augusztus, 2010

  1. A tavi rém

    augusztus 30, 2010 by kata_papi

    Hát jól megijedtünk mindnyájan! Papi meg se akarta fogni. Bejgli (Móniék Beagle kutyusa) úgy nézte, mintha zöld emberke lenne a Marsról és nem mert a közelébe menni. Az történt, hogy vasárnap gyönyörű tavaszi idő volt, 20 fok, napsütés, minden ami a horgászáshoz kell. Na meg a löket, hogy: már úgy ennénk egy kis halászlevet és a fagyasztó üres, azaz van hely újabb pontyoknak. Felpakoltunk, riasztottuk a többieket és irány az Alexandrina tó, ahol csak nagy halak vannak és ahonnan még nem jöttünk haza ponty nélkül.

    Pár óra lógatás után kezdtük kellemetlenül érezni magunkat, mert még egyetlen egy kapása sem volt a fiúknak és Móniéknak úgy harangoztuk be, hogy itt aztán van ám hal dögivel. Múltkor a folyóra jöttek velünk és onnan is hal nélkül távoztunk. Az esős tél miatt a tó tele van vízzel, ennyi vizet még nem láttunk benne, lehet, hogy a sok vízben elvesznek a halak… :) Délután három óra körül kezdtük mondogatni, hogy csomagolás és indulunk haza, mikor is Papi botja erőteljesen elkezdett csörögni. Csörgős kapásjelzőnk van. Papi jó messze volt a botjától, én “be nem vágok a halnak”, mindenki csak nézte a botot és Papinak üvöltött, hogy: Papi, szala, kapásod van! Papi rohant és “bevágott”. Aztán semmi. Húzta kifelé és mondta, hogy semmi küzdelem a bot másik végén, de valami mégiscsak van rajta, mert nehéz. Egyszer csak megláttuk a nagy pontyot. Örömújjongás! Húúúú mekkora (70 cm)! Stb… Feri “kimerítette” és csak álltunk felette. Sokáig. Kicsit furcsa ez a hal. Kacska. De ijesztő! Én meg nem fogom, mondta Papi. Ezt a beteg halat meg nem esszük. Mit csináljunk? Vissza nem dobhatjuk, mert sokan látták, hogy kifogtuk, sőt egy apuka épp a kisfiának magyarázta milyen halat fogtunk. Nincs más megoldás haza kell vinni.

    Közben ment a találgatás: talán lenyelt valamit, talán trauma érte ebihal korában, talán kishalként jól elbánt vele egy pelikán, de kiszabadult és újra összefort a gerince… Vagy: nem hallottál még az ausztrál spirál pontyról? :)

    Eldöntöttük, hogy hazavisszük és “felboncoljuk”. Doktor Papi, az igazságügyi orvosszakértő és profi halpucoló nekiállt a vizsgálatnak, én asszisztáltam neki. Szakszerűen felmetszette a hasát, megvizsgáltuk és nem találtunk idegenkezűségre utaló nyomokat. Nem nyelt le semmit, viszont tele volt “kaviárral”. A gerice kacska volt, de soha nem fogjuk megtudni mitől. Emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítéltük, ma sem lesz halászlé. Akta lezárva.

    Kata


  2. Sütő javítás Pató Pál urasan és a megfejtések

    augusztus 16, 2010 by kata_papi

    És lássunk csodát: közel másfél hónap után sikerült megjavíttatni a sütőt. A művelet nem tartott tovább, mint 10 perc.

    Ma reggel a családi kupaktanács úgy döntött, hogy nem bízzuk a véletlenre a szerelőre való várakozást. Hiába ígérte Gizi múlt csütörtökön, hogy átadja szerelő Józsinak az üzenetemet, miszerint fél órával az indulása előtt csörögjön és én is ott termek, mi van, ha mégsem tette meg. Kinek van ideje arra, hogy déltől fél ötig otthon üljön és várjon a mutatványos autóra. (ezt a kifejezést Feritől és Zsuzsitól vettük át, és a “mesteremberek” járgányait értjük alatta).

    Szóval, délelőtt 10 óra körül ismét felhívtam Gizit és megkérdeztem, hogy ugye akkor délután jön Józsi? Igen, nyugodjak meg. És ugye átadtad, hogy fél órával előtte hívjon? Gizi: persze, hívni fog, ne pánikoljak. Rendben.

