‘Egyéb’ Category

  1. WA Trip –> 25-33. nap (Days 25-33)

    augusztus 30, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Most látom, hogy több mint egy hete nem jelentkeztünk. Ennek az volt az oka, hogy olyan helyen voltunk ahol volt ugyan térerő, de nem volt áram. Napközben meg a gyalogtúrák voltak túlsúlyban, így menet közben csekély esély volt a töltésre. Lássuk, hogy mi is történt a 25-33 napokban.

    25. nap piros, 26-27 napok kék, 28-29 napok sárga, 30-31 napok ciklámen, 32-33 napok zöld

    Day 25. red, Days 26-27 blue, Days 28-29 yellow, Days 30-31 magenta, Days 32-33 green.

    Eddig 9027 km-t tettünk meg. A 33-dik napnál járunk a 62-ből. Junior nagyon szomjas. Szlapál, mint egy teve. Eddig 1248,46 liter üzemanyag csorgott le a torkán.

    Az 80 Mile Beach egy kb 250 km hosszú háborítatlan tengerpart. Ha jókor vagy jó időben focilabda nagyságú csigákat lehet találni. Illetve a “snassz” kagylókon túl Sand Dollars-t, azaz Hableány pénzét lehet szedni, ami nem más mint lapos tengeri süni. Rengeteg hever a parton. Milliónyi! Az elsőnél, amit találtam még felkiáltottam, hogy hú ezt nézd mit találtam. Aztán még egyet, majd még egyet találtam. Kezdetben átléptem rajtuk. Aztán rájuk léptem, mert annyi volt.

    Eighty Mile Beach

    “snassz” kagylók

    madártojások a parton

    szárazra aszalódott cápadarab

    A fehér pöttyök mind-mind tengeri sünök. Nem kagylók. (Sand Dollars, not shells)

    közelebbről

    még közelebbről

    Gyűjtöttem párat.

    Egy rövid időre búcsút intettünk a tengerpartoknak és 4 napra bementünk a Karijini Nemzeti Parkba. Az állunk leesett annyira gyönyörű volt. Egy hasadék kivételével mindegyiket legyalogoltuk. Meseszép! Mint egy elvarázsolt város. A hasadékok több mint 100 méter mélyek. Több millió év eróziója. Az érdekesen hasadt sziklafal. A rétegek! Hihetetlen volt. Mindegyik hasadékban volt vagy vízesés, vagy kisebb tavacska amikben lehetett csobbanni. Zéró krokodil. A park keleti felében a hasadékok inkább mély völgyek, szélesebbek. A nyugati részén lévőket “megmászni” kihívás.

    Volt olyan, hogy kövekről kövekre kellett ugrálni az aljában lévő patakban. Volt hogy a lépcsőzetesen töredezett partfalban kellett mászni. Volt hogy először csak térdig érő vízben kellett átgázolni és volt hogy mellig érőben, amit a bátrabbak sziklamászással kiválthattak, ami viszont nagyon csúszott. Egy rossz mozdulat és placcs a vízben. Volt hogy mint a pók a szűk hasadékban kellett menni. Tényleg leírhatatlanul gyönyörű volt. Ide mindenképp el kell jönni egyszer!

    Nem gondolná az ember, hogy több mint 100 méter mély szurdok bújik meg ott.

    Bal felső sarok. Ott integetek fehér ingben. Méretarány!

    Karijini National Park. Irány a Weano Gorge és a végén lévő Handrail Pool, ami még nem látszik.

    Ott már látszik a handrail (korlát) eleje.

    Majdnem mindegyik képen vagy a Papi vagy én ott vagyunk méretaránynak.

    Karijini National Park. Irány a Hancock Gorge, aminek a végén a Kermits Pool van.

    Ez volt a legnehezebb és egyben a legszebb. Bár nehéz rangsorolni, mert mind csodaszép volt!

    Először még semmi komoly.

    Picit nehezebb…

    Aztán a térd fölé érő átkelés.

    Majd az: Úristen, itt kell átkelni? Ez a mell fölé érő rész.

    Én bevállaltam a sziklán araszolást. Ha esek, minden cucc a vízben köt ki.

    Volt aki inkább leúszta ezt a 100 métert.

    Papi is a sziklát választotta. Ott van a bal oldali sziklafalon. Küzd…

    Átérve jött a szűk, csúszós szakasz, amit Spiderwalk-al (pókmászással) a falon ki lehetett váltani.

    Bal-jobb láb a hasadék két oldalán. Két kéz is. Befeszít. Lábbal tart. Két kéz előre lépked. Kéz befeszít. Lábak lépkednek. És így tovább…

    Aztán jött a nagyon csúszós rész.

    Majd a 2,5-3 méter magasan a keskeny hasadékban való hernyózás.

    Végül ott a Kermits Pool

    Karijini National Park. Irány a Knox Gorge, aminek a végén egy nagyon mély szurdok van.

    Papi a jobb felső sarokban bujkál. Méretarány!

    A Knox Gorge végén a szurdok folytatódik. Sajnos nem nekünk.

    Azért egy picit tovább mentünk… Papi alatt jó pár méterrel folyik a patakocska.

    Íme a Joffre Falls (vízesés). Papitól jobbra, az a nagy amfiteátrum. Most épp csak csörgedezik. Egy nem könnyű túrával le lehet menni az aljára. Lementünk.

    Itt még csak a vízesés tetején. Jobbra fent látszik a kilátó, ahol előbb Papi bámészkodott.

    Papi lent a vízesés lábánál. Sajnos árnyékban. (sárga karika)

    Karijini National Park. Irány a Kalamina Gorge, aminek a végén egy Rock Arch Pool (szikla ablak) van.

    Jobbra ott a szikla ablak.

    Az összes szurdok tele volt piros szitakötőkkel.

    Karijini National Park. Az utolsó hasadék a Dales Gorge volt.

    Ennek nincs nyitott vége. Talán a becsatlakozó harmadik szurdok nyitott, de az nem látogatható. Az egyik végében van a Circular Pool, a másik végében van a Fortescue Falls (vízesés), amiben most volt víz és a Ferns Pool.

