szeptember 4, 2019 by kata_papi
Add le a bankkártyádat ha tankolni akarsz. A4-es papíron 5 téglalap az 5 kútnak. Én a jogsimat adtam le. Bele is illesztették a négyes kút téglalapjába.
Szintén zenész. Csak itt a rajzolt téglalapokat kis zsebecskékre cserélték. Egy fokkal jobb. Ez nem a pulton hever, innen senki nem tudja csak úgy felkapni. A jogsim ott csücsül a 10-es zsebecskében.
Ha fel akarod fújni a kerekeidet akkor hagyd a kocsikulcsot a boltban és megkapod a pumpafejet. Ennyi.
Category Egyéb | Tags: | 2 hozzászólás
szeptember 4, 2019 by kata_papi
Sziasztok. Az elmúlt 4 napban nem sokat haladtunk. Kivéve a mai 38-dik napon. Elértünk Exmouth-ba. A 34-től 37 napokig kisebb túrákat csináltunk. Illetve egy nap arra ment el, hogy Junior 40ezres szervíze meg legyen csináltatva. Ez az egy nap pont arra volt jó, hogy kicsit rendbe szedjük magunkat. Mossunk és Juniort rendbe tegyük, mert kezdett elhatalmasodni a disznó ól benne. Mivel a szerviz nem igen szervizel full-ra megpakolt autót, ezért a tetősátron kívül mindent kicuccoltunk Juniorból. Nagy élmény volt. Kis rendszerezés a dobozokban, majd visszapakolás.
A térképen pirossal a Karratha körúli kis csillagtúráink a 34-36 napokban. A 37-dik napon volt a szerviz, semerre nem mozdultunk, 10-re vittük Juniort és délután 4-re lett kész. Kékkel pedig a 38-dik nap nagy etapja, amivel már Exmouth-ban vagyunk.
Red: days 34-36 trips around Karratha, Blue: day 38 reached Exmouth (day 37 –> car service)
Az egyik csillagtúra alkalmával bejártuk a Burrup-félszigetet. Megnéztük a Vörös Kutya szobrát Dampier-ben (tessék megnézni a filmet, igaz történet). A Murujuga Nemzeti Parkban őslakos sziklakarcokra vadásztunk. Itt található a világ legnagyobb sziklakarc gyűjteménye. Koruk 25-30 000 éves. Csak a félszigeten közel 10 000 db ilyen sziklakarc van. Mondtam is Papinak, ha 9000-et megtalálunk, akkor már jók vagyunk… A környező 42 szigeten találtakkal együtt a karcok száma kb fél és egy millió db. Csak párat találtunk. Nehéz volt a levegőtlen völgyben a 35 fokban gyalogolni. De amiket láttunk azok is nagyon szépek voltak.
Három féle technikát alkalmaztak: pattintgatták, karcolták, horzsolták.
A dombon lévő köveket karcolták össze az őslakosok.
Ott fent azon a sziklán.
Erre a sziklakarcra mutatott Papi.
Nem tudjuk mit láthattak az őslakosok… Csúcsos varázslósapka? Tüskék a vállon?
Egy napra elugrottunk a Millstream Nemzeti Parkba. Érdekes volt a táj. Dimbes-dombos, fűpamacsos. Megnéztük a Phyton Pool-t. A vízesés csont száraz volt, de alatta a tavacskában az év 365 napjában van víz. Lehet benne fürdeni is. Gyönyörű smaragdzöld színe volt.
Végül 1-2 tengerpartot néztünk meg. Köztük egy mangrove erdővel borítottat is. Érdekes volt a sok légzőgyökér. Épp a dagály végére értünk oda, megkezdődött az apály és azt vettük észre, hogy minden, de tényleg minden kis csigaház mozog. Beletelt pár másodpercbe mire rájöttünk, hogy ezek üres csigaházak és mindegyikbe egy pici rák költözött bele. Több ezer. Vicces látvány volt, ahogy a “hátukon” cipelték a házat és közben az iszapban kavartak a kajáért. Sajnos a videót a csigák “táncáról” nem sikerült a blogra feltölteni.
Ott lóg ki a rák lába.
Papi nagy örömére a bányaterületen sikerült elcsípni 1-2 vasércet szállító vonatot. Ezek a szerelvények 2,5 km hosszúak. Három mozdony húz 240 vagont (megszámoltam kétszer is!). A rekordot a mai napig a 2001. június 21-ei vonat tartja. Nyolc mozdony húzott 682 db megpakolt vagont, a szerelvény 7,3 km hosszú volt.
Ott kanyarog a 2,5 km hosszú szerelvény.
Category Egyéb | Tags: | No Comments
szeptember 4, 2019 by kata_papi
A kérdés az volt: mi ez?
Nem nagyon érkeztek megoldások. Biztos mindenki nyaralni volt. Egy tipp érkezett DZolitól: valami madár készíti? Eltalálta.