    Tizenegy órakor csörgött a mobilom, Józsi volt. Mondta, hogy most jönne. Még jó hogy nem déltől ülök otthon, igaz? Pofára is estem volna rendesen. Józsi jött, hóna alatt ott volt a kerek fűtőszál (tudat alatt kicsit féltünk, hogy rossz alkatrészt fog hozni), nekikészült, csavarokat kitekerte, teljes sütőt kiemelte, fűtőszálat kivette és elcsodálkozott.

    Hűha, ilyet még nem láttam, ez jól szétrobbant – mondta Józsi. A biztosítékot nem verte ki véletlenül? Nem, mondom én, sőt még robbanást se hallottunk, egy pisszenés nélkül múlt ki. Nézzétek:

    Új fűtőszál becsavar, bekapcs és tádááá, melegszik! :)

    Miután mindenki kigyönyörködte magát a kettétört fűtőszálon, jöjjenek a feladványok megfejtései. Nem várunk vele tovább, mert nagyon úgy néz ki, hogy csak mi nem tudtuk mik ezek (kicsit égő, pedig falusiak vagyunk mindketten). Amint megjelent a bejegyzés Safi egyből küldte a helyes megoldást mindkettőre. Krisz és Mari egyet-egyet eltaláltak. Gratulálunk nekik.

    Az első tényleg egy rovarcsapda. Dugó a tetejére, édes-cukros valami a belső perembe. Legyecske alulról be és utána soha többet nem találja meg a kifele vezető utat, mert annyira azért nem okos őkelme. A második pedig egy csizmalehúzó. Okos!

    Kata


  3. Fejlemények sütő ügyben és két feladvány

    augusztus 12, 2010 by kata_papi

    Kedden ugye lejárt a 10 munkanap. Tudtam, hogy senki nem fog hívni. Nem is hívtak. Vártam megint 2 napot. Azt hiszed hívtak? Ma (csütörtökön) délelőtt felhívtam őket, most már célirányosan az Adelaide-i kirendeltséget.

    Kata: Jó reggelt, Kata vagyok, 27-én 12 nappal ezelőtt rendeltél nekem egy alkatrészt. Azt mondtad 10 munkanap alatt ér ide. Csak úgy érdeklődöm, hogy esetleg nem érkezett meg az anyag?

    Gizi: Mi a telefonszámod?

    Kata: 123456789

    Gizi: Tartsd a vonalat megnézem. ( — két perc múlva —) Itt vagy?

    Kata: Igen

    Gizi: Ja, hááát megérkezett. (és itt részéről be is fejezte a mondatot, nagy hallgatás)

    Kata: És akkor? Nem kellene beszerelni? ESETLEG FELHÍVNI! (lehet, hogy pont ma érkezett meg, de az is lehet, hogy már egy hete, mert amikor 5 nap után hívtam, akkor nem is nézett meg semmit csak egyből rávágta, hogy 10 munkanap)

    Gizi: Hát akkor a hétfő megfelelne?

    Kata: Ma csütörtök van, hétfőnél hamarabb nem menne?

    Gizi: A szerelő ma meg holnap nem dolgozik.

    Kata: (béka lenyelve) És hétfőn pontosan mikor jönne a szerelő.

    Gizi: Délután 12 és 16:30 között.

    Kata: Pontosabban nem tudnád megmondani, üljek otthon közel 5 órán keresztül?

    Gizi: Nem tudok mit csinálni.

    Kata: Nincs valami más megoldás? Tizenöt percre van a munkahelyem a háztól, esetleg ha fél órával előtte a szerelő megcsörgetne…

    Gizi: Akkor megmondom neki, hogy fél órával előtte hívjon fel. Viszlát, legyen szép napod.

    Kata: Köszi. (Kíváncsian várom azt a telefont, bár valahol tudat alatt érzem, hogy ez nem fog működni. Meglátjuk)

    Addig is amíg várunk a szerelőre itt van két érdekes feladvány.

    Múlt hét pénteken Papi mondta, hogy vasárnap meg kéne járatni Puttonyt, mert ez a városbeli lötyögés ellustítja a motort. Nekem se kell az ilyet kétszer mondani, egy kirándulásra mindig kapható vagyok! Így esett a választásom Burra falucskára.

