április, 2017

  1. A “Harmonika” Napja :)

    április 4, 2017 by kata_papi

    A bejegyzés címe semmiféle hangszerre nem utal, csupán a mi agyszüleményünk, mert mi mindig átnevezünk dolgokat (általában én, bár ezt a “harmonikát” most Papi dobta be). Papi gyakran ki is szokott akadni ezeken a költéseimen, főleg a kirándulások alkalmával, mikor navigálom és az általam kreált/leegyszerűsített/félig magyarosított/viccesített neveket mondom neki. Mert így egyszerűbb kimondani vagy csak megjegyezni dolgokat. Csak amikor tájékozódnia kellene a táblák alapján, még véletlenül sem az szokott lenni odaírva, amit én mondok neki. Ebből aztán volt már néhány nézeteltérésünk. :)  Valószínűleg apukámtól örökölhettem ezt , aki a mai mai napig vicces nevekkel illet dolgokat, amin a család jókat derül. Például: Aloe Vera = alólam Vera… stb.  :)

    Vissza a főcímhez, ami hivatalosan: Harmony Day

    Március 21 a Harmónia Napja itt Ausztráliában. Ausztrália igazi multikulturális társadalom, hiszen rengeteg náció vándorolt be az országba. Ez a nap arról szól, hogy toleránsak vagyunk, elfogadjuk egymást és mindenki számít, s hogy próbáljunk meg harmonikusan egymás mellett élni. A bevándorlóktól persze joggal várják el, hogy ők alkalmazkodjanak az itteni viszonyokhoz, szokásokhoz. Hogy mindig ünnepelni kell valamit? Nem is értem. Na mindegy.

    Az előző albérletünk egy általános iskola közelében volt. A diákok ezen a napon minden évben képeslap méretű kártyákra rajzoltak valami szépet és ráírták: Harmony Day, majd a tanóra keretében sétálni indultak a szomszédos blokkokba és mindenki postaládájába bedobtak egy-egy ilyen lapot. Ekkor találkoztunk először ezzel a “fogalommal”.

    Nemrégiben jött a céghez egy új kolléganő. Szeret zizegni és a középpontban lenni, ezért szervezett egy “Harmony” céges ebédet, hogy megünnepeljük ezt a napot. Képzelhetitek mennyire rajongtunk érte… A terv az volt, hogy mindenki a kúltúrájából hoz valami kaját, amit bedob a közösbe és ebédidőben az egész cég majd “egy tálból cseresznyézik”. Most szólok, hogy mi jövőre nem szeretnénk részt venni ilyen és ehhez hasonló “csapatépítő” összeröffenéseken. Voltak, akik tényleg kitettek magukért és főztek is rendesen. Az irodában dolgozók száma kb 30 fő, ebben nincsenek benne a pilóták, navigátorok és a Brisbane-i irodánk pár embere. Szóval kb 25-30 emberre kellett készülni. Papi főzött egy méretes adag pörköltet (megjegyzem nem olcsó a hús), én sütöttem házi óriás kiflit és kétféle kekszet. A görög kollégánk stílusosan görög salátát hozott, az indiai isteni “curry”-s kaját, az iráni valami zöldfűszeres-babos-citromos-bárányhúsos szószt rizzsel, az olasz kétféle lasagnát, a dél-afrikai valami kecskehúsos pörköltszerűséget, a francia azt a tojásrántottás pitét (quiche), a lengyel a lengyel hentestől hidegtálat, valaki szusit. Az ausztrálok (aki itt él tudja miről fogok beszélni) a következővel járultak hozzá: egy csomag Tim-Tam keksz, 3 kis üveg cider (almabor), egy zacskó kockakenyér (rózsaszínzacskós ha ez mond valamit), egy 2dl-es őszibaracklekvár. No comment. Végül is a Tim-Tam az ozzik “nemzeti” büszkesége. Na de egy zacskóval?

    Az ausztrál "hozzájárulások"

    Az ausztrál “hozzájárulások”

    A körlevélben még annyi állt, hogy ha lehet legyen rajtunk valami narancssárga, mert ennek a napnak ez a színe. Szerintetek a 25-30 emberből hány emberen volt narancssárga? Igen, jól tippeltetek. Kettőn. És ki volt az a két balek? Igen, ezt is eltaláltátok: Kate and Peter. Mondjuk az olasz kollegánk poénra vette és egy ujjatlan testhezálló narancssárga trikót felvett az inge alá, amit a tetőteraszon elő is villantott. A lengyel fiú munkatársunk meg kifestette narancssárgára a körmét. Ez tényleg jó poén volt.

    A narancssárgák...

