augusztus, 2012

  1. ” A jó pap is holtig tanul.”

    augusztus 30, 2012 by kata_papi

    Vissza az iskolapadba… Úgy látszik ez az év a tanulás éve lesz, pedig megfogadtam, hogy nem járok többet suliba. Mondhattam volna nemet is, de az meg hogy néz ki…

    A múlt héten 3 napot töltöttünk Melbourne-ben az egyik kollegámmal amolyan oktatás/konferencia szerűségen. A cég küldött el minket, hogy megtanuljunk, vagy inkább beleszagoljunk egy új szoftverbe, ami a lézerszkenner pontfelhőjének kezelésére, átalakítására, vektorizálására és 3 dimenziós modellezésére találódott ki.

    Cégünk ugyan nem használja ezt a terméket és nem árulok el nagy titkot, hogy az oktatás után sem fogja. Félreértés ne essék, a szoftver szerintem jó, csak a mi cégünk kicsit más irányból kezdi megközelíteni a 3 dimenziós modellezést, ezért nem lenne érdemes beruházni lézerszkennerekbe, ami igencsak költséges dolog.

    Az oktatás kicsit vicces volt. Nem igazán értettük, hogy hogyan jöttek ki a szervezők a befizetett összegből, mert az egész rendezvényen összesen 8-an voltunk. Három ürge Indonéziából, egy Új-Zélandról, ketten Brisbane környékéről és plusz mi ketten Adelaideből.

    Mivel két különböző szálon futott az oktatás, ezért a munkatársammal megegyeztünk, hogy a legnagyobb lefedettség érdekében kettéválunk és megpróbáljuk a lehető legtöbb infót összeszedni. Az első két nap az én csoportomban csak ketten voltunk. Az utolsó napon viszont egyedül lettem volna az oktatóval. :) Furcsa mód lebetegedett (tényleg beteg volt!) és engem megkérdeztek, hogy nem lenne-e nagy gond, ha beleolvasztanának a nagyobb létszámú csoportba. Gond egy szál se. Így aznap ugyanazt tanultuk mindketten a kollegámmal: 3 dimenziós épületmodellezés, majd az épületekre ráhúztuk az eredeti fényképeket is, így az egész úgy nézett ki, mintha Norvégia egyik városában sétáltunk volna, ugyanis ez volt a munkaanyag.

    Míg Adelaide-ben azon a három napon több évtizede nem látott vihar tombolt, addig Melbourne-ben gyönyörű idő volt. Szerdán este kifejezetten nyári melegben sétáltunk el abba az utcába, ahol rengeteg olasz étterem van. Kollégám olasz, de sikerült kiválasztania a legrosszabbat. Én ezt ugyan nem vettem észre, de ő beválasztott valami nagyon olaszos kaját és mivel 100%-ban olasz, az anyukája főztjével hasonlította össze és állítólag köze nem volt az olasz ízekhez.

    Másnap este ellátogattunk a Yarra folyó partjára, ami nagyon szép volt. Kivilágított “felhőkarcolók”. Sajnos az este kilenckor felröppenő tűzgolyókról lemaradtunk. Részben azért, mert fél nyolckor volt a konferencia vacsi, részben azért mert Melbourne-t sokszor megjárt görög kollégánk elfelejtette mondani, hogy van ilyen attrakció. Mikor visszaértünk Adelaidebe kérdezte, hogy láttuk a tűzgömböket a folyó felett? Értetlenül néztünk rá. Aztán majdnem le is haraptam a fejét, hogy szólhatott volna. Szóval aki arra jár este 9 körül a “Crown” kaszinó és szálloda környékén az nézze meg a folyón több helyen is magasra fellövelő tűzgolyókat!

    háttérben az Euréka torony, Melbourne legmagasabb (Ausztrália második legmagasabb) felhőkarcolója

    Melbourne este és az olasz munkatársam

    Aztán egy kicsit komolyabb suliba is beiratkoztam. Közvetlen főnököm egyre többet pedzegeti, hogy átnyomná a stafétabotot nekem. Ennek mondjuk annyira nem örülök. A hivatalos “felkérés” még nem történt meg, de ennek folyománya, hogy egy félig esti, félig levelező suliba járok. A kurzus neve: diploma of management. A menedzsment képzésekkel hadilábon állok, mert számomra nem olyan egzakt/megfogható tudomány. Szerintem a józan paraszti ész elég ahhoz hogy az ember menedzselni tudja a munkáját, nem kellene ezt oktatni és főleg nem diploma szinten. A cég fizeti, így nem volt kérdéses, hogy akkor megyek, illetve a főnököm nyomta a rizsát, hogy ez milyen jó lesz ha a helyébe lépek. Bla-bla…

    Megvolt az első oktatás, 3 és fél óra egyhuzamban. Remélem kicsit bekeményítünk, mert az első alkalom után úgy éreztem magam, mint egy 12 éves csitri az első angol óráján. Nagyon gagyi volt. Semmi rendszer, fejetlenség, megfoghatatlan dolgok, beszélünk a semmiről. Nem szeretem az ilyet. Különben is, amióta beszéltem a munkatársaimmal, akiknek egyetemi diplomájuk van térinformatikából, azóta kicsit ki vagyok bukva az oktatásra itt. Remélem az agysebész képzés nem ilyen nevetséges, mert akkor baromi nagy a baj. Szóval a suli beindult, bízom benne hogy belehúzunk és lesz értelme, bár már most látom: ha elvégzem sem szeretném feltüntetni az önéletrajzomban.

    Kata