    Közel két órányi vezetésre és 150 km-re van Adelaidetől északra a Clare Valley borvidék mellett. 2008 januárjában már jártunk itt egyszer, lehet, hogy bejegyzés is született róla (bár nem találtam meg). Akkor elég későn értünk oda és a múzeumok nagy része be volt zárva. Most viszont kifejezetten úgy mentünk, hogy be tudjunk menni. Nagyon érdekes volt, Papi is teljesen fel volt villanyozva. Majd csinálok egy külön bejegyzést Burráról.

    A lényeg: Burra egy rézbánya falucska, 1845-ben kezdtek bányászni itt, a megmaradt látnivalókat pedig nagyon jól adják el a turistáknak. Egy múzeumi bérletet kell venni (lehet külön belépőket is venni a múzeumokba, de szerintem ez a bérlet a legjobb), amihez jár egy kulcs. Ezzel a bérlettel 4 múzeumba lehet bemenni, a kulccsal meg 8 további helyre. A kulcsos helyeken nincs személyzet, te nyitod, zárod az ajtókat és van úgy, hogy rajtad kívűl nincs más turista ott. Nincs tömeg! Fantasztikus volt. Bár szerintem egy nap elég kevés rá, a vége felé már rohannunk kellett, hogy az utolsó múzeumba zárás előtt beessünk.

    Szóval, amíg várunk a szervízes bácsira és arra, hogy megírjam a Burra bejegyzést itt van két feladvány, lehet tippelni, hogy mire használták ezt a két tárgyat.

    Az első két képen az üvegtárgyat kell megtippelni, nem a mellette lévő vasalót! (kicsit rossz a kép minősége). A harmadik képen a “vasbogár” kb 30 cm hosszú.

    Mi egyikre se jöttünk rá ott, bár én a Vegemite-ot megfejtettem (pedig volt ott 3 ozzi család is), de ez egy másik történet.

    Kata


  4. A sütő, vagyis nem süt ő! :)

    augusztus 9, 2010 by kata_papi

    De szép is a magyar nyelv!

    Vágjunk bele. A legnagyobb problémám az egésszel az, hogy ameddig nem működik a sütőm, addig nem tudunk vendégeket hívni. Hogy néz az ki, hogy nem tudom őket megkínálni valami jó kis magyar süteménnyel…??!! Nálunk ilyen nem fordulhat elő!

    kis nyálcsorgatás: már hatszor sütöttem képviselőfánkot, otthon egyszer sem, de itt nagyon belejöttem, ez az egyik legegyszerűbb süti és frissen nagyon finom

    A történetet igyekszem úgy megírni, mint anno a “telefonos-internetes mesét”.

    Július 3-án (szombaton) még használtam a sütőt, mert bárányhusit készítettünk benne. Életünkben először és talán utoljára. Nem nagyon ízlett nekünk. Aztán hétközben be sem kapcsoltam. Legtöbbször csak hétvégén szoktuk használni.

    Kati telefonált, hogy július 10-ére (szombatra) töltött káposztás partit szervez, menjünk el. Rendben, én meg viszek linzert saját főzésű sárgabarack lekvárral megkenve.

    Fel is keltem reggel hat körül, amikor Papi elment sütizni, hogy elkészítsem a linzert. Begyúrtam, kiszaggattam és az első adagot rátettem a tepsire. Bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegítsem. Térülök-fordulok, eltelik 5 perc, nyitom a sütőt, tenném be a tepsit, jéghideg belül a sütő. Ellenőrzöm a gombot hátha elfelejtettem feltekerni a hőfokot. Oké, nem én vagyok szenilis, a kapcsoló 180 fokon áll. A légkeverő pörög, de a fűtőszál nem izzik. Francba. Beígértem a sütit és nem tudom megsütni, még jó hogy nem kelt tésztát dagasztottam, mert azt dobhattam volna ki.

    Gyors telefon Katinak. Gyere át, süsd meg itt – mondta ő. Kiszaggattam az összeset, dobozokba tettem. Minden dobozba 4-5 réteg került egymásra alufóliával elválasztva, hogy ne ragadjanak össze. Minden jó ha a vége jó. Katinál kisütöttem, a töltött káposztát megfőztük, nagyon jó lett!