Ez egy fészek. A Bowerbird (Lugasépítő madár) hímje építi a csajnak hogy elkápráztassa. Kuglizzatok rá a Bowerbird nest-re és szép fészkeket láttok. Általában kék dolgokat szokott összegyűjteni (kék szirmok, kék kupak, kék szívószál, bogarak, néha még kék bogyós gyümölccsel is bekeni a gallyakat) és azzal díszíti fel. Amit mi találtunk fehér színben pompázott. Fehér kavicsok, fehér csontok. A csontok láttán azt hittük, hogy az ebben élő állat áldozatainak a csontjai hevernek a fészek körül. Később világosodtunk meg, hogy ez csak dekoráció.
Category Egyéb | Tags: | No Comments
szeptember 2, 2019 by kata_papi
Figyelem! Csak 18 éven felülieknek!
Szeptember 1. Apák napja. Gondoltam meglepem Papit egy vidéki rúdtánc show-al. Papi feje mindent elárul… :))))
És akkor jöjjön, hogy mi is történt. Négy nap világvége után kiéhezve beestünk egy Roadhouse-ba (benyakút, étterem, kemping egyben). Napok óta csak “szar” kaját ettünk. Én rántott csirkét, Papi a szokásos steak-jét tolta volna be nyugodtan élvezve a civilizációt.
Erre egy négy fős csaj csapat lesz@rta hogy ez egy étterem. Elkezdték egymás haját fonogatni az asztalnál majd az egyik “csinos” csirke, divatos rucijában felpattant a padra és az arcukba tolta a seggét (elnézést de az volt) és úgy folytatta a kurkászást.
Nagy élmény volt. Nem tudtuk hova tenni a dolgot.
Idézet: “Mondja, nem zavarja ez a miliő?”
Category Egyéb | Tags: | 2 hozzászólás
augusztus 30, 2019 by kata_papi
Sziasztok. Most látom, hogy több mint egy hete nem jelentkeztünk. Ennek az volt az oka, hogy olyan helyen voltunk ahol volt ugyan térerő, de nem volt áram. Napközben meg a gyalogtúrák voltak túlsúlyban, így menet közben csekély esély volt a töltésre. Lássuk, hogy mi is történt a 25-33 napokban.
25. nap piros, 26-27 napok kék, 28-29 napok sárga, 30-31 napok ciklámen, 32-33 napok zöld
Day 25. red, Days 26-27 blue, Days 28-29 yellow, Days 30-31 magenta, Days 32-33 green.
Eddig 9027 km-t tettünk meg. A 33-dik napnál járunk a 62-ből. Junior nagyon szomjas. Szlapál, mint egy teve. Eddig 1248,46 liter üzemanyag csorgott le a torkán.
Az 80 Mile Beach egy kb 250 km hosszú háborítatlan tengerpart. Ha jókor vagy jó időben focilabda nagyságú csigákat lehet találni. Illetve a “snassz” kagylókon túl Sand Dollars-t, azaz Hableány pénzét lehet szedni, ami nem más mint lapos tengeri süni. Rengeteg hever a parton. Milliónyi! Az elsőnél, amit találtam még felkiáltottam, hogy hú ezt nézd mit találtam. Aztán még egyet, majd még egyet találtam. Kezdetben átléptem rajtuk. Aztán rájuk léptem, mert annyi volt.
Eighty Mile Beach
“snassz” kagylók
madártojások a parton
szárazra aszalódott cápadarab
A fehér pöttyök mind-mind tengeri sünök. Nem kagylók. (Sand Dollars, not shells)
közelebbről
még közelebbről
Gyűjtöttem párat.
Egy rövid időre búcsút intettünk a tengerpartoknak és 4 napra bementünk a Karijini Nemzeti Parkba. Az állunk leesett annyira gyönyörű volt. Egy hasadék kivételével mindegyiket legyalogoltuk. Meseszép! Mint egy elvarázsolt város. A hasadékok több mint 100 méter mélyek. Több millió év eróziója. Az érdekesen hasadt sziklafal. A rétegek! Hihetetlen volt. Mindegyik hasadékban volt vagy vízesés, vagy kisebb tavacska amikben lehetett csobbanni. Zéró krokodil. A park keleti felében a hasadékok inkább mély völgyek, szélesebbek. A nyugati részén lévőket “megmászni” kihívás.
Volt olyan, hogy kövekről kövekre kellett ugrálni az aljában lévő patakban. Volt hogy a lépcsőzetesen töredezett partfalban kellett mászni. Volt hogy először csak térdig érő vízben kellett átgázolni és volt hogy mellig érőben, amit a bátrabbak sziklamászással kiválthattak, ami viszont nagyon csúszott. Egy rossz mozdulat és placcs a vízben. Volt hogy mint a pók a szűk hasadékban kellett menni. Tényleg leírhatatlanul gyönyörű volt. Ide mindenképp el kell jönni egyszer!
Nem gondolná az ember, hogy több mint 100 méter mély szurdok bújik meg ott.
