Egyéb

Egy másik bolygón

LakeGairdner_01Megszakítjuk a Tasmán beszámolót, hogy pár sor erejéig megemlítsük a Húsvéti kiruccanásunkat. Úgy alakult, hogy idén sikerült kicsit még hosszabbá tenni a húsvéti hosszú hétvégét. Összepakoltunk és elmentünk az „outback”-be 5 napra sátorozni. Pontosabban a Gawler Ranges-be és a környékére. Én ezt a túrát még 2007-ben terveztem meg, amikor még csak a „Morgó” autónk volt meg. Mivel ez a környék kifejezetten 4WD-os, ezért ültetni kellett a dolgot. De a túranaplómban minden fel volt jegyezve. Aztán megvettük Dömét és ez a terület valahogy mindig háttérbe szorult. Akadt más felfedezni való. A mostani 5 nap és a jó idő viszont adta magát, így ismét felkerekedtünk. Nem árulok el nagy titkot, ez a kirándulás is nagyon jól sikerült és sok szép érdekes helyet láttunk.

Bázisunkat a Mt Ive birkafarmra tettük és innen jártuk be a környéket, ezért földi sátorral mentünk. A kis iglu sátrunk a Kenguru-szigeten megadta magát, így kénytelenek voltunk a „nagy” sátrat vinni. El is tartott egy darabig mire rájöttünk, hogy kell felállítani. Ha jól emlékszem 2011-ben állítottuk fel utoljára. A farm egy ma is működő birkafarm. A tulajok kialakítottak egy kemping és „motel” részt a farmjukon, és a szezonnak megfelelően részt lehet venni vagy csak betekintést nyerni a farmi munkákba is (birka nyírás, állatmustra, kerítés és gépek javítása, víznyerő helyek ellenőrzése). A farm 500 km-re van északra Adelaide-től és ez az egyetlen hely, ahol a „nagyközönség” lejuthat a híres Gairdner sóstóhoz.

Mt Ive Station bejárata
Mt Ive Station bejárata

Ez a tó kihagyhatatlan. Minket annyira magával ragadt a vakítóan fehér, kietlen táj, hogy kétszer is ellátogattunk ide. Egyszer naplementekor és egyszer délelőtt, mikor szépen sütött a nap. Egy másik bolygón éreztük magunkat. A sóréteg teljesen úgy nézett ki, mintha havon/jégen sétáltunk volna. Először félve léptünk rá, azt vártuk mikor szakad be alattunk. A kiszáradt tó 160 km hosszú és 48 km széles. A negyedik legnagyobb sós tó Ausztráliában, a sóréteg néhol az 1,2 méter vastagságot is eléri. A tó kiszáradt medrében hosszú évek óta rendeznek szárazföldi sebességrekord döntő versenyeket.

LakeGairdner_02LakeGairdner_03A Gawler Ranges Nemzeti Park kicsit csalódás volt. Nem erre számítottunk. Azt hittük magas hegyek, szűk hasadékok, meredek és durva 4WD-os szakaszok. Ezzel szemben, kicsi és lankás dombok. Semmi durva terepjárós rész. Az egész park egy nap alatt kényelmesen bejárható. Minket végül is többnyire az „orgona sípok” érdekeltek. A területen körülbelül 1,6 milliárd évvel ezelőtt vulkáni tevékenység zajlott, aminek köszönhetően több helyen alakultak ki riolit oszlopok. Egyes helyeken ezek megjelenése nagyon hasonlít az orgona sípjaira, innen a találó név (otthon Magyarországon is található egy-két szép példa erre). Sikerült is elzarándokolni három ilyen területre. Érdekes volt látni, hogy mire képes a természet.

   OrganPipes_01      OrganPipes_02

Az eldőlt "zsírkréták"
Az eldőlt „zsírkréták”

Miután egy nap alatt letudtuk a Nemzeti Parkot, így maradt idő arra, hogy a park alatt délre elterülő nagy gránit kibúvásokat is jól körbejárjuk. Ezek a sziklák szintén 1,5-1,6 milliárd évesek. Csak néhány a sok közül, amiket felkerestünk: Pildappa Rock, Tcharkuldu Hill, Polda Rock, Mount Wudina, Peella Rock, Turtle Rock. Mind-mind valami miatt különleges, de majdnem mindegyiknek van egy közös funkciója. Kiválóan alkalmasak esővíz gyűjtésre. A régi telepesek kis gátakat, falakat, csatornákat építettek a sima szikladóm tetejére/köré és föld alatti tározókba vezették az esővizet. Nagyon leleményesek voltak. Egészen szürreális látványt nyújt a semmi közepén kibúvó természetes szikla, ami be van „csatornázva”. Ez van, ha valahol valamiből nincs elég. Össze kell gyűjteni és meg kell becsülni.