    Hazaértünk, másnap (július 11-én vasárnap) emailt írtam a tulajnak, hogy rossz a sütő.

    Július 12-én hétfőn tulaj visszaírt, hogy két év garancia van a sütőn, ami szeptemberben jár le. Adott egy telefonszámot, hogy hívjam és egyeztessek időpontot a javításra.

    Július 13-án kedden felhívtam az adott telefonszámot. Gépnéni: a hívott számot nem tudjuk kapcsolni, ellenőrizze a számot és próbálkozzon újra. Ezt eljátszottam 4-5-ször, mindig ugyanezt a választ kaptam.

    Július 14-én szerdán újabb emailt írtam a tulajnak, hogy nem működik az általa adott szám és felvetettem, hogy mi lenne ha a Yellow Pages-ben keresnék valakit.

    Július 15-én csütörtökön a tulaj előkapart valami újabb telefonszámot és önállóan felhívta, majd a vonal túlsó végén lévő Gizi kérésére elfaxolta a sütő számláját is.

    Július 16-án pénteken elsétált hozzánk, bekopogott és mondta, hogy tegnap felhívta a céget, elfaxolta nekik amit kértek, megadta a nevemet, mobilszámomat és ha keddig nem hív senki a cégtől akkor ezen és ezen a számon hívjam fel a céget.

    A keddre ráhagytam még két napot, tudtam, hogy a malomkerekek lassan őrölnek errefelé. Nem hívtak, így július 22-én csütörtökön felhívtam őket. A telefonszám egy Sydney-i cég száma. Jó messze van tőlünk.

    Gizi kérdezi: mi a probléma. Mondom: garanciális sütő, nem melegít, a ventillátor pörög, de a fűtőszál halott. Gizi: melyik állam, nevem, címem, telefonszámom. Lediktálok neki mindent. Gizi újra: faxoljam el neki a tűzhely számláját. Pumpa elindult felfelé. Miről beszélsz Gizi? Egy hete elfaxolta a tulaj és arra várok, hogy ti felhívjatok, hogy mikor jön a szerelő. Gizi: tartsam a vonalat megkérdezi a kollegáját. Öt perc zene. Gizi: itt van? Igen, még itt vagyok. Gizi: tényleg itt van a papír, valaki hívni fogja. Ezzel befejeztük a telefonbeszélgetést.

    Vártam a valakit. Valaki nem hívott. Már nagyon vártam. De ő nem akart hívni. Öt nap elteltével már nem bírtam magammal. Július 27-én (kedden) újra hívtam a Sydney-i Gizit, mert más számom nem volt. Gizi újra megkérdezte mi a baj. Bajból sok van és július 15-e óta várok a szerelőre, hogy kijöjjön és megszerelje a sütőt. Várjak, kapcsol egy másik számot, ami már Dél-Ausztráliában van. Magamban hallkan megjegyzem: miért csak most kapcsolnak nekem valakit Dél-Ausztráliában?

    Újabb Gizi, immáron helyi Gizi, itt valahol Adelaide-ben: mi a probléma? Én: akkor harmadszor is elmondanám, hogy az a problémám, hogy a garanciális sütőm beszart. Gizi: mi a baja a sütőnek? Én: nem fűt. Gizi: címem, telefonszámom, nevem. Én ismét csak halkan magamban: ezt már kétszer biztos rögzítették Sydney-ben, nem egy számítógépes rendszert használtok ,aranyom?

    Na mindegy, adatokat lediktáltam. Gizi: még ma visszahívlak. Én magamban: meglátjuk. Csoda történt. Délután csörög a mobilom. Gizi vagyok Adelaide-ből az XY szervíz cégtől, megrendeltük a hibás alkatrészt. Én: mit rendeltél meg? Gizi: a hibás alkatrészt a sütődhöz. Én megint csak halkan magamban: és ki jött ki ellenőrizni, hogy mi kell, vagy elég ha én a hozzáértő sütőprofesszor megmondom mi rossz és az úgy is van? Aztán mi van ha nem is az az alkatrész kell? Vagy lehet hogy egy egész sütőt rendeltek meg? Én hülye. Igen, az van, rendeltek nekem egy új sütőt. :)

