• Egyéb

    Sok lúd disznót győz! :)

    Megannyi hozzászólás érkezett az utolsó bejegyzésünkre és majdnem mind olyanoktól, akiket nem is ismerünk, soha nem találkoztunk velük. Jól esett, köszönjük.

    Mindenki egybehangzóan arra kért minket, hogy ne hagyjuk abba. Kaptunk tanácsokat, hogy menjünk át más szolgáltatóhoz, illetve külön köszönet Hellának, aki felajánlotta, hogy átküldi a hiányzó írásainkat a levelező rendszeréből.

    Kezdetben blogunk arra szolgált, hogy a Peti szülei és az én szüleim valamelyest tudjanak az itteni életünkről. Lássák, hogy jól vagyunk és nem bántuk meg a döntésünket. Mivel ők nem használnak számítógépet ezért ezeket a bejegyzéseket rendszeresen kinyomtatjuk és a jó öreg módszerrel – boríték, bélyeg, posta – hazaküldjük nekik.

    Az elején nem is akartuk publikussá tenni. Aztán ahogy a kijövetelünk időpontja egyre közelebb került mind több barátunk jelezte, hogy ugye, azért majd hallunk felőletek??!! Úgy döntöttünk, hogy ezen a blogon keresztül, aki kiváncsi ránk, az tájékozódhat. Azáltal, hogy mindenki számára elérhetővé tettük a világhálón, rengeteg ismeretlen talált rá az oldalunkra és követett nyomon minket.

    Mikor felmerült bennünk, hogy abbahagyjuk, jelentkezett egy kedves ismeretlen, aki felajánlotta a segítségét. Úgy néz ki, hogy a freeblogot abbahagyjuk, és más úton folytatjuk! 🙂

    Örülünk, hogy sokatoknak tetszenek a bejegyzéseink. Mi is néha-néha visszaolvasunk bennük és jókat nevetünk rajta. Itteni ismerőseink mikor arra a helyre utaznak el, ahol mi már jártunk, alapból megnézik mit is írtunk róla és mit érdemes megnézni ott.

    Reméljük, hogy hamarosan sikerül beindítani az új fejjel-lefelét! Folyamatban van, szóval kitartás…

    Kata

  • Egyéb

    Égi jel?

    Azt hiszem jelet kaptunk „fentről”: blogunk befejezi földi pályafutását. 🙁

    Sokszor megfordult a fejünkben, hogy most már abba kellene hagynunk. Főleg amikor jöttek a fényképtárolási problémák. Másrészről tudtuk, hogy sokan olvassák és ez tartotta bennünk a lelket. De ezt a múlt heti dolgot már nem tudjuk tolerálni.

    Aki a napokban szerette volna olvasni a blogunkat biztosan észrevette, hogy valami nincs rendben, kaki van a biliben. Jól látta/látja. A freeblogot üzemeltető társaságnál behaltak a szerverek és az augusztus utáni bejegyzéseket nem sikerült nekik visszaállítani.

    Számunkra mindez pénteken derült ki. Csütörtökön fejeztem be egy hosszú bejegyzést az ausztrál állami egészségügyről, ami piszkozatként pihent a blogban. Pénteken szerettem volna publikálni, de akkor már csak a rendszerhiba üzenet jött fel. Nem sejtettem semmit. Vártam míg helyrehozzák. Mára már világossá vált, hogy a Medicare-es eszmefuttatásom elszállt, de ezzel együtt az utolsó 11 bejegyzésem is. Nincs szó rá, hogy mennyire magam alatt vagyok. Majdnem sírva fakadtam.

    Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám megírni ezt az utolsó egészségügyes bejegyzést újra. Szerintem sehogy. Az elveszett 11-et még csak-csak vissza tudnám állítani, mert kimentettem őket „word”-be, de rengeteg időmbe tellene visszatölteni a freeblogba. A hozzászólások viszont végképp eltűntek.