    A narancssárgák…

    Az indiai kaja isteni volt. El kell mennem a munkatársamhoz egy-két főzőleckét venni, mert ezt meg akarom tanulni. A lasagnák is finomak voltak. A görög saliban sose lehet csalódni. A kecskehúsos pöri is érdekes volt. Rengeteg desszert is volt. Húúú, durranásig zabáltuk magunkat, aztán meg a számítógép előtt hajladoztunk, mert a fejünkből a gyomrunkba tódult a vér.

    Önkiszolgáló...

    Önkiszolgáló… Középen hátul van a gulyásunk a felszeletelt óriáskiflivel és a tejföllel.

    A cégben mindent összevetve kb 50 ember dolgozik. Ez az 50 ember 17 különböző országból verődött össze: olasz, francia, lengyel, kínai, görög, portugál, magyar, vietnámi, indiai, iráni, brazil, dél-afrikai, nepáli, skót, japán, német és persze ausztrál (de nem őslakos), így ők egy-két generációra visszamenőleg le tudják vezetni a családfát (angolok, írek). Azért ez nem semmi!


  2. Éljen a lóverseny!

    április 2, 2017 by kata_papi

    Én személy szerint nem rajongok eme sportért, sajnálom a lovakat. Viszont annál jobban örülök a március 13-ának, mert Dél-Ausztráliában ez a nap munkaszüneti nap. Ez ugyanis a “lovi” napja. Nekem meg inkább csak egy újabb hosszú hétvége. El is terveztük Katiékkal, hogy elugrunk Riverland-be kempingezni 3 napra. Bő két héttel előtte elkezdtem hívogatni a folyóparti kempingeket, hogy befoglaljak. Mindenhonnan elhajtottak, hogy sajnos már minden helyük le van kötve. Már-már ott tartottunk, hogy akkor vadkempingezünk a Nemzeti Parkban, mikor is Kati talált egy kempinget, ahol furcsa mód volt hely, ráadásul egyből két hely és a hab a tortán, hogy egymás melletti helyek. Ezt a mákot! Annyi, hogy nem a folyó partján, hanem a Bonney tó partján. Nem mindegy? Víz, víz.

    Naplemente a Bonney-tó partján

    Naplemente a Bonney-tó partján

    Az utóbbi években kezdték a kempingtulajdonosok bevezetni azt az íratlan szabályt, hogy ilyenkor munkaszüneti napokon nem lehet egy-egy éjszakára befoglalni csak a három napot lefedő hosszú hétvégére. Mondván, hogy elvesszük azoktól a lehetőséget, akik hosszabb időre maradnának. Nem igazán értek ezzel egyet, mert mi van azokkal (és itt azért nagyon sokan vannak), akik hónapokat utaznak és mindenhol csak egy-egy éjszakát maradnak. Pont úgy, ahogy mi tettük annó, mikor Darwinba mentünk, vagy mikor Tasmániában voltunk. Na mindegy, hagyjuk is ezt a szálat. A lényeg, hogy kempingesGizi közölte, hogy minimum 3 (!) éjszakára lehet befoglalni…??!! De Gizi, a hosszú hétvége 3 napból és két éjszakából áll. Nem baj, 3 éjszaka a minimum, punktum! Kénytelenek voltunk lenyelni a békát, mert itt legalább volt hely. Két variáció volt, vagy bukunk egy éjszakányi sátorhelyet, ami nem egy nagy összeg, vagy igyekszünk hamarabb lelépni a melóhelyről pénteken és akkor már péntek este is lent tudunk aludni, eleget téve a “minimum 3 éjszakás” foglalásnak. Nem is akarok nagyon habozni ezen a minimum 3 éjszakán, mert ez azért már a kitolás kategóriát feszegette…

    Végül úgy alakult, hogy pénteken ebéd után már le is pattantunk a munkahelyről, hazaugrottunk, becuccoltunk Dömébe és irány Riverland. Katiék pár órával korábban tudtak indulni, mi este fél 7-re értünk le. Furcsa mód a recepció már zárva volt, de Katiék leadták a drótot kempingesGizinek, hogy mi este 6 után érkezünk. Így Gizi útközben fel is hívott, menet közben ki is fizettük a foglalást, Gizi megadta a kódot, amivel a szekrény nyílik, amiben az a nevünkkel ellátott boríték van ami tartalmazza a sorompó kódját és kérte hogy másnap reggel vigyük majd a recepcióra a kitöltött bejelentkezési lapot. Hááá,t cseppett körülményes bejutni ebbe a “szigorúan őrzött objektumba”… mint valami titkos katonai létesítmény. Négyjegyű titkos kód a szekrényhez, amiben van egy hatjegyű kód a sorompóhoz. Hah. Mi a tökömért nem tudta megadni a telefonban a sorompó kódját? Hisz a telefonos bankkártya azonosítás után már tuti tudta, hogy mi vagyunk azok és nem valami csaló sátorhely foglaló banda. Ez a kurva sok PIN-kód és jelszó fog egyszer a sírba vinni.

