• Egyéb

    Tasmánia – Bevezető

    Ismét nem voltunk szem előtt. Múlt hét végén szerencsésen hazaértünk a négyhetes Tasmán körutunkról. Igyekeztünk keresztül-kasul bejárni a szigetet, de már az elején látható volt, hogy ide is vissza kell majd jönni ha tehetjük, mert annyira szép. Úgyhogy ez a négy hetes kirándulás amolyan terepszemle volt. Most már meg vannak azok a helyek, ahová tuti vissza kell jönni, mert nem volt rá időnk megnézni.

    Kétféleképpen lehet eljutni a szigetre. Odarepülni és autót/lakóautót bérelni vagy saját autóval/lakókocsival/lakóautóval átkompolni. Mi az utóbbi mellett döntöttünk és átkompoltunk Dömével meg a tetősátorral. A kenguru-szigeti kompjegyárakból kiindulva a tervezés szakaszában azt hittem, hogy egy vagyonba fog kerülni a kompjegy, főleg a távolság miatt. Kellemeset csalódtam! A Kenguru-szigetre (elnézést, hogy mindig felhozom, de ez továbbra is szálka a szememben és nem csak nekem), ami 20 km-es kompút és 45 percig tart 394 dollár két fő és Döme átkompoltatása oda-vissza. Tasmánia 429 km-re van AU-tól, 9-10 óra alatt ér át a komp és kapaszkodjatok meg: kettőnknek+Döme 558 dollárba fájt oda-vissza. Hááát érdekesek a számok ha összehasonlítom…

    Igaz a Tasi kompon most olyan helyet foglaltunk be, mint a repülőgépeken lévő kicsit dönthető székek. Mivel egy párszor repültünk már haza, úgy gondoltuk csak kibírjuk ilyen székekben az éjszakát, ugyanis a komp este 19:30-kor indul és reggel 6:00-kor köt ki. De lehet különböző árkategóriájú kabinokat is bérelni és ezeknek sem vészes az ára. Legközelebb talán majd kabinban alszunk.

    Tasmánia időjárása kiszámíthatatlan, akár a 4 évszak is meglehet egy nap alatt. Így utólag visszagondolva szerintünk Tasmániát bejárni a legjobb lakóautóval. Úgy ahogy annó Új-Zélandot jártuk végig. A 26 nap-ból 10-et kénytelenek voltunk kabinban aludni, mert volt olyan, hogy 3-4 napig szakadt az eső. Ilyenkor képtelenség sátrat nyitni-csukni. A lakóautó viszont tutira jól használható ilyen időben is.

    Jöjjön 1-2 számadat:

    A négy hét alatt 5475 km-t pumpáltunk Dömébe. Ebből le kell vonni az Adelaide-Melbourne távot oda-vissza (ez kb 1450 km mínusz), mert a komp Melbourne-ből indul. Illetve hazafelé tettünk egy 130 km-es kitérőt, hogy megnézzünk egy érdekességet, amit pár hónappal ezelőtt láttam a TV-ben. Ezeket levonva a szigeten 3895 km-et mentünk.

    Csakhogy képben legyünk a sziget méretével: Magyarország területe 93 011 négyzetkilóméter, Tasmánia területe 90 758 négyzetkilóméter és ebből a szárazföld 68 401 négyzetkilóméter. Szóval kicsit kisebb, mint kishazánk.

    A négy hét alatt 4330 képet lőttünk. Tudom nem normális és biztos vannak köztük homályosak, de a digitális fényképezőgépek átka ez. Kattogtatunk, mint a hülye, minden kis szar biszbaszt öt különböző szögben lefényképezünk. Minek is? De mikor annyi szép látnivaló volt! Itthon persze majd leválogatjuk őket, s csak a legjobbakat tartjuk meg.

    A lenti képen kékkel berajzoltam azt az utat, amit bejártunk. Devonportban köt ki a komp és mi az óramutató járásával megeggyezően indultunk el. Ez így volt betervezve. Ezért mikor a komp kikötött és a kapitány bemondta, hogy a nyugati részén a szigetnek erdőtűz tombol nem idegeskedtünk, mert mi kelet felé kezdtünk nyomulni. A nyugati részt majd csak három hét múlva fogjuk elérni. Addigra meg csak eloltják a tűzoltók. Hát nem így lett. A negyedik hetünkön értük el a nyugati, észak-nyugati részt és a tűz még mindig égett. Annyira, hogy 300 tűzoltó érkezett Ausztráliából, hogy segítsenek a kimerült Tasi tűzoltóknak. Stanley városában állították fel a több száz sátorból álló tábort a focipályán, ahova a tűzoltókat szállásolták el. Így sajnos passzolni kellett 1-2 arra a vidékre betervezett látnivalót. Félelmetes volt autózni a bozóttűz közelében. Délelőtt 11 órakor olyan volt, mintha köd lett volna, akkora volt a füst. Alig tudtunk lélegezni. Fojtó, égett fa szaga volt a levegőben.

    Tasi_map_edited_BLOGRAVissza az áttekintő térképhez: kék a Dömével bejárt útvonal, amiből az is látszik, hogy nem sok aszfaltozott út maradt ki utunk során. Aztán tettünk két hajókirándulást is, ezek a rózsaszín szaggatott vonalak. Az egyik egy 3 órás motorcsónakos (speed boat) túra volt. A másik pedig egy 6 órás hajóút a Világörökség részét képező Gordon folyón. Mindkét alkalommal ritka szar időt fogtunk ki, de ez nem rontott a táj szépségén.

    Egyelőre ennyit bevezetésképpen. Igyekszem minél hamarabb megírni a négyhetes Tasmán beszámolót, ami nem lesz egyszerű, mert rengeteg helyen jártunk és rengeteg dolgot láttunk/csináltunk. Nem szeretném elhúzni mint a rétest.

    Mézesmadzag, avagy ami majd következik: 9 órás erőltetett menet a Cradle Mountain csúcsára; 3 órás kanyon túra békaembernek öltözve; „lejárólapozott” tengerpart;  eljutottunk a „világ végére” is; láttunk a vadonban kacsacsőrű emlőst; Papi oda merte tenni az ujját a híres Tasmán barlangi pók mellé, igaz nem túl közel; borospohár tengerpart; stb…

    Kata