    Kicsit emészgetjük még a történteket, de úgy néz ki, hogy: itt a vége…

    KataPapi

  • Egyéb

    Október 20 – a Csúnya Ingek Napja

    Az elmúlt hetekben négyen távoztak a cégtől, két csaj és két srác.

    Az egyik csaj, aki nem sok vizet zavart kormányzati állást kapott fent északon, Darwin-ban. Hááát sok szerencsét a páratartalomhoz! 🙂 A másik csaj azért mondott fel, mert nem tudott beilleszkedni, és ezt azzal ellensúlyozta, hogy megpróbálta a családias közösséget bomlasztani. Viszont ahelyett, hogy a cég kirúgta volna, felajánlott neki egy magasabb pozíciót egy nagyobb fizetéssel, azzal a feltétellel, hogy változtat a stílusán. Ezek után még neki állt felljebb és azt mondta, hogy vele nincs semmi baj és hogy ezt nem fogadja el, így elment. Amúgy csak megjegyzem: ettől a cégtől még soha senkit nem rúgtak ki. Ha szűkölködünk munkában, akkor sem küldenek el embereket, megpróbálják átcsoportosítani másik munkaterületre vagy tréningelni őket.

    Aztán az egyik srác azért ment el, mert a nagy-nagy főnök hozta ide pár hónapja, azaz az ő spanja volt. Mivel a napokban eladta a céget és új céget hozott létre, ezért viszi magával.

    A másik srác el is ment, meg nem is, mint a magyar népmesében (hoztam is meg nem is…). Az történt, hogy a „volt” cégtulajdonos megkérte, hogy menjen át az alakuló új cégébe. A pletykák szerint nem akarta összerúgni vele a port és nem akart minket sem itthagyni, mert nagyon szeretett itt dolgozni. Azt találták ki neki, hogy legyen vállalkozó és olyan szerződést kötött vele a régi és a másik, újonan alakuló cég, amiben vállalják, hogy mindketten minimum x órányi munkára alkalmazzák őt egy évben. Ezért is mondom, hogy ennél a cégnél nagyon odafigyelnek ránk, nem akarnak senkit sem elveszíteni. A hosszú szabikat, ami esetenként 4-5-6 hetes is lehet azért engedélyezik, hogy jól érezzük magunkat, jó legyen a közérzetünk. Humánus! Nekünk tetszik! 🙂

    Szóval a bejegyzés címe ehhez az utolsó sráchoz kötődik, aki amúgy kétgyerekes családapa. Az ő tiszteletére neveztük el október 20-át a Csúnya Ingek Napjának. Ez volt az utolsó napja velünk és mivel a cégnél eltöltött 10 éve alatt igen változatos ingekben járt dolgozni, ezért egy titkos levél ment körbe, hogy a búcsúnapon mindenki valamilyen nagyon rossz pólóban vagy vicces/csúnya ingben jöjjön dolgozni.

    Előző nap mi 4-en: Papi, én, Papi főnöke és az én főnököm elmentünk a cégtől 300 méterre lévő „Mentsük meg az éhező gyerekeket” használt ruha boltba, ahol fillérekért vettünk vicces ingeket a nagy eseményhez. Persze a party végeztével visszavittük mindet a néninek, hogy újra eladhassa azokat és így az éhező gyerekek kicsivel több kajához jussanak, már ha oda megy a pénz.

    A buli jól sikerült, sokan vették a lapot és csúnyábbnál-csúnyább ingekben jöttek dolgozni. Aztán délután a búcsúpartin előjöttünk a várva várt történettel, amivel elbúcsúztattuk „Józsit” és átadtuk az ajándékát, ami nem más volt mint egy szatyornyi, mirelit húsos pite és 3 konzerv leves. Azért kapott normális ajándékot is, egy irodai áruházban levásárolható ajándékkártyát, hogy az induló bizniszét feltölthesse irodai eszközökkel.

