• Egyéb

    Vissza a múltba

    Két héttel ezelőtt vasárnap elmentünk megnézni Old Tailem Town-t, ami kb 100 km-re van Adelaide-től. Többször elmentünk már mellette és mindig megjegyeztük, hogy egyszer bemegyünk. Most bementünk és visszaléptünk az időben úgy 100-150 évet.

    Old Tailem Town Ausztrália legnagyobb skanzen faluja, 12 utcából áll és 110 eredeti épület található benne az 1860-1960 közötti időszakból. A villanyoszlopokon lévő hangszórókból korabeli zene szól. A házakat, boltokat Ausztrália különböző helyeiről gyűjtötték össze. Vannak amiket egy darabban hoztak ide, van amit szétszedtek és itt újraépítettek. Minden épület teljesen be van rendezve az eredeti bútorokkal, a boltokban korhű termékek vannak. Úgy van megépítve, mint egy igazi falu. Minden részlet az akkori időknek megfelelő.

    Mind a 110 épületről lehetne külön-külön írni, de ezt látni kell. Csak felsorolásképp néhány épület:

    Kórház: berendezett kórtermek, műtő a csöpögtetős éterrel (brrr)

    Gyógyszertár: tele mindenféle üvegcsével, porokkal, folyadékokkal

    Fogorvos 1890-ből: nem biztos hogy beleülnék azokba a székekbe

    Mozi: 70 üléses és eredeti vetítőgépek 100 évvel ezelőttről

    Iskola: régi iskolapadok, királynő képe a falon, befőttes üvegekben formalinba „fojtott” állatkák…

    A 120 méter hosszú központi áruház, amit ma bevásárlóközpontnak hívnánk olyan, mint a Skála Áruházak. Minden egy helyen, csak nincs benne mozgólépcső. Ruhák, játékok, edények, strandcuccok, stb… Itt felfigyeltünk valamire ami a plafonon volt. A mai napig nem tudjuk mire használták csak sejtésünk van. A bolt 120 méter hosszú. Elején van egy kiszolgáló pult, középen van a pénztárgép Gizivel és a végén is van egy kiszolgáló pult. A plafonon meg a bolt elejétől a végéig egy drótkötél van kifeszítve érintve a pénztárost és csipesz-szerűség lóg rajta. Később kiderítettük, hogy ezt a szerkezet „flying fox”-nak (repülő rókának) hívják. Valószínűleg a bolt elején vagy végén lévő pultos csiptetett rá valamit a pénztárosnak, talán a blokkot, hogy Mari néni 3 rőf selymet és Józsi 100 db szeget vett. Van valakinek más ötlete, hogy mi célt szolgálhatott?

    Lakóházak a különböző korokból: tehénszarral tapasztott ház, bádogház, szalmatetős, gazdagabbaknak kőház. Néha elgondolkoztunk azon, hogy milyen jó a mostani korban élni és nem akkor. Milyen jó, hogy feltalálták az elektromos áramot. Ha olyan hűtőt kellett volna használnunk, amit akkor használtak amikor nem volt áram vagy ha minden reggel tüzet kellett volna raknom, ahhoz hogy teát főzzek, hááááát…

    Rendőrség, bank, posta, börtön, tűzoltó állomás, hentes, pék, cipész, kalapos, táskás, hotel, kocsma, temetkezési vállalkozó boncteremmel és hullával, autószerelő műhely, benzinkút, ügyvédi iroda, újságos, templom, vasútállomás a vasúti kocsikal…

    Eredeti autók, gépek szanaszét. Minden épületbe be lehet menni, meg lehet fogni mindent. A boltokban még olyan dobozos üdítők is vannak, amik ki sincsenek nyitva.

