egyre jobban megy.

    S hogyan tanítanak a suliban? Nagyon sok szerepgyakorlat van, hogy mit is kell mondani, például ha gondod van a főbérlővel, az utcán, üzletben, a közlekedéssel vagy a szomszéddal. Voltunk már múzeumokban, a botanikus kertben, s ilyenkor mindig vannak feladatok amiket meg kell figyelni, le kell jegyzetelni, mert utána bizony “dolgozatot” írunk az adott témával kapcsolatban. Sokszor kell rövid esszét vagy véleményt írni aktuális témákról otthon házifeladat gyanánt, illetve élesben az órákon is. S bizony nem tanácsos elsumákolni a dolgokat, mert ezek alapján születik döntés, hogy mehetsz-e tovább az erősebb osztályba.

    Eddig jól vettem az akadályokat, jövő héten lesz a Certificate II “diplomaosztó” ünnepség, a Certificate III-at pedig nemrég kezdtem.

    Jelenleg a harmadik tanáromat fogyasztom a harmadik osztályomban. Ez azért van, mert minden egyes “term” után új osztályba sorolnak, ahol újak az osztálytársaid és új a tanár is. Ha szerencséd van, jön veled néhány ember a régi osztályodból akiket már ismersz, ha nincs, akkor kezdődik előlről az ismerkedési időszak. Jó is, meg nem is. Jó, mert azért vagy ott hogy tanulj és minél többet beszélj, “rossz”, mert azért ez rendesen lefárasztja az embert agyilag.

    Ők voltak az első osztálytársaim:

    Az első sorban a szemüveges hölgy a volt tanárom Jenny, a magas ősz úr John pedig az egyik volunteer, magyarul önkéntes. Az önkéntesek azok az emberek, akik szabadidejükben segédkeznek iskolákban és még egy csomó más helyen, legyen az polgári vagy kormányzati kezdeményezés. Csak emlékeztetőül mondom, hogy minket is ilyen önkéntesek vártak a reptéren mikor megérkeztünk január 31-én.

    Középen a turbános hölgy Malama Libériából. Ő éppen babát vár, s mint elmondta, hazájában mosónőként kereste kenyerét. S hogy hogyan mosott? Bizony mosófával a patak mellett guggolva. Nagy családból származik, sok testvére van, de hogy mennyi, igazából nem tudta megmondani. (?) S hogy miért nem? Mert náluk még létezik a többnejűség, így apukájának három felesége is van, akik közül valaki mindig gyermeket vár. Ahogy mondta, nehéz követni az esemélyeket.

    Vissza a tanítási módszerhez. Gondolom nyilvánvaló, hogy angolul kell beszélnie mindenkinek. Ha esetleg több azonos nyelvű is van egy osztályban, akkor ők nem ülhetnek egymás mellé, hogy még véletlenül se csacsogjanak a saját nyelvükön. Egyrészt, mert azért vannak ott hogy angolt tanuljanak, másrészt meg baromi zavaró mikor valaki mandarin (kínai) nyelven magyarázza az angolt a társának. S hogy még cselesebb legyen a dolog, nem ülhetsz ám két hónapig ugyanannál az asztalnál ugyanazokkal az osztálytársaiddal! Minden nap másik asztal, más osztálytárs, nehogy már jól érezzük magunkat. Én élvezem, mert nekem aztán minden nyelv kínai azok közül, amiket ott hallok. :-)

    Érdekes, de egyben nehéz is úgy összeválogatni egy osztályt, hogy ott nagyjából azonos tudású diákok legyenek. A nehézség abban rejlik, hogy amíg valaki szinte folyékolyan beszél angolul, legalábbis számomra, addig helyesen írni, vagy egyáltalán írni szinte nem is tud. Ilyenek például a színesbőrű diáktársaim Afrikából. Remekül beszélnek, de ha tollat kell ragadni, akkor nekik annyi.

    Én meg pont az ellenkezője vagyok. Esszét kell írni? Nem gond. Ide vele! Mi a véleményem? Mondd a témát, és már írom is. Ezek remekül mennek, meg is dicsérnek miatta mindig. De ha beszélni kell, akkor már gondban vagyok. Nekem idő kell amíg összerendezgetem a gondolataimat, ami hát ugye a beszédnél nem túl szerencsés. Viszont, kevés kivétellel rendre megnyerem a helyesírási vetélkedőket (spelling), illetve újfent dicséretet kapok a helyes kiejtésemért. S nemcsak a tanároktól ám, hanem a társaimtól is, s ez azért ad egy kis önbizalmat a további küzdelmekhez. Szóval jól el vagyunk egymással, szépen kiegészítjük egymás hiányosságait.

