• Egyéb

    Megpróbálunk visszarázódni

    Igen eltűntünk. Tudjuk.

    Cseppet zsúfoltra sikeredett az év vége.

    Az történt, hogy a cégnél két nagy megrendelést kaptunk november elején és mindkét megrendelő karácsony előttre kérte a munkát. Kisfőnökünk egy hétig jajjgatott, hogy: jajj, jajj… jajj, nem tudom, hogy fogjuk ezeket teljesíteni. Fel sem merült a vezetés fejében az, hogy napi 8 óránál többet is lehet dolgozni, ha motiválják a jónépet. Nem gondolom azt, hogy a dolgozók előtt kellene kárálni, hogy most jajj istenem mi lesz. Ez olyan mintha a hajó kapitánya sikoltozva ordítaná, hogy: mind meghalunk, süllyedünk!

    Cégünk elég rugalmas, mind munkakezdés és befejezés, mind szabadság és mind extra ledolgozott órák terén. Ezért nem is értjük, hogy miért okozott ekkora riadalmat ez a két nagy munka. Talán az ünnepek miatt voltak betojva annyira, mert itt a karácsony és a január holt szezon. Mindenki ilyenkor megy el nyaralni.

    Tudtuk, hogy mióta a céget felvásárolta a főnökség, azóta kicsit fukarabbak a pénzzel, ezért extra díjazás meg sem fordult a fejünkben, pedig jól jött volna, viszon itt van még az extra órák gyűjtése. Egy hét siralomhallgatás után odabattyogtam a kisfőnökhöz és mondtam neki, hogy mi a 2014-es évre 7+4 hét szabit tervezünk (ebből már 7 hetet el is fogadott a vezetés, a maradék 4 hét még ceruzás) és évente csak 4 hét fizetett szabi jár… ergo picit (nagyon!) rövidebbek vagyunk és ha a vezetés rábólint a plusz órák halmozására, akkor mi be tudunk jönni hétvégeken, illetve a hétköznapos 8 órákat is meg tudjuk fejelni plusz 2-3 órával.

    Egy-két sokat utazó munkatársunk támogatóan bólogatott, hogy ha nincs plusz pénz, de vannak plusz órák, akkor ők is tudnak áldozni a szabadidejükből arra, hogy a megrendelő elégedett legyen. Kisfőnök rohant a középső főnökhöz, majd fél óra múlva közölte, hogy rendben.

    Én megkaptam az egyik nagy munkát menedzselésre, aminek december 17-e volt a határideje. Munkatársunk, Kócos (mindenkit elneveztünk a cégben) meg a másikat. A főnökség csak nem bízott abban, hogy elkészülnek időre a munkák, ezért Kócos munkájára kisírtak egy január közepi szállítást a kliensnél. Az enyém viszont határidő előtt 3 nappal elkészült, így mindenki, aki azon dolgozott átugrott Kócoséra. Ebből kifolyólag heti 6 napon keresztül, napi 10-12 órát nyomtunk le egy ablaktalan, félsötét irodában. Csak aludni jártunk haza. Én az otthoni gépemet az elmúlt 2 hétben kapcsoltam be először. A hányinger kerülgetett hacsak számítógépre néztem. Ráadásul ezek miatt halasztani kellett a 10 napos Karácsonyi kirándulásunkat is és a blogot is teljesen elhanyagoltuk.

    Megpróbálunk felzárkózni. Nem ígérjük, hogy napi rendszerességgel fogunk hírt adni magunkról. De most már ha törik, ha szakad, befejezem Új-Zéland déli szigetét. Előtte viszont írni fogok a Fraser szigetről, ami a világ legnagyobb homokszigete. Február elején – hogy kipihenjük a novembertől-januárig tartó hajtás-pajtást – elmentük két hétre Dömizni és beiktattuk ezt a paradicsomi szigetet is. Mondanom se kell, hogy gyönyörű volt!

    Továbbá történtek jó és rossz dolgok is így az új év elején:

    Gratulálunk Zsuzsinak és Ferinek, akikhez Új Év hajnalán ellátogatott a gólya egy csomaggal. Régóta vártak erre a kisDani csomagra. Reméljük sok örömük lesz benne!

    Innen a távolból is sokat gondolunk Marci bácsira és szorítunk neki, hogy minél hamarabb felépüljön!

    Kata