    Papi egyik kedvence (a sok autó után) a szögesdrót Biblia volt. Van egy épület, ahol közel 400 különböző szögesdrótót állítottak ki. Nem tudom, hogy egy szögesdrótón mit kell annyira cifrázni. A szögesdrót az szögesdrót és kész: szúr és beleakadsz. Na itt nincs két egyforma, valaki nagyon ráérhetett, hogy csak tekergette-tekergette és egyszercsak ott lett a több száz különböző „akadnivaló” és ebből még könyvet is írt „Szögesdrót Biblia” címmel. Abban egyébként 951 fajta szögesdrót és azok kellékei vannak összegyűjtve, csak a teljesség kedvéért. Normális? 🙂

    Fél napot biztos el lehet itt tölteni. A belépőhöz jár egy tea vagy kávé. Vannak olyan napok, amikor eredeti ruhákba öltöznek be az emberek, na ilyenkor már tényleg olyan érzése van a látogatónak, mintha egy időgép visszarepítette volna a múltba.

    Hazafelé jövet megnéztük az Adelaide-i dombok között megbúvó aranymezőt is. Nem készültem fel eléggé, mert szombat reggel hívtam fel a bányatársaságot, hogy akkor nekem kellene részletes térkép és leírás a területen lévő régi aranymezőről, de ők csak hétfőtől-péntekig vannak nyitva. Így leírás és térkép nélkül vágtunk neki. Nálam szinte elképzelhetetlen, hogy akárhova is térkép nélkül menjek. Nem is sikerült mindent megtalálni, ezért majd vissza kell oda menni! 🙂

    Echunga a település neve és kb 30 km-re van Adelaide-től. Két ösvény van amit be lehet járni: Chapel Hill Diggings és a Jupiter Creek. Mi a Jupiter Creek-et fedeztük fel. Itt találták a környék legnagyobb aranyrögét, melynek súlya 12 oz (ounce), ami átszámolva kb 34 dkg (1 ounce = 28,35 g).

    Az 1850-es években találtak itt aranyat. Elkezdődött az aranyláz! Mi is „lázasak” lettünk, de hiába szegeztük tekintetünket folyton a földre, nem sikerült belerúgni egyetlen egy aranyrögbe sem. 🙁 Bárki kereshet itt aranyat, engedélyezett az ásás, csak nem lehet munkagépeket használni és a lyukat, amit kiástál vissza kell temetni.

    A parkoló, ahol megálltunk, egykor az aranyásók bázisa volt. Közel 1200-an laktak itt sátrakban és 3-ból egy talált aranyat. Mi ketten voltunk Papival, így valószínűleg a hiányzó harmadik találta meg a szerencséjét. :))

    Az egész hegyoldal úgy néz ki, mint Coober Pedy. Lyukak, aknák vannak mindenhol. Egyes aknák mélysége 40-60 méter. Emberi kezek ásták ki, lovak húzták fel a meddő kőzettel teli kannákat. Később megjelentek a bányatársaságok, akik 10-20 embert alkalmaztak, gőzgépeket hoztak amerikából és azzal „nagyüzemben” ástak. Van egy 80 méter hosszú bányavágat és aki bátor, az hajlott derékkal (mert kiegyenesedni nem lehet) végigsétálhat. Elemlámpa legyen mindenkinél! Mivel szűk vágatról van szó, ezért a közlekedés egyirányú. Aki ahhoz a végéhez érkezik, ahol a létra van az keresse meg a másik végét, mert csak onnan lehet bemenni. A létrás vége a kijárat! Izgalmas volt a kanyargó, vaksötét vágatban végigsétálni. (képeket itt találtok)

    Kata

  • Egyéb

    Az én ausztrál jogosítványom

    Azért ez a címe, mert Papi már írt egy „Jogosítvány” bejegyzést 2008. január 31-i dátummal (akit érdekel olvasson vissza), amikor ő is végig csinálta ezt a tortúrát.