    Fortescue Falls

    Vigyázni kell, mert ebben a szurdokban kék azbeszt van. Illetve még másik két szurdokban is, de azok épp ezért le vannak zárva. Ne piszkáljuk és ne lélegezzük be!

    Az a fényes csík az azbeszt réteg.

    Atlasz… (Atlas)

    Hupsz. Szétcsúszott!

    Látjátok a “pöttyöket” a törzseken/gyökereken?

    Valakik lakják. Vagy valakik innen lakmároztak.

    Mellényes fa…

    Papi még nem döntötte el, hogy paprikás krumpli vagy sült papagáj legyen vacsira.

    Volt egy durva 220 km-es útszakaszunk. Ilyenek és egymást érő road train-ek (kami négy pótkocsival) jöttek-mentek.

    Ma van az a nap mikor le merem írni, hogy talán jobban vagyok. Az összes hasadéktúrát hőemelkedéssel nyomtam le. Mindegy milyen napszak volt 37,5 volt a “lázam”. A cuccos az arcüregemre húzódott, valószínűleg ezért volt állandó hőemelkedésem. Az éjszakáimról ne is beszéljünk. A Papiéról meg főleg ne. Úgy hörögtem éjszaka, hogy Papi meg attól nem tudott aludni.

    Most láttunk először vadon növő és virágzó Desert Pea-t (sivatagi borsót), ami Dél-Ausztrália virága.

    Most már Karratha-ban vagyunk. Itt maradunk pár napot és csillagtúrákat fogunk csinálni.


  2. Breaking news

    augusztus 23, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Ismét megállásra kényszerültünk. Valaki biztos nem akarja, hogy sikerüljön ez a túra. Kezeket fel! Ki az? Port Hedland-ben vagyunk, Broome-tól délre haladtunk kb 600 km-t végig az Indiai Óceán partján. Lassan javulok. Még mindig van lázam. Ráadásul mióta bedurrant a torkom valami történt a fogammal is. Több mint 20 éve nem fájt a fogam. Lehet hogy ez a gyulladás bedurrantott valamit… Nem túl vészes, de mivel épp olyan fázisban vagyunk, hogy megint lemennénk a térképről pár napra, ezért nem merem megkockáztatni azt ha esetleg ott durranna be jobban. Holnap reggelre sikerült időpontot foglalnom. Meglátjuk mit mondanak.

    Most már együtt tudok érezni azokkal, akik gyereket szültek és 3 óránként etették. Az egyik gyógyszeremet 4, a másikat 6 óránként kell szednem és el kellett csúsztatni, egyszerre nem lehet bevenni. Olyan vagyok mint egy bébi, 2-3 órákat alszom.

    Itt Port Hedland-ben kivettünk egy kabint. Szombat reggelig tuti itt leszünk. Papi vigyorgó fejjel megjegyezte: ugye milyen jó a civilizáció egy hónap bush (bozót) után?!

    Holnap reggelre lesznek meg a torok- és orrkenet eredményeim is. Meglátjuk hogy mi a fenét nyaltam be. Itteni idő szerint 9:40től (edelényiek adjanak hozzá 1,5 órát) lehet imádkozni értem. Amúgy az Indiai óceán partja gyönyörű. Majd holnap sebnyalogatás közben dobok képeket. Legalábbis igyekszem.

    Röviden a kálváriám:
    Na. Ezzel a fogammal nem volt semmi gond. Otthon voltunk júniusban, Papinak voltak fogorvos dolgai, az egyik alkalommal beugrottam én is csak ellenőrzésre ha már kint ücsörögtem a váróban. Fogdoki végig nézte. Semmi. Csinált egy panoráma röntgent. Semmi. Kicsi fogkő, azt mondja leszedi. Nekiállt és mikor a bal felső részt csinálta picit érzékeny volt. Azt mondja a röntgenen semmi, de mintha látna a két fog között valamit. Adna szurit és megfúrná. Betömte.

    Na, azóta mióta be lett tömve (két és fél hónapja) a hideg-melegre elviselhetetlenül érzékeny lett. Elkezdtem speckó sensitive fogkrémet használni. Semmi. Aztán ahogy telt az idő már az édesre-sósra is. Ott tartottam, hogy a bal oldalamon nem rágtam. Eljött az ominózus hétfő. Becsókoltam a vírust/bacit. Bedurrantotta a torkom, orrom, arcüregeimet. Valószínűleg ez okozott valamiféle nyomást is a fogamon, mert most már rágáskor nyomásra is fájt. Aztán szerda éjszaka semmit nem aludtam annyira bedurrant a nyálkahártyám, ha feküdtem akkor még levegőt se kaptam. Ha a nyelvemet csak hozzáérintettem a fogamhoz már fájt. Azt gondoltam a fogam gyulladt be, ezért kerestem gyors fogdokit hogy csináljon röntgent, van e gyulladás, mert megint indulnánk kifele a semmibe jó pár napra. Mit csinálok ha ott kezd rá szórakozni?

    Aki ismer tudja, nálam a fogorvos (meg amúgy minden doki) mumus. Több hónapos kutatás előzi meg hogy kinek nyitom ki a számat. Na itt nem volt idő válogatásra az isten háta mögött. Csütörtök reggel hívogattam a 3 lehetséges dokit itt. Csak úgy jutottam be pénteken hogy valaki lemondta és visszahívtak. Legközelebb hétfőre lett volna. Ki akar itt 4 napot vakaródzni?! Mondtam is a dokinak, írjál fel valami nagyon erős fájdalomcsillapitó, ha esetleg előjönne a dolog újra és kint vagyok a prérin.

    Nagyon cuki férfi (!) fogdokit kaptam. Nem mondom hogy nem voltam besz@rva. Bevoltam. De, ne ítélj elsőre. Nyugdíjközeli ürge, Roger. A recepciós és a fogdoki is Dél-Ausztrál. Odáig meg vissza voltak mikor kiderült hogy mi is. Roger az Unley-i high schoolba járt és rengeteg magyar osztálytársa volt. Az 56-os menekültek gyerekei. Sorolta a nevüket. Aztán mikor meglátta a foglalkozásunkat a recepciós (photogrammetrist) fogalma sem volt mi ez. El kellett mesélni, szaladt be a dokihoz a papírral és újságolta.