    Katiék már kicuccolva, a féltető alatt hüssőlve vártak. Ők már meglépték a sátorozás utáni következő lépcsőfokot. Tavaly ugyanis vettek egy “off-road”-os karavánt, amit december-januárban fel is avattak egy hosszabb Queensland-i körtúrával. Emlékszem, mikor legelőször mentünk együtt sátrazni és a fiúk rögtön az első nap kiégették a konyhasátor szúnyoghálós részét és mint két szorgos szövőnő egy rögtönzött mosogatórongy gyors odavarrásával orvosolták a problémát. Mi a Katival épp a mosdóból jöttünk vissza és a varró férfiak látványa fogadott. Feküdtünk a röhögéstől. Boti -aki idén februárban kezdte az egyetemet- meg akkora volt, mint most mikRobi. Atyaég, hogy rohan az idő! Szóval egyszer majd mi is megérjük azt talán, hogy sátor helyett karavánt nyitunk. De most még nagyon megfelel a tetősátor. Imádom Döme tetején a kis kuckót. Papi bemanőverezett Katiék karavánjához és egybenyitottuk a féltetőket, hogy egy nagy közös teret alakítsunk ki.

    Táborhelyünk. Balra Katiék "palotája", jobbra mi.

    Táborhelyünk. Balra Katiék “palotája”, jobbra mi.

    A kemping és a jó idő feledtette velünk a túlkomplikált belépőt. A hely a Bonney-tó partján terül el, ami kedvelt pontyozó tó. A fiúk most nem lógattak, Papi be se tette a botját, Laci ugyan hozott botokat (még Papinak is), de mit csináltunk volna a hallal ha fognak. Meg amúgy is ez a vírusos pontyfertőzéses mizéria kicsit betett a rántott pontyszeleteinknek. A tó partja homokos, van strandröplabda pálya, nagy vizi ugrálópárnák, medence, parti ugrálópárna, egyszóval tuti jó hely. Nem utoljára jártunk itt.

    Terv nélkül érkeztünk. Azaz egy halovány terv volt, hogy esetleg kenuzunk a folyón és a holtágakban, de annyira jól esett a tunyulás, hogy semmit se csináltunk. Papi felettébb örült ennek. Semmi rohanás nem volt. Fürödtünk a medencében, a fiúk strandröplabdáztak (csajok túl lusták voltak), társasoztunk (végre!), jó nagyokat zabáltunk, naplementét néztünk, este a Hold krátereit kémleltük Boti távcsövével és egy-két helyre elkocsikáztunk a Nemzeti Parkban. Többször jártunk már a Riverland-ban, de még mindig maradtak felfedezetlen helyek. Szerencse, hogy nincs túl messze. Három órányi autókázásra Adeleide-től. Biztos vagyok benne, hogy nem most voltunk itt utoljára.

    Társasparty. mikRobi gitározott nekünk. Jobb alsó sarokban pedig egy igazi ozzi, kezében a gyömbér sörrel.

    Társasparty. mikRobi gitározott nekünk. Jobb alsó sarokban pedig egy igazi ozzi, kezében a gyömbér sörrel.

    Zabálások. Készül a 16 tojásos szalonnás hagymás rántotta. Bal alsó sarokban Papi kiporciózta a pirított kapros szalonnát a túrós csuszára, hogy ne legyen veszekedés. Bal oldalon középen Twist Olivér (azaz Papi) minden maradékot hasznosít.

    Zabálások. Készül a 16 tojásos szalonnás hagymás rántotta. Bal alsó sarokban Papi kiporciózta a kapros pirított szalonnát a túrós csuszára, hogy ne legyen veszekedés. Bal oldalon középen Twist Olivér (azaz Papi) minden maradékot hasznosít.

    Kirándulás a Nemzeti Parkban. (Murray-folyó)

    Kirándulás a Nemzeti Parkban. (Murray-folyó)

    A konvoj.

    A konvoj.

    A fiúk beállítják a távcsövet.

    A fiúk beállítják a távcsövet.

    Kati korán reggel. Nem várok én senkire. Reggeliiiiiii!

    Kati korán reggel. Nem várok én senkire. Reggeliiiiiii!

    Útban hazafele. Valamelyik farmer túl sok "szmötyit" gyűjtögetett össze és hosszú métereken keresztül ezzel dekorálta ki a kerítését.

    Útban hazafele. Valamelyik farmer túl sok “szmötyit” gyűjtögetett össze és hosszú métereken keresztül ezzel dekorálta ki a kerítését.


