december, 2009

  1. Életképek 3

    december 6, 2009 by kata_papi

    Múlt hétvége: sárgabarack lekvár befőzése

    A sárgabarack dzsem (és az eper) a kedvencem, illetve elég sok olyan süti van, amibe sárgabarack lekvár kell. A grízes tésztát és a császármorzsát már nem is említem. A boltban árult “sárgabarack” néven futó, befőttes üvegbe zárt valamit mindennek lehetne hívni, csak sárgabarack lekvárnak nem. A barack molekuláris mennyiségben fordul elő benne, túl édes és semmi másból nem áll csak narancssárgára színezett zseléből.

    Mivel itt eddig aranyárában mérték a sárgabarackot, ezért csak sóvárogva gondoltam anyukám sárgabarack lekvárjára és arra, hogy talán egyszer nekem is sikerül majd főzni. Mostanáig a barack kilója 12 dollár volt és soha nem ment 7 dollár alá mióta itt vagyunk, de pár hete történhetett valami, mert találtam 4,90 dollárért! :)

    Nagyon megörültem. Vettem is gyorsan 8 kg-ot. Anyukám lediktálta a receptet és én gyorsan megfőztem életem első dzsemjét. Nem akarok nagyképű lenni, de marha jól sikerült. Sütöttem egy sima fonott kalácsot és bevittem a munkahelyemre egy üveg lekvárral. Sikere volt. Megkérdezték, hogy: “csak egy kalácsot sütöttem…??”

    Ennek örömére eldöntöttem csinálok eper dzsemmet és a Papi kedvencét narancs lekvárt is!

    Ime az én receptem, anyukám receptjét kicsit átalakítottam, mert itt nincs szalicil és a cukormennyiségből kevesebbet tettem, mert savanykásra akartam.

    -1 kg tiszta gyümölcshöz én 65 dkg cukrot (anya receptje 75 dkg) tettem

    -plusz 3-4 ek citromlé

    -plusz ici-pici (késhegynyi) szalicil az üvegbe a lekvár tetejére, na itt ilyet még nem találtam, ezért én egy kis citromsavat kevertem el az egész cuccban, hátha az segít, bár sokáig úgysem fog elállni, mert felfaljuk!

    Két órát főztem, majd forrón üvegbe mertem csurig, Papi jól ráhúzta a fedelet és egy éjszakára szárazdunsztba tettem (kukászacsiba be és egy takaróval jól bebugyolálni.

    Rá egy hétre sütöttem is sárgabarack lekvárral “összeragasztott” linzert:

    Ugrás vissza augusztus hónapba:

    A sok apró esemény mellett egy szomorú és egy vidám dolog is történt. Kezdem a szomorúval: eladtuk Morgót! :( Nem volt vele semmi bajunk, sőt nagyon jól viselkedett, viszont amióta egy helyen dolgozunk nincs szükségünk 2 autóra. Szegénykém csak állt a ház előtt és egy héten kétszer vele mentünk dolgozni, hogy ne merüljön le az aksija. Luxus lett volna megtartani és fizetni rá a kötelezőket.

    Vidám esemény: szalonna sütés! Igen! Igazi, zsírtól csöpögő szalonna! Forgattuk a nyársat a tűz felett, csepegtettük a zsírt a kenyérre és már előre nagyokat nyeltünk. Attilát és Zsuzsit a Feri+Zsuzsi páros révén ismertük meg. Ők hívtak meg magukhoz szalonnát sütni. Megkóstoltuk a házi készítésű padlizsánkrémet is. Minden nagyon finom volt. A koleszterin bevitel után Zsuzsi előrukkolt a saját sütésű krémesével. Teljesen olyan volt, mint amit otthon lehet venni a cukrászdákban. Egyből elkértük a receptet!

    Május: Mt. Lofty botanikus kert

    Össze-vissza ugrálok az időben, de ez van ha az ember nem frissiben írja meg a történéseket. Májusban, ami itt az őszi évszaknak felel meg, elmentünk kirándulni a Mt Lofty botanikus kertbe. Van egy botanikus kert bent a belvárosban is. Ez viszont fent van a hegyen és sokkal nagyobb, illetve hallottuk, hogy ősszel nagyon szép színes. Érdemes tavasszal is kilátogatni, mert akkor meg minden virágzik (még több kép itt).

    Szeptember: St Kilda, játszótér

    Hát igen, nagyon úgy néz ki, hogy még nem nőtt be a fejünk lágya…, még mindig gyereknek érezzük magunkat… :)

    Tiborék említették egyszer régen, hogy van egy játszótér északra a várostól. Óriási csúszdák, még olyan is van ami a hegy gyomrában kanyarog lefelé. Érdekes mérleghinta. Két kötélpáyás hinta, egy a nagyoknak és egy a kisebbeknek. Megfeneklett kalózhajó. Miután kicsúszdáztuk, hintáztuk magunkat elmentünk a játszótér melletti Mangrove mocsár parkba és végigsétáltunk a kiépített ösvényen. Amúgy itt van az Adelaide-i villamosmúzeum is.

    Papi száguld lefele a kötélpályán, nekem Titanic érzésem van a kalózhajón
    Kata

  2. Skoda 110L

    december 6, 2009 by kata_papi

    Egy ilyen gyönyörűség “száguldott” előttünk a gyorsforgalmin tegnap délelőtt, s úgy voltam vele, hogy nem hiszek a szememnek:

    Még a színe is ugyanilyen volt, bár csak kétlámpás, de természetesen jobbkormányos kivitelben. Meglepően jó állapotban küzdötte fel magát az emelkedőn. Kicsit mentünk mögötte, nosztalgiáztunk, aztán lassan elhagytuk az egykori cseh ipar eme remekét. Mindez 2009-ben Ausztráliában.

    Nekem is volt Skodám, apukámnak kettő is, bár azok már az új kasztnis 105S típusok voltak. Nagyon szerettük őket a gyermekbetegségei ellenére is.

    Papi