    Amúgy, amin eldurrant az agyam az az, hogy mi a tökömet vakargattak július 15-e óta, hogy csak most július 27-én az x-dik telefonálásomra rendelték meg az alkatrészt??? Nem úgy kellett volna normálisan működnie a dolognak, hogy az első hívás alkalmával (július 15-én) Gizi agyilag rögzíti a telefonhívást, majd pár perc elteltével tovább viszi a gondolatmenetet és felnéz a polcra: hoppá nincs bent fűtőszál, rendelni kéne, hogy ki tudjuk cserélni.

    Szándékosan írtam azt, hogy felnéz a polcra, mert azt, hogy erre valamiféle számítógépes nyilvántartásuk is van már nem is merek gondolni. Na mindegy, közel két hét telt el úgy, hogy nem történt semmi. Kicsit kezdtem ideges lenni és visszakérdeztem: Gizi, ma rendelted meg az alkatrészt? Gizi (lehet, hogy még ki is húzta magát): igen, ma megrendeltem a gyárból. Én: és mennyi idő alatt ér ide. Gizi: 5 munkanap. Rendben.

    Még nincs vége. Most jön még csak a java. Kivártam az 5 munkanapot. Július 27-éhez hozzáadunk 5 munkanapot: 27-ét nem számolom, mert nagylelkű vagyok. Szóval július 28, 29, 30 és augusztus 2,3. Ezzel meg is lenne az 5 munkanap. Megint ráhagytam 2 extra napot. Augusztus 5-én (csütörtökön) újból felhívtam őket. Azt hiszed, hogy amit most leírok azt csak kitaláltam, feltúrbóztam, hozzátettem dolgokat, hogy viccesebb legyen. Nem, nincs igazad. :(

    Munkahelyemről telefonáltam. Az egész szoba (6-an vagyunk egy szobában, ja nem, csak 5-en, mert én kezdek skizofrén lenni) rajtam röhögött. James, a munkatársam már mellettem állt és hallgatta a beszélgetést, teljesen le voltak döbbenve, hogy ilyen van. Pedig én már az internetes ügyünk után nem sok mindenen lepődök meg.

    Szóval tárcsáztam a Sydney-i Gizi számát augusztus 5-én. Azért a Sydney-i Gizit, mert továbbra sem volt Adelaide-i számom. Fél 10-kor még senki nem dolgozott a szervízben, így 10 órakor újra nekifutottam, azzal a stratégiával, hogy rövidre zárom a dolgot, Sydney nem tud nekem segíteni, Adelaide-i, helyi Gizi kell nekem.

    Kicsöng. Nagysokára Sydney-i Gizi felveszi. Mondom: Jó reggelt. Kata vagyok Dél-Ausztráliából, légyszi kapcsold a Dél-Ausztrál irodátokat. Gizi: mit kapcsoljak? Én: a Dél-Ausztrál szervízirodátokat. Gizi: rossz számot tárcsáztam. Én: ez nem a sütőszervíz? Gizi: de igen. Én: akkor a Dél-Ausztrál régióval szeretnék beszélni (itt már kezdtem elveszteni a türelmemet).

    Gizi: mi a problémám. Én: VAN EGY SÜTŐM, AMI GARANCIÁLIS, ELROMLOTT ÉS LASSAN EGY HÓNAPJA VÁROK JÓZSIRA A SZERVÍZESRE, AKI BEKOPOG HOZZÁM ÉS MEGJAVÍTJA A SÜTŐMET. Gizi: mi a nevem és a címem, utánanézek. Elmondom neki. Gizi: tartsam a vonalat. Én: tartom. Gizi: itt van? Én: igen. Gizi: azt látom, hogy magának van már két adatlap nyitva. Én: ezzel én nem tudok mit kezdeni, kérem adja meg a Dél-Ausztrál Gizi számát, mert ők rendeltek nekem valamit, aminek már rég meg kellett volna jönnie.

