• Egyéb

    Új-Zéland, Északi-sziget 4-dik befejező rész

    Alcím: vendégségben a Hobbitoknál

    Új-Zélandon rengeteg filmet forgattak, ami nem csoda, hiszen az ország gyönyörű, a táj változatos. Nem kell sokat utazni egy kietlen-vulkanikus, egy harsogó zöld dimbes-dombos, egy türkizkék tengerparti vagy egy havas hegyi jelenet leforgatásához.

    Nem tudatosan, hanem teljesen véletlenül vettünk egy olyan térképet, ami feltünteti a filmek forgatási helyszíneit. Nem vagyunk fanatikus filmrajongók, de ha épp olyan hely közelében voltunk, ahol valami híres mozifilmet forgattak, akkor egy kis kitérővel megnéztük azt is. Így ugrottunk el a „Leggyorsabb Indián” című film motorjához a déli szigeten (de erről majd később) és így ugrottunk be egy sörre Hobbitékhoz is.

    A gejzírektől utunkat észak felé folytattuk, hogy körbeautózzuk a Coromandel-félszigetet és végül visszakanyarodjunk Aucklandba, hogy aztán átrepüljünk Új-Zéland déli-szigetére és folytassuk kalandos kirándulásunkat. Papi kérésére mentünk el a Matamata városka melletti Hobbit falvára, s mivel a hely útba esett, így nem okozott különösebb felfordulást az a 3 órás kitérő.

    Hobbit lyukak… bal kép: régen, jobb kép: napjainkban, kicsit feldobva a turisták kedvéért. A gyalogos rézsű oldalát benőtték a bokrok, a házak színesek és a dombtetőn ott van a híres tölgyfa.

    Hobbitfalva a „Gyűrűk Ura” című trilógia egyik forgatási helyszíne volt. A belépő ára borsos, 2013 februárjában 75 NZD/fő a beugró. De megérte! Mondom én, aki nem kedveli az ilyen jellegű filmeket. Háromszori nekifutásra sem tudtam végignézni, pedig mindig úgy mentem neki, hogy: „namostnekiülökésvégignézemhaaddigélekis”…, de az első rész felénél már aludtam is. 🙂

    Néha érdemes befizetni ilyen vezetett túrákra, mert a beszedett pénzért adni is kell valamit és ilyenkor megy a parasztvakítás. Ebben az esetben főleg a forgatási fortélyokról, kulisszatitkokról lökte a történeteket a túravezető. A túra maga 2 óra hosszú. Különbusz visz el a helyszínre, ahol kicsit leszakadozva, de mégis együtt haladva besétálunk a Hobbit faluba. Ellátogathatunk minden egyes kis Hobbit lyukhoz és végül a híres Zöld Sárkány fogadóban – aki látta a filmet, tudja miről van szó –  ihattunk egy pohár sört vagy almabort – ez benne van a jegy árában –  és vehettünk hozzá frissen sütött édes vagy sós muffint.

    Szokás szerint szinte elsőnek érkeztünk a helyszínre, hogy lehetőségünk legyen az első túrára befizetni (9:30), elkerülendő a tömeget. A cég, aki ezt az egészet üzemelteti igyekszik minden részletre figyelni. Mindent a rajongók kedvéért! A „kishelyiségben” a WC papír tartó úgy néz ki, mint egy hobbit lyuk bejárata… 🙂

    Megérkezett a kisbusz, felszálltunk. Indulás előtt megkérdezte a vidám túravezető, hogy ki az, aki nem látta a filmet? Én voltam az egyetlen, aki feltette (vagy fel merte tenni) a kezét. Ekkor megkérdezte a többiektől, hogy mit csináljanak velem… dobjanak le a buszról??!! Ha-ha. Mert hogy ide elvileg csak a rajongók látogatnak el. A mi csoportunkban senki nem volt jelmezben és ezt meg is jegyezte, hogy akkor ezen a buszon nincs is igazi rajongó. S már bele is kezdett a történeteibe: hogy egyszer, egy 2 méter magas, német fanatikus Gyűrűk Ura rajongó úgy jött el erre a túrára, hogy hobbitnak volt öltözve és hogy milyen vicces volt, mert hát tudjuk… a hobbitok kis emberek és ez 2 méter magas volt… bla-bla.

    Nos akkor jöjjön 1-2 történet a túravezető szájából:

    Peter Jackson – a film rendezője – kisrepülővel járta be Új-Zélandot, hogy megfelelő helyszínt keressen Hobbitfalvának. A könyvben leírt lankás, zöld dombokat kereste, tóval az aljában, ahol ezek a „törpék” élnek. Több olyan helyet is talált, ami megfelelt a könyvben „lefestett” tájnak, de mindegyiken volt 1-2 zavaró tárgy: ház, villanyvezeték, vagy  út. Végül rátalált az Alexander farmra, ami tökéletesnek bizonyult. Itt csak egy fészer látszott messze a domboldalon a tervezett Zöld Sárkány fogadó mögött, aminek fénylő tetejét lefestették és ágakkal takarták el.