    Ez az egész jogosítványosdi dolog nem szól másról csak a pénzről. Hogyan húzzunk le mégtöbb pénzt a bevándorlókról. A Papi írt arról, hogyan választott Európai oktatót, hátha az majd nem akar sok pénzt kicsikarni az emberből. Ebből a megfontolásból én is ugyanazt a szerb ürgét hívtam fel. Sajnos annyira be volt táblázva, hogy csak augusztus 18-ra tudott volna időpontot adni, ami nekem már elég késő lett volna. Az elméleti tesztet június 30-án tettem le, innentől van egy hónapja az embernek, hogy a vezetési vizsgát is letegye, különben… Nem tudom mi van különben. 🙂

    Egyes számú ürge elfoglalt, hívtam a kettes számút, aki szintén szerb. Neki voltak szabad helyei, így maradtam nála. Egy óra 80 dollár, elég borsos ár. Mondom neki: 17 éve van jogsim, ebből egy évet Angliában vezettem, nekem csak egy átváltás kéne magyarról ausztrál jogsira. Nem gond, mondja.

    Ezek után első órán ott kezdtük, hogy: ez a kormány, jobb oldalon a kis kar index, bal oldali kar ablaktörlő, majd elsorolta a sebességeket és felhívta a figyelmemet, hogy ez automata kocsi ám. Agyam kicsit elborult, majd a „kösz Csoki sokat segítettél” (remélem mindenki tudja melyik alapműből idéztem) szállóige jutott az eszembe és majdnem nekiugrottam. Vezetési óra után mondja: látom jól vezetsz, semmi gond, de…

    De a következő órán elmondom az ausztrál szabályokat, mert az ausztrálok nagyon kényesek a szabályokra és szigorúan veszik. Vigyáznom kellet, hogy ne röhögjem el magam. Kell a pénzem mi? Jól nevelt voltam és csak annyit mondtam, hogy rendben, mikor?

    Második óra lement és áradozott, hogy bárcsak minden tanítványa ilyen lenne, bla-bla… De a következő óra egy miniteszt, azaz minivizsga lesz. Nem akartam megkérdezni, hogy öreg, eddig mit csináltunk…?

    Minivizsga után mondja: mehetek vizsgázni, keres egy vizsgáztatót, a hétfő jó? Mondom: remek. Erre ő: oké, de előtte egy bemelegítő óra!

    Úgy érzem baleknak néznek. Ez van. Ha beszólok, akkor leadja a drótot a vizsgáztatónak, meghúznak és még többe fog kerülni.

    Hétfőn, miután kellőképpen „bemelegedtem”, oktató kiszállt, vizsgabiztos beszállt. A „bácsi” 75 év feletti volt. Húúú, mondom, akkor 5 km/órával kevesebbel kell mennem. Elmondta az elmondanivalót, majd kiszállt és mondta, hogy nyomjam meg a féket, kapcsoljam az indexet, és dudáljak egyet. Minden működött. Elkezdtük. Erősen kellett koncentrálnom, mert szegénynek nem ment az R betű kimondása. Utasításai így hangzottak fonetikusan: szekönd tefik lájtsz tön jájt! (második lámpánál fordulj jobbra)

    A vezetési vizsga kb. 30-35 perces. Apró hibáim voltak: egyszer épp akkor néztem tükörbe, amikor már kattintottam is az index-el (gondoltam, itt helyben fejbe lőnek). A párhuzamos parkolásom két kocsi közé: nem volt pontosan középen, azaz elől-hátul ugyanakkora távolságnak kell lennie, nekem kicsit hátrébb volt mint előrébb. Itt a világvége!!! A harmadik hibám: 4 sávos úton a belső sávból „U” megfordulást kellett csinálnom és nem mentem elég mélyen be a bekötő utcába, ezért egy kicsit hátra kellett tolatnom, hogy befejezhessem a fordulót (ha magam vagyok kicsit felugratok a padkára és kész). Más hibám nem volt. Elköszöntünk és azon nyomban bementem a Közlekedési Irodába, hogy kérjem a jogsit.

