január, 2013

  1. Eötvös Röplabda Kupa

    január 27, 2013 by kata_papi

    Idén 17-ik alkalommal rendezik meg Debrecenben és környékén a nemzetközi Eötvös Röplabda Kupát, melyre évek óta próbálják a szervezők elcsábítani az ozzi fiatalokat is, egyelőre eredménytelenül. Kitartásuk azonban töretlen, s nagyon bíznak benne, hogy egyszer Ausztrália zászlaja is ott loboghat a számtalan, többi nemzet lobogója mellett.

    Mi ezzel a bejegyzéssel próbálunk meg még nagyobb hírverést csinálni a röplabda tornának, mert tudjuk, nemcsak otthon, hanem idelent is sokan olvasnak minket. Több szem többet lát alapon nagyobb esélye van annak, hogy valaki, aki ezirányban tehet valamit az ügyért szintén olvassa e sorokat.

    A Hajdú-Bihar Megyei Röplabda Szövetség elnökének, Szombathy Andrásnak a kérését tolmácsolom tehát az alábbiakban:

    “Több mint 2 éve próbálkoztam már segítséget kérni egy ausztrál röplabda csapat Magyarországra csábításához.
    Az ez évi torna 2013. augusztus 17-19. között lesz. Ha sikerülne ideutaztatni egy csapatot egy hétig ingyenesen állnánk a 15 fő szállását, étkezését és a kulturális programokat, illetve mindent megtennénk, hogy jól érezzék itt magukat.
    NAGYON SZERETNÉNK, HA ÖSSZEJÖNNE!
    Tudom, hogy az útiköltség a legnagyobb tétel, de talán abban is tudnánk segíteni.
    Kérem, ha idejük (időtök) engedi, próbáljanak (próbáljatok) segíteni! Bármilyen szintű, korú 20 év alatti együttes jöhet.
    A honlap melyen több nyelven sok információ található: http://eotvoscup.fw.hu

    Küldök még néhány további honlapcímet is, hátha felkelti valaki(k)nek az érdeklődését.
    Az iskolai csapatokon kívül egyesületeket, területi vagy országos válogatottakat is várunk.

    Röplabdás megjelenéseink:

    A 17. Eötvös Kupa döntőjét az a Hóbor Béla fogja vezetni, aki 2000-ben Sydney-ben, 2008-ban Pekingben, 2012-ben pedig Londonban volt a Nyári Olimpiai Játékok döntőjének játékvezetője.”

    Köszönettel és üdvözlettel:
    Szombathy András
    Hajdú-Bihar Megyei RSZ
    elnök
    +36-30/9658-158

    Nos, ezek után már csak annyi a kérésünk, hogy bárki, aki ha csak egy picit is hozzá tudna járulni az ozzik magyarországi szerepléséhez, kérjük, ne habozzon, kapja fel a telefont, vagy írjon egy emailt az illetékeseknek.

    Előre is köszönjük András nevében is, s bízunk benne, hogy előbb, vagy utóbb, de ott lesznek kenguruföld fiataljai is a tornán. Addig már csak azt kell eldöntenünk, hogy kinek is fogunk mi szurkolni?! :)

    Sok sikert!

    Papi

     


  2. Szürke szamár a ködben…

    január 20, 2013 by kata_papi

    … hááát mi is úgy eltűntünk, mint az a bizonyos szamár, igaz? Jó régen nem írtunk, pedig eseményekből jól állunk. Nem is tudom hol kezdjem. Lehet hogy csak címszavakban fogok említeni 1-2 dolgot és esetleg majd írok róluk. Valamikor. Vagy nem.

    Egy szombati napon, november 9-én épp az adelaidei Karácsonyi felvonuláson startolt Móni és Csabi kürtőskalács biznisze. Belevágtak és egyből fejest ugrottak a mélyvízbe ezzel a felvonulási nyitónappal. Azóta folyamatosan árasztják a finomabbnál finomabb kalácsot. Hurrá, végre valami, ami ehető. Gratulálunk nekik és sok sikert a vállalkozásban! Ha Adelaidebe keveredtek, ezen a weboldalon nyomon tudjátok követni, hogy épp merre sütögetnek:

    www.bodrisbakery.com.au

    Aztán volt idén is “Szedd magad meggy” akciónk, amit 95%-ban én lekvárnak főztem be, a maradékot lefagyasztottam sütihez vagy meggyleveshez. Most kivételesen cseresznyét is szedtünk, isteni volt és még egy hét után is friss, egészséges maradt a hűtőben.

