• Egyéb

    2018. március 25, a Törzsgárda Jelvény napja

    A nagy nap! Akár piros betűs ünnep is lehetne. Nekem mondjuk mindenképp az! A mai napon töltöttem be a 10-dik évemet a cégnél. Hogy ez miért olyan nagy szám? Igazából nem nagy szám, sőt nem is olyan felemelő érzés. Inkább az a felemelő, amit itt Ausztráliában adnak 10 évnyi „szolgálat” után. Ha megszakítás nélkül 10 évet húz le valaki egy munkáltatónál akkor jár neki a „Long Service Leave (LSL)”, ami plusz 13 hét fizetett szabadságot jelent. Itt Ausztráliában mindenkinek 4 hét éves szabi jár, függetlenül attól, hogy 20 éves vagy már 50 éves. Ha jól emlékszem anyukámnak a vége fele már 33 nap szabi járt évente. Itt ilyen növekedés nincs, 20 és kész.

    Engem mondjuk az utóbbi 3 évben már csak ez tartott vissza hogy ne kezdjek el szétnézni munka fronton. Nem szerettem volna ha ez a 13 hét elúszik. Elvileg már 7 év után hozzá lehet férni időarányosan, de ez munkáltatófüggő. Ha normális a cég, akkor nem szivózik az alkalmazottal. Ráadásul, ha továbbra is a cégnél marad az illető, akkor ez a Long Service Leave tovább ketyeg és az éves 4 hét még megfejelődik plusz 1,3 hét szabival minden évben, így majdnem 6 héttel lehet gazdálkodni/garázdálkodni évente.

    A 13 hét fizetett szabival azt kezd a dolgozó, amit akar. Vagy egyből kiveszi az egészet, hozzácsapja még ami maradt az éves szabijaiból és CSÁ felkiálltással elköszön, hogy akkor majd 4-6 hónap múlva jövök. Sok család ilyenkor kiveszi a gyerekeket a suliból és fél évre elmennek kempingezni. Keresztül-kasul bejárják Ausztráliát. Vagy azt mondja, hogy kikérem az egészet pénzben. Vagy azt, hogy mától heti 4 napot dolgozok csak és az 5-diket ebből kérem. Vagy mától csak napi 6 órát dolgozom és a maradékot ebből pótoljátok ki. Persze mindegyik verzióhoz kell egy normális cég, hiszen a cégeknek előre tervezni kell a munkaerő kieséssel.

    Ez a 13 hét nem minden ausztrál államban 13. Gondolom csak az itt élőket érinti ez a „probléma”, aki pontos adatokra kíváncsi az elolvashatja a törvényt erről. A lényeg: 8-9-13 hét között mozog ez a bónusz.

    Egy kis történelem, hogy honnan jön ez a zseniális ötlet. Ausztráliában először az 1860-as években vezették be ezt a 13 hetes Long Service Leave-t. Azoknak az angol köztisztviselőknek, akik 10 évet lehúztak itt a kolóniákban, a kormány adott 13 hetet, hogy hazavitorlázzanak. Az út 5 hétig tartott haza, 3 hetet tölthettek el hazai földön, majd újabb 5 hét a tengeren vissza Ausztráliába. Innen jött a 13 hét.

    Nekem március 20-án adta át a főnökség az ezüst (fél uncia ezüstöt tartalmaz) érmét, amit én csak törzsgárda kitűzőként emlegetek. A centivágás a hátralévő napokat szimbolizálta. Pénteken le is vágtam a 3-as számot, a maradék kettő nap már nem is számít, hiszen hétvégére esik. A szabiigénylő lapot már hetekkel ezelőtt kitöltöttem. Nyilvánvaló, hogy mi nem pénzben kérjük ki. Papi egy év és két hónap „késésben” van hozzám képest. Ő 2019. júniusában tölti majd be a 10 évet. Nem baj. Kivárjuk. Holnap reggel 7-kor viszont benyújtom a 11 hetes szabikérelmünket 2019 július-augusztus és szeptember első két hetére. Azért 11 hét és nem 13, mert nem szeretnénk egyből az egészet elpörkölni. Tartogatjuk rövidebb kirándulásokra is. A 11 hetet pedig Nyugat-Ausztrália felfedezésével fogjuk eltölteni. Elkezdtem megtervezni és már most látom, hogy Nyugat-Ausztráliát csak többszöri nekifutásra fogjuk tudni kivégezni, olyan sok látnivaló van.