    A lényeg. Csinált röntgent. Nem lát gyulladást. Valószínűleg ez az egész torok-orr-arcüreg cseszteti a fogam. Annyi van hogy a tömés nagy felületű. Ha továbbra is fáj akkor nincs mese gyökérkezelni kell. A másik hogy pont ennél az egy fognál az ínyem felhúzódott mert vadul sikálom a fogkefével és kilátszik a fog teteje/gyökérkezdete. Ezt betömte. Akarom mondani, semmi fúrás, feltöltötte $375 dollárért?!?!?! Ez van. A világ végén nem csak az ivóvíz drága. A háziorvos is arany áráért vizitel. Egyes Adelaide-i háziorvosok sehol sincsenek a vizitdíjaikkal ehhez képest. De korrektül ki is van írva hogy itt azért ennyi mert.

    Szóval végül is megúsztam. Rosszabbra számítottam. Kezdek jobban lenni. A fogamat majd Adelaideben újranézetem. Holnap indulunk tovább. Cél a Karinjini Nemzeti Park!

    Ja. A slussz poén. Írtam hogy mennyire érzékeny volt a fogam hideg-melegre. Ha reggel kimentem és elkezdtem beszélni a kinti levegőtől már a falat kapartam. Na. Ma felkeltem. Mosom a fogam és elfeljtettem beállítani a víz hőfokát kb szájmelegre. Picit melegebb volt. Öblögetek és feltűnt hogy nem nyilalt bele. Forróbra állítottam. Jól odagurguláztam a vizet. Semmi. Mondtam Roger fogdokinak. Kért aszisztensGizitől fagyasztósprét. Rányomja. Semmi. Bakker. Előtte ha hidegebb vizet ittam féloldalasan és a nyelvem hozzáért csillagokat láttam. Nagyon furcsa dolgok történnek…

    Még négy rövid vicces sztorit megosztanánk. Még a Gibb Riveren szívtuk a port, amikor az egyik gyalogtúrán egy fiatal pár megkérdezte hogy mivel foglalkozunk. Mi meg mondtuk hogy fotogrammetriával. Fogalmuk sem volt, hogy az mit jelent. Elmagyaráztuk. Erre ők: fú akkor ti nagyon okosak lehettek. Rá pár napra és több száz kilóméterrel arrébb a kempingszomszédaink ugyanezt kérdezték. Ugyanúgy fogalmuk sem volt. Mi elmagyaráztuk. Ők ugyan azt az okosságot mondták mint az előző pár. Ma a fogorvosnál a recepciós ugyan ezt mondta.

    Amikor meg a gyógyszeremet váltottuk ki kedden, a gyógyszerész elkezdte magyarázni hogy mi ez, miből mennyit, stb… Mi meg reagáltunk rá, mondtuk tudjuk, ezt is, ezt is (hisz a dokival átbeszéltük, olvasni tudunk, meg valljuk be őszintén egy megfázás/influenza dologra mindenki tudja mi kell csak annyi hogy receptre adják), na erre a gyógyszerész gondolom az “okos” fejünk láttán megkérdezte: esetleg orvosok vagy gyógyszerészek vagyunk? Feküdtünk a röhögéstől. Jól adjuk elő magunkat.

    Papi amúgy biztos boldog. Hétfő délután óta nem tudok beszélni, csak minimális dolgokat. Az elején a fájdalomtól, most meg elment a hangom. Na most már remélem a képek és túrák lesznek túlsúlyban és nem a nyavalyáink. Kripli banda. A Junior Tours utasai és a Kedves Blogolvasók vissza fogják követelni a pénzüket! Nem erre fizettek be!


  3. WA trip –> 21-24. nap (Days 21-24)

    augusztus 23, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Papi örül. Kényszerpihenőt kellett beiktatni. Hosszabbítani kellett (és nagyon remélem hogy csak egy napot) a Broome-i kempingben, mert tegnap becsókoltam valami vírust. Három óra alatt nyírt ki. Papi cserélgette a hidegvizes törcit az éjszaka. Most jövök a dokitól még mindig 38 fokos hőemelkedésem van. Remélem holnap folytatni tudjuk az ütemtervet.

    Szóval négy éjszaka Broome-ban. Még itt vagyunk. Kezdek jobban lenni. Most épp arra várunk, hogy a defektes kereket kicseréljék, így gyors grupizom az elmúlt 4 napot. Broome egy nagyon szép kisváros gyönyörű tengerparttal.

    A szokásos térkép. Piros Derby-ből Broome-ba megtett út az első napon. Aztán csak Broome-ban és környékén csatangoltunk. A kék útvonal a hétfői egész napos túra a vízszintes vízeséshez. A szaggatott utak hidroplánnal, aztán csónakos túra a vízesésnél majd 4WD busszal vissza Broome-ba.

    Red= from Derby to Broome, Dashed blue= flying to Horizontal Falls plus boat trip to the Falls, Green= 4WD bus trip back to Broome

    Broome-ban szerencsére sikerült elkapni a lépcsőket a Holdba. Kuglizzatok rá: staircase to the moon. Profi képeket láttok majd a neten. Minden hónapban 3 alkalommal látható. Telihold, apály kell ahhoz hogy a mocsáron láthatóvá váljon a lépcső. Nagyon szép volt élőben. A Hold egy nagy narancssárga gömböc volt!

    Staircase to the Moon

    A Cable Beach-en van a naplementés tevegelés. Minden nap délután 3-tól este 6-ig “dolgoznak” a tevék. A sárga, a kék és a piros csapat.

    Indulnak a pirosak melózni

    Broome, Cable Beach

    Broome, Cable Beach

    Aztán elmentünk 130 millió éves dinoszaurusz lábnyomra és második világháborús repülőgéproncsra vadászni. A dinó lábnyomokat megtaláltuk, de csak apálykor lehet látni őket. A roncsot sajnos nem mert extrém apály kell hozzá és az ebben a 4 napban nem volt.