    Eredetileg minden forgatási helyszínt leromboltak a film elkészülte után, kivéve ezt. Pedig ennek is azt a sorsot szánták. Csakhogy időközben akkora lett az érdeklődés a rajongók között Hobbitfalva iránt, hogy rájöttek, ebből is lehet pénzt csinálni.  A rajongók tábora óriási és jó üzlet pénzért mutogatni a Hobbit falut és a kocsmát. Így is lett.

    Kiváncsi voltam 1-2 adatra, ezért a túra végén megkérdeztem a srácot. Naponta kb 400-500 látogató érkezik. Az első évben 35 000 fő, második évben már 52 000, mostanra pedig már évi 100 000 fő látogat el ide. Remélik, hogy ebben az évben nem lesz több, mint 150 000 fő, mert nem bírják kapacitással. Ha a résztvevők számát beszorozzuk a feljebb leírt belépti díjjal, szép kis számot kapunk. Látszik, hogy mindenképp megéri és a rajongók (na meg a nemrajongók is, mint én) bármi pénzt megadnak egy ilyen élményért.

    Eredetileg 17 hobbit ház volt, mára már 40 van. Az egész helyszínt felújították, mert a Gyűrűk Ura után a Hobbit című filmet is itt forgatták. Furcsa, de itt is azt az elvet alkalmazták, mint a Csillagok háborújánál: először megcsináljuk a fő filmet, ami jelen esetben a Gyűrűk Ura trilógia, aztán leforgatják az előzményeket, ami a Hobbit, bizonyára ebből is kihoznak majd legalább 3 részt. Ízlések és pofonok.

    Ilyenkor viszont minden részletre oda kell figyelni, mert a fanatikus rajongó képes képkockákra bontani a filmet és ízekre szedni. Például Zsákos Bilbó háza felett áll egy tölgyfa. Nyugodtan javítsatok ki, ha keverem a neveket, helyeket, elnevezéseket, mert nehéz arról írnom, amit nem láttam. Szóval van ez a tölgyfa. A rendező egy tökéletes tölgyfát akart ide. Itt nem volt, ezért ide kellett hozni. A környéken talált egyet, amit kivágtak. Az összes ágát megszámozták, hogy újra össze tudják állítani, de ugye a kivágott fa levelei lehullanak… Ezért Tajvanról importálták a műleveleket, amit egyesével rádrótoztak a 250 000  gallyra.

    Mivel a fa a szabadban áll, hol máshol, a Nap „kiszívja” a műlevelek zöld színét, amit 2-3 évente egyesével újrafestenek. A fa tömege 26 tonna, négy napba tellett az újraépítése és a filmen mindösszesen 26 (!) másodpercig látszik. Ráadásul ez a fa szerepel a Hobbit filmben is, ami elvileg 60 évvel korábban játszódik, mint a Gyűrűk Ura, ezért itt segítségül hívták a számítástechnikát, hogy lekicsinyítsék a tölgyfát. Na, náluk se a szomszéd a hülye! Jó, tudom, a hitelesség mindenek előtt…

    Aztán mikor a varázsló Gandalf és Zsákos Bilbó kint pipázik a ház előtt az állítólagos naplementében, az nem a naplemente. A hobbit háza ugyanis keletre néz, ezért bajos lett volna  ezt a jelenetet este felvenni. Így aztán a filmben mi egy gyönyörű, Új-Zélandi napfelkeltét láthatunk,  mondta a túravezető. 🙂

    Két kérdés is elhangzott: ki tudja hányszor és melyik részekben szerepelt maga a rendező is? Nekünk lövésünk sem volt. Az első részben, egy részeges jelenetben, illetve a harmadik részben, mikor Aragon harcol és véletlenü lelövi a rendezőt. Mondjuk, ahogy Peter Jackson kinéz, simán beállhatna a hobbitok közé… 🙂

    A forgatás idején 400 ember tartózkodott itt, akiknek napi háromszori étkezést (kétfogásos) kellett biztosítnai, nem kis meló…. Az új-zélandi katonaság segített kiépíteni az utat a völgyhöz és megépíteni a falut. Egy alkalommal mikor a farmtulajdonos kiment, hogy beterelje a birkáit, 170 autót és munkagépet számolt össze a forgatási helyszínen. A forgatás idején saját sört gyártottak, aminek alkoholtartalma 1% volt, hogy a színészek ne rúgjanak be.