    Gizi-2: kérem az útlevelet, jelenlegi jogsit, lakcímet igazoló papírt. Átadom neki és látom elindul lefénymásolni. Mondom neki: ezeket 3 héttel ezelőtt Gizi-1 már lefénymásolta, benne vagyok a rendszerben. Gizi-2: nem úgy van ám az…

    Kezdek ellenálló lenni. Lepereg. Lassan visszacsoszog és elkezdi bepötyögni az adataimat: útlevél száma, majd „órákig” keresi a jogsi számát, megtalálja, bepötyögi azt is. Én meg állok értetlenül. Ugyanitt tettem le az elméleti vizsgát. Benne vagyok a rendszerben. Ugyanezeket az adatokat Gizi-1 már felvitte. Nincs ügyfélszámom? Milyen számítógépes rendszert használnak? Valami nem világos nekem. Na, nagy nehezen elkészült. Megkérdezte: hány évre szeretném? Visszakérdeztem: mennyi a maximum, mert nem akarok évente szarakodni vele. Így „vettem” meg 10 évre a jogsimat! 🙂 Majd közölte, hogy menjek a sarokba, ahol lefényképeznek és digitális aláírast rögzítenek. Mondom neki: 3 hete már megcsinálták ezeket. Erre ő: az már régen volt. Ja, mondom magamban: azóta biztos máshogy írok alá és a hajam is megnőtt és kiszőkült… Aztán beugrott: hát persze ez alatt a 3 hét alatt 10 évet öregedtem, ezért van ez az egész újrafényképezünktégedcirkusz!

    Amikor elméleti vizsgán voltam, akkor a vizsga után Gizi-1 kifizettetett velem 42 dollárt tanuló jogsira. Nem értettem mi a fene ez. Azt hittem valami ügyintézési díj. Otthon Papi mondta, hogy neki ilyet nem kellett fizetnie. Rá egy hétre kaptam egy tanuló jogosítvány kártyát, ami 2 évig érvényes. Kezdett derengeni a dolog, de nem voltunk 100%-ig biztosak. Másnap megmutattam az oktatónak, aki meg volt lepődve azon, hogy ilyet kaptam.

    A lényeg, Gizi-1 kicsit szétszórt volt és elengedte a füle mellett, hogy én azt mondtam neki: 17 éve van jogsim, vezetek, szeretnék egy ausztrál jogsira való „átváltást” kérni. Szóval mindezeket elengedve a füle mellett még akkor sem esett le neki a tantusz, amikor kezébe vette a magyar jogsimat a hivatalos angol fordítással együtt, lefénymásolta azokat és bepötyögte a számítógépbe a jogsi számát. Úgy kezelt, mint egy 16 éves, első jogsiját kérő személyt. Ezért fizettette ki velem a tanulójogosítványt.

    Nekem se kellett több (amúgy is elég pipa voltam/vagyok az egész jogsi miatt), bementem és tök véletlen ugyanahhoz a Gizi-1-hez kerültem, pedig sorszámhúzósdi van. Megismert. Meglobogtattam a „jogsit” neki és elmagyaráztam, hogy mi az ábra. Nem volt a helyzet magaslatán, hátrament a menedzserhez és 5 perc múlva 3-an jöttek vissza! Húú, most már nem mondhattam neki, hogy: na gyere ki a hóra, megbeszéljük, mert többen voltak. 🙂

    Többször elnézést kértek. Elismerték, hogy hibáztak és mondták: csekken visszakapom a pénzt. Ma, 2009. aug. 18-án meg is jött a csekk. 🙂 Csak azt nem értem, hogy én lennék az első külföldi, aki ausztrál jogosítványt szeretne és akinek van egy érvényes otthoni jogsija és nincs rajta azon a nyamvadt országlistán…? Olyan bonyolult ez??!! Kezdem azt érezni, hogy én komplikálom túl a dolgokat.

    Összegezve:

    26 dollár – elméleti vizsga

    26 dollár – másodszori elméleti vizsga 🙂

    +42 dollár – tanuló jogsi díja

    -42 dollár – vissza adták a pénzt

    4×80 dollár – első óra, magyarázó óra, miniteszt óra, bemelegítő óra

    120 dollár – vizsgadíj

    285 dollár – jogosítvány díj 10 évre

    ———————–

    777 dollár

    Még belegondolni is rossz, hogy otthon egyszer már fizettem (pontosabban a szüleim) a jogsi megszerzéséért.