Bal felső sarok. Ott integetek fehér ingben. Méretarány!
Karijini National Park. Irány a Weano Gorge és a végén lévő Handrail Pool, ami még nem látszik.
Ott már látszik a handrail (korlát) eleje.
Majdnem mindegyik képen vagy a Papi vagy én ott vagyunk méretaránynak.
Karijini National Park. Irány a Hancock Gorge, aminek a végén a Kermits Pool van.
Ez volt a legnehezebb és egyben a legszebb. Bár nehéz rangsorolni, mert mind csodaszép volt!
Először még semmi komoly.
Picit nehezebb…
Aztán a térd fölé érő átkelés.
Majd az: Úristen, itt kell átkelni? Ez a mell fölé érő rész.
Én bevállaltam a sziklán araszolást. Ha esek, minden cucc a vízben köt ki.
Volt aki inkább leúszta ezt a 100 métert.
Papi is a sziklát választotta. Ott van a bal oldali sziklafalon. Küzd…
Átérve jött a szűk, csúszós szakasz, amit Spiderwalk-al (pókmászással) a falon ki lehetett váltani.
Bal-jobb láb a hasadék két oldalán. Két kéz is. Befeszít. Lábbal tart. Két kéz előre lépked. Kéz befeszít. Lábak lépkednek. És így tovább…
Aztán jött a nagyon csúszós rész.
Majd a 2,5-3 méter magasan a keskeny hasadékban való hernyózás.
Végül ott a Kermits Pool
Karijini National Park. Irány a Knox Gorge, aminek a végén egy nagyon mély szurdok van.
Papi a jobb felső sarokban bujkál. Méretarány!
A Knox Gorge végén a szurdok folytatódik. Sajnos nem nekünk.
Azért egy picit tovább mentünk… Papi alatt jó pár méterrel folyik a patakocska.
Íme a Joffre Falls (vízesés). Papitól jobbra, az a nagy amfiteátrum. Most épp csak csörgedezik. Egy nem könnyű túrával le lehet menni az aljára. Lementünk.
Itt még csak a vízesés tetején. Jobbra fent látszik a kilátó, ahol előbb Papi bámészkodott.
Papi lent a vízesés lábánál. Sajnos árnyékban. (sárga karika)
Karijini National Park. Irány a Kalamina Gorge, aminek a végén egy Rock Arch Pool (szikla ablak) van.
Jobbra ott a szikla ablak.
Az összes szurdok tele volt piros szitakötőkkel.
Karijini National Park. Az utolsó hasadék a Dales Gorge volt.
Ennek nincs nyitott vége. Talán a becsatlakozó harmadik szurdok nyitott, de az nem látogatható. Az egyik végében van a Circular Pool, a másik végében van a Fortescue Falls (vízesés), amiben most volt víz és a Ferns Pool.
Fortescue Falls
Vigyázni kell, mert ebben a szurdokban kék azbeszt van. Illetve még másik két szurdokban is, de azok épp ezért le vannak zárva. Ne piszkáljuk és ne lélegezzük be!
Az a fényes csík az azbeszt réteg.
Atlasz… (Atlas)
Hupsz. Szétcsúszott!
Látjátok a “pöttyöket” a törzseken/gyökereken?
Valakik lakják. Vagy valakik innen lakmároztak.
Mellényes fa…
Papi még nem döntötte el, hogy paprikás krumpli vagy sült papagáj legyen vacsira.
Volt egy durva 220 km-es útszakaszunk. Ilyenek és egymást érő road train-ek (kami négy pótkocsival) jöttek-mentek.
Ma van az a nap mikor le merem írni, hogy talán jobban vagyok. Az összes hasadéktúrát hőemelkedéssel nyomtam le. Mindegy milyen napszak volt 37,5 volt a “lázam”. A cuccos az arcüregemre húzódott, valószínűleg ezért volt állandó hőemelkedésem. Az éjszakáimról ne is beszéljünk. A Papiéról meg főleg ne. Úgy hörögtem éjszaka, hogy Papi meg attól nem tudott aludni.
Most láttunk először vadon növő és virágzó Desert Pea-t (sivatagi borsót), ami Dél-Ausztrália virága.
Most már Karratha-ban vagyunk. Itt maradunk pár napot és csillagtúrákat fogunk csinálni.
Category Egyéb | Tags: | 2 hozzászólás
augusztus 23, 2019 by kata_papi
Sziasztok. Ismét megállásra kényszerültünk. Valaki biztos nem akarja, hogy sikerüljön ez a túra. Kezeket fel! Ki az? Port Hedland-ben vagyunk, Broome-tól délre haladtunk kb 600 km-t végig az Indiai Óceán partján. Lassan javulok. Még mindig van lázam. Ráadásul mióta bedurrant a torkom valami történt a fogammal is. Több mint 20 éve nem fájt a fogam. Lehet hogy ez a gyulladás bedurrantott valamit… Nem túl vészes, de mivel épp olyan fázisban vagyunk, hogy megint lemennénk a térképről pár napra, ezért nem merem megkockáztatni azt ha esetleg ott durranna be jobban. Holnap reggelre sikerült időpontot foglalnom. Meglátjuk mit mondanak.