    Nagyon igényesen karban tartják a falut. Miközben sétálgattunk a házak között, olyan érzése volt az embernek, mintha tényleg laknának itt hobbitok. A kertészeknek egész évben munkát ad, hogy minden szép zöld és gondozott legyen. Mégha a környékbeli dombokon sárga is a fű a szárazságtól, itt mindig, minden harsogó zöld. A termést betakarítják, frissen szedett gyümölcs pihen a padon. A mosott ruhák kint száradnak a kötélen, szerszámok a ház előtt. Kicsire metszett gyümölcsfák. Tisztára, mint Liliput.

    Biztos vagyok benne, hogy egy fanatikus rajongó libabőrös lesz a látottaktól. Attól, hogy odaállhat Zsákos Bilbó házának  zöld ajtaja elé, vagy beleülhet a kandalló előtti fotelbe a Zöld Sárkány fogadóban. Papi is beleült, de nem tudjuk, hogy ki, mikor és miért ült abban a fotelben a filmben. Mivel hosszú sor állt előtte és mindenki ugyanabban a pózban ült le, hát mi sem akartunk kimaradni belőle. 🙂

    Nagyon tetszett az egész. Mintha egy skanzen faluban sétáltunk volna. Minden részletre odafigyeltek. Azt vártuk, mikor fordul be a sarkon Frodo a barátaival.

    Elköszöntünk a hobbitóktól és a lovak közé csaptunk. Irány a forró vizű tengerpart. Legközelebb, ha visszalátogatunk Új-Zélandra, akkor a Coromandel félszigeten 1-2 hetet tuti eltöltünk. Most nem volt időnk túrázni, de itt rengeteg túraútvonal van. Meghagyták a régi aranybányák járatait, amit túraútvonalakká alakítottak át. Sötét alagutak (zseblámpa legyen nálunk!), függőhidak, vízesések, meredek sziklafalak… biztos gyönyörű lehet. Ide vissza kell jönni, nincs mese! 🙂

    Whitianga falutól kb 12 km-re van a forró vizű tengerpart. Ha fürdőruhás embereket látunk ásóval flangálni, akkor már nem vagyunk túl messze a céltól. Akinek nincs ásója, az a part melletti szörf boltban vagy kávézóban kölcsönözhet egyet. Aztán irány a part és kezdődhet a fészeképítés. Évente 700 000 ember látogat el ide, hogy a tengerparti homokban megássa saját kis medencéjét, amit a természet termál vízzel tölt fel. A jelenség csak apálykor élvezhető. A dagály elfedi vízzel és nem érzékelünk semmit abból, amit a Földanya produkál.

    Két kilométer mélyen a tengerparti homok alatt egy kihülőben lévő, de még így is 170 fokos 5-9 millió éves magma „darabka” van. Ez elég meleg ahhoz, hogy a talajvizet felmelegítse 60-65 fokosra. A víz a repedéseken keresztül bugyogó forrásként (10-15 liter/perc) tör fel a tengerparton, ha egy kicsit megkapargatjuk a homokot. Már messzirő látszik, hogy hol az a hely. Ott, ahol egy kisebb tömeg,  egy kis helyen, egymás fenekében, kis fészkekben ücsörög. Nem igazán akartuk magunkat összeiszapozni, ezért nem bajlódtunk ásókölcsönzéssel. Úgy gondoltuk, mi amolyan fészekfoglalók leszünk és az elhagyott fészkekbe befészkeljük magunkat és tapicskolunk egy kicsit a meleg vízben. A jelenség nagyon érdekes. A víz olyan forró, hogyha nem keverjük hideg tengervízzel, akkor megégethetjük magunkat. Gyerekeseknek kifejezetten jó móka ez a dagonya.

    Innen átautóztunk a Cathedral Cove-hoz, ami kicsit hasonlít a 12 Apostolhoz. Egy 45 perces sétával lehet lejutni a parthoz, ami egy eldugott kis öböl. Érdemes elsétálni. Napsütéses időben gyönyörű kék a tenger.

    Ezzel el is szaladt a 12,5 fél nap az északi szigeten, ahol 3760 km vezettünk le. Délután begurultunk egy reptérhez közeli kempingbe. Lemostuk Polly-t, összepakoltunk. Másnap nyitásra mentünk az autókölcsönzőbe, búcsút vettünk Polly-tól és az Apollósok kivittek minket a reptérre, mert 10:20-kor indult a gépünk a déli-szigetre.

    Nekem személy szerint nagyon tetszett az északi-sziget és újra felkerült a listára. Egyszer még mindenképp visszajövünk ide!

    A maradék északi-szigeti képek innen elérhetőek, vagy a szokásos jobb oldali „Új Képek” gombról.

    Kata