• Egyéb

    A tető

    Amikor nyolc hónappal ezelőtt, tavaly szeptember végén beköltöztünk mostani albérletünkbe, egy még senki által nem lakott, új ház kulcsait kaptuk meg. Minden tiszta volt és működött, semmivel nem volt probléma, egyetlen dolgot kivéve: hátul az udvarban hiányzott a verandát borító tető.

    Akkor még nem gondoltuk, hogy ez olyan nagy baj lenne, hiszen egyrészt jött a nyár, esőt nem sokat láttunk. Másrészt pedig kaptunk egy ígéretet az ingatlanügynöktől, miszerint ő úgy tudja, hogy legkésőbb egy hónap múlva meglesz a tető. Így aztán nem is foglalkoztunk többet a dologgal. Birtokba vettük a házat és örültünk neki.

    Mivel a hónap lejárta után sem volt még befejezve a veranda, e-mailben emlékeztettük a tulajt ígéretére. Azt a választ kaptuk, hogy az emberei jelenleg egy másik házon dolgoznak, de amint ott végeznek egyből jönnek hozzánk. Erre azonban valószínűleg csak karácsony után lesz lehetőségük. 🙁

    Mindezektől függetlenül elérkezett az első inspekció ideje, amelyre 3 havonta kerül sor. Ekkor már decembert írtunk. Ügynök megérkezett, ledobta a cipőjét a bejárat előtt, majd belesve minden szobába megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben van. 🙂 A nappaliba érve viszont, ahogy kilesett az udvarra, egyből szemet szúrt neki a tető. Illetve annak hiánya. Összehúzta a szemöldökét, mi pedig mondtuk neki, hogy igen, jól látja, még nincsen készen, de van már időpontunk. Nem tetszett neki a dolog, hiszen ő megígérte nekünk, aztán mégsem lett belőle semmi. Ezért aztán az inspekciós lapra jó nagy betűkkel ráírta, hogy a tetőt be kell fejezni, mert így a veranda nem használható megfelelően. Egy példány nekünk, egy a tulajnak és már ment is.

    Telt múlt az idő, de nem történt semmi.

    Március, újabb ellenőrzés, újabb szemöldök összehúzás. Nem kellett semmit sem mondanunk, mert egyből elővette a mobilját és felhívta a tulajt. Ecsetelte neki a problámát, meg hogy segget csinált a szájából, ami igazán nincs ínyére. Felhívta a tulaj figyelmét, hogy jön az esős évszak, s hogy amilyen gyorsan csak lehet, megoldást kell találni a helyzetre. Annyit tudott elérni, hogy kaptunk egy újabb, egy harmadik ígéretet: április közepére a tető a helyén lesz. Ügynökünk elnézést kért a kellemetlenségért s ment a dolgára.

    Eljött április közepe, a Húsvét is elmúlt, de a tetőnek se híre, se hamva. 🙁

    Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy természetesen lehet verandatető nélkül is élni. De! Miért ázzon a kerti bútorunk, ha nem muszály és miért ne tudjuk felfogni az esővizet, ha már egyszer ott az a bazi nagy tartály? Mert ugye a csőcsonk itt meredezik kifelé a földből 30 centi magasan a veranda sarkánál, csak éppen nem volt összekötve az esőcsatornával, mert az nem létezett (az más kérdés, hogy én ledugóztam a csonkot, így az esővíz mégsem folyt el szanaszét). 🙂

    A lényeg, hogy háromszori ígéret ellenére sem történt semmi tető ügyben.

    Ezért aztán egy igencsak csapadékos héten úgy döntöttünk, hogy bekeményítünk. Írtunk egy e-mailt a tulajnak. Tudattuk vele, hogy elég volt az ígéretekből, meg hogy mindezek ellenére nagyon szeretünk itt lakni, de ez nem egy fair játék. Éppen ezért, ha június 1-ig nem történik előrelépés az ügyben, akkor a továbbiakban 20 dollárral kevesebbet fizetünk hetente. Nyomatékosítva a dolgot egy példányt az ügynök is kapott, csak hogy tudjon róla. Semmi bántó nem volt a levélben, hiszen ahogy írtam már, nem volt életbevágó a probléma.

    A levél elment délután, estére megérkezett a válasz is. 🙂

    A lényeg: sajnálják és megértik a felháborodottságunkat és köszönik, hogy ilyen türelmesek vagyunk. (?) Azt írták, hogy az ügy kicsúszott a kezeik közül, mert akit megkértek a tető befejezésével idő hiányában nem tudta megcsinálni, őket meg nem értesítette. (?) Viszont, most azonnal megbíztak egy másik alvállalkozót, hogy jöjjön el és mérje fel a munkát. Továbbá remélik, hogy ez a megoldás megfelelő lesz a számunkra (nekünk mindegy ki, csak jöjjön már valaki). 🙂 A levél hasonlóan udvarias volt, mint a miénk, s a következő szavakkal zárult: „Mivel nem merült fel olyan körülmény, amellyel egyet tudnék érteni az albérleti díj csökkentésével kapcsolatban, ezért az szerződésszegésnek minősülne. Üdvözlettel: xy”

    Na -gondoltuk- hiszi a piszi, ami a levélben volt és már azon kezdtünk agyalni, hogy milyen következményekkel járhat, ha elkezdünk kevesebbet fizetni. S ekkor jött a meglepetés: másnap délután az új mester felmérte a munkát, egy hét múlva kész lett a tető. :-))

    Az egész művelet 2,5 óráig tartott úgy, hogy a szomszéd is megkapta a magáét, lévén, hogy neki sem volt ezidáig. 🙂

    Nem akarok jóslatokba bocsátkozni az eseményekkel kapcsolatban, mindenki döntse el magában, hogy vajon a levél hatására-e, vagy egyéb égi segítség játszott közre a boldog végkifejletben. Mindenesetre furcsa ügy, s bevallom, magam sem tudom kinek, vagy minek köszönhetjük a tetőnket a veranda fölött. 🙂

    Papi

  • Egyéb

    Foci

    Sosem voltam egy nagy focirajongó, pedig apukám és nagybátyám is sokáig kapusként űzték ezt a sportot, mostanra pedig bátyám „kisfia” Levente néz farkasszemet a kapura tartó gólyóbissal. 🙂

    Azért írok mégis néhány sort a fociról, mert láttam egy remek „Parkinson” interjút a TV-ben.

    Sir Michael Parkinson egy angol sztárriporter akinek egy néhány évvel korábbi beszélgetéséről van szó. A meghívottak Sir Elton John (igen, ő is), George Best és a Beckham házaspár voltak. Előbbit és az utóbbiakat nagy valószínűséggel nem kell bemutatnom senkinek, de talán George Best az, akit nem nagyon ismer a mai fiatal, focis generáció. Röviden csak annyit róla, hogy az észak-ír születésű legenda, egykori Manchester United játékos tudását 1968-ban aranylabdával is jutalmazták (bővebben itt).

    A beszélgetésben Elton John volt soron. Tudni róla, hogy a virágok mellett a foci nagy szerelmese is. Az egyik neki feltett kérdés is ezzel volt kapcsolatos: „véleménye szerint ki a legnagyszerűbb játékos, akit valaha is látott futballozni?”

    Nehéz kérdés – mondta- hiszen sok igazán tehetséges játékos van és nem egyszerű bárkire is azt mondani, hogy TE vagy a legjobb. De! Fel tudnék sorolni egy listát, hogy szerintem kik, vagy kik voltak a legtehetségesebbek, akiket láthattam bőrt rúgni.

    Pelé után PUSKÁS volt a második név a listáján…

    Hát ennyi…

    Papi