Most már együtt tudok érezni azokkal, akik gyereket szültek és 3 óránként etették. Az egyik gyógyszeremet 4, a másikat 6 óránként kell szednem és el kellett csúsztatni, egyszerre nem lehet bevenni. Olyan vagyok mint egy bébi, 2-3 órákat alszom.
Itt Port Hedland-ben kivettünk egy kabint. Szombat reggelig tuti itt leszünk. Papi vigyorgó fejjel megjegyezte: ugye milyen jó a civilizáció egy hónap bush (bozót) után?!
Holnap reggelre lesznek meg a torok- és orrkenet eredményeim is. Meglátjuk hogy mi a fenét nyaltam be. Itteni idő szerint 9:40től (edelényiek adjanak hozzá 1,5 órát) lehet imádkozni értem. Amúgy az Indiai óceán partja gyönyörű. Majd holnap sebnyalogatás közben dobok képeket. Legalábbis igyekszem.
Röviden a kálváriám:
Na. Ezzel a fogammal nem volt semmi gond. Otthon voltunk júniusban, Papinak voltak fogorvos dolgai, az egyik alkalommal beugrottam én is csak ellenőrzésre ha már kint ücsörögtem a váróban. Fogdoki végig nézte. Semmi. Csinált egy panoráma röntgent. Semmi. Kicsi fogkő, azt mondja leszedi. Nekiállt és mikor a bal felső részt csinálta picit érzékeny volt. Azt mondja a röntgenen semmi, de mintha látna a két fog között valamit. Adna szurit és megfúrná. Betömte.
Na, azóta mióta be lett tömve (két és fél hónapja) a hideg-melegre elviselhetetlenül érzékeny lett. Elkezdtem speckó sensitive fogkrémet használni. Semmi. Aztán ahogy telt az idő már az édesre-sósra is. Ott tartottam, hogy a bal oldalamon nem rágtam. Eljött az ominózus hétfő. Becsókoltam a vírust/bacit. Bedurrantotta a torkom, orrom, arcüregeimet. Valószínűleg ez okozott valamiféle nyomást is a fogamon, mert most már rágáskor nyomásra is fájt. Aztán szerda éjszaka semmit nem aludtam annyira bedurrant a nyálkahártyám, ha feküdtem akkor még levegőt se kaptam. Ha a nyelvemet csak hozzáérintettem a fogamhoz már fájt. Azt gondoltam a fogam gyulladt be, ezért kerestem gyors fogdokit hogy csináljon röntgent, van e gyulladás, mert megint indulnánk kifele a semmibe jó pár napra. Mit csinálok ha ott kezd rá szórakozni?
Aki ismer tudja, nálam a fogorvos (meg amúgy minden doki) mumus. Több hónapos kutatás előzi meg hogy kinek nyitom ki a számat. Na itt nem volt idő válogatásra az isten háta mögött. Csütörtök reggel hívogattam a 3 lehetséges dokit itt. Csak úgy jutottam be pénteken hogy valaki lemondta és visszahívtak. Legközelebb hétfőre lett volna. Ki akar itt 4 napot vakaródzni?! Mondtam is a dokinak, írjál fel valami nagyon erős fájdalomcsillapitó, ha esetleg előjönne a dolog újra és kint vagyok a prérin.
Nagyon cuki férfi (!) fogdokit kaptam. Nem mondom hogy nem voltam besz@rva. Bevoltam. De, ne ítélj elsőre. Nyugdíjközeli ürge, Roger. A recepciós és a fogdoki is Dél-Ausztrál. Odáig meg vissza voltak mikor kiderült hogy mi is. Roger az Unley-i high schoolba járt és rengeteg magyar osztálytársa volt. Az 56-os menekültek gyerekei. Sorolta a nevüket. Aztán mikor meglátta a foglalkozásunkat a recepciós (photogrammetrist) fogalma sem volt mi ez. El kellett mesélni, szaladt be a dokihoz a papírral és újságolta.
A lényeg. Csinált röntgent. Nem lát gyulladást. Valószínűleg ez az egész torok-orr-arcüreg cseszteti a fogam. Annyi van hogy a tömés nagy felületű. Ha továbbra is fáj akkor nincs mese gyökérkezelni kell. A másik hogy pont ennél az egy fognál az ínyem felhúzódott mert vadul sikálom a fogkefével és kilátszik a fog teteje/gyökérkezdete. Ezt betömte. Akarom mondani, semmi fúrás, feltöltötte $375 dollárért?!?!?! Ez van. A világ végén nem csak az ivóvíz drága. A háziorvos is arany áráért vizitel. Egyes Adelaide-i háziorvosok sehol sincsenek a vizitdíjaikkal ehhez képest. De korrektül ki is van írva hogy itt azért ennyi mert.
Szóval végül is megúsztam. Rosszabbra számítottam. Kezdek jobban lenni. A fogamat majd Adelaideben újranézetem. Holnap indulunk tovább. Cél a Karinjini Nemzeti Park!
Ja. A slussz poén. Írtam hogy mennyire érzékeny volt a fogam hideg-melegre. Ha reggel kimentem és elkezdtem beszélni a kinti levegőtől már a falat kapartam. Na. Ma felkeltem. Mosom a fogam és elfeljtettem beállítani a víz hőfokát kb szájmelegre. Picit melegebb volt. Öblögetek és feltűnt hogy nem nyilalt bele. Forróbra állítottam. Jól odagurguláztam a vizet. Semmi. Mondtam Roger fogdokinak. Kért aszisztensGizitől fagyasztósprét. Rányomja. Semmi. Bakker. Előtte ha hidegebb vizet ittam féloldalasan és a nyelvem hozzáért csillagokat láttam. Nagyon furcsa dolgok történnek…
Még négy rövid vicces sztorit megosztanánk. Még a Gibb Riveren szívtuk a port, amikor az egyik gyalogtúrán egy fiatal pár megkérdezte hogy mivel foglalkozunk. Mi meg mondtuk hogy fotogrammetriával. Fogalmuk sem volt, hogy az mit jelent. Elmagyaráztuk. Erre ők: fú akkor ti nagyon okosak lehettek. Rá pár napra és több száz kilóméterrel arrébb a kempingszomszédaink ugyanezt kérdezték. Ugyanúgy fogalmuk sem volt. Mi elmagyaráztuk. Ők ugyan azt az okosságot mondták mint az előző pár. Ma a fogorvosnál a recepciós ugyan ezt mondta.
Amikor meg a gyógyszeremet váltottuk ki kedden, a gyógyszerész elkezdte magyarázni hogy mi ez, miből mennyit, stb… Mi meg reagáltunk rá, mondtuk tudjuk, ezt is, ezt is (hisz a dokival átbeszéltük, olvasni tudunk, meg valljuk be őszintén egy megfázás/influenza dologra mindenki tudja mi kell csak annyi hogy receptre adják), na erre a gyógyszerész gondolom az “okos” fejünk láttán megkérdezte: esetleg orvosok vagy gyógyszerészek vagyunk? Feküdtünk a röhögéstől. Jól adjuk elő magunkat.
Papi amúgy biztos boldog. Hétfő délután óta nem tudok beszélni, csak minimális dolgokat. Az elején a fájdalomtól, most meg elment a hangom. Na most már remélem a képek és túrák lesznek túlsúlyban és nem a nyavalyáink. Kripli banda. A Junior Tours utasai és a Kedves Blogolvasók vissza fogják követelni a pénzüket! Nem erre fizettek be!
Category Egyéb | Tags: | 4 hozzászólás
augusztus 23, 2019 by kata_papi
Sziasztok. Papi örül. Kényszerpihenőt kellett beiktatni. Hosszabbítani kellett (és nagyon remélem hogy csak egy napot) a Broome-i kempingben, mert tegnap becsókoltam valami vírust. Három óra alatt nyírt ki. Papi cserélgette a hidegvizes törcit az éjszaka. Most jövök a dokitól még mindig 38 fokos hőemelkedésem van. Remélem holnap folytatni tudjuk az ütemtervet.
Szóval négy éjszaka Broome-ban. Még itt vagyunk. Kezdek jobban lenni. Most épp arra várunk, hogy a defektes kereket kicseréljék, így gyors grupizom az elmúlt 4 napot. Broome egy nagyon szép kisváros gyönyörű tengerparttal.
A szokásos térkép. Piros Derby-ből Broome-ba megtett út az első napon. Aztán csak Broome-ban és környékén csatangoltunk. A kék útvonal a hétfői egész napos túra a vízszintes vízeséshez. A szaggatott utak hidroplánnal, aztán csónakos túra a vízesésnél majd 4WD busszal vissza Broome-ba.
Red= from Derby to Broome, Dashed blue= flying to Horizontal Falls plus boat trip to the Falls, Green= 4WD bus trip back to Broome
Broome-ban szerencsére sikerült elkapni a lépcsőket a Holdba. Kuglizzatok rá: staircase to the moon. Profi képeket láttok majd a neten. Minden hónapban 3 alkalommal látható. Telihold, apály kell ahhoz hogy a mocsáron láthatóvá váljon a lépcső. Nagyon szép volt élőben. A Hold egy nagy narancssárga gömböc volt!
Staircase to the Moon
A Cable Beach-en van a naplementés tevegelés. Minden nap délután 3-tól este 6-ig “dolgoznak” a tevék. A sárga, a kék és a piros csapat.
Indulnak a pirosak melózni
Broome, Cable Beach
Broome, Cable Beach
Aztán elmentünk 130 millió éves dinoszaurusz lábnyomra és második világháborús repülőgéproncsra vadászni. A dinó lábnyomokat megtaláltuk, de csak apálykor lehet látni őket. A roncsot sajnos nem mert extrém apály kell hozzá és az ebben a 4 napban nem volt.