    És hogy miért kapta a pitéket? Először is egy kis magyarázat, hogy mi is az az ausztrál húsos pite: kis, kerek, pite-tésztába pörköltnek kinéző anyag töltve. Maga a töltelék egy barna folyós, a kakira hasonlító valami, ami nyomokban húst tartalmaz. Biztos lehet házi készítésű, finom húsos pitéket is kapni, de amiket a szupermarketekben a mirelit részlegen lehet megvenni, az igencsak emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az ozzik viszont valamiért nagyon csípik és ez itt amolyan nemzeti eledel.Szóval „Józsi” főzőtudománya a reggeli instant (azonnal oldódó) kávé „megfőzésében” ki is merült. Amúgy egy beszélgetés alkalmával bevallotta, hogy nem tud semmit főzni (talán a felesége sem), csak a húst forgatni a BBQ-n, így az ebédjei sem voltak változatosak: mirelit pizza (amit a mikróban melegített fel), konzerv leves és a híres mirelit húspiték. Egyszer leárazás volt a közeli boltban és vett magának 3 csomaggal ebből a mirelit pitéből. A csomagokban 6-8 darab pite lehetett. Ő ebédre 3-at szokott enni.

    Egy-két kollégánknak kezdett feltűnni, hogy nap-nap után pitét ebédel. Titokban gyűjtést rendeztek, vettek ilyen pitét és a „Józsi” által elfogyasztottak helyére mindig visszacsempészték a hiányzókat. 🙂

    Teltek a hetek, Józsi pedig rendre pitét ebédelt. A visszapótolgatás szépen haladt. Józsinak nem esett le, hogy még mindig van pitéje. Mikor már 21 darabot töltöttünk vissza, kezdtünk aggódni az egészségéért. Mert ugye ebből a sz_rból ennyit megenni biztos nem egészséges. Mit tegyünk?

    Végül azt találtuk ki, hogy az utolsó darabokat egy ugyanolyan méretű és formájú, de almával töltött pitére cseréljük, hátha így észreveszi a turpisságot. Megette azokat is jóízűen. 🙂

    Végül itt a búcsúztatón kérdésünkre, hogy tudta-e, mi történik azt mondta: sejtette, de nem volt biztos benne. Jó kis móka volt. Végigröhögtük a csempészéses időszakot és a búcsúparti is vidáman zajlott. Az ingek láttán büszkeség fogta el, hogy divatot teremtett… :))

    Kata

  • Egyéb

    Séta Marino-tól Hallett Cove-ig

    Ezt a kirándulást még szeptemberben csináltuk, de nem volt időm megírni. Igaz, darabjaiban jártunk már ezeken a helyeken, viszont egészében csak most sikerült teljesíteni. Ez a terület 22 km-re van Adelaide-től délre. Szép napos hétvégén kellemes séta kerekedhet ki belőle és igencsak bővelkedik látnivalókban.

    Négyen indultunk neki: Melinda és Szilvi, akik pár hónap erejéig vannak itt és a doktorijukat csinálják egy-egy adelaidei egyetemen, illetve Papi és én. Mi Marino-tól kezdtük a sétát le Hallett Cove-ig.

    Nagyon igényes tengerparti sétaút van kiépítve fából és mivel a partszakasz meredek, sziklás, így rengeteg lépcsőt építettek bele. Oda-vissza kb 8-9 km az ösvény. Estére kellőképpen elfáradtunk, főleg a lépcsőzések miatt.

