Július 28. vasárnap – elindultunk.

Egy-két sarkalatos mondatot, képaláírást angolul is megemlítünk majd ezekben az “életjelet adó” bejegyzésekben, mert pár munkatársunk is nyomon követi az utunkat.

A tervnek megfelelően haladunk. Igaz az első reggelen volt egy kis lázadás a Bounty-n… 5:15-kor volt az ébresztő, Papi bepróbálkozott egy “nem lehetne e 5:30-korral”, de még csírájában levertem a lázadást. A lenti térképen az eddig megtett utunk látható napokra lebontva.

Black- 836 km Coober Pedy, red – 684 km Alice Springs, blue – 777 km Elliott, magenta – 309 km Mataranka. Total 2606 km in four days.

Első nap Coober Pedy-ig semmi. Másnap 140 km-re Coober Pedy-től egy kisebb vad tevecsordát szúrtunk ki. Anno – 10 éve mikor erre jártunk, na meg most áprilisban – mindenki azzal riogatott, hogy a bóklászó vad tevékkel vigyázzunk. Vaklármának gondoltuk. Ezidáig. Szóval léteznek és bóklásznak, úgyhogy óvatosan. Közel egy millió vad teve él Ausztráliában és állítólag 8-10 évente megduplázódik a számuk. Nagy kárt tesznek a természetben.

Második nap elértük Dél-Ausztrália és az Északi-Terület határát. Harmad nap áthaladtunk a Baktérítőn, majd fél órácskára és pár kép erejéig megálltunk az Ördög golyóinál. Kihagyhatatlan!

A táj nagyon változatos. Port Augusta-ig minden gyönyörű zöld, hiszen lent délen nálunk most épp tél van. Utána Coober Pedy-ig kopár, kavicsos síkság. Coober Pedy után kezdenek megjelenni a bozótok, néhol 1-2 fa és kisebb-nagyobb dombok. A Baktérítő után pedig a több ezer termeszvár töri meg a több száz kilóméter út egyhangúságát. Kezdetben még kicsik, de ahogy haladunk északra úgy nő a méretük. Rengeteg van belőlük. Nagyon szépek! Az a baj, hogy az unatkozó túristák elkezdték felöltöztetni őket. Pólókat, bugyit, melltartót, tüll-szoknyát, kalapot, sapkát erőszakolnak rájuk. Aztán a trópusokhoz közeledve egyre sűrűbb erdő szegélyezi az utat. Ennyit a tájról, amit az elmúlt négy napban láttunk. Néha unalmas, néha nem.

A negyedik napunk rövid volt. Csak délig vezettünk, majd letáboroztunk Mataranka falucska határában a hőforrásoknál és egész délután “strandoltunk”.