     

    Idén újítottak a termelők: hevederes vödröket osztogattak, hogy megkönnyítsék a szedést. A vödörhordó csapat: Papi, Csabi, Laci

    Húúú, és a kihagyhatatlan esemény: ismét eljött hozzánk a Napcirkusz! (Cirque du Soleil) Természetesen mi is ott voltunk az egyik előadásukon és a jövőben is elmegyünk, akárhányszor is jöjjenek ide Ausztráliába. Idén az “OVO” című produkciót adták elő. Ebben az előadásban az erdő bogarai elevenedtek meg. Mindenki valamilyen bogárnak volt beöltözve. Fergetegesen jók voltak a jelmezek: szöcskék, kövér pillangó, hernyó és mindenféle 6 lábú. Az élőzene, a tartalom, az előadásmód, a színpadi effektek mind-mind profi volt. Nagyon élveztük!

                  

    Kicsit más, ami bennem mély nyomot hagyott. Karácsony előtt volt egy kisebb laparoszkópiás műtétem. Nem árulok el nagy titkot: igencsak megviselt. Maga a tudat és a műtét is.

    Aki ismer, tudja, hogy betegesen rettegek mindenféle orvosi dologtól, amit rajtam hajtanak végre. Máson nem zavar, bármit csinálhatnak, én tuti végignézem. Imádom az orvosi műsorokat is a TV-ben. Egy sima vérvételre vagy az éves fogorvosi kontrollra is legalább egy hónapig készítem fel magam. Most erre nem volt időm: hétfőn vizsgálat, majd közölték, hogy akkor szombaton azonnal műtenének. Hupsz. Nem zabszem, hanem mákszem effektusom volt. :(

    A kórházban hoztam a szokásos beszari formámat. Ha az otthoni kedves fogorvosunk olvassa ezt a bejegyzést, akkor üzenem neki, hogy az általam mindig kért “fél üvegnyi lidokain spré szétfröcskölése a számban injekció előtt” az kutya füle volt ahhoz képest, amit itt produkáltam. A műtét jól sikerült, kivették ami nem oda való volt és még a szövettan is negatív lett. :)

    Viszont a műtét utáni két hét elég szar volt. Az első hét után kezdtem elveszteni a türelmemet, mert azt hittem sokkal hamarabb jövök helyre. Nem így lett! A céges Karácsonyi ebédre sem tudtam elmenni. Ráadásul, ami jobban szíven ütött, hogy idén elmaradt a szokásos 10 napos, évvégi nyaralásunk, amit most a Nagy Alpesi út bejárására és Ausztrália legdélebbi pontjára a Wilson Promontory Nemzeti Parkba terveztünk. Ezek után az ünnepek kicsit letargikus hangulatban teltek. Lehet, hogy csinálok majd egy bejegyzést az itteni egészségügyi rendszerről, most már egy kicsit több rálátásom van adolgokra.  Sajnos. Bár továbbra is elég kesze-kuszának tűnik.

    Idén eddig még csak egy Dömis napunk volt, mikoris lementünk a Deep Creek-be. Andi és Laci szülei épp itt voltak látogatóban és Móniékkal megbeszéltük, hogy mi lenne, ha lemennénk DC-be, arra a részre, ami terepjárós. Andiék bandáját ketté szedtük és igazságosan elosztottuk őket Bumbikába és Dömébe. Szerencsénk volt, mert a kirándulás napjára csak 19 fokot jósoltak. Erre igencsak szükségünk volt, mert a megelőző napokban/hetekben 33-44 fokok voltak. Kezdtünk kókadozni, de ez a hűvös piknikezés kapóra jött. Vidáman telt a nap. Ismét gyönyörű volt a park, még így felhősen és néha szemerkélő esőben is. Mindenkinek nagyon tetszett a túra és jó magyar szokáshoz híven egy kiadósat piknikeltünk. (ide jön majd egy csoportkép!)

    Kata