A túra a vízszintes vízeséshez nagyon profin meg van szervezve. Reggel 5:45-kor mindenki megkapta a dögcéduláját, hogy tudják azonosítani ha…
A dögcédulám!
Ezzel repültünk
Horizontal Falls from the air
Két tengerszoroson préselődik át a víz. Az egyik 20m a másik 7,5m széles. Hat óránként változik az irány. Ki-be. Kb van egy perc amikor teljesen kiegyenlítődik a vízszint, aztán zubog megint. Először a 20m szélesen mentünk át csónakkal, 7,5m-esen még nem tudtunk. Aztán a nagy szél miatt fél óra késéssel indult vissza a gépünk mert a busznak át kellett menni a csendesebb reptérre, ezért minket másodszor is kivittek csónakkal a vízeséshez és akkor már a 7,5m-es szoroson is biztonságos volt az átkelés.
Az egyik hajó készül átmenni a szoroson. a szürke csík a vízszint!
A telepített platformon ment a nép szórakoztatása. Cápaetetés és úszás a cápákkal. A háton úszó cápa végig így nyomult. Azt hitte ha közelebb van a szája a víz felszínhez több kaja jut neki.
Útban vissza
Őslakosok által épített halcsapdák…
Átszálltunk erre a buszra és vissza buszoztunk Broome-ba.
Útközben két helyen megálltunk. Cape Leveque, ami türkizkék vízéről, fehér homokjáról és vörös szikláiról híres. Aztán megnéztünk egy 100 éve a német trappista szerzetesek által épített templomot, amit gyöngykagylókkal díszítettek. Az egész oltár kagylókból áll.
Kívülről semmi csicsa.
Az oltár
Padlómozaik kagylóhéjakból
Majd meglátogattunk egy vízi farmot, amit őslakosok üzemeltetnek. Sérült állatokat mentenek és eresztenek vissza. Szotyi 10 éves. Nemsokára visszaengedik.
Imádja ha a hátát vakargatják.
Kerékcserére várva. Jön a dagály.
Amig blogoltam meg is érkezett a dagály. Ja és a vasárnapi kézműves piacon kaptam egy csajos kalapot, hogy ne mindig a legyes legyen a fejemen, amit már több mint 10 éve nyúzok.
Átvettük a kereket. Papi tette volna fel, hogy azt koptassuk. Erre leesett a frissen feltett súly, amivel kiegyensúlyozzák a kereket. Nagyonokossrác nem csiszolta le az előző ragasztót, arra ragasztott, persze hogy nem ragadt rá.
Papi gurítja vissza hogy újra kiegyensúlyoztassa. Mivel 100 méterrel arrébb álltunk meg, mert Papi nem akarta a szájukban feltenni, ezért egyszerűbb volt visszagurítani, mint felemelni a tetőre a 3ö kilós kereket, ott levenni, visszaemelni és újra leemleni.
Ja. Még valami. Rendőrségi jegyzőkönyv. Vasárnap találtunk egy pénztárcát. Készpénz , bankkártya, igazolvány. Elautóztunk a rendőrségre, ami vasárnap zárva. De megoldottuk. Leadtuk. Napi jó cselekedet. Pipa.
Category Egyéb | Tags: | No Comments
augusztus 21, 2019 by kata_papi
Mi ez? Papi ott van méretaránynak. Nehéz volt megközelíteni. Véletlenül szúrtuk ki.
Category Egyéb | Tags: | 1 Comment
augusztus 21, 2019 by kata_papi
Na. Ráérek most reggel. Papi még horkol és ma nem kell 5:30-kor kelni. Megosztunk 1-2 furcsaságot amit eddigi útunk során gyűjtöttünk. Járjunk nyitott szemmel, mert gyöngyszemekre lehet bukkani.
Halls Creek-ben lőttük. Meghalt a helyi lelkész, augusztus 30-án temetik.
Először is nézzétek a nevét. Killer! (gyilkos)
Másodszor két felesége volt. Lehet hogy elvált?!
Harmadszor az utolsó kivánsága a dress code, azaz ki mibe legyen a temetésén. Lányai, unokahug, meny lilában. Unokák, dédunokák rózsaszinben. Fiai, unokaöccsei és fiú unokák kék. Apák, anyák, nagybácsik, nagynénik fehérben. Fiú és lánytestvérei, sógorai és sógornői vöröses barnában.
Érdekes…
Jöjjön a következő. Kedves barátainkkal bukkantunk eme gyöngyszemre jó pár évvel ezelőtt (még a blogon is írtunk róla) mikor Coorongra kirándultunk. Már akkor nehezen képzeltük el a szituációt amikor a gyerek visít az anyjának hogy vegyen neki “tevehere” rágógumit. Hogy ez kinek az agyából pattant ki?!
