február, 2011

  1. 19-dik század?

    február 26, 2011 by kata_papi

    A ház, amiben lakunk (albérlőként) egy 2008 nyarán befejezett teljesen új építésű ház. Mi vagyunk az első lakók. Nem szeretném feszegetni az építkezési szokásokat, de elég lazán veszik itt a dolgokat, aminek pár év múlva látszik is az eredménye. A szigetelés hiányáról nem is beszélve. Csodálkoznak, ha olyan magas a villanyszámla?! Teljesen mindegy, hogy hűtesz vagy fűtesz, kikapcsolás után 5 perccel minden olyan, mint azelőtt, így folyamatosan kell járatni a légkondit vagy fűtőtestet.

    Szóval, ha ez a ház a sajátunk lenne (de szerencsére nem az), akkor már szálanként téptük volna ki a hajunkat, hogy kvázi szar az egész. Valószínűleg az alapozása rossz, mert lassan, de biztosan kezd középen megroppanni az épület. Bár Papi szerint lehet, hogy az a helyzet, hogy: mikor beköltöztünk a ház bal sarkánál a csatorna úgy volt összeillesztve, hogy volt közte 5 cm rés. Így mikor esett – és itt ha esik akkor azt nagyon teszi – okádta a vizet a ház talpazatához. Ez persze alámosta a házat és most egy nagy luk lehet alattunk és ezért süllyedünk. Ez a mi elméletünk.

    A lényeg: tavaly áprilisban vettük észre, hogy elég nagy repedések vannak a ház falán kívül és belül a garázsban. Lelkiismeretes bérlők lévén jeleztük a tulajnak, aki meglepődött majd mondta, hogy kiküld egy mérnököt aki megnézi és szól az építtetőnek is, mert 5 év garancia van a házon.

                 

    Öreg mérnök (60+) kijött és úgy félvállról kattogtatott a digitális fényképezőgépével, hogy se mérőszalagot se egy tollat vagy érmét nem tett oda méretaránynak. Honnan fogja tudni, hogy mekkora a repedés? Papi azt mondta, hogy majd a tégla méretéből kiszámolja. Ugyan már! Minek számolgatni, odateszek valamit és egyből látom, hogy mi a hézag, nem? Persze, a hézag a hézag. :) S mi van a belső részekkel, ahol festett fehér fal van? Ott miből fogja számolni?

    Kicsit elkezdett lüktetni az agyam, mikor láttam mit csinál. Majd megkérdeztem, hogy akkor szerinte mi lehet a baj. Körülnézett és a második (!) szomszédunkban lévő fára fogta a dolgot: na az nyomja el a házunkat. Viccelsz ugye? Akkor miért nem nyomja el az ikerházunk másik lakását, az közvetlen szomszédságban van ezzel az “óriási” fával (mert a másik felén az ikerháznak nincsenek repedések). Erre nem tudott mint mondani, elköszöntünk egymástól.

    Teltek a hónapok. Egyszercsak telefonált a tulaj, hogy mikor tudnánk otthon lenni megint, mert most egy másik mérnök jönne. Gondolom az elsővel nem tudtak a biztosítótársaságtól pénzt kicsikarni. Jött egy másik öreg (ez még idősebb volt 70+).

    Elkezdett az előző ürgéhez hasonló módon kattogtatni a gépével, majd megkérdezte, hogy a következő héten mikor jöhetne beszintezni a ház falát. Mondom: nem ide készültél? Azért jöttél, hogy felmérd a dolgokat, nem? Én sem a napot lopom, még szerncse hogy teljesen rugalmas időben dolgozom és bármikor el tudok jönni pár órára, de ugyanúgy ketyeg a munkaidőm mint másnak. Kicsit kiakadtam. Megbeszéltük, hogy fél órával előtte rámcsörög és én hazaugrom arra az időre (15 percre dolgozom a háztól), de fél napokat és órákat nem tudok rá várni.