    A túra a vízszintes vízeséshez nagyon profin meg van szervezve. Reggel 5:45-kor mindenki megkapta a dögcéduláját, hogy tudják azonosítani ha…

    A dögcédulám!

    Ezzel repültünk

    Horizontal Falls from the air

    Két tengerszoroson préselődik át a víz. Az egyik 20m a másik 7,5m széles. Hat óránként változik az irány. Ki-be. Kb van egy perc amikor teljesen kiegyenlítődik a vízszint, aztán zubog megint. Először a 20m szélesen mentünk át csónakkal, 7,5m-esen még nem tudtunk. Aztán a nagy szél miatt fél óra késéssel indult vissza a gépünk mert a busznak át kellett menni a csendesebb reptérre, ezért minket másodszor is kivittek csónakkal a vízeséshez és akkor már a 7,5m-es szoroson is biztonságos volt az átkelés.

    Az egyik hajó készül átmenni a szoroson. a szürke csík a vízszint!

    A telepített platformon ment a nép szórakoztatása. Cápaetetés és úszás a cápákkal. A háton úszó cápa végig így nyomult. Azt hitte ha közelebb van a szája a víz felszínhez több kaja jut neki.

    Útban vissza

    Őslakosok által épített halcsapdák…

    Átszálltunk erre a buszra és vissza buszoztunk Broome-ba.

    Útközben két helyen megálltunk. Cape Leveque, ami türkizkék vízéről, fehér homokjáról és vörös szikláiról híres. Aztán megnéztünk egy 100 éve a német trappista szerzetesek által épített templomot, amit gyöngykagylókkal díszítettek. Az egész oltár kagylókból áll.

    Kívülről semmi csicsa.

    Az oltár

    Padlómozaik kagylóhéjakból

    Majd meglátogattunk egy vízi farmot, amit őslakosok üzemeltetnek. Sérült állatokat mentenek és eresztenek vissza. Szotyi 10 éves. Nemsokára visszaengedik.

    Imádja ha a hátát vakargatják.

    Kerékcserére várva. Jön a dagály.

    Amig blogoltam meg is érkezett a dagály. Ja és a vasárnapi kézműves piacon kaptam egy csajos kalapot, hogy ne mindig a legyes legyen a fejemen, amit már több mint 10 éve nyúzok.

    Átvettük a kereket. Papi tette volna fel, hogy azt koptassuk. Erre leesett a frissen feltett súly, amivel kiegyensúlyozzák a kereket. Nagyonokossrác nem csiszolta le az előző ragasztót, arra ragasztott, persze hogy nem ragadt rá.

    Papi gurítja vissza hogy újra kiegyensúlyoztassa. Mivel 100 méterrel arrébb álltunk meg, mert Papi nem akarta a szájukban feltenni, ezért egyszerűbb volt visszagurítani, mint felemelni a tetőre a 3ö kilós kereket, ott levenni, visszaemelni és újra leemleni.

    Ja. Még valami. Rendőrségi jegyzőkönyv. Vasárnap találtunk egy pénztárcát. Készpénz , bankkártya, igazolvány. Elautóztunk a rendőrségre, ami vasárnap zárva. De megoldottuk. Leadtuk. Napi jó cselekedet. Pipa.


  4. Egy újabb feladvány

    augusztus 21, 2019 by kata_papi

    Mi ez? Papi ott van méretaránynak. Nehéz volt megközelíteni. Véletlenül szúrtuk ki.


  5. Furcsaságok, amiket eddig láttunk

    augusztus 21, 2019 by kata_papi

    Na. Ráérek most reggel. Papi még horkol és ma nem kell 5:30-kor kelni. Megosztunk 1-2 furcsaságot amit eddigi útunk során gyűjtöttünk. Járjunk nyitott szemmel, mert gyöngyszemekre lehet bukkani.

    Halls Creek-ben lőttük. Meghalt a helyi lelkész, augusztus 30-án temetik.

    Először is nézzétek a nevét. Killer! (gyilkos)
    Másodszor két felesége volt. Lehet hogy elvált?!

    Harmadszor az utolsó kivánsága a dress code, azaz ki mibe legyen a temetésén. Lányai, unokahug, meny lilában. Unokák, dédunokák rózsaszinben. Fiai, unokaöccsei és fiú unokák kék. Apák, anyák, nagybácsik, nagynénik fehérben. Fiú és lánytestvérei, sógorai és sógornői vöröses barnában.
    Érdekes…

    Jöjjön a következő. Kedves barátainkkal bukkantunk eme gyöngyszemre jó pár évvel ezelőtt (még a blogon is írtunk róla) mikor Coorongra kirándultunk. Már akkor nehezen képzeltük el a szituációt amikor a gyerek visít az anyjának hogy vegyen neki “tevehere” rágógumit. Hogy ez kinek az agyából pattant ki?!

    Na ebben üzletet láttak itt a világ végén és 3 új inycsiklandozó ízzel fejelték meg. Hogy ki lehet a célközönség…?! Nem tudjuk.

    Bika here rágó, extra savanyú, tutti-frutti és málna ízű.

    Takony golyó, kóla ízesítésű rágó.

    Oposszum kaki, extra savanyú, alma-szőlő-áfonya-eper ízű.

    Következô érdekesség. Haladtunk a Gibb River úton és a “sávunkban” egy nagy bika állt keresztben, nagy szarvai voltak. Lehúzódtunk a másik oldakra és megálltunk tisztes távolban. Papi kérdezte: ugye nem fog nekünk rohanni és felöklelni Juniort?!

    Közelebb értünk és ezt láttuk:

    Gyász

    Ennyit mára. Ha ismét rábukkanunk valami érdekesre jelentkezünk. Megyek mert sátorcsukás van.