    Útközben fókákat és delfineket is láttunk

    A Hallett Cove természetvédelmi terület érdekességei a cukorsüveg hegy és a felszínen megtalálható Perm kori jégkorszak nyoma. Most nem fogok geológiai kiselőadást tartani – biztos már mindenki unja – , de rengeteg jégkorszaki „maradvány” van itt. A rend kedvéért azért néhányat megemlítenék. 🙂

    Amikor a gleccser lassan csúszik lefele, útja során különböző nagyságú köveket cipel magával kilómétereken keresztül. Ahogy ezek a kövek – melyek akár szekrény, vagy autó nagyságúak is lehetnek – csúsznak a gleccserrel együtt, aközben mély barázdákat vájnak a talajkőzetbe:

    Aztán mikor a gleccser már a végét járja, azaz olvadni kezd, akkor ezeket a köveket elhagyja, amiket ledobott (drop stone) köveknek hívnak. Ilyenkor van az, hogy a környéken előforduló egyetlen egy kőzethez sem hasonlítanak. Teljesen más az anyaguk. Megy az agyalás, hogy honnan is kerültek ide. Aztán valaki rájön, hogy ezek a gleccser által nagyon messziről több ezer év alatt ideszállított kavicsok, mint ez is itt:

    Szóval ez a park bővelkedik ilyen kavicsokkal és karc-nyomokkal, illetve más egyéb megkövesedett agyag folyásokkal, kibukkanó rétegszelvényekkel és a mérhetetlen erózió látványával (amfiteátrum és cukorsüveg-hegy).

    1875-ben Ralph Tate fedezte fel a jégkorszak nyomait itt, amin 1895-ig vitatkoztak a tudósok. Végül kiegyeztek egy 280 millió éves jégkorszak dátumban. Majd 1957-ben Alerman professzor levelet írt az Örökségvédelmi hivatalnak, hogy nyilvánítsák a területet természetvédelmi parkká. A levelet követően 19 év telt el és semmi nem történt. Végül 1976-ban a természetvédők kiharcolták, hogy ezt az értékes geológiai területet védelem alá helyezzék.

    Kata

    U.I.: Sikerült időt szakítani és feltöltöttem a fényképoldalunkra a következő 4 új albumot: Bálnales, Coorong Nemzeti Park, Hallett Cove Természetvédelmi Terület és Méziék beköltöztek. 🙂

  • Egyéb

    Zajlik az élet

    Tegnap (hétfő) délután mindenkit kirúgtak a cégnél. Ma (kedd) reggel meg mindenkit újra felvettek. 🙂

    Az történt, hogy a tulajdonos eladta a céget és első körben felajánlotta a hosszabb ideje ott dolgozó kollégáknak, hogy megvehetik. Öten be is szálltak és szórtak morzsát a pórnépnek is. Ezáltal, aki befektetni szeretett volna az most megtehette.

    A tárgyaláson közölték velünk, hogy az új cég a teljes „rabszolga állományt” átveszi, illetve mindenki szabadságát, plussz óráit, betegszabijait is, azaz minden ott folytatódik, ahol tegnap abbahagytuk. Mondjuk bennem fel sem merült, hogy egy ilyen tulajdonos csere miatt elveszthetem a csúszóimat, betegszabijaimat stb.. El is durrant volna az agyam, ha ez megtörténhet.

    Szóval a kisfőnök tegnap viccből úgy köszönt el a görög munkatársunktól, hogy: „Józsi”, ki vagy rúgva! 🙂

    Így a mai napon 4-es ünnepet ültünk a cégnél. Első: az „új” cég hivatalosan a mai naptól, 2011.11.01-től él (számmisztikusok előnyben). Második: pont mára esett a Melbourne-i lóverseny. Harmadik és negyedik: meg szoktuk ünnepelni a szülinapokat bent a cégnél. Mi voltunk a sorosak. Vettünk két tortát a pékségben és poénból négy gyertyát tettünk rá:

    balról-jobbra a gyertyák: Petinek, új cégnek, Katának, és az utolsón egy lovacska van, azaz a lóversenynek

    A lóverseny tiszteletére ismét mindenki vicces kalapot öltött. Papi természetesen az új ozzi kalapjában jelent meg. Én az elnyűtt, megviselt, legyes kirándulós kalapomban.

    Kata