    Szép nagy könyvtárunk és számítógépes oktatótermünk is van. Egy héten 4 napot tanulunk angolt, az ötödik napon választható (elective) tantárgyak közül lehet válogatni. Úgymint: KRESZ oktatás, elsősegély, főzés, barkácsolás, mindennapi beszéd, nyelvtan, állampolgári ismeretek… Az első szemeszterben a KRESZ oktatást választottam, s bizony van néhány dolog, amit itt másként kell csinálni, mint otthon.

    Jelenleg a “mindennapi beszéd” órákra ülök be keddenként, hátha ragad rám valami aussie szleng. Érdekes témáink szoktak lenni. Az egyiken például egy börtönből való szabadulást kellett megtervezni. Kaptunk részletes térképet, alaprajzot és megkaptuk az őrségváltás pontos menetrendjét is. Ezután három csoportra osztva mindegyik csapat megtervezte a szerinte ideális módot a szökéshez, majd a végén szavaztunk, melyik lehetne a legjobban megvalósítani. Lehet, hogy egyszer még jól jönnek az itt szerzett ismeretek! Máskor pedig az volt a téma, mit tegyünk, ha a szomszéd kutyája végigvonyítja az éjszakát, mert nincs otthon a gazdi. A puskát és egyéb erőszakos eszközt felejtsétek el! :-)

    Nem tudom hány olyan nevezetessége van Magyarországnak, amit az egész világon ismernek és elismernek, de bátran állíthatom, hogy ezek közül az egyik a gulyás leves. Amint kiejtem a számon, hogy márpedig én Magyarországról jöttem, az első reakció az, hogy: ó, igen, tudom, gulyás! Még azoknál is, akiknek fogalma sincs, hol is van ez a kis ország. Ezért aztán hamarosan főzőtanfolyamot kell tartanunk a kedves ázsiai tanulótársaimnak, hogyan is készítjük mi ezt a gasztronómiai remeket.

    Végezetül egy jótanács azoknak, akik hasonló adottságokkal készülnek meghódítani ezt az országot és nyelviskolába járni, mint én. Ne pazarold az idődet nyelvtan tanulással, dobd a sarokba a könyveket. Ha itt leszel, ragadni fog rád mint a lágy szellőben úszkáló ökörnyál. S akkor mégis hogyan készülj? SZÓKINCS, SZÓKINCS, SZÓKINCS! A többi meg majd jön magától.

    Sokan kérdezik és sokan sokfélét írtak már egy fogalomról, amit úgy hívnak hogy: kulturális sokk.

    Mondjátok csak, ez lenne az?

    Papi

    folyt. köv.


  6. Időzavarban

    augusztus 7, 2007 by kata_papi

    Történt, hogy tegnap este ránk csörgött a főbérlőnk (landlord). Kedves volt, kérdezgetett mindenfélét, hogy rendben van-e a lakás, működik-e minden, van-e valami problémánk a házzal kapcsolatban. Szerencsére Irén eláztatása óta nincs semmi komoly, esetleg csak annyi, hogy minden szomszédunk csapkodja az ajtót. De ez ausztrál szokás, mindenhol ezzel találkoztunk.

    Szóval, miután mondtuk hogy minden rendben, ő rákontrázott, hogy akkor neki lenne egy kis problémája. Történetesen a lakbér fizetésével. (?)

    Eddig mi úgy tudtuk, minden hónap végén fizettünk időben és határidőre, s ebben biztosak is voltunk. Ezt mondtuk is neki, mire ő azt ajánlotta, hogy nézzük át azt a kis emlékeztetőt, amit majd holnap (ma) bedob a postaládánkba.

    Izgatottan vártuk a holnapot, mert nem nagyon értettük mi a gond. Egy kis naptárat találtunk a leveles szekrényünkben, amin be voltak jelölve azok a napok amikor fizetnünk kellett volna minden hónapban, illetve azok, amikor valójában fizettünk. Számunkra érdekes módon a februári beköltözésünk óta egyre nagyobb késéssel teljesítettük kötelességünket, ami mostanra már két hetes csúszást jelentett. Mi történt?