  6. WA trip –> 14-20. nap (Days 14-20)

    augusztus 18, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Hét napja nem jelentkeztünk a szokásos útibeszámolóval. Leválogattam az elmúlt időszakra kb 50-60 képet. Kivégeztük Kimberley-t. Mondhatom hogy 90%-ban mindent láttunk. Örülünk, hogy túl vagyunk rajta. Ahogy korábban említettem nagyon rossz volt az út minősége. 660 km hosszú a Gibb River Road, voltak olyan szakaszok ahol csak 40-50 km/órával (néhol 60-70 km/ó) tudtunk haladni.

    Nagyon mély korrugáció. A nagy sebesség se segített.

    Nekünk úgy jött le, hogy ez az út amolyan “El Camino” lehet a nyuggereknek. Igaz szervezett túrával jöttek, de nagyon keményen lenyomták a gyalogtúrákat, botokkal. Hetven és a feletti korosztály.

    Amúgy nem csak az út minősége volt a gond. A por. Az nagyon durva volt. A hintőpornál finomabb por lepett be mindent. Mindig lebegett a levegőben. Fulladoztunk. Gyalogtúrákon 10 méterre kellett lemaradnom papitól hogy kapjak levegőt mert annyira felkavarta. Borzalmas volt.

    A Kimberley-ben rengeteget gyalogoltunk. Hasadékok, szakadékok, szűk völgyek, vízesések (amik többnyire szárazak, mert most a száraz évszak van), vízgyűjtő medencék és sziklarajzok vannak. Ja és rengeteg krokodil. Ja. Kimberley-ben még vannak a törésvonal mentén feltörő hőforrások is, amikben lehet fürdeni.

    Voltak azért olyan patak átkeléseink, amiben még volt víz. Az egyik ilyet nem mertük bevállalni. Kb 80-100 méter hosszú volt és mivel aznap reggel mi voltunk ott egyedül, ezért nem mertük bevállalni. Nem tudtuk milyen mély. Tegnap megtudtuk hogy kb Junior ajtajának a feléig ért volna. Az ajtaján az ablak alatti részt értem. És azt is mondták a kempingszomszédaink hogy ők is csak azért merték bevállalni mert egy csapathoz csatlakoztak. Ja és átkeléskor jobbra kellett tartani mert bal oldalon mélyedések voltak.

    Jöjjön a térkép hogy hol is jártunk az elmúlt 7 napban. A szivárvány színei (sárga-narancs-piros-lila-kék-zöld) jelölik a napokat. Volt ahol két éjszakát töltöttünk. Ma már Derby-ben vagyunk és a 6561 km-nél járunk. Gyönyörű helyeken jártunk. Csak el kell jutni ide és gyalogolni is kell a látványért. Sajnos nem jön házhoz. De megéri!

    Days 14-20 —> rainbow colours: yellow, orange, red, purple, blue, green

    A 17-dik napon bekövetkezett az, ami benne van a pakliban. Egy defekt. Papi élete első defektje. Hosszan végig hasadt, nem javítható.

    Szállítunk két “rettegés-fok” növelő képet is. Jól nézzétek meg a képet. Na ki látja? Eláruljuk, hogy kb 3-4 méter hosszú…

    Na most már látjátok? Ott! Egy sósvízi krokodil. Nem mentünk közel hozzá.

    A másik meg ott bújik meg a fű között. Nem tudjuk sajnos, hogy milyen fajta és azt sem, hogy mérgező e.

    Kezdünk megcsömörleni… Itt nem állat vagy vadasparkban vagyunk. A szokásos gyalogtúra alkalmával ezt láttuk. Akár oda is sétálhattunk volna, de nem akartunk. Hirtelenjében 79-et számoltam össze, de ennél több volt, mert azon a partoldalon is napoztak ahol álltunk.

    El Questro, Saddleback Lookout

    El Questro, Banko’s Lookout

    útban az Emma hasadékhoz (Emma Gorge)

    Az Emma hasadék. Papival szemben van a vízesés, ami most csak csordogált.

    Nyugodtan lehet benne fürdeni. Elvileg csak egy édesvízi kroki van benne, de azt mondták a recepción hogy ha nem piszkáljuk ő sem bánt…

    Háttérben a Cockburn Ranges

    A Manning hasadékhoz (Manning Gorge) először egy tavon kell átúszni, cuccot a hordóba és áthúzni majd 5 km-t gyalogolni. Amúgy egy kis kerülővel az átúszást gyaloglással ki lehet váltani.

    A hasadék végén egy nagy tó (waterhole) van vízeséssel (ami most száraz volt). A tóban lehet fürdeni. Kis szerencsével megtaláljuk a sziklarajzokat is.

    Manning Gorge (hasadék) végén az egyik tó.

    És a másik tó. Papival szemben lévő fekete lépcsős sziklára képzeljük oda a zubogó vízesést.

    Nagyra nőtt…

    Bell Gorge (hasadék) az egyik nagy kedvencünk. Jobbra zubog le a vízesés. Most csak csordogált. Azok a hangya méretű emberek ott lent fürdőzők.

    A vízesés tetején lévő medencében és lent is lehet fürdeni. Gyönyörű volt!

    Bell Gorge. Ott ülök a szembefal szélén méretaránynak.

    Bell Gorge

    Most épp nem béka volt, hanem egy gekkó. Megtanultam a 10 évvel ezelőtti Darwin-i túránkon hogy mielőtt leül az emberfia alkotni előtte lehúzza a budit es megnézni mi forog benne.

    A következő képek egy 350 millió éves korall-zátonyt mutatnak. Olyan mint a keleti parton a Nagy-Kotallzátony. Két kilóméter vastag, jelenleg a felszinen kb 50-100 méter magasra van kint és kb 700-1000 méter széles. Az egyik nemzeti parkban végig lehet sétálni mellette, a másik parkban 750 méter hosszú alagutat (barlangot) mosott ki a patak benne, aminek a közepe be van szakadva. A harmadik parkban pedig hajótúra visz egészen közel ehhez a ritka képződményhez. Teljesen odáig meg vissza voltunk. Nem tudtunk betelni vele.

    Papi most halad át a 350 millió éves korallzátonyon.