Na ebben üzletet láttak itt a világ végén és 3 új inycsiklandozó ízzel fejelték meg. Hogy ki lehet a célközönség…?! Nem tudjuk.
Bika here rágó, extra savanyú, tutti-frutti és málna ízű.
Takony golyó, kóla ízesítésű rágó.
Oposszum kaki, extra savanyú, alma-szőlő-áfonya-eper ízű.
Következô érdekesség. Haladtunk a Gibb River úton és a “sávunkban” egy nagy bika állt keresztben, nagy szarvai voltak. Lehúzódtunk a másik oldakra és megálltunk tisztes távolban. Papi kérdezte: ugye nem fog nekünk rohanni és felöklelni Juniort?!
Közelebb értünk és ezt láttuk:
Gyász
Ennyit mára. Ha ismét rábukkanunk valami érdekesre jelentkezünk. Megyek mert sátorcsukás van.
Category Egyéb | Tags: | No Comments
augusztus 18, 2019 by kata_papi
Sziasztok. Hét napja nem jelentkeztünk a szokásos útibeszámolóval. Leválogattam az elmúlt időszakra kb 50-60 képet. Kivégeztük Kimberley-t. Mondhatom hogy 90%-ban mindent láttunk. Örülünk, hogy túl vagyunk rajta. Ahogy korábban említettem nagyon rossz volt az út minősége. 660 km hosszú a Gibb River Road, voltak olyan szakaszok ahol csak 40-50 km/órával (néhol 60-70 km/ó) tudtunk haladni.
Nagyon mély korrugáció. A nagy sebesség se segített.
Nekünk úgy jött le, hogy ez az út amolyan “El Camino” lehet a nyuggereknek. Igaz szervezett túrával jöttek, de nagyon keményen lenyomták a gyalogtúrákat, botokkal. Hetven és a feletti korosztály.
Amúgy nem csak az út minősége volt a gond. A por. Az nagyon durva volt. A hintőpornál finomabb por lepett be mindent. Mindig lebegett a levegőben. Fulladoztunk. Gyalogtúrákon 10 méterre kellett lemaradnom papitól hogy kapjak levegőt mert annyira felkavarta. Borzalmas volt.
A Kimberley-ben rengeteget gyalogoltunk. Hasadékok, szakadékok, szűk völgyek, vízesések (amik többnyire szárazak, mert most a száraz évszak van), vízgyűjtő medencék és sziklarajzok vannak. Ja és rengeteg krokodil. Ja. Kimberley-ben még vannak a törésvonal mentén feltörő hőforrások is, amikben lehet fürdeni.
Voltak azért olyan patak átkeléseink, amiben még volt víz. Az egyik ilyet nem mertük bevállalni. Kb 80-100 méter hosszú volt és mivel aznap reggel mi voltunk ott egyedül, ezért nem mertük bevállalni. Nem tudtuk milyen mély. Tegnap megtudtuk hogy kb Junior ajtajának a feléig ért volna. Az ajtaján az ablak alatti részt értem. És azt is mondták a kempingszomszédaink hogy ők is csak azért merték bevállalni mert egy csapathoz csatlakoztak. Ja és átkeléskor jobbra kellett tartani mert bal oldalon mélyedések voltak.
Jöjjön a térkép hogy hol is jártunk az elmúlt 7 napban. A szivárvány színei (sárga-narancs-piros-lila-kék-zöld) jelölik a napokat. Volt ahol két éjszakát töltöttünk. Ma már Derby-ben vagyunk és a 6561 km-nél járunk. Gyönyörű helyeken jártunk. Csak el kell jutni ide és gyalogolni is kell a látványért. Sajnos nem jön házhoz. De megéri!
Days 14-20 —> rainbow colours: yellow, orange, red, purple, blue, green
A 17-dik napon bekövetkezett az, ami benne van a pakliban. Egy defekt. Papi élete első defektje. Hosszan végig hasadt, nem javítható.
Szállítunk két “rettegés-fok” növelő képet is. Jól nézzétek meg a képet. Na ki látja? Eláruljuk, hogy kb 3-4 méter hosszú…
Na most már látjátok? Ott! Egy sósvízi krokodil. Nem mentünk közel hozzá.
A másik meg ott bújik meg a fű között. Nem tudjuk sajnos, hogy milyen fajta és azt sem, hogy mérgező e.
Kezdünk megcsömörleni… Itt nem állat vagy vadasparkban vagyunk. A szokásos gyalogtúra alkalmával ezt láttuk. Akár oda is sétálhattunk volna, de nem akartunk. Hirtelenjében 79-et számoltam össze, de ennél több volt, mert azon a partoldalon is napoztak ahol álltunk.
El Questro, Saddleback Lookout
El Questro, Banko’s Lookout
útban az Emma hasadékhoz (Emma Gorge)
Az Emma hasadék. Papival szemben van a vízesés, ami most csak csordogált.
