A bohócok és bűvészek ideje lejárt…

Mondanom se kell, cseppet megijedtünk és nagyobb ívben mentünk el az autó mellett. A kocsi elejéhez érve kíváncsiságunk felülkerekedett a félelmünkön és bekukucskáltunk az autó belsejébe. Meglepetésünkre egy nagy madarat vettünk észre a műszerfalon. Ott csücsölt nagy nyugalomban. Nem volt kikötve, nem volt kitömve, igazi volt.

Más bólogató kutyát vagy táncoló Elvis-t ragaszt a műszerfalra, itt egy gyönyörű Tawny Frogmouth Owl (Békaszájú Bagolyfecske) uralta a belső teret. Egyből felismertük, hiszen már kétszer láttuk a madárshow-t a Kenguru-szigeten és ez volt az egyik kedvenc madarunk onnan. Annyira cuki volt. Nem félt, csak csücsült ott és pislogott. Tátott szájjal figyeltük mind a négyen és nem értettük, hogy miért nem repül el, miért nincs kalitkában. Olyan érzésünk volt, hogy neki ott bérelt helye van. És tényleg az volt, később kiderült.

Zsizsegtünk a kocsi körül, mint az ovisok, mikor a gazdi kijött a boltból vállán egy gyöngybagollyal. Semmi póráz, semmi kiláncolás, semmi ketrec. Meg is kérdeztem az ürgét, hogy el tudnának repülni? Azt mondta igen, de nem akarnak. A bolti dolgozók is kisereglettek és mindenki kérdezgette Józsit. Ő meg türelmesen magyarázott.

Elmesélte, hogy mindkét madár „kölyökként” került hozzá. A Békaszályú Bagolyfecskét csirke korában ütötte el egy autó és sajnos a fél szemére megvakult a balesetben. S tényleg, amikor pislogott, a jobb szemén tágult-szűkült a pupilla, a bal szemén mindig akkora maradt. A műszerfal közepén az a rongydarab az ő helye, mindig ott ül, imád utazni. Azt is megtudtuk, hogy annyira csípi a „nevelőjét” – akit Simonnak hívtak – hogy évente egyszer kicsípi magát, udvarolgat neki, azt hiszi ő a párja és tojást rak. Mindkét baglyot megsimogathattuk.

Aztán hátramentünk a terepjáró platójához, Simon felnyitotta a ponyvát ami alatt egy nagy, szürke láda lapult, szintén „vigyázz kígyót tartalmazok” matricával. Kinyitotta a ládát és úgy keresgélt benne, mint a Télapó a zsákjában, vagy mi a fagyasztóládában. Kiemelt egy nagy vászonzsákot, s mi egyből levettük agyra, hogy ebben csak kígyók lehetnek, hiszen láttuk a kígyó testének formáját a zsákon belül. Tényleg, nagy óriáskígyók voltak benne, de ezt visszatette anélkül, hogy megmutatta volna. A komolyabb cuccosra utazott. Lyukakkal megfurkált műanyag dobozokat vett elő, amiben épp csak elfértek feltekeredve a kígyók. Meg is kérdeztem, hogy ez így rendben van-e, elférnek-e benne a kígyók, nem szenvednek-e. Azt mondta, így szeretik, olyanok mint a macskák, azok is szeretnek szük helyekre bebújni. A dobozok egy az egyben olyanok voltak, amikben a sütiket szoktam tárolni. Kinyitotta az első dobozt és mondta, hogy nyugodtan simogassuk meg. Tudod ki!

Papi meg, mint a gyerekek, az első sorban tobzódott (mi csajok tisztes távolban álltunk, biztos, ami biztos alapon) és már simogatta is: ögyörő-bögyörő decuki, blabla… Majd Simon kivette a dobozból és mondta, hogy ez egy mérgező kígyó. Mivan? Most szólsz? Papit megdorgáltuk, hogy mi a túrázók első szabálya Ausztráliában? Nem fogdosunk kígyókat. Főleg nem mérgezőeket. Ez egy Red Belly Black Snake volt.

Szóval Simon kivette és úgy fogta, mint egy ölebet. A kígyó kicsit idegesnek tűnt, főleg mikor a gazdi keze a feje közelében volt. Kiderült, hogy Simon nemrég kajált és az étel szagát érzi a kígyó, aki éhes, mert egy hete evett utoljára. S mivel ma van az etetés napja, ezért láttuk az ürgén, hogy még ő is óvatosan fogdossa, a feje irányában nem közelít. Papi meg cirógatta. Aztán kibontott egy másik dobozt amiben Inland Taipan volt, a legmérgezőbb kígyók egyike. Itt Papi már nem tolongott, hogy én is én is. Végül elővette a Brown Snake-t, de mondta, hogy ezt a dobozt nem nyitja ki. Vajon miért is… ? 🙂

A show végén kezünkbe nyomta a névjegykártyáját és mondta, hogy nyugodtan hívjuk szülinapi zsúrokra, ez a specialitása. A döbbenet az arcunkra volt írva. Szülinapi zsúrok? Mi eddig bohócokat és bűvészeket láttunk gyerekzsúrokon. Mérgező kígyókat felvonultató bácsit még nem. Hacsak nem az Addams Family (A galád család) zsúrjára kapunk meghívót…

Simon különben az „Animal Relocation and Education” üzletet viszi. Oktató jelleggel mutat be állatokat, szülinapi zsúrokra jár az állataival, munkahelyi tréningeket tart, kígyókat fog be (lehet hívni ha a WC csészéből vagy a kerti bokorból egy kígyóval nézünk farkasszemet), illetve kígyófogó tanfolyamokat is tart.

Oldalak: 1 2