    Sydney Gizi: hú, nem tudok telefonszámot. Én: mi van? Múltkor kapcsoltál, add meg azt a számot amit kapcsoltál. Ismét halkan megjegyzem: ha egy nagy ausztrál cég vagyok és minden államban van leányvállalatom, akkor a számítógépem sarkára egy kis papírra kiírom azt a 4-5 államot, ahol szervízvállalatom működik, nem? Nem. Biztos én vagyok a hülye.

    Térjünk vissza Sydney Gizihez. Én: Gizi, próbálj meg egy itteni telefonszámot adni. Gizi: várjak, megnézi a kolleganőjének a telefonkönyvét. Várok. Várok. Elég sokáig várok. Munkatársaim kuncognak. Gizi: na, itt vagyok. Én is. :) Gizi: akkor diktálnám, 07 blabla. Remélem mindenkinek, aki itt él Ausztráliában gyanús az első két szám… Nekem nem volt gyanús, mert nagyon megörültem, hogy végre megkaptam az Adelaide-i számot. Én: na, Gizi, visszaolvasnám a számot… Gizi: igen, rendben. Én: és akkor ez egy Dél-ausztrál szám? Gizi: igen, Adelaide-i. Köszi. Viszlát.

    Leülök a helyemre, James a munkatársam ránéz a számra és azt, mondja: a 07 Queensland állam. B…meg! Ezt nem hiszem el. Most már nagyon pipa vagyok! Esélytelenek nyugalmával tárcsázom a számot, hátha valami csoda folytán mégis a jó szám. Kicsöng. Ismeretlen Gizi felveszi. Mondom ki vagyok és mit akarok. Ismeretlen Gizi: elnézést ez egy magán telefonszám. Sikerült felhívnom XY kerepestarcsai lakost az otthonában. Kész őrület. Munkatársaim az asztal alatt fetrengtek.

    Azzal a mozdulattal, amivel letettem a kagylót, fel is emeltem újra és tárcsáztam a Sydney-i Gizit (mivel más számom nem volt). Gizi felveszi. Mondom neki: szia, emlékszel rám? Egy perce beszéltünk. Gizi: aha. Én: adtál nekem egy telefonszámot, amire mondtad, hogy Adelaide-i, de az egy Queenslandi magánszemély száma volt. Gizi: várjak. Ismét vártam. Gizi: elnézést, a kolleganőm magántelefonkönyvét néztem meg véletlenül, de itt egy másik telefonkönyv és akkor adnék egy másik számot.

    Gondolatok és csúnya szavak (nagyon csúnya szavak) kerítettek hatalmukba. Tűrtőztettem magam és próbáltam felfogni épp ésszel, hogy én akkor most a Sydney-i Gizi kolleganőjének a Queenslandi barátnőjét hívtam volna…? Ez örök rejtély marad. Lehet, hogy meg kellett volna kérdeznem a Queenslandi barátnőt: és a gyerekek hogy vannak? Körülnéztem és megnyugodtam, hogy nem látok a közelemben egyetlen fehérköppenyes alakot sem. Akkor még rendben vagyok. :)

    Na, Sydney-i Gizi többször elnézést kért és lediktált egy újabb telefonszámot, ami 08-al kezdődött. Hurrá, helyben vagyunk, ez Dél-Ausztrál szám. Visszaolvastam, átrágtuk a számtémát, minden rendben, nem írtam félre, ő nem mondta félre. Majd mondja, hogy bocs, de véletlenül a fax számot adta meg, úgyhogy azt felejtsem is el egyből és diktálná a helyes telefonszámot. Én már semmin nem lepődök meg. Gizi hozzátette, hogy ő úgy tudja a Dél-Ausztrál kolléganője szabin van. Én újfent magamban: persze, azt se tudtad, hogy mi a Dél-Ausztrál szervizetek száma, most meg már azt is tudod, hogy két napig szabin van? Köszi a számot. Csá.

    Mielőtt hívtam volna az itteni számot megkérdeztem a kollegáimat, hogy szerintük hülyén, érthetetlenül magyarázom-e a problémát, mert nem egy agyműtét vagy szív transzplantáció kell, hanem csak egy nyamvadt fűtőszálcsere a sütőben. Mondták: nyugi, teljesen érthető vagy, az angolod is jó, mi értünk.

