szeptember, 2015

  1. Letelt…

    szeptember 25, 2015 by kata_papi

    Önként és dalolva választott szobafogságunk a mai napon véget ért! Kereken három hónapig tartott! Durva. Hamarabb is vége lehetett volna, de nem rajtunk múlott.

    Olyan nagy szerencsénk volt, hogy az előbb említett Kabaré Fesztivál június 21-én szombaton véget ért, mert a következő hétfőn meg bent a cégnél szaladt el a szekér. Hihetetlen sok munkát nyertünk el, ezért a főnökség felajánlotta, hogy a túlórát 1,5-szeres szorzóval fizeti és lehet csúszóba is kérni maximum 2 hétnyi mennyiséget.

    Heti hat napban reggel 7:15-től este 6-7-ig voltunk bent. Szombaton kicsit lazábbra vettük és csak 8 órákat dolgoztunk. A vasárnapok pedig azzal teltek, hogy próbáltuk magunkat és a lakást is rendbeszedni, mosni, előre egy hétre megfőzni stb…

    Úgy voltunk vele, hogy addig ütjük a vasat míg meleg. Így legalább nagyon gyorsan elszaladtak a téli hónapok. Fűteni is alig kellett és a reggeli-esti sötétség se volt annyira lehangoló, hisz szinte csak aludni jártunk haza.

    Amúgy rajtunk kívűl senki nem túlórázott, kivéve egy lengyel srácot, akivel összefutottunk néhány szombaton. Érdekes az a fajta hozzáállás a munkához, határidőkhöz, amit tapasztalunk már évek óta ausztrál részről. Amolyan Pató Pál uras, s azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Ha mindenki lelkiismeretesen hozzáadott volna egy kis pluszt néhány hétig, akkor talán már augusztus elején be tudtuk volna fejezni . De nem a mi dolgunk, hogy bárkit is bíráljunk emiatt. Természetesen mint mindig, szerencsére azért vannak kivételek…

    Szóval, ezért is tűntünk el olyan hosszú időre. De most újra itt vagyunk! :)))

    Kata és Papi


  2. Kabaré Fesztivál

    szeptember 20, 2015 by kata_papi

    Ahogy az előző bejegyzésben is említettem már, mostanában nagyon-nagyon be voltunk havazva.

    Június 5-21-ig volt itt egy Kabaré Fesztivál, ahová a szervezők négy különböző vállalkozást hívtak meg, hogy két héten át etesse a fesztiválra érkezőket. A négy közül az egyik a “Magyarország íze” stand (Móni-Csabi) volt. Ők csinálják a kürtős kalácsot itt Adelaideben, de az utóbbi időben elkezdték a langalló, otthon inkább töki pompos/kenyérlángos néven futó mennyei termék árusítását is. Jelenleg még nincs alkalmazottuk, ketten viszik az üzletet, ezért megkértek, hogy segítsünk be. Voltak olyan esték, amikor a szervezők jelezték, hogy 2-3000 jegyet adtak el.

    Így aztán reggel 7:15-től délután 4-ig bent a munkahelyünkön dolgoztunk, aztán délután 5-től este 10-11-ig kint a fesztiválon nyomtuk az “ipart” (szombat-vasárnap is). Papi a langallóba segített be, én meg a kürtős kalácsot tekertem. Szerencsére (nekünk) volt 1-2 szabadnap is, mikor fesztivál sem volt, és volt két olyan csütörtök, mikor az eladott jegyek száma csak pár száz volt. Ilyenkor Móni és Csabi zavarta le a kiszolgálást egyedül. Jó kis pörgés volt! Hullámokban jöttek az emberek, volt idő szusszanni is. Műsorkezdés előtt, szünetekben és előadás végén volt nagy hajtás. Több színpadon zajlottak a műsorszámok, melyek időben el voltak csúsztatva. Nekünk buli volt, mert mi csak azt csináltuk, amit Móni-Csabi mondott. De nekik igencsak idegörlő volt. Kitalálni, hogy mennyi terméket gyártsunk, ami még elfogy. Ne maradjon túl sok vissza, de ne is kelljen elküldeni éhesen az embereket. Alapanyagokat napról-napra beszerezni, aprítani. Nem irigyeltük őket. Igyekeztünk minél többet segíteni. Ha nem volt nagy a hajtás a következő napra elő-aprítottuk, pucoltuk amit kellett.

    Végülis nagyon jól sikerült az egész, a vendégek elégedettek voltak. Félig-meddig szabadtéren voltak elhelyezve a standok, így nem volt probléma egy hangulatos tábortűzzel emelni az esték fényeit. Körötte farönkök, amiken melegedni lehetett, mert akkortájt még igencsak hűvösek voltak az esték. Még fenyőfa formákat is vágtak ki funérlapból és a tűz köré tették, mintha erdőben lenne. Sokszor még élőzene is volt.

    Ezeket az ételeket lehetett fogyasztani a négy helyen: egy spanyol stílusú rizses valamit, amiben tengeri herkentyűk voltak, aztán volt a húsos pités, illetve volt egy szerb/horvát fickó, aki faszénen forgatott egész malacot és bárányt. Na és persze a “Magyarország íze”, ahol 5 féle ízű kürtős kalácsot (karamellás, amin csak megolvad a cukor, fahéjas, diós, kakaós, kókuszos) és 3 féle langallót (csabai kolbászosat, békönöset, és a vegetáriánusoknak füstölt sajtosat) lehetett enni. Mondanom se kell, hogy az ott dolgozóknak (azaz nekünk) maga felé hajlott a keze és a csabai kolbászosat általában megfejeltük még füstölt sajttal. Na, ez a tuti kombináció, alig bírtuk abbahagyni. :)

    A standunk: Magyarország íze

    A standunk: Magyarország íze

    A langalló király munkában!

    A langalló király munkában!

    Teeeekeeeereeedik a kíííígyóóóó...

    Teeeekeeeereeedik a kíííígyóóóó…

    A különböző ízű kürtős kalácsaim.

    A különböző ízű kürtős kalácsaim.

    Szusszanásnyi idő zárás előtt.

    Szusszanásnyi idő zárás előtt.

    Viszlát! Reméljük jövőre ugyanitt...

    Viszlát! Reméljük jövőre ugyanitt…