    Néztem egy darabig a naptárat, majd hirtelen megvilágosodtam! Frednek igaza van. Mi vagyunk a hunyók. S hogy miért? Mert mi hiába fizettünk rendesen minden hónapban, itt Ausztráliában egy hétre vannak megállapítva a lakbérek. Persze fizetheted havonta is, de a szerződésekben heti lakbérek vannak rögzítve.

    S ha ez így nem volt érthető, számoljunk egy kicsit: egy hét az 7 nap, egy hónap pedig 4 hét, az összesen 28 nap. Így aztán habár mi fizettünk mindig 1 hónapra, azaz 30-31 napra, mindig csúszásban voltunk 2-3 nappal. Ezekből a napokból jött össze mostanra a két hét.

    Ez az eset újabb mosolyt csalt az arcunkra, s bevalljuk őszintén, erre nem is gondoltunk. Íme egy újabb bizonyíték, hogy ebben az országban minden másként működik mint otthon, semmi sem az, aminek látszik.

    Egy a lényeg, mostantól sűrűbben kell fizetnünk a lakbért, ami nem jó. :-(

    Papi


  7. Caravan show

    augusztus 6, 2007 by kata_papi

    A hétvégén rendezték Adelaide-ben az évközi Caravan Show-t. Azért évközi, mert több is van belőle. Ez amolyan utazás kiállítás, kedvcsináló a nyári szabadságokhoz, ahol kedvezményes árakon lehet hozzájutni az utazási és kempingezési kellékekhez.

    Volt itt minden a kempigszéktől kezdve a 200 ezer dolláros lakókocsiig, melynek vontatásához minimum egy Hummer szükségeltetik. Lakóautóból is remek volt a felhozatal, ezen a téren az olaszok taroltak Fiat típusú önjáró otthonaikkal.

    Egy egész sorozatot hoztak belőle. Ez itt a képen elnyerte tetszésünket mely a kisebbek közül való volt, s azonnal el is kezdtük tervezni nyugdíjas éveinket:

    Ha már itt voltunk akkor, “megleptük” magunkat egy remek sátorral és két darab komolyabb kempingszékkel is. Már előre tájékozódtunk a bolti árakról, így tudtuk, hogy valóban olcsóbban jutottunk hozzá a kiszemelt darabokhoz.

    Az öröm egészen addig tartott, amíg vissza nem értünk a leparkolt Morgóhoz. Nem vettük észre ugyanis, hogy tiltott helyen álltunk meg, így aztán meg is kaptuk életünk első (nem csak ausztrál) büntetőcéduláját. Oda a szüzességünk és 32 dollárunk!

    Bosszantó a dolog, mert igazából parkolóhelyre álltunk be egy mellékutcában az egyik ház elé, csak éppen nem láttuk a táblát, hogy azt csak az ott lakók használhatják. :-(

    Így aztán a bolti árnál olcsóbban vett holmink már nem is volt sokkal olcsóbb.

    Papi


  8. A hosszú házasélet titka…

    augusztus 2, 2007 by kata_papi

    … a különélés. Mi most éppen ezt gyakoroljuk. :-)

    Na nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy már második hete annak, hogy Katám innen 1.000 km-re dolgozik a kollégájával.

    Nincs ezzel semmi gond. Tudtuk, hogy lesznek olyan hetek, amikor nagyon messzire is el kell majd mennie, esetenként egy egész hétre is. S hogy ebből az egy hétből most kettő lett? Ez is benne van a pakliban. Szerencsére azért a hétvégére hazajöttek. A képen éppen az indulás pillanatát látjátok, amint teljes menetfelszerelésben áll az ajtó előtt.

    Nem mondom hogy nem hiányzik, mert hazudnék. Viszonylag gyorsan telnek a napok, így sok idő nincs gondolkodásra. 8-kor elindulok suliba, általában fél 5-re hazaérek. Estebéd, leckeírás, tanulás, itthoni tennivalók és már lehet is lefekvéshez készülődni. Hip-hop, s már vége is a hétnek.

    Vannak terveim hogyan lehetne megoldani ezt a problémát, de majd csak akkor fogom megírni, ha már aktuális a dolog. Addig meg elviseljük ezt a helyzetet is.

    Üdv: Papi