július, 2015

  1. Újabb porszem került a gépezetbe…

    július 20, 2015 by kata_papi

    A mai napon, július 20-án egyik kedves olvasónk jelezte, hogy már vagy egy hete nem elérhető a blogunk. Mivel június eleje óta egy másik helyen is besegítünk, illetve a munkahelyünkön is túlórázunk, ezért fogalmunk se volt a dologról. Nem volt időnk blogot írni (erről majd később olvashattok). Az előző két bejegyzés is még májusban íródott és június-júliusban lettek publikálva, hogy “érezzék az olvasók a törődést”… :))

    Mikor olvastam “a blog nem elérhető” levelet, kezdtem leizzadni. Papi egyből írt Szabolcsnak. Szabolcs Magyarországon él és még korábban felajánlotta, hogy elvégzi azokat a rendszergazdai feladatokat, amik egy ilyen blog vezetésével járnak. Nem ismerjük őt személyesen, vadidegenek vagyunk egymásnak, soha nem találkoztunk. Egyike a blogunkat olvasók közül és mikor a múltban már többször volt problémánk a számítógépes rendszer kiismerhetetlen világával, akkor ő jelentkezett, hogy majd segít. Egyből jött is a válasza emailen: “lekapcsolták a blogotokat és sajnos nincs friss mentésem”. Na ekkor annyit kiabaltam ki Papinak a nappaliba, hogy egy jó vastag kötelet hozzon, mert most kötöm fel magam… :(

    A szolgáltató, akinél a blogunk tárolódik ezt írta: “A fejjel-lefele.com fiók nagy szerverterhelést okoz. A megosztott tárhelyszolgáltatásunk szervereit nem arra tervezték, hogy ilyen aktív, napi többezer látogatót befogadó honlapot tároljanak. Kérjük helyezze át honlapját egy virtuális vagy dedikált szerverre”.

    Viszont arról, hogy le fogják kapcsolni nem küldtek figyelmeztető levelet, hogy figyelj csak, mentsd le az adataidat, mert egy hét múlva lekapcsolunk ezért és ezért. Egyszerűen csak lekapcsoltak. Szabolcs írt nekik egy levelet, hogy legyenek szívesek visszakapcsolni, amíg lementi az adatokat. Végül is jó fejek voltak, visszakapcsolták. Szabolcs lementette, aztán keresett egy másik tárhelyszolgáltatót nekünk. Befizettük az éves díjat, Szabolcs pedig feltöltötte oda a blogunkat amely azóta újra működik. Köszönet érte!

    Minden jó ha a vége jó! A lényeg: nem vesztek el a dolgok csak átalakultak.

    Azért a bogár továbbra is ott motoszkált a fülünkben… “Napi több ezer látogató…?!” Nem értettük. Az igaz, hogy jó páran olvasnak minket a nagyvilágból, de naponta több ezren?! Ez ki van csukva, hisz csak magyarul írjuk és ez valamelyest leszűkíti a kört. Megnéztük a nézettségi statisztikát. A számokból kiderült, hogy júliusban történt valami. De hogy mi, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. Előtte olyan 50-200 között volt a látogatók száma havonta. Júliusban viszont csak Magyarországról 11 713 (tízenegyezer-hétszáztizenhárom!), Ausztráliából pedig 2524-en látogatták/olvasták a blogunkat. Ennyien? Tuti nem. Csak Budapestről 5873-an, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből 1196-an keresték fel az oldalunkat. Arra is gondoltunk, hogy a budapesti diákok biztos Ausztráliát kapták házi feladatnak és az internetes keresők a mi oldalunkat dobták fel. De hát nyári szünet van! Így csak arra tudunk gondolni, hogy “meghekkeltek” minket, egy szörnyű túlterheléses támadás áldozatai lettünk … :)

    A lenti két képen a kiugróan magas látogatottságot mentettük le. Tényleg magasak a számok a korábbiakhoz képest. Érthetetlen…

    blog_nezettseg_1blog_nezettseg_2


  2. Ethel roncsai

    július 5, 2015 by kata_papi

    “Habár fölűl a gálya,
    S alúl a víznek árja,
    Azért a víz az úr!”   –   Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…

    Május elején nagy vihar tombolt a Yorke-félszigeten, amit mi csak csizma-félszigetnek hívunk az alakja miatt. A természet ismét megmutatta az erejét. A viharos tenger elmosta a homokot az Innes Nemzeti Parkban található Ethel hajóroncsról. Több mint tíz éve nem látható ennyi a roncsból, mint most. Ethel, a három árbócos norvég vas bárka 1904-ben futott zátonyra, mikor innen, Adelaide Semaphore-i kikötőjéből indulva Dél-Afrikába tartott.

    Itt olvasahtjátok el az eredeti cikket a felszínre került roncsról.

    Köszönet érte Móninak, aki átküldte a cikket. Ha ő nem szól, valószínűleg lemaradunk róla. Megragadtuk az alkalmat és leugrottunk a nemzeti parkba, hogy újfent tiszteletünket tegyük a roncsnál. Korábban már többször jártunk ott (2007-2008-2012) és alig volt látható belőle 1-2 darab rozsdás vas. De most a tenger szinte az összes homokot lemosta róla. Ne várjunk szép hajó formát, mert a váz már összeroskadt, de az összes még meglévő darabja jól látható. Előkerestem a régi képeinket, hogy össze tudjátok hasonlítani.

    Ethel az 1900-as évek elején

    Ethel az 1900-as évek elején

    Ethel 2007.

    Ethel 2007.

    Ethel 2015.

    Ethel 2015.

    03_Ethel_2007     04_Ethel_2015

    Bal oldali 2007-es, jobb oldali vihar utáni 2015-ös kép az Ethelről

    Ferret gőzkazánja 2007.

    A Ferret gőzhajó gőzkazánja 2007.

    Ferret gőzkazánja 2015.

    Ferret gőzkazánja 2015.

    A roncsokon kívűl a homok alól egy nagyobb szikla is előbukkant. Nem is gondoltuk, hogy ekkora sziklaperem bújt meg a homok alatt. Ez a szikla tele volt lavórnyi nagyságú lukakkal, amiket a víz mart bele. Egyből az Eyre-félszigeten lévő Vénusz-öbölbeli sátrazásunk ugrott be. Ott is tele volt a szikla ehhez hasonló mini medencékkel, amikbe megtelepdtek a tengeri állatok. Itt még nem népesültek be ezek a pocsolyák, de szerintünk csak idő kérdése és ha a tenger nem hoz homokot vissza valahonnan, akkor lehet, hogy megmaradnak ezek a medencék. A Vénusz-öbölben nagyon tetszettek (emlékeztetőül, akit érdekel itt a korábbi bejegyzésünk róla). Minden egyes kis medence külön kis világ volt, ahova mi bekukkanthattunk.

    Figyelmeztetés:

    A Dél-Ausztrál kormány új online regisztrációs rendszert vezetett be.

    Még nem sikrült megfejtenünk, hogy az eddig igen jól működő, egyszerű parkdíj befizetési rendszert miért is cserélték le?!

    Régen úgy történt, hogy egy szép napos reggelen felébredtél és az jutott eszedbe, hogy milyen jó lenne ebbe és ebbe a parkba elugrani kirándulni. Gyorsan összekaptad magad és elindultál. Ha odaértél, akkor a park bejáratánál elhelyezett regisztrációs asztalkánál a kitett borítékból elvettél egyet, ráírtad a kocsi rendszámát, a dátumot és beletetted a 7 vagy 8 dolláros kocsinkénti belépési díjat. Lenyaltad a borítékot. Letépted a saját példányodat, amit a szélvédőre kell ragasztani, a borítékot meg bedobtad az ott lévő postaládába. Egyszerű, gyors és működött. Senki nem csalt, gondolom. A postaláda soha nem volt megrongálva/felfeszítve. Ezzel szemben most már csak online tudsz fizetni. ??!!

    Tehát előre tudnod kell, hogy Te tényleg oda akarsz másnap menni. Mi van ha nem érsz oda? Vagy éjszaka rádjön egy hasmars? Vagy bal lábbal kelsz fel reggel és úgy döntesz mégse mész? Akkor bukta van. Minek vetted meg előző nap a jegyet. Vedd meg aznap, mikor odaérsz a park bejáratához. Igen ám, de mi van, ha nincs ott térerő? Mert a parkok (főleg itt Ausztráliában) nem a város közepén vannak, hanem kint a prérin. Illetve ki akar a hangyafasznyi mobilján formanyomtatványokat kitölteni? Az sms-eket is nehezen írom meg rajta, és akkor nem is beszélve a 70-80 éves nyugger túristákról, vagy a külföldi túrisrtákról…

    Két mentőövet azért dobott a rendszer kitalálója. De kedves, ugye? Az egyik, hogy ha a park bejáratánál van információs iroda (vagy a közeli városok egyikében) akkor ott meg lehet venni. Mi odaértünk a parkhoz. Az információs irodára ki volt írva, hogy szombaton délután 3-ig van nyitva. Délelőtt 10:30 volt. Szerintetek nyitva volt? Persze, hogy nem. Az ajtó előtt álló kisebb sor épp a második mentőövbe kapaszkodott.

    Mert a második mentőöv az, hogy a bejárati ajtó mellé kitettek egy számítógépet, hogy nyitvatartási időn kívül nesze neked itt fizesd be a díjat. Egy darab gép X emberre. A borítékos rendszernél ha befutott 20 autó, akkor mindenki kiszállt, elvette a borítékot, visszasétált a kocsijához ha épp nem fért oda az asztallaphoz, kitöltötte, visszasétált, bedobta és húzott a parkba. Előttünk egy idős házaspár próbálta kitölteni az igencsak hosszúra sikeredett nyavalyás 10 dolláros belépési díjra kreált tudományos kérdőívet. Közel 20 percet várakoztunk mire ránk került a sor. A népnek kitett dolgokat a vandálok előszerettel rongálják. Ezért kénytelenek voltak mindent jól beburkolni. A billentyűzethez csak úgy lehet hozzáférni, hogy egy kis levélnyílásra hasonlító résen kell bedugnod a kezed és úgy gépelni. Vicces. Egyből a római Santa Maria in Cosmedin templom előcsarnokában lévő “Igazság szája” (Bocca della Veritá) jutott az eszembe. Ez egy kerek, az antik korból fennmaradt faragott kőkorong. Szája helyén egy lyuk tátong, amelybe az ember bedughatja a kezét, és ha hazudós a fej leharapja a végtagot. Te be mernéd dugni a kezed? :))

    Nevetségesen sok információt kell kitölteni ahhoz, hogy kirándulhass a parkban. Minek is? Miszter vagy Miszisz vagy? Kit érdekel. De most komolyan. Neved, címed, irányítószám, telefonszám, email cím, rendszám, honnan hallottál rólunk, akarsz e kapni híreket, elfogadod e a kondíciókat, bankkártyád típusa, név a bankkártyán, bankkártya száma, lejárata, titkos kód. Hááát, cseppet túlzásnak tartom. El is durrant az agyam rendesen.

    Jelenleg az Innes Nemzeti Parkba, a Mount Remarkable Nemzeti Parkba és a Limestone Coast Parkok némelyikébe kell online belépőt venni. Félek attól, hogy csak idő kérdése és kiterjesztik a többire is.

    De azért mindenkinek további kellemes túrázgatást kívánunk! :)

    Kata