    Ahogy ígérte, csörgött is. Én hazaugrottam és mivel tudtam, hogy szintezni fog ezért az út másik oldalán parkoltam le, hogy legyen helye felállítani a műszert. Azt azért nem gondoltam, hogy egy régi szintezőműszerrel és kihúzható szintezőléccel fog itt bohóckodni. Bíztam benne, hogy a 21-dik században majd valami hipi-szupi lézeres szintezővel fog itt villogni. Nem lihegtem a nyakában, bent vártam míg végez. Egyszer csak hallom, hogy kannákkal zörög, majd megnyitja a kerti csapot. Mi van, szomjas? Kimentem hátha kér inni. A következő látvány tárult elém:

    Egy műanyag, retkes festékesvödör (olyan mint otthon a Terranovás vödrök), egy kis füles bádog kanna kis csappal az alján, 30-50 méter hosszú vékony műanyag cső, olyan amilyennel a benzint szívják le a tolvajok, és a “műszer”. A műszer nem volt más, mint egy házilag gyalult 1m hosszú, 6-8 cm széles és 2 cm vastag léc, kisujjnyi vastagságú vájattal a közepébe marrva hosszanti irányban:

    A vájatban egy üvegcső volt pántokkal felszögelve. Egy fém mérőszalagból ki volt vágva egy 30 cm-es darab és egy irodai iratrendező kapoccsal (binder kapocs) volt a léchez csiptetve.

    A szalag tetején és alján fekete filctollal egy minusz és plusz jel felfestve. A léc alján és hátlapján egy-egy szög, így vízszintes területre és függőleges felületre is lehet állítani.

    Mikor megláttam nem akartam elhinni, hogy ezzel fogunk mérni.

    Mondtam is neki, hogy földmérő vagyok, de ilyennel még nem találkoztam. Teljesen le voltam nyűgözve, hogy a 21-dik században még van, aki ilyennel dolgozik. 

    Az öreg megengedte, hogy segítsek neki, így aztán  együtt mértük végig a házat. :)

    A mérés menete: a ház végében lefordította a “Terranovás” vödröt, rátette a bádog kannát és megtöltötte vízzel. A kis csapra ráhúzta a műanyagcső egyik végét, a másik végét meg a lécre rögzített üvegcsőre. Megvárta míg a víz végigfolyik a hosszú műanyag csövön és “felnyomódik a vízoszlop az üvegcsőben pontosan olyan magasra mint a bádogkannában. Egyszerű, mint a pofon: közlekedőedények! :)

    Ezután kiválasztott egy alsó téglasort és a léc hátulján lévő szöget beleillesztette a fugába. Függőlegesen tartva a lécet megvárta míg a folyadékoszlop megnyugszik. Az irodai kapoccsal beállította nullára a mérőszalagot, majd elindult végig a falsíkon és időközönként megállt, mért, megállt, mért. A folyadékoszlop meg folyton mást mutatott, attól függően, hogy mennyire volt megsüllyedve a ház.

    Azt mondta, hogy a 3-5 mm az nem számit, annyit tévedhetett a kőműves is, mikor felrakta a téglasort. De a ház közepén már mínusz 30 mm-nél jártunk, majd a ház vége ismét kezdett közelíteni a nullához, azaz emelkedni. Körbemértük a házat és a végén úgy, ahogy az a nagykönyvben le van írva (amit mi is csinálunk a műszeres felmérések alkalmával), visszamértünk a kezdőpontra és ha ott ismét nullát kapunk, akkor nem történt hiba a mérés közben. Ha nem nulla, akkor kezdhetjük előlről. De nem kellett megismételni a procedurát, mert egy szép nullát kaptunk a végére. :)

    Hihetetlen ügyes kis házi tákolmány volt ez a szerkezet. Ráadásul milliméter pontosan lehet leolvasni az értékeket. Öreg még azt is mondta, hogy nem kell azon aggódnia, hogy lemerül a műszer akkumulátora, mert az nincs neki.

    A fényképeket lopva csináltam, mert nem akartam, hogy azt higgye el akarom lopni az ötletét. Mindenesetre a 21-dik században el sem tudtam képzelni, hogy valaki használ még ilyen technikákat.

                

    Kata