    Oké, ezen felbátorodva tárcsáztam a számot. Itteni Gizi: szia, miben segíthetek. Én: figyelj, július 27-én megrendeltél nekem egy alkatrészt 5 munkanapra. Gizi: ki vagy és mi a probléma. Én: ismét vázolom az esetet. Gizi: az 10 munkanap. Én: micsoda? Gizi: igen, 10 munkanap, nyugodjak meg, ha itt lesz az alkatrész felhívunk, vagy emailt írunk. Mondtam, hogy szia és lebasztam a kagylót. Emailt írsz? Nem is tudod az email címem, hogy akarsz írni. Nem hiszem, hogy olyan rossz lenne az angolom, hogy a “fájv vörking déjz” (öt munkanapot) és a “ten vörking déjz”-t (tíz munkanapot)félreérteném. Ez nem olyan, mint a magyarban a hét és a négy.

    Akkor számoljunk: július 27-én alkatrész megrendelve, 10 munkanap. Július 28, 29, 30., augusztus 2, 3, 4, 5, 6, 9, 10. Azaz augusztus 10-e kedd a pirosbetűs ünnep, mert akkor érkezik az ALKATRÉSZ! És bízzunk benne, hogy a jó alkatrész, mert ha nem akkor megint “ten vörking déjz”. :)

    Augusztus 10., kedd: most itt épp este 7 óra 25 perc van. A tíz munkanap éjfélkor fog letelni, eddig még senki nem hívott. Kicsit el vagyok keseredve. Papi azzal vígasztal, hogy biztos szánon hozzák valahonnan északról (Kanadából vagy Norvégiából) és arra várnak, hogy Pápua Új-Guinea és Ausztrália között befagyjon a tenger, hogy a szánhúzó el tudjon idáig jönni.

    Kata

    Ui.: elnézést a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekért


  5. Eltűnésünk oka

    augusztus 5, 2010 by kata_papi

    Nincs több szénlapátolás a bányában. Reggel sötétben mentünk dolgozni, este sötétben jöttünk haza. A munkahelyen egész nap sötétben ültünk. Tisztára mintha bányában dolgoznánk. A Napot alig láttuk! Csoda, hogy D vitamin hiányunk van??!! De ennek vége! Kedden leadtuk az anyagot! :)

    Elnézést kérünk mindenkitől, aki már többször bekukkantott és nem talált semmi új bejegyzést. Az történt ugyanis, hogy pontosan egy hónappal ezelőtt a főnökség bejelentette: a sok munkára való tekintettel és a szűkös határidők miatt a heti 40 óra feletti munkát másfélszeres szorzóval fizeti. Mivel mi elég lelkiismeretes dolgozók vagyunk (amúgy az extra pénz sem jön rosszul)  az elmúlt négy hétben a hét minden napján dolgoztunk. Általában reggel 7-8-tól este 6-7-ig. Én egy hónapig be se kapcsoltam az otthoni számítógépet.

    Mindenesetre anyag leadva, jön a tavasz és már tervezzük a kiruccanásokat, mert kezdünk besavanyodni! Zsuzsiék a múlt héten láttak bálnákat lent Port Elliott környékén. Kicsit sárgulunk az irigységtől, mert mi amióta itt vagyunk minden évben július-augusztus környékén lemegyünk, hogy lássunk bálnákat, de eddig még sose volt szerencsénk. Legalább valakinek sikerült és nem csak “kitaláció” ez a bálnales. :) Reméljük mi is fogunk egyszer találkozni velük.

    Többen kérték, hogy írjunk egy kicsit Adelaide-ről. Nagyon ritkán járunk be a városba, nem hiányzik a nyűzsi, tolongás. Inkább úgy gondoltam, hogy írok egy hosszabb bejegyzést Dél-Ausztrália régióiról. Ezekből egy párat már bejártunk és kellőképpen kiveséztünk. Aztán igyekszem valamit összeszedni Adelaide-ről is. De a következő bejegyzésem a konyhai sütőről fog szólni, vagyis: “hogyan szervizeljünk egy garanciális, alig két éves új sütőt, vagy hogyan ne!” Kicsit hasonló lesz, mint a telefon-internet keresztünk. Keresztekből már jól állunk. :) Ma is könnyesre röhögtük magunkat a “sütős Gizin”… és még nincs is vége, azaz el se kezdődött…

    Kata