  3. Állati vasárnap

    április 1, 2017 by kata_papi

    Hééé! Pszt. Figyejjj mán! Van egy kis kajád?

    Hééé! Pszt. Hahóóóó! Figyejjj mán! Van egy kis kajád?

    Pontosan 10 évvel ezelőtt jártunk a Cleland-i “vadasparkban”. Mikor 2007 év elején megérkeztünk Adelaide-be Katiékkal és Szilviékkel együtt felkerekedtünk és elmentünk megnézni Ausztrália eme furcsa állatait. Akkor először etettünk kengurukat és fogtunk a kezünkben koalát. Nekünk mindez akkor nagy szó volt, hisz sokat vártunk és tettünk a letelepedési vízumért. Az eltelt 10 év szinte minden napját élveztük és az elkövetkező évek/évtizedek napjaival sem lesznek gondok, ahogy magunkat ismerem. Egy véletlennek köszönhetően látogattunk el ismét ebbe a parkba. Március elején egy új magyar család érkezett ide. Első körben csak rövid időre szétnézni, felmérni a terepet, érvényesíteni a vízumot, tájékozódni munka területén, ismerkedni a várossal. Aztán majd ha minden a terv szerint alakul, akkor ők is felcuccolnak és kivándorolnak. Kati felvetette, hogy mi lenne, ha ellátogatnánk velük Cleland-be kengurukat tápoltatni. Mégiscsak Ausztráliában vagyunk! Vagy nem? Csak nem megy úgy haza az ember hogy nem látott kengurut és koalát közelebbről…?

    Érdemes nyitásra odamenni, mert akkor még éhesek a kenguruk, wallabyk. Később már csak az árnyékban szunyókálnak és nem akaródzik nekik odaugrálni hozzánk, mert tele a bendőjük. A pénztárnál lehet venni nekik egy kis zacskónyi eledelt és már mehet is a “kenguruvadászat”. A kis éhenkórászok úgy lerohantak minket, hogy mikRobi és Papi alig bírta őket kordában tartani. Meg se várták, míg kiveszik az elemózsiát a papírzacskóból, beledugták a fejüket és onnan akartak lakmározni. Volt olyan, aki fogta Papi kezét, hogy nehogy elvegye a magokat. Persze ilyenkor lehet őket “nyaggatni”. Papi ki is használta a lehetőséget, húzogatta a fülüket, bökdöste az orrukat. Nagyon barátságosak voltak, mikRobi a félénk kis jószágok becserkészésére specializálódott. Most viszont nem találkoztunk a fehér (albínó) kenguruval. Vagy jól elbújt, vagy már nincs ott.

    Cleland2017_2Cleland2017_8mikRobi egy cickányszerűséget édesget magához

    mikRobi egy cickányszerűséget édesget magához

    itt meg egy félénk kis wallabyt próbál becserkészni

    itt meg egy félénk kis wallabyt próbál becserkészni

    Papi folyton piszkálódik... egyszer majd beboxolnak neki a kenguruk

    Papi folyton piszkálódik… egyszer majd beboxolnak neki a kenguruk

    Hékás! Nem vagy te már túl nagy a cicizéshez? Eredj füvet legelni!

    Hékás! Nem vagy te már túl nagy a cicizéshez? Eredj füvet legelni!

    A koalasimogatás ebben a parkban két részre oszlik. Az egyik ingyenes. Itt csak oda lehet menni a koalához, aki egy alacsony fán komótosan lakmározik. Meg lehet simogatni a hátát és lehet vele “szelfizni”. A másik egy fizetős produkció, ahol már kézbe is adják ezeket a szőrös gombócokat. Egy profi fotós képet csinál, amit szintén jó pénzért meg lehet venni, de saját géppel is lehet fényképeket készíteni (legalábbis 10 éve lehetett). Viszont van egy másik park itt Adelaide-ben (Gorge Wildlife Park), ahol nem kell külön azért fizetni, hogy megfoghassuk a koalát. Szóval akinek ilyen fogdosási tervei vannak, az jobban jár ha a Gorge Park-ba megy. Kisebb területen helyezkedik el, viszont jóval olcsóbb a belépő és itt is ugyanúgy lehet etetni a kengurukat.

    Kati és a fiúk az ingyenes koala simogatáson. Bal felső sarokban az a gubbasztó koala igen érdekes pózt vett fel... :))

    Kati és a fiúk az ingyenes koala-simogatáson. Bal felső sarokban az a gubbasztó koala igen érdekes pózt vett fel… :))

    A parkban lehetőség van piknikelni is “hozott anyagból”, vagy a büfében vásárolni valamit, mert fél napot minimum el lehet itt bóklászni.