    Kellemes érzés ez a mérhetetlen szabadság, amit ez a 13 bónusz hét ad. A maradék éves szabi és a sok csúszó csak fokozza ezt az érzést. Le se merem ír, hogy ezekkel együtt hol járok hetekben…

    A törzsgárda "jelvényem"
    A törzsgárda „jelvényem”
    Az utolsó munkanap levágása, ami a 10 év meglétéhez szükséges
    Az utolsó munkanap levágása, ami a 10 év meglétéhez szükséges
    Szombat este el is mentünk Móniékkal megünnepelni. A lufiknak története van. Főleg a pezsgősüveg alakúnak.
    Szombat este el is mentünk Móniékkal megünnepelni. A lufiknak története van. Főleg a pezsgősüveg alakúnak.
    Ez a pezsgősüveg lufi, amolyan visszavágó. Mondjuk az lett volna az igazi, ha az átadás pillanatában véletlenül elengedik és a lufi elröpül. Az történt ugyanis pontosan egy héttel ezelőtt, hogy a Móni 40-dik szülinapját ünnepeltük. Vettünk neki egy gázzal töltött pezsgősüveg lufit, amihez tartozott egy pezsgőspohár is lufiból és buborékok is jöttek ki belőle, szintén lufiból. Nagyon jól nézett ki. Mikor vittük be a házba 3 méterrel a bejárati ajtótól a szél lerántotta a lufi cupkájáról a madzagot és huss. Egy pillanatra lefagytunk, aztán üvöltöttünk bel a házba az utcáról, hogy Móni gyere ki nagyon gyorsan. Kiszaladt, mondtuk nézd azt a pöttyöt (ekkor már csak egy pötty volt), na az a Te lufid. Egyből a Magyar népmesék című rajzfilm egyik jelenete ugrott be: hoztam is meg nem is... Hát ez a pezsgőslufim története. Valszeg mély nyomokat hagyott Móniban ez eset...
    Ez a pezsgősüveg lufi, amolyan visszavágó. Mondjuk az lett volna az igazi, ha az átadás pillanatában véletlenül elengedik és a lufi elröpül. Az történt ugyanis pontosan egy héttel ezelőtt, hogy a Móni 40-dik szülinapját ünnepeltük. Vettünk neki egy gázzal töltött pezsgősüveg lufit, amihez tartozott egy pezsgőspohár is lufiból és buborékok is jöttek ki belőle, szintén lufiból. Nagyon jól nézett ki. Mikor vittük be a házba 3 méterrel a bejárati ajtótól a szél lerántotta a lufi cupkájáról a madzagot és huss. Egy pillanatra lefagytunk, aztán üvöltöttünk be a házba az utcáról, hogy Móni gyere ki nagyon gyorsan. Kiszaladt, mondtuk nézd azt a pöttyöt (ekkor már csak egy pötty volt), na az a Te lufid. Egyből a Magyar népmesék című rajzfilm egyik jelenete ugrott be: hoztam is meg nem is… Hát ez a pezsgőslufim története. Valszeg mély nyomokat hagyott Móniban az eset…

    Kata

  • Egyéb

    A pilóták és a visszaszámlálás

    Külön-külön bejegyzést szerettem volna kreálni, de ha most nem írom meg pár sorban, hogy mi van velünk, akkor soha. Így is el vagyok maradva azzal, amit a Kenguru-szigeten és a Yorke-félszigeten találtak hugomék. Mindenképp meg fogom majd említeni azokat is.

    Most viszont a pilótákról, akik nem mások mint mi. Legalábbis ezzel tartottuk egymásban a lelket. Nincs új a Nap alatt, ismét rengeteg munka van bent a cégnél és 99%-ban megint csak mi csináljuk a túlórát. Immáron három hete szinte egyfolytában, majdnem mindennap 12-13 órákat húzunk le a „bányában”. Reggel hétkor leülünk és este 8-9-ig vagyunk bent. Fél 10 mire hazaérünk, valami vacsi… bár nekem egy vajaskenyeret sincs kedvem már ilyenkor kenni. Az első két hét után kezdtük azzal viccelődni kínunkban, hogy olyanok vagyunk, mint a Qatar légitársaság pilótái. Adelaide-Doha ugyanis pont 13 órányi repülésre van. Ha ők kibírják ülve azt az időt abban a kis pilótafülkében, akkor mi is! Így minden reggel úgy indultunk el, hogy ma Adelaide-ből Dohába repülünk, holnap meg vissza, holnapután újra innen az arabokhoz, majd vissza és így tovább… A túlórázás így a harmadik hét után is tart, de most már cseppett visszavettünk, mert hát na, a hócipőnk is tele van már ezzel a mentalitással. Öröm az ürömben: plusz két hét csúszót már az első két hétben összelapátoltunk. Így most már nagyon jól állunk szabi és csúszó ügyben. Nem kell aggódni nem fog ránkrohadni. Áprilisban indulunk is és keresztülautózunk a Simpson sivatagon!

    Én meg március elsejével elkezdtem a visszaszámlálást!!!!!!!! Juhéj! Hogy mire is? Azt majd csak március 25-én árulom el. 😉

    Viszont hogy jól induljon a napom bent, készítettem egy „centit”, amin 25 szám van. Amikor beérünk a melóhelyre mindig vágok egyet. Addig semmiféle munkát nem végzek, míg az aktuális nap nincs levágva!

    A centim!
    A centim!
    Az első nap levágása a huszonötből
    Az első nap levágása a huszonötből
    Papi pezsgős dugóból csinált nekem egy "szurka-állványt", amire rászúróm a levágott napokat
    Papi pezsgős dugóból csinált nekem egy „szurka-állványt”, amire rászúróm a levágott napokat