Nyugodtan lehet benne fürdeni. Elvileg csak egy édesvízi kroki van benne, de azt mondták a recepción hogy ha nem piszkáljuk ő sem bánt…
Háttérben a Cockburn Ranges
A Manning hasadékhoz (Manning Gorge) először egy tavon kell átúszni, cuccot a hordóba és áthúzni majd 5 km-t gyalogolni. Amúgy egy kis kerülővel az átúszást gyaloglással ki lehet váltani.
A hasadék végén egy nagy tó (waterhole) van vízeséssel (ami most száraz volt). A tóban lehet fürdeni. Kis szerencsével megtaláljuk a sziklarajzokat is.
Manning Gorge (hasadék) végén az egyik tó.
És a másik tó. Papival szemben lévő fekete lépcsős sziklára képzeljük oda a zubogó vízesést.
Nagyra nőtt…
Bell Gorge (hasadék) az egyik nagy kedvencünk. Jobbra zubog le a vízesés. Most csak csordogált. Azok a hangya méretű emberek ott lent fürdőzők.
A vízesés tetején lévő medencében és lent is lehet fürdeni. Gyönyörű volt!
Bell Gorge. Ott ülök a szembefal szélén méretaránynak.
Bell Gorge
Most épp nem béka volt, hanem egy gekkó. Megtanultam a 10 évvel ezelőtti Darwin-i túránkon hogy mielőtt leül az emberfia alkotni előtte lehúzza a budit es megnézni mi forog benne.
A következő képek egy 350 millió éves korall-zátonyt mutatnak. Olyan mint a keleti parton a Nagy-Kotallzátony. Két kilóméter vastag, jelenleg a felszinen kb 50-100 méter magasra van kint és kb 700-1000 méter széles. Az egyik nemzeti parkban végig lehet sétálni mellette, a másik parkban 750 méter hosszú alagutat (barlangot) mosott ki a patak benne, aminek a közepe be van szakadva. A harmadik parkban pedig hajótúra visz egészen közel ehhez a ritka képződményhez. Teljesen odáig meg vissza voltunk. Nem tudtunk betelni vele.
Papi most halad át a 350 millió éves korallzátonyon.
Még mindig a korall-zátony. Én majdnem bekönnyeztem a látványtól.
Tele van ősmaradványokkal. Ez pl egy tintahalra hasonlitó állat volt (Nautilusz).
Korall-záááátony!!! Papi egy kiszáradt folyómederben áll.
Ez volt az ősi (35ö millió éves) Kimberley-i korallzátony. Derby-től Kunnamurra-ig húzódott.
A korall-zátony tövében rengeteg repülő kutya azaz gyümölcsevő denevér volt. Remélem repülő kutyának hivják magyarul, de lehet tévedek. Javitsatok ha tudjátok.
Csak úgy mellesleg megjegyzem: Indiana Jones második része, mikor mennek fel a kastélyhoz… tisztára az az érzésünk volt a sok zajos denevérrel.
Egy érdekesség. Lakótelep… nagyítsatok bele!
Ilyeneket kellene látnotok, de rengeteget. Nem tudjuk milyen állat lakik benne. Lehet, hogy szú?
Irány a 750 méter hosszú barlang a korall-zátonyban.
Tunnel Creek Nemzeti Park
A barlang közepén lévő beszakadás
Rengeteg kroki volt a barlangban. Ráadásul térdig érő vizes átkelések is voltak az utolsó 100 méteren. Krokodilokkal. Na a végét mi passzoltuk.
Jöjjön a hajótúra a korall-zátony lábánál. Mákunk volt, össz-visz 10-en voltunk a ladikban. Az előző turnusban egy teljes buszos brigád volt.
A tökéletes nyugalom. Melyik az ég és melyik a víz?
Tükröződés…
Egy hosszú nehéz nap után a jól megérdemelt vacsi. Nincs ám luxus. Ez van.
A Fitzroy folyón a régi átkelő. Ez a folyó esős évszakban 10 méter magas vízszinttel árad.
És az új híd
Az oszlopon vannak a különböző évek árvíz szintjei.
Ha belenagyítotok akkor láthatjátok hogy 1993 és 2002-ben a tető felett két méterrel volt az árvíz szintje!
Derby-ben az 1500 éves börtön boab fa. (Derby, 1500 years old prison boab tree)
A legbarátságosabb boab fa összeborult egy gumi fával (The friendliest boab tree with a gum tree)
Naplemente Derby-ben egy őslakos szoboralkotással. Látjátok ugye hogy ez egy arc?
Amúgy Derby-ben van a világon az egyik legnagyobb apály-dagály szintkülönbség. Dagálykor 11 métert emelkedik a tenger szintje.
Egyenlőre itt a 20-dik nap vége. Holnap elérjük Broome-t, ahol elvileg 3 éjszakát leszünk mert csak hétfőre sikerült befoglalni a túrát a vízszintes vízesésekhez. Addig csalinkázunk Broome körül. Nem hiszem hogy unatkozni fogunk.
Category Egyéb | Tags: | No Comments