    Most keresnem kell egy klinikát, ahol kérek egy agymosást, hogy azt a sok hülyeséget, amit ezalatt a 3 hét alatt belémsulykoltak elfelejtsem. Papi is mondta, hogy teljesen meg vagyok zavarodva, amikor vezetek.

    Persze, mert próbáltam magamra erőltetni azokat, amiket mondott az oktató. Vezetés közben többet kellett néznem jobbra-balra és hátra, mint előre! Ha az index nem megy 5 másodpercig, bukta. Oktató mondta számoljak nyugodtan hangosan, a vizsgáztatót nem fogja zavarni. Tízezeregy, tízezerkettő, tízezerhárom, tízezernégy, tízezeröt. 🙂 Megálltunk egy egyenes úton, induljak el hegynek. Hol itt a hegy? Piros lámpánál az előttem lévő autótól 1 méter 20 cm-re kell megállni. Ha én vagyok az első a lámpánál, akkor a vonaltól 300 mm-re. Kanyarodásnál csökkentsem le az autó sebességét 18 km/h-ra, mert ez automata autó és nincs motorfék.

    Itt van újra az elindulási procedúra, amit Papi már felsorolt egyszer, de felfrissítem nektek, hogy holnap, amikor beültök az autóba nehogy elszúrjátok: tükör, index, számolás tízezeregy-tízezerkettő-tízezerhárom-tízezernégy-tízezeröt, fék benyom (akinek nem automata az a kuplungot nyomja), sebességbe teszem, tükör, holttér ellenőrzés, kézifék kienged, és elindul.

    Kata

    Ui.: ja, majdnem elfelejtettem. Ha be akarok állni tolatva két autó közé, akkor álló helyzetben kell tekergetni a kormányt. Papinál itt ment ki a biztosíték… 🙂

  • Egyéb

    Sikerült!

    Gondolom már mindenki tövig rágta a körmét… 🙂

    IGEN, SIKERÜLT!!!

    Köszönöm mindenkinek, aki velem volt 11:30-kor (Mesi, köszi, hogy felkeltél és szorítottál). Ez most csak egy rövid bejegyzés, amint lesz időm részletesen leírom, hogy mi-mennyi és hogyan ment.

    Mivel ÖNÉRZET is van a világon, ezért úgy döntöttünk, ha visszajövünk Sydney-ből letesszük a jogsit hajóra is. Csakazértis! (aztán meg kisrepülőre és tengeralattjáróra …) :))

    Kata

  • Egyéb

    2009. augusztus 17. hétfő, délelőtt 11:30

    Nagy nehezen elérkezni látszik ez a nap is. Oktatóm, akivel nekem nem volt olyan baromi nagy szerencsém, mint Papinak (valószínűleg velem van a baj, most már tuti!), szóval oktatóm kitűzte a vezetési vizsga napját.

    Mindenki szorítson nekem hétfőn 11:30-kor. Az otthoniak húzzák fel a csörgőórát hajnali 3:55-re, mossák ki a csipát a szemükből és 4:00-tól csatlakozzanak az itteniekhez! 🙂

    Ez a jogosítványosdi dolog kicsit kezd az agyamra menni. Vizsga után kifejtem az elmúlt napok (hetek) vezetési szösszeneteit, amik megestek velem, a Közlekedési Irodával (újfent Gizi) és az oktatómmal. Nem megy minden úgy, mint a „karikacsapás”.

    Kata

    U.I.: Vidámabb dolgok. Hétvégén (vasárnap) kicsit kimozdultunk. Felkerekedtünk és a sok látnivaló közül kettőt megint kipipáltunk. Bejegyzés folyamatban a történelmi faluról (amolyan skanzen féle 1880-ból) és az Adelaide-i aranymezőkről. Aranyat MÉG nem találtunk.