A Pildappa Rock, amúgy a Nyugat-Ausztrál „Wave Rock” (Hullám Szikla) kistestvére. Itt is vannak hullámok! El is kezdtük énekelni Dolly Roll Windszörny című dalát: „Iminimi szeminimi juvápcsu váminimi, szörny-szörny, hullám szörny…” – vagy valami ilyesmi… :)) Egyes hullámszakaszok 100 méter hosszúak és 2-3 emelet magasak. Jól körbejártuk és még a tetejére is felmásztunk. A Mount Wudina Dél-Ausztrália legnagyobb monolitja, a Turtle Rock pedig a nevéből adódóan teknősbéka formájú. Ezen a környéken is el lehet szöszölni egy egész napot.

A hullám...
A hullám…
A telepesek csatornái
A telepesek csatornái

Ismét jól telt a Húsvét kint az Outback-ben. Mi egy újabb élménnyel, Döme pedig 1915 km-el lett gazdagabb. Rengeteg érdekes sziklaképződményt, kiszáradt sós tavat, régi ember alkotta csatornákat és őslakos víznyerő helyeket (Gnamma Holes) láttunk. Az állatok is szép számban mutatták meg magukat: sas, wombat, emu csorda, rengeteg kenguru és színes papagáj. A tiszta, fényszennyezéstől mentes csillagos ég minden egyes éjszaka „ránkszakadt”. Ráadásul már csak „hab a tortán” volt, hogy az egyik éjszaka most először láthattunk teljes kör alakú Hold-szivárványt. Sajnos a gagyi fotóapparátusunk nem alkalmas használható minőségű éjszakai képek készítésére. Viszont a retinánkba örökre beégett a látvány. Itthon jobban utána olvastam a dolognak. Aki nem tudná, annak most itt egy kis ismertető:

Hivatalosan halojelenségnek nevezik ezt a légköroptikai látványt és jégkristályok okozzák. Elvileg nem számít túl ritkának a 22°-os halojelenség. Viszont az, hogy a teljes kör minden része nagyjából egyformán fényesen látszik és hosszú időn keresztül, már nem olyan gyakori. Ezeket a „szivárványokat” a 8–12 km magasban képződő fátyol és pehelyfelhőkben lévő jégkristályok okozzák. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt haló típusáért. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át. – írja a Wikipédia

Szóval az interneten utánajárva egy 22°-os halojelenséget láttunk a Hold körül. Ja és a nyuszi is tojt egy óriási csokinyuszit a sátorba, amit reggeli után „Neked most véged” felkiálltással Papi lekaratézott a levesestálba. Nem tudom miért, de gyerekkoromban mindig a leveses tálba törtem össze a csoki nyuszit/mikulást. S akkor jöjjenek a képek. Innen vagy az „Új Képeink” gombról.

Kata

5 hozzászólás

  • DZoli

    Sziasztok,

    Megint végignéztem a fotókat. Először nem tudtam, mi a manó az a fura kis homokkupac. Másodszor sem. Azután észrevettem, hogy ha a képek mellett található nyílra teszem a kurzort, akkor a felirat azt mondja: Hangyavulkán. Így már kitaláltam…
    A múltkori, hosszú bejegyzésem folytatva: Két kép különösen tetszik. Mindkettő a Lake Gairdnernél készült. Az egyik, ahol egymás hátának támaszkodtok, a másik pedig az „ugrós” kép. Amelyet naplementében fotóztatok.

  • Lacko

    Köszi a beszámolót. Megint tök jó volt. Egyszer voltam egy ilyen lapos, kiszáradt, sós tónál még Tunéziában. Bár ott amúgy tele volt turistával, ők se nagyon bóklásztak el, ezért simán lehetett olyan képeket készíteni, amin csak mi látszunk. És én is féltem, hogy mi van ha „beszakad” 😀

    A csatornákról meg az jutott eszembe, hogy megértem azokat, akik eljöttek angliából ahol folyton esik az eső, na de miért pont egy olyan helyre, ahol meg soha? 😉

Hozzászólás a(z) Kata bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük