-
Óóóóóriáááási volt, de nem büdös! :)
Hihetetlenül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mai napon lehetőségünk volt elmenni a Mt Lofty Botanikus Kertbe, hogy megnézzük a világ legnagyobb virágát. Tényleg óriási nagy volt! Köszönet érte Mártinak, aki még szombaton szólt, hogy hamarosan kinyílik és a Botanikus Kert majd megmutatja a nagyközönségnek is. Tegnap este jött is az email Mártitól, hogy ma, meg holnap látogatható. (Este 18:19-es friss infók: miközben pötyögöm ezt a bejegyzést az esti 6-os hírek bemondta, hogy a holnapi nyitvatartást törölték a nagy meleg miatt. Később meg már nincs értelme odamenni, mert 24 óra alatt elvirágzik.) Amúgy most először virágzott Dél-Ausztráliában ez a virág.
Megragadtuk az alkalmat és ma 10:30-kor leléptünk a munkahelyről, hogy megnézzük, ami jó döntésnek bizonyult! Csabival és Mónival együtt mentünk fel a hegyre. Mikor odaértünk már jó hosszú sor kígyózott az üvegház előtt. A disneylandi sorok csak halovány árnyékai voltak ennek a sornak. Sok választásunk nem volt, beálltunk a végére. Csabi elindította a telefon távolságmérő applikációját, hogy megtudjuk, milyen hosszú is a sor és elkezdtünk araszolgatni. Egy óra múlva és 700 méterrel a lábunkban végre elértünk a kapuhoz, ahonnan még 30 méter volt az üvegház. Kapunál számlálóJózsi húzta a strigulákat, hogy hány ember ment be. Mivel úgyis csak álldogáltunk a sorban megkérdeztem, hogy hol tart. A kapukat 10:00-kor nyitották meg. Mi 12:23-ra értünk oda és addigra már több mint 1600-an láthatták és szagolhatták elöttünk a virágot.
Pár perc múlva mi is odaértünk. Kellemeset csalódtunk a szagot illetően. Ugyanis ez a virág nemcsak a világ legnagyobb virága, de a legbüdösebbnek is kellet volna lennie. Azt hittem, hogy majd ott fogunk öklendezni, szédelegni, de nem. Egyáltalán nem volt büdös. Valami enyhe szagot lehetett érezni, de az igazat megvallva, nekem fel se tűnt. És akkor most jöjjenek a képek, aztán egy kis beszámoló a virágról, ha valaki nem ismerte volna.
A titánbuzogány, másik ismert nevén óriáskontyvirág nem csak a legnagyobb, de talán a legbüdösebb virág a földön. Latin neve Amorphophallus titanum, ami lefordítva óriás torz péniszt jelent. A növénynek van egy rövidebb, új neve is: titan arum. Ezt az 1990-es évek elején David Attenborough adta a virágnak a „The Private Life of Plants” filmjének forgatása közben, mivel nem akarta a filmben a torz pénisz nevet használni. A virágot Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán. A növény a trópusi Szumátra őserdeiben él, sajnos máshol nem érzi igazán jól magát, így ritkán fordul elő néhány botanikus kerten kívül.
A növény fejlődése a föld alatt található kb. 70-80 kg súlyú gumóból indul. A gumó súlya az évek során elérheti a száz kilógrammot is. Szumátrán a föld alatti gumóját élelmiszerként használják. Az első virágot 7-10 év után hozza. Vannak fajok, amik az első virágzás után újfent 7-10 év múlva virágoznak és vannak olyanok is amik 3 évenete. A virág naponta 2-5 cm-t nő. Végső állapotában a fejlett virág súlya elérheti a 7-8 kg-ot is, átmérője az 1-1,5-2 métert, magassága a 3 métert is. Igazi rekord a botanika világában. A titánbuzogány levél nélküli állapotában virágzik és csupán 24-36 órán át tart. Nyíló virágok egyébként is nagyon ritkán láthatók, mert csak kb. háromévente egyszer mutatják meg szépségüket.
Virágzás után a gumóból kihajt egy levél, amely később egy kisebb fa magasságát éri el. Ezután a levél elfásul és a teteje három részre oszlik, amelyből aztán több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Minden évben az elfásult levél elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe. Termése piros színű bogyó.
Átható bűze több hetes döglött hal vagy egyéb állat szagára emlékeztet és már 3 km távolságból is érezhető. A növényt különleges szaga miatt sokáig emberevő növénynek hitték a helyiek, így senki nem mert közel menni hozzá. A bűzzel vonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat és egyben el is riaszt vele sok kártevőt, így az embert is.
Meglepő, de ennek a különleges növénynek több ismert rokona is van, hisz a kontyvirág félék családjába tartozik. Ilyen a kála, könnyező pálma, sőt a jól ismert vitorlavirág is.
Örülünk, hogy láthattuk ezt a gyönyörű természeti különlegességet.
Kata
Friss info: Tegnap este a hat órási hírekben bemondták, hogy a mai nap már nem látogatható, mert teljes tűzgyújtási tilalom lesz, ami itt azt jelenti, hogy ilyenkor a tilalommal érintett parkok bezárnak. Így duplán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láthattuk. Akik lemaradtak róla, ne keseredjenek el, mert üvegházasJózsi elárulta, hogy lent, a városban lévő botanikus kertnek is van két ilyen virága. Azok a virágok 7 évesek és ebből az következik, hogy 1-2 éven belül virágozni fognak. Kiderült az is, hogy tegnap hány ember volt kiváncsi a „büdi” virágra. Négyezer! Nem gondoltuk, hogy ennyi embert mozgat meg egy virág.
-
Merry Xmas!
Minden Kedves Olvasónknak Kellemes Karácsonyi Ünnepet és Sikeres, Eredményekben Gazdag, Boldog Új Esztendőt Kívánunk kenguruföldről!
Kata és Papi
-
A szél építő munkája
Ha a szél valahonnan elhordja a homokot, akkor azt máshol le is kell, hogy rakja. Erről egy Showder Klubos poén jutott eszembe: ” Van itt két talicska föld. Mit csináljunk vele? Ássunk neki egy gödröt…” 🙂
A korábbi bárányos bejegyzésemben említettem, hogy pár hónappal ezelőtt milyen szép homokdűnékkel találkoztunk, mikor az Északi-Terület kormányhivatalának csináltunk egy nagy munkát. Egy-két olvasónk jelezte, hogy szívesen olvasna pár sort róluk. Sokmindent nem tudok róla írni, hisz csak homokdűnékről van szó és azt biztos mindenki tudja, hogy hogyan alakulnak ki és milyen formáik vannak. Inkább lássuk a képeket, amik nem is igazi légifelvételek, hanem a már elkészült 3D-s modellek képei. Az alábbi dűnéket elég nehéz lenne egy légifelvételen megmutatni, mert ezek a dűnék több, mint 100 km hosszan futnak egymás mellett. A modell összerakásához sok ezer képet használtunk, szóval ne valami kis vakondtúrásra gondoljatok.
Érdekes, hogy mikor ott jártunk és körbesétáltuk az Ulurut, fel sem tűntek ezek a dűnék. Valószínűleg onnan nehéz észrevenni. Ha szerencsénk lett volna és fel tudtunk volna mászni az Ulurura, akkor biztos gyönyörű látványban lett volna részünk. De sajnos annó az időjárás miatt pont azon a három napon zárták le az ösvényt, mikor mi ott voltunk. Túl meleg volt. Sebaj. Újabb ürügy, hogy ismét elkiránduljunk arra…
Kata
-
Elfogyhatna már a tüzelőanyag a pokolban…
Igazán szólhatna valaki az ördögnek, hogy most már ne dobjon több rönköt a tűzre. Ígyis-úgyis nyakunkon van a globális felmelegedés, nem kellene rásegíteni…
Az elmúlt 4 napban nagyon bedurrantottak Adelaideben. Én személy szerint meleg párti vagyok (az időjárásra gondoltam), de ez már nekem is sok volt. Péntektől-kedd hajnalig mindenki csak hervadozott, olyan meleg volt. Ráadásul túl korán jött. Még csak december eleje van! Mi lesz itt még januárban?
Az újságok azt írták, hogy 1897 óta ez volt a legmelegebb éjszaka. Egész éjjel 33 fok körüli hőmérséklet volt és csak hajnali 4 körül kezdett lehűlni 31 fokra (!), ami napkeltéig tartott. Utána ismét megállíthatatlanul kúszott felfelé a hőmérő higanyszála.
A mi kis digitális hőmérőnk árnyékban, 30 cm-re a talajtól 40 fokokat mutatott a 4 nap mindegyikében. Hivatalosan 2 méter magasan, árnyékban és szellős helyen szokták mérni. Csak kiváncsiságból kitettem a napra a hőmérőt, mert tudni szerettem volna, hogy a tűző napon dolgozók mit szenvednek el. Annó, mikor a Strzelecki sivatagot mértük fel, mi is a napon gyalogoltunk cikk-cakkban napi 8-9 órát, és este 7-kor is még 42 fok volt.
Szóval a napon a hőmérőnk 49,3 foknál adta meg magát és onnantól kezdve már csak 888,88-at mutatott. Nagyon meleg volt, de szerencsére hétfő éjszaka jött egy vihar és cseppet lehűlt a levegő.
És hát mikor van szezonja a TV paprikának itt? Persze hogy most. Sok választásunk nem volt. Ha akarunk lecsót a jövő évi kempingezéskehez, akkor sajnos most (mikor a legmelegebb van) kell eltennünk. A múlt héten lecsúsztunk a paprikáról, már mind elfogyott. Megrendeltük a következő hétre, de akkor még nem tudtuk, hogy ennyire befűtenek. Szombat reggel kiugrottunk „paprikásGizihez” és átvettük a 11 kg TV paprikát, ami két nagy bográcsnyi lecsóra elegendő. Hazaértünk, légkondit bekapcsoltuk (még jó hogy van) és nekiálltunk szeletelni majd kotyvasztani. Elbíbelődtünk vele jó pár órát, de megérte.
A poén kedvéért (na meg azért, hogy ne csak szép tengerparti képeket lássatok mindig) felteszek ide két képet, de nem ér hangosan röhögni. Aprított már valaki több kiló hagymát bőgés nélkül? Ugye, hogy nem. Na tavaly még a saját „orrfogós” búvárszemüvegemben aprítottam. Idén elkunyiztam Papi új úszószemüvegét, amit pár hete kapott a nyári sátrazásra. Ez egy fokkal jobb volt, mert tudtam az orromon is lélegezni. Tavaly szájon át lélegeztem be a keserű hagymaszagot.
Kata
-
Szolgálati közlemény
Hello! Teljesen friss infó azoknak, akik szoktak kirándulgatni. Júniusi bejegyzésünkben már említettük, hogy Dél-Ausztrália átáll az online parkbelépők beszedésére. Akkor még csak 3 parknál vezették be. Ez lassan, de biztosan bővülget. Íme a teljes lista 2015 decemberében:
Múlt hét szombaton leugrottunk a Deep Creek Parkba kicsit kirándulni. Elvileg vasárnap mentünk volna egy másik családdal együtt, akiknek szerettük volna megmutatni a terepjárós szakaszokat, de közbe jött nekik valami más, így sztórnóztuk. Viszont szombaton korán reggel úgy ébredtünk, hogy mi lenne, ha ma mennénk le. Olyan spontán volt az egész, hogy se reggeli, se szendvicsek, csak innivaló plusz valami rágcsa/gyümölcs és már robogtunk is le Dömével. Félúton egy kis falu kávézójában reggeliztünk meg. Annyira hirtelen ötlet vezérelt minket, hogy még a park térképét is otthon felejtettem. Pedig ez nálunk elképzelhetetlen. Térkép mindig van nálunk! Na, nem estem kétségbe, mert nagyjából emlékeztem az utakra, elágazásokra és a belépő helyeken, ahol kitöltjük a borítékot mindig vannak kirakva elvihető kis összehajtogatott térképek.
