Egyéb

Építkezünk

Papi régi vágya látszik valóra válni. Régóta szeretett volna már saját kuckót. Olyat, ahol kedvére fúrhat-faraghat a fészerben, ahol nem arra kell kelnünk szinte minden hajnalban, hogy az erős dohányos szomszéd kiköpi a tüdejét a hátsó kertben, pont ott, ahol a mi hálószobánk van tőle 3 méterre stb…

Igazság szerint többször bepróbálkozott már korábban, de sikertelenül. Aztán 2019-ben jött a kovid. Mindenki azt hitte és bízott benne – többek között mi is – hogy ez az őrület egy év alatt le fog csengeni. Nem így lett. Eljött a 2021-es év és Papi ismét felvetette az építkezzünk témát, azzal indokolva: utazgatni nem tudunk, s hogy ne unatkozzunk, mi lenne, ha vennénk egy telket és építtettnénk rá egy házat…?! És így is lett.

A telek Mount Barker városában van, fent az Adelaide-i hegyekben, amik inkább csak dombok. Anyukám nagyon boldog volt, mikor megtudta, hogy a „hegyekben” fogunk lakni. Mint kiderült, ő 15 éve attól fél, hogy minket itt Adelaide-ben, ami tengerparti város, majd elsöpör a cunami. Eddig se laktunk közvetlenül a tengerparton, kb 30 km-re van tőlünk a part és a tengerszinttől is kb 80-100 méter magasan vagyunk. Ahhoz, hogy itt víz alá kerüljünk mega cunaminak kellene jönnie, vagy az armageddonnak, de akkor meg már úgyis minden mindegy. De Mount Barker még magasabban van (360 m), úgyhogy mindenki fellélegezhet.

Jogos a kérdés: miért nem Adelaide? Nagyon drágák a telkek, illetve van egy idióta berögződés. Ha megvesz valaki (befektető) egy régi házat, akkor őket már inkább csak a telek érdekli. A házat ledózerolják és valamiért az önkormányzat belemegy abba (van az a pénz), hogy a minimális méretre engedélyezi a telek megosztását. Ezért van az, hogy ahol eddig egy ház állt egy nagy telken, most mindenhol, de értsd úgy, hogy tényleg mindenhol 2-3-4 házat húznak fel arra az egy telekre. A minimum telekméret 300-350 m2 körüli, de láttunk ennél kisebbet is! Borzalmas. Hosszú nadrágszíj telkek, amiken „vagonok/tengeralattjárók” sorakoznak és a telkek 90%-át beépíthetik. Jobbra-balra 90cm a minimum a szomszéd felé, amit ki kell hagyni.

Legszívesebben egy farmot vettünk volna, hogy legalább egy kilóméteres sugarú körben a kutya se ugasson át, de az ilyen farmok nem a mi pénztárcánkhoz vannak szabva. Sajnos. Marad a „vidék”, amit falusi gyerekként nem is bánunk. Mount Barker Adelaide-től 33 km-re van és ha nincs baleset miatti lezárás, vagy csúcsforgalom, akkor a gyorsforgalmi úton 35 perc alatt felérünk a munkahelytől. Nem vészes. A csúcsforgalmat meg eddig is elkerültük, mert mióta világ a világ mi korán kezdünk és korán végzünk a cégnél.

Csak egy példa a fent említett nadrágszíj telkekre. Ezen a képen a sárga telken egykoron egy ház állt. Most három, de nagyon keskenyek.
Ez az egyes számú telek még üresen. Papi odaállt, kinyújtotta mindkét karját és .. a látvány magáért beszél. Egy vékony, hosszú folyosó lehet az épületben, amiből nyílnak a „kupék” ööö izé, akarom mondani a szobák.

Tisztán látszott, hogy mi ilyenbe tuti nem fektetünk be. A szomszéd böfög egyet és beremeg a szobaablakunk. A várostól távolabb lehet viszonylag nagyobb telkeket venni megfizethetőbb áron. A lakóparkokban viszont továbbra is alakítanak ki kis telkeket, hogy mindenki találjon valamit a pénztárcájának megfelelően.

A mi telkünk saroktelek, így eggyel kevesebb a szomszéd (picit se vagyunk antiszociálisak). Hátrafelé maradt 3,5 méter a szomszédtól, meg egy magas támfal, olyan mint egy erőd. Mivel trapéz alakú, ezért elől a balszomszéd 5 méterre, hátul már 15 méterre van a leendő háztól. Mégse 90 centire. Papi szíve vágya, a saját fészer (shed) is el fog férni rajta. Illetve továbbra se tettünk le arról az álmunkról, hogy egyszer lesz egy lakókocsink, aminek szintén el kellett férnie a telken.

A piros X jelöli a kincs helyét… (2021. április 25. földtulajdonosok lettünk)

Unatkozásból eddig nem volt hiány, rengeteg papírmunkán és jogi szövegezésen vagyunk túl, de már látjuk a fényt az alagút végén. Ha minden jól megy április végén, legkésőbb májusban lerakják az alapot és onnan még 26 hét mire felépül a „pagoda”. Úgy számoljuk, hogy október-novemberre, de legkésőbb karácsonyra elkészül. De ember tervez, kovid végez. Nyugtával dícsérjük a napot. Nem hajt a tatár, meglátjuk.

Oldalak: 1 2

4 hozzászólás

  • Lackó

    Sok sikert és örömet az új házhoz!

    Nagyon megértem a távolság-igényt a szomszédoktól. Egy extra kérdés: a korábbi posztokból azt vettem le, hogy AU nem éppen a gyors ügyintézések és hamari munka fellegvára. Az építkezések nem szoktak megcsúszni időben?

    • katapapi

      Köszönjük!

      Hogy a fenébe ne csúsznának meg. Megcsúsznak. Nekünk a telekkel majdnem két hónapot csúsztak. A ház terveivel meg folyamatos csúszásban vannak. Az első ceruzás számítások szerint május végén tudtunk volna beköltözni. Most meg úgy állunk a sok vakaródzás miatt, hogy jó ha november végére meglesz, de lehet hogy a Jézuska hozza a házat. És még ez sem biztos.

      Amúgy meg 2020 óta van egy Joly Joker-es aduász mindenki kezében. Ez nem más mint a kovid. Ezt bedobják, széttárják a karjukat és senki nem tud semmit csinálni. Kötbér ebből kifolyólag nincs.

      Van még egy késleltető faktor, az építőanyag hiány. Rengetegen vágtak bele az építkezésbe és elfogyott a fa anyag. Szerencsére ez minket nem érint, mert fémszerekezetes lesz a ház, de biztