február, 2009

  1. Az oroszok és a delfinek

    február 1, 2009 by kata_papi

    Régen írtam kirándulós-kimozdulós bejegyzést. Nem azért, mert mostanság csak ülünk otthon és nézünk ki a fejünkből, hanem azért, mert ugye voltunk otthon 3 hetet, aztán új (üres) albiba költöztünk és bővült a család Puttonnyal. Ez sok kiadással járt és kicsit szorosabbra húztuk a nadrágszíjat. Másrészről nekem a munkahelyemen bejött egy sürgős munka, ami miatt hétvégenként dupla gázsiért, Karácsony-Újévkor tripla gázsiért robotoltam.

    Mindezek ellenére azért mindig bepréseltünk 1-2 félnapos, esetenként egy napos programokat. ÉÉÉÉS két hét múlva elmegyünk Puttonyt megtúráztatjuk, azaz leteszteljük, hogy méltó tagja-e a családnak. Great Ocean Road + Melbourne bezsúfolva nyolc napba. Már alig várom! Minden meg van tervezve, már csak azt a két hetet kell kibírnom. :(
    De most térjünk vissza az oroszokhoz. Aki ismer tudja, hogy a várak-erődök megszállotja vagyok.

    Egyszer még nagyon régen autóztunk itt Adelaide-ben a tengerparton és megakadt a szemem egy feliraton: Fort Glanville (Glanville erőd) Ledöbbentem. Erőd itt? És miért? Kitől félünk?

    Kiderítettük, hogy szeptemberől-májusig látogatható mindig a hónap harmadik vasárnapján. Sokszor lemaradtunk róla, de most január 18-án elmentünk. Az erőd 1878-80-ban épült. Az 1870-es években valamiféle konfliktus volt Anglia és az oroszok között. Mivel Ausztrália angol gyarmat (vagy angol börtönsziget, kinek mi tetszik) ezért féltek attól, hogy az oroszok a tenger felől támadást indítanak ellenük.

    (Lackó jóvoltából és engedelmével egy kis háttérinformáció a konfliktusról angolul itt.)

    Három erőd megépítését tervezték Dél-Ausztráliában: Glanville (1880), Largs (1884), Glenelg (soha nem épült meg). Az erődöket stílusosan a Military Road (Hadi út) kötötte össze, amit a mai napig így hívnak. A falak vastagsága: 160 cm beton + 60 cm tégla. Itt látható Ausztrália legnagyobb ágyúja is.

    A show délután egytől fél ötig tart. Korhű ruhába öltözött katonák próbálják visszahozni az 1870-es évek katonai hangulatát. Sorakozó az udvaron, szemle, viccelődés (koszos a cipőd mikor pucoltad ki, vagy voltál ma már borbélynál, stb…) Majd a hivatalos szemle után két “idegenvezető” folyamatosan tartja az ismertetőt, teremről-teremre járva, bármikor lehet csatlakozni, mert amikor a végére érnek kezdik előről. Folyamatosan zajlanak a katonai események.

    Először csak egy kis ágyúval lőnek (baromi hangos), majd eredeti puskákkal durrogtatnak. Szuronyos-puskás bemutató, majd előgurítják a nagyobb ágyút és a dobhártyánk majd beszakad. Kisebb pihenő, újra lehet az idegenvezetőkhöz csatlakozni, a katonák pedig elmennek ebédelni az eredeti katonai konyhára. Majd a parancsnok kihívja a gyerekeket a placcra, kapnak egy katonasapkát és jobbra át, balra át (ami nem mindig sikerült), menetelés. Az alaki kiképzés végén a parancsnoki szobában kellett jeletkezniük szolgálatra, ahol megkapták a kiállított oklevelet, hogy ők mostantól katonák és bárhol bevethetőek. Végül 4 óra körül a legnagyobb ágyút is elsütötték (ennél már befogtam a fülem).

    Nagyon érdekes és eseménydús vasárnap délutáni program, merem ajánlani bárkinek.

    Ezek után jöjjenek a delfinek, akik szégyenlősek voltak és nem akarták megmutatni magukat, na meg nagy csalódás volt az egész túra.

    Többször voltunk már a Port Adelaide-i piacon (zsibi), olcsón tök jó könyveket lehet venni és láttuk, hogy 4 dollárért hajókkal kiviszik az embert delfint nézni. Na mi ugrott be nekem? Gyönyörű kék tenger, “száguld” a hajó, delfinek együtt úsznak a hajóval, néha kiugrálnak a vízből… (lehet hogy túl sok természetfilmet néztem a TV-ben)

    Múlt hét végén itt hosszú hétvége volt (hétfő munkaszüneti nap) és vasárnap elmentünk befizettünk egy ilyen hajóútra, ami 11:30-kor indult a kikötőből és délután kettő körül értünk vissza. Sokat nem tudok írni erről, mert az ég világon semmi nem történt! Dög unalom volt az egész. Ki se mentünk a nyílt tengerre, csak a koszos-büdös Port Adelaide-i folyón megy ki a hajó a tengerig és ott visszafordul. Ennek ellenére a hajó tömve volt. A gyerekek szétunták magukat (én is!), ráadásul baromi meleg volt.

    Véges-végig, jobbra-balra ipartelepek egymás után. Kosz, szemét, bűz és néha (kétszer) messziről láttunk 2-3 delfinuszonyt. Megjegyzem a Henley Beach-en a kora reggeli órákban egész a part közelébe kijönnek, a kutyák imádnak beúszni hozzájuk és a delfinek nem félnek tőlük. Szóval láttunk mi már közelebbről is delfint. Többet vártunk ettől a hajóúttól. Nem ajánljuk senkinek!

    Két érdekes dolgot azért mégis megemlítenék. A kikötöben, ahol hajóra szálltunk valami oknál fogva rajzottak a medúzák. Ilyet eddig még sose láttunk. Milliónyi medúza lebegett a vízfelszínhez közel ameddig a szem ellátott:

    A másik pedig az ausztrál haditengerészet, az ASC (Australian Submarine Corporation) egyik tengeralattjáró dokkja:

    Ebből a látószögből persze sok nem látszik, ha csak annyi nem, hogy az egyik “bálna” farka egy picit kilóg a nagy hangárból. Ahhoz, hogy a monstrumot vízre tudják bocsájtani, először egy sínpáron kigurítják a csarnokból, majd a süllyeszthető/emelhető stégen kerülhet a maga elemébe a járgány. Képeinken egy kicsit többet is láthattok belőle.

    Kata