Odaértünk és csalódottan láttuk, hogy ide is elért a technika keze. Csak online fizethető be a belépő. Minden belépő helyet egy új táblával szereltek fel, ami mutatja, hogy mekkora a térerő. 😀 Ahol mi hajtottunk be, ott elég erős volt. De a park másik végében éppenhogy csak pislákolt… Valszeg féllábon állva, ugrálva és magasba tartott kézzel biztos sikerült ott valakinek egy kis „erőhöz” jutni és befizetni a belépő árát.
Telefont előkaptuk és elkezdtük bepötyögni a weboldalt, majd kitöltikézni a személyes adatokat. Én megértem, hogy az embernek néha lejár a bankártyája és ilyenkor újat kap a banktól. Azt is megértem, hogy az emberek adják-veszik az autójukat, így a rendszám se örök. A lakcím is változhat. De a neved nagyon ritkán változik meg! Ha már egyszer vettél online parkbelépőt és tegyük fel nem egy több ezer kilóméter messzi nemzeti parkba utazol el, hanem egy közelibe, ahova esetleg hetente, kéthetente leugrasz, akkor egy számítógépes adatrendszer miért nem tudja megjegyezni a neved és belépő igénylésekor miért nem teszi fel úgy a kérdést, hogy: ha változott a lakcíme, akkor itt írja át. Amennyiben a kártyaadatok, rendszám változtak, itt adja meg. Ha nem változott semmi akkor klikk a „fizet” gombra és viszlát. Na ez még nem megy.
Újra mindent bepötyögtünk, kifizettük. Aztán a rendszer megkérdezte, hogy le akarjuk-e menteni az „itinert”. Hát valszeg csiszolgatni kell még a tudásunkon, mert nekünk az „itiner” azt jelenti, hogy részletes útleírás, esetleg térképvázlat. Mivel otthon maradt a saját térképünk, itt meg az új redszer miatt már semmi nincs kirakva, persze, hogy éltünk a felkínált lehetőséggel és kértük. Meg is kaptuk pdf formátumba a befizetésről szóló számlát. Merthogy náluk ez az „itiner”. „Kösz Csoki, sokat segítettél…!” A költői kérdésem továbbra is az: Mi van akkor, ha előző nap otthon az asztali számítógépen fizetem be a díjat és valami oknál fogva másnap nem érek le a parkba, akkor hogyan kapnám vissza a pénzem? Hogyan tudnám bizonyítani, hogy nem jártam ott? Reméljük egyszer majdcsak kiderül ez is.
Ettől függetlenül nagyon jól sikerült a kirándulás. Szép időnk, kevés turista és rengeteg sziesztázó kenguru volt. Döme élvezte a „kihívásokat”.
Még jó, hogy humorunknál tudtunk maradni. Ezen nagyon sokat segített hugom kislányának, Grétinek a rajza. Pár nappal a kirándulás előtt kaptunk otthonról egy kis csomagot, amiben volt két rajz Grétitől. Nekem egy olyan rajzot készített, amin féldrágakövek és fosszílis cápa fogak voltak. Leszögezném, hogy nem én fertőztem meg a gyereket! Közel 20 000 km-re vagyunk egymástól. Papi meg egy olyan rajzot kapott, amin Döme volt. Nagyon élethűen rajzolta le. A mókás dolog a felirat. Biztos csuklott aznap Gréti, mert egész kirándulás alatt azt hajtogattuk, hogy: „Ló utat Döme!”
Ilyen az, amikor még csak tanul az ember írni. Biztos mi is írtunk annó fordítva egy-két betűt. :))) Annyira tetszik, hogy egyből csináltunk róla egy másolatot és feltettük Döme napellenzőjére, hogy mindig velünk legyen! Ezúton is köszönjük Grétinek!
Kata