• Egyéb

    Életképek 1.

    Úgy néz ki, hogy elég nehezen akar megszületni a Sydney-Brisbane túra második része. Időhiány az oka …, de ami késik nem múlik, egyszer csak megírja valaki, ugye Papi??!! …

    Addig is amíg várunk rá, úgy gondoltam csinálok egy bejegyzést, ami összegyűjti azokat az eseményeket, amiért nem érdemes billentyűzetet ragadni, mert csak 1-2 mondat, de mégis velünk történt meg és legalább ti is látjátok , hogy azért, mert nem írunk a blogba még élünk, munkálkodunk, szórakozunk és nem éhezünk.

    A jelentől kezdem, mert a friss dolgok hamarabb eszembe jutnak, mint a fél évvel ezelőttiek. Hiába, öregszem.

    Egészen friss: tegnap, azaz 2009. október 23. péntek reggel 10 óra 50 perc. Éppen a 10-től 11-ig tartó riportműsoromat hallgattam az ABC Classic radión (Galilei volt a téma), mikoris a riportműsor vége előtt 10 perccel (fene egye meg) csörgött a mobilom. A házunk tulaja volt: felhívta őt a szomszéd, hogy víz folyik ki tőlünk elég nagy mennyiségban. (?)

    Mondjuk attól nagyon nem voltam megijedve, hogy térdig áll a lakásban a víz és a TV meg a bútorok csónakáznak, mert minden ajtó alatt megvan az egy centis rés, tehát a víz maximum küszöb magasságú lehet. 🙂

    Még jó, hogy rugalmas munkaidőnk van. Kocsiba be, irány haza. Kisebb csoport gyülekezett a házunk előtt. Pontosabban egy idős házaspár, akik a napi sétájukat épp erre tették meg, illetve egy autó is megállt, mert látta a hömpölygő vizet. Nem lövök nagy bakot, ha azt mondom, hogy az idős papának volt a legtöbb esze, mert elzárta a ház előtt lévő főcsapot.

    A lényeg: hátul a kertben van egy viszonylag nagy esővíztároló tartály, amiről az egyik WC működik. Önkormányzati előírás, hogy új házaknál az egyik budinak esővízzel kell működnie a víztakarékosság miatt. Amikor az esővíz kifogy belőle, a vezetékes vízről töltődik bele sima csapvíz. A tartályban van egy úszó, olyan mint a WC tartályokban és ez szabályozza a víz mennyiségét. Na, ez az úszó szakadt le, ami egy vadiúj, másfél éves háznál bizony elég szomorú… Ezért aztán a vezetékről folyamatosan töltődött bele a víz, de mivel az úszó nem zárt le, a tartály megtelt és a túlfolyón folyamatosan folyt el a víz. Ki az utcára. 🙁

    Reggel 6:30-kor, mikor elmentünk, még nem láttunk semmit. Ki tudja mikor szakadhatott el az úszót tartó madzag. Mert hogy az tartja. Egy madzag. Valamikor 6:30 és 8:30 között, mert a nagyon okos, férfi és műszaki „zseni” szomszédunk ezt mondta: „8:30-kor mentem el és láttam, hogy ömlik ki a víz az utcára. Gondoltam takarítotok valamit. (Én meg gondoltam: mit, a nem létező medencét az 5×2 méteres udvaron, merthogy a kocsit hátul nem tudom lemosni…) Aztán -folytatta ő- amikor visszajöttem 11 óra előtt, még mindig folyt a víz. Na, ekkor hívtam a tulajt.”

    Erre Papi magában: odáig nem jutott el agyilag, hogy bekopogok, de ha a kopogásra nem jön ki senki, akkor valószínűleg nincsenek otthon, szóval akkor elzárom a kinti főcsapot és bedobok egy cetlit, ezzal a szöveggel: te hülye, azért nincs vizetek mert elzártam, valahol csőrepedésetek van, a Szomszéd.

    Így valószínűleg kb. reggel 6:30 utántól 11-ig folyott a víz. Vízvezeték szerelő jönni fog és megcsinálja.

    Drága kincs a víz, itt meg különösen az, ezért megpróbáltunk utánaszámolni, mennyi is mehetett pocsékba. Szerencsére nem vészes a dolog, mert nagyjából 3 m3-nyi mennyiség folyt le az utcán.

    Sok? Kevés? Persze minden viszonylagos. A számla a tulajt fogja terhelni, mivel havi szinten több mint 10 m3 – éves szinten 124 – benne van a bérleti díjban. Ez a 10 m3 több, mint elég kettőnknek, így mostanra már összegyűlt vagy 25-30 m3 „tartalék”, amit akár el is folyathatnánk mindenféle retorzió nélkül. De nem tesszük. 🙂

    Más, de ez is friss: tegnapelőtti, azaz 2009. október 22. csütörtök Elmentünk egy műszaki boltba (pontosabban Harvey Norman), hogy vegyünk egy DVD lejátszót. Van már egy, használtan vettük, de működik és le tudja játszani az európai filmeket, ami nekünk fontos! Néha hiányoznak a magyar filmek. Úgy gondoltuk, hogy a mostani masina eléggé megviselt már, ezért vegyünk egyet tartalékba, nem kér az enni… (mondaná anyukám).

    Szóval Katiék megtalálták ezt a lejátszót, ami tutira megbírkózik a magyar DVD-kkel. Vettek egyet és működik nekik. Aztán a Zsuzsiék is vettek egyet, működik. Na, mi is vettünk egyet és úgy jártunk mint a túraszékekkel anno. Addig válogattunk a kb. 50 kirakott lejátszó között, míg pofára nem estünk. Ne a felsőt vegyük le, mert azt már biztos valaki leverte egyszer, vegyünk ki egyet mélyebbről, az tuti jó. Aha…

    Hazahoztuk. Betettünk egy magyar filmet. Tök jó! Működik Hurrá! Ráadásul most októberben 59 dollár helyett 39 dollár. Mondjuk az 59 se sok érte, de ne gondoljunk valami hű de hipi-szupi márkára. Valami noname: Palsonic. De, a célnak tökéletesen megfelel. Nem a minőségre mentünk, hanem a cél volt a fontos.

    Na és akkor most próbáljuk ki a távirányítóját is! 🙂 hi-hi

    Beletettük a hozzá járó elemeket és semmi. A készülék nem reagál. Hú b… meg, megint vettünk egy szart. ÁÁÁÁÁ, nem (itt még bizakodtunk), lehet hogy csak az elemek vannak lemerülve… Működő TV távirányítóból elem kivesz, betesz DVD távirányítójába. Semmi. Nem megy. Kezdett gyanús lenni a dolog. Papi megejtett 1-2 csúnyácska szót. Én már az elején káromkodtam, de azért még 4 banális kérdést feltettem, bár tudtam, hogy NEM lesz rá a felelet, mert miért is lennének ilyenek… (néha jó játszani a hülyét, csakhogy kicsit vidámabb legyen az élet) :

    1. Nincs valami gomb a lejátszón, amit át kell kapcsolni ahhoz, hogy távirányítóval is vezéreld?

    2. Jól tetted bele az elemeket apukám? Hadd nézzem meg, biztos, ami biztos!

    3. Nincs esetleg egy ki-be kapcsoló gomb a távirányítón, ami a távirányítót kapcsolja ki-be?

    4. Esetleg valami takarófólia az elemrésznél, amit elfelejtettél levenni és nem érzékeli az elemeket? (sose láttam még ilyet, de hátha…)

    Mivel továbbra sem működött, szépen visszapakoltunk mindent a dobozba és megbeszéltük, hogy szombaton munka után visszavisszük (többe fog kerülni a leves, mint a hús) és kicseréltetjük úgy, hogy ott helyben kipróbáljuk együtt az eladóval.

    Szombat 11 óra, Papi hazajött a sütizésből. Főztem egy kávét, szeltem a frissen sült kuglófból neki, majd miután végzett, mondta: mielőtt visszavinnénk próbáljuk ki még egyszer, nehogy beégjünk az üzletben. Dobozból kipakol, összedug, dvd lemez betesz, távkapcsolót megnyomtuk és…. láss csodát működik. Mindenféle gombot megnyomogattunk, mindenre reagál! Most akkor mi van? Kicsit még játszottunk a távirányítóval és megnyugodva hátradőltünk a székben, de jó nem kell kicseréltetni. 🙂

    Aztán eltelt pár óra és megint nem működött. Én továbbra is érintkezési problémára gyanakodtam. Papi elvitte a lejátszót a szoba másik sarkába és ott tökéletesen működik, viszont a TV mellett nem működik. Lehet, hogy a TV vagy a szoba antenna zavar be neki? Nem tudjuk. Megtartjuk, aztán majd csak lesz valami. Ötleteket, megoldásokat, tanácsokat szívesen várunk. Amúgy meg tök jól mutat a konyhapulton, a mikró mellett. Merthogy ott működik. 🙂

    Végül is kicsit több lett, mint 2-3 mondat, de ugye nem baj? A többiről egy következő „életképekben” számolok be. Előzetesen: könnyes szemmel búcsúztunk Morgótól, szép ősz, ívnak a pontyok, sportnap, igazi magyaros szalonnasütés és még sok minden más.

    Kata