    Még mindig a korall-zátony. Én majdnem bekönnyeztem a látványtól.

    Tele van ősmaradványokkal. Ez pl egy tintahalra hasonlitó állat volt (Nautilusz).

    Korall-záááátony!!! Papi egy kiszáradt folyómederben áll.

    Ez volt az ősi (35ö millió éves) Kimberley-i korallzátony. Derby-től Kunnamurra-ig húzódott.

    A korall-zátony tövében rengeteg repülő kutya azaz gyümölcsevő denevér volt. Remélem repülő kutyának hivják magyarul, de lehet tévedek. Javitsatok ha tudjátok.

    Csak úgy mellesleg megjegyzem: Indiana Jones második része, mikor mennek fel a kastélyhoz… tisztára az az érzésünk volt a sok zajos denevérrel.

    Egy érdekesség. Lakótelep… nagyítsatok bele!

    Ilyeneket kellene látnotok, de rengeteget. Nem tudjuk milyen állat lakik benne. Lehet, hogy szú?

    Irány a 750 méter hosszú barlang a korall-zátonyban.

    Tunnel Creek Nemzeti Park

    A barlang közepén lévő beszakadás

    Rengeteg kroki volt a barlangban. Ráadásul térdig érő vizes átkelések is voltak az utolsó 100 méteren. Krokodilokkal. Na a végét mi passzoltuk.

    Jöjjön a hajótúra a korall-zátony lábánál. Mákunk volt, össz-visz 10-en voltunk a ladikban. Az előző turnusban egy teljes buszos brigád volt.

    A tökéletes nyugalom. Melyik az ég és melyik a víz?

    Tükröződés…

    Egy hosszú nehéz nap után a jól megérdemelt vacsi. Nincs ám luxus. Ez van.

    A Fitzroy folyón a régi átkelő. Ez a folyó esős évszakban 10 méter magas vízszinttel árad.

    És az új híd

    Az oszlopon vannak a különböző évek árvíz szintjei.

    Ha belenagyítotok akkor láthatjátok hogy 1993 és 2002-ben a tető felett két méterrel volt az árvíz szintje!

    Derby-ben az 1500 éves börtön boab fa. (Derby, 1500 years old prison boab tree)

    A legbarátságosabb boab fa összeborult egy gumi fával (The friendliest boab tree with a gum tree)

    Naplemente Derby-ben egy őslakos szoboralkotással. Látjátok ugye hogy ez egy arc?

    Amúgy Derby-ben van a világon az egyik legnagyobb apály-dagály szintkülönbség. Dagálykor 11 métert emelkedik a tenger szintje.

    Egyenlőre itt a 20-dik nap vége. Holnap elérjük Broome-t, ahol elvileg 3 éjszakát leszünk mert csak hétfőre sikerült befoglalni a túrát a vízszintes vízesésekhez. Addig csalinkázunk Broome körül. Nem hiszem hogy unatkozni fogunk.


  7. A 7-8-dik nap találós kérdésének megfejtése

    augusztus 18, 2019 by kata_papi

    A kérdés az volt: Mire szolgáltak ezek az egy méter magas és 1,5 méter átmérőjű őslakos kőépítmények?

    Sajnos nem érkezett helyes megoldás. Őszintén megvallva mi sem találtuk volna ki. Sőt nekünk cseppet sántít ez a “mese”…

    A következő tippek érkeztek magánban és egy a blogra: sütögetésre, élelmet tartottak benne, hamvasztásra, hűtőszekrény.

    A megoldás: Sólyom vadászatra. A vadász tüzet rakott az épitmény közelében, hogy felhívja a madár figyelmét. Ez mondjuk nem értjük hogy egy madarat miért érdekel a füst?! Aztán elbújt ebben az építményben és kidugott egy botot amire tollakat erősitett csalinak. Sólyom észreveszi, rámozdul, vadász elkapja a sólymot.


  8. WA Trip —> 9-13. nap (Days 9-13)

    augusztus 10, 2019 by kata_papi

    Újra vonalban. Az elmúlt 5 nap eseményei dióhéjban. A szokásos lenti térkép a 9-10-11-12-13 napok útvonalát mutatja. Piros= 9-10-11 napok a Purnululu-i Nemzeti Park, kék= csak elugrottunk a Wolfe Creek meteorit kráterhez, sárga= autózunk vissza ugyan azon a “zsák” szakaszon, hogy nekivágjunk a Gibb River útnak.

    Red – days 9-10-11, blue – Wolfe Creek Meteorit Crater, Yellow – way up to North and start Gibb River Road

    A Purnululu Nemzeti Park – ismertebb nevén Bungle Bungles – a világörökség részét képezi. A méhkasra emlékeztető dóm alakú homokkő kúpjai a világon egyedülállóak. A park eléggé elszigetelt, nem egyszerű bejutni. Nem is voltak ázsiai és indiai túristabuszok. Ha jól emlékszem az 1970-es évek elején fedezték fel, rá pár évre jött egy természetfilmes csapat forgatni. Levetítették a világban és az 1980-as évektől kezdtek szállingózni a túristák. 2003-ban vették fel a világörökségek listájára.

    A Nemzeti Parkba egy 53 km hosszú földúton lehet bejutni, aminek a minősége nem a legjobb. Corrugated, köves, mély creek-ek, néha nagyobb magányos sziklák az úton. Az 53 km-re 2-3 órás utat ír az információs tábla a bejáratnál.

    Nagyon gyors geológiai áttekintés, aztán jöjjenek a képek. 360 millió évvel ezelőtt volt egy nagy hegy, az Ord Ranges. Magasabb volt mint a Himalája. Az erózió elkezdte koptatni, a leszakadt szikladarabokat egy nagy folyórendszer (mily meglepő az Ord folyó) elkezdte a hátán cipelni, görgetni. Szép simára lekoptatta őket. Rengeteg kavics lett. Mikor elfáradt ledobta a kavicsokat. A nagyobbakat (kocsikerék méretű) a Bungle Bungles északi részén, a kisebbeket tovább vitte és a déli részen halmozta fel.

    Időközben üledék rakódott a kavicsokra, majd újabb kavics réteg, újabb üledék, és így tovább. Aztán a nyomás összecementálta konglomerátummá. A terület felemelkedett (most kb 200 méter magas). Észak-dél, kelet-nyugat irányú repedések szabdalták szét a hegyet. Az erózió ismét megkezdte a munkáját és dóm alakúra koptatta/koptatja le.

    A színe narancs-fekete csíkos. A narancs a homokkő réteg, amibe vasoxid  mosódott bele, a fekete pedig a cyano baktérium (kék algák) rétege.

    Igyekeztünk minél több gyalogtúrát megcsinálni ebben a vadregényes, gyönyörű parkban. Ja, a múltkori beszólásom annál a szép hasadéknál, hogy Indiana Jones-es érzése van az embernek… na, azt felejtsétek el. Az csak mézesmadzag volt. Ez itt az Indiana Jones. Főleg az Echidna Chasm (hangyászsün hasadék)! Ez annyira tetszett, hogy a három nap alatt minden nap visszamentünk és legyalogoltuk.

    Nagyon szűk, 180 méter mély hasadék. Mikor azt hiszed elértél a végére, akkor balra van egy pici átjáró. Olyan mintha egy titkos kis szikla kiszögellést kellen megnyomni hogy a sziklafal megnyíljon. Ott be kell menni. Még szűkebb járat, majd nagy sziklatömbök vannak leszakadva. Felmerül bennünk, hogy igen innen nincs tovább.

    Nem-nem. Ne ijedjünk meg, préseljük át magunkat a tömbök között, haladjunk tovább. Fejünk felett lesz 1-2 beszorult leszakdt sziklagolyó, két falépcső és aztán ott a vége. Nem lehet szavakba önteni hogy mennyire szép volt. Ott kell lenni és végig kell menni.

    A park északi részén vannak a mély, keskeny szurdokok, hasadékok. A déli részén inkàbb szélesebb völgyek, vízmosások rengeteg örvénylő bemarással a puha homokkőbe, és persze a híres csíkos méhkas dómok.

    Annyira magával ragadott a táj, hogy a kincstárnok engedélyezett egy 18 perces helikopter utat. Pfuuu. Na az még rátett egy lapáttal a már eddig is besza-behu kategóriás parkra.

    Biztos vagyok abban, hogy ez a park az esős évszakban, a rengeteg vízesésével, vad patakjaival a mostani látványt csak fokozni tudná. Egyszer még az életben ide vissza kell jönnünk az esős évszak végén.

    Irány az Echidna Chasm

    Szűkül…

    Nagyon hátul van egy ember méretaránynak

    Az egyik titkos átjáró

    A másik leszakadásos trükkös átjáró, Papi kidugta a kezét…

    Útban a Mini Pálma hasadékhoz. Igazi szikla-labirintuson kellett átverekedni magunkat.

    Mini Palm Gorge

    A park déli részén a méhkas dőmok

    Papi és egy termeszvár, na meg a dőmok

    A híres Cathedral Gorge

    Cathedral Gorge, ott vagyok rőzsaszínben méretaránynak

    Papi előtt a fekete lyuk kb 3 emelet mély, amit a vízesés vájt ki.

    Az ablak

    Irány a Piccaniny Creek

    A Piccaniny Creek-ben esős évszakban itt hömpölyög a víz és ezt marja bele a homokkőbe. Papi ott van méretaránynak.

    Itt meg a visszaforduló örvény és a centrifuga szerűen pörgő kavicsok marása a homokkőben. Bámulatos ereje van a természetnek!

    És akkor emelkedjünk a magasba ezzel a kávédarálóval, aminek ajtajai sem voltak.

    280 méter mély Piccaniny Gorge

    Elephant Rocks

    Elephant Rocks közelebbről

    Az elején leszögezném, hogy még nem láttuk a meteorit kráterről készült “igaz” történetes gyilkosos filmet. Még nem mertük megnézni. A lényeg viszont az, hogy 134 km-t autóztunk egy “szar” földúton be és ugyanazon ki, hogy lássuk a világ második legnagyobb meteorit kráterét. Az első az USA-ban van, hol máshol…

    300 000 évvel ezelőtt csapódott ide be egy több ezer tonnás meteorit. A kráter 850 méter átmérőjű. Egykoron 120 méter mély volt, ma már az erózió bemosta a homokot és csak 20 méter mély. Lemásztunk a közepébe.

    Egy panoráma a kráterről

    Leszaladtunk a közepébe. Ha jó a szemetek akkor megtaláljátok Papit az ösvényen.

    Errefele a termeszek más stílusban építkeznek. Valószínűleg ezeknek nem volt elég “pénzük” hogy olaszországból hívjanak építőmestereket, mert ilyen nagy pacnikat sikerült alkotniuk. Semmi stílus (vagy ez egy stílus), semmi tornyok, semmi kúp.

    Az éjszakát Halls Creek-ben töltöttük, ami szerintünk Tennant Creek-nél is durvább. Eddig nálunk Tennant Creek vitte a pálmát, ott aztán van őslakos invázió. Na de Halls Creek… mindent elárul az, hogy a kempinget dupla kerítés vette körbe. Egy belső bádog kerités és attól fél méterre egy külső szögesdrótos kerítés.

    Eddig 5071 km-t tettünk meg és most kezdtük meg a 4-5-6-7 napos Gibb River-i utunkat. Ha lesz térerő majd jelentkezünk.

  9. WA Trip —> 7-8. nap (Days 7-8)

    augusztus 9, 2019 by kata_papi

    Hetedik nap piros, nyolcadik nap kék a térképen.

    Day 7th is red and day 8th is blue on the map above.

    Ez kimaradt a negyedim napi bejegyzésből. A negyedik napon leszakadt az ajtómon lévő polc. Túl sok térképet és prospektust tettem bele. Papi csak cseppet volt ideges, de megjavította. Csak a csavar tekeredett ki. Ezt megúsztam…

    A hetedik napon a természet adott is meg el is vett. Papi nagyon boldog volt az adománynak, én meg nagyon-nagyon szomorú mikor megtudtam melyik szakaszt kell kihúznom a listámról. De haladjunk szép sorjában. A hetedik napon visszaautóztunk Az Északi Területre, mert a határtól 10 km-re lévő Keep River Nemzeti Park a Zebra sziklák miatt tolódott. Még jó hogy  nem húztuk ki a listánkról, mert nagyon szép kis park. Három helyet kerestünk fel.

    Az egyik hasonló sziklaképződmény mint a Bungle Bungle nemzeti park (ahova nemsokára megyünk). Itt is a méhkas dóm alakú sziklák vannak, csak nem annyira koptak le mint a Bungle Bungleiek. Amúgy a túra érint őslakos sziklarajzokat is.


    A másik egy folyómeder partfalában visz el egy őslakos táborhelyre. A kiugró sziklaperem alatt védzelték át az esős évszakot és ha már ott voltak, alkottak. Sziklarajzok és olyan kövek láthatóak, amiknek a bemélyedésében zúzták szét a magvakat.

    A természet itt volt kegyes hozzánk. A kiszáradt folyó mederben volt egy nagyobbacska pocsolya amiben kiszúrtam egy Papi méretű krokodilt. Nem kerítés mögött, nem állatkertben, hanem a vadonban a túrista úttól 8-10 méterre. Vadon élő krokodil pipa!
    Lejjebb merészkedtünk méretaránynak… hááát ameddig biztonságban éreztük magunkat.

    A harmadik látnivaló egy őslakos kőépítmény volt. Nekünk ez újdonság volt. Mi úgy tudtuk az ausztrál őslakosok nem igen alkottak maradandót. A halcsapdákon kívül másról nemigen tudunk. Itt észak-nyugaton rengeteg ilyet építettek a dombok tetejére.

    Találós kérdés: Mire szolgáltak ezek az egy méter magas és 1,5 méter átmérőjű kőépítmények?

    A szomorú hír pedig az, hogy ki kell hagynunk a Mitchell vízesést, mert azt mondta az információs irodában Józsi hogy “csont száraz”. Mármint a szikla medencékben van víz, de a hármas vízesés egyikében sincs víz-zuhatag, így nincs értelme 2-3 napot és közel 1000km-t eltapsolni rá. Kuglizza meg mindenki hogy miről maradt le a társaság.

    Már a nyolcadik napnál járunk. Hogy rohan az idő… Megnéztük A Grottó-t, ami egy természetes amfiteátrum. Beszakadt a Föld. 144 lépcső visz le az aljába, ahol egy állandó vízű tó van. A tó vize 100 méter mély. A hasadék végében az esős évszakban egy vízesés zubog le. Meseszép volt lent. Olyan mintha egy Indiana Jones filmbe csöppentünk volna. Amúgy krokodil mentes, lehet benne fürdeni.

    A Grottó

    Papi ott sétál le a lépcsőn, félúton járhat, fehér pőlóban van.

    A fenti vízesés tetején Papi.

    Börtönnek használt boab fa (1500 éves)

    A boab fa termése. A fehér a már megtört mag belseje.

    A boab fa börtön ablaka és ajtaja is egyben.

    Közel 200 méter hosszú és 20-30 méter magasan futó hasadék/barlang telis-tele őslakos sziklarajzokkal és gyönyörű megkövesedett tengerparttal.

    Most meg már fent vagyunk egész északon a Timor-tengernél. A Wyndham falunál levő torkolatban 8 métert emelkedik a tenger dagálykor. Most épp apály van. Nagyon szép volt!

    Az őslakosok barátságosak, csak büdösek.

    Legközelebb 7-10 nap múlva lesz téreronk elvileg.


  10. WA Trip —> 5-6. nap (Days 5-6)

    augusztus 4, 2019 by kata_papi

    A térképen piros és kék kukacok. “Kis lépésnek tűnik a térképen, de nagy ugrások nekünk”. Mostantól  kevesebbet fogunk autózni és többet gyalogolni.

    Days 5 and 6 —> red and blue on the map above

    Ötödik napon a Gregory Nemzeti parkban túráztunk. Felmásztunk egy meredek hegyre. Éreztük az előző négy nap kocsiban ülést mert nehezen ment felfele, de megérte. Gyönyörű kilátás a Viktória folyó völgyére. Aztán megmásztunk egy másik hegyet, de csak félig, mert a szikla tövében voltak az őslakos sziklarajzok. Sok sziklarajzot láttunk már korábban. Mindegyik törzs más-más stílusban rajzol. Békát sziklarajzon most láttunk először.

    Gregory National Park

    Megnéztük a Gregory fáját, ami az északi területekre indított expedíció alaptáborában van. Bele van vésve a fába az expedíció dátuma, 1856 július 2. Amúgy ez a hely az őslakos szent helye is.

    A base camp for Augustus Gregory (exploration of northern Australia) – the date is carved on the tree: 2nd July 1856

    Boab Trees

    Ja és most már egyre több boab fa lesz. Meg sok narancs-vörös szikla, szurdok, hasadék, vízesés, természetes sziklamedencék a vízesés alatt. A listánkról kipipáltuk a Zebra szikla bányatúrát. Nagyon érdekes volt! Geológiai talány. Egyenlőre senki sem tudja hogy keletkezett. Annyi biztos hogy nem üledékes. Sehol máshol a világon nincs ilyen. Itt is csak egy vékony 20 méter széles 20-30 cm vastag kis “szalag”-ban.

    Zebra Rock Mine – geological enigma…

    Collected some zebra rocks

    Most meg már elértük a Lake Argyle víztározónál lévő kempinget, ahol két éjszakát maradunk és csillagtúrában pipálgatjuk ki a listánkon lévő környékbeli dolgokat, illetve a feszített víztükrű panoráma medencében áztatjuk magunkat, ami ránéz a víztározóra. Ez a déli félteke legnagyobb víztározója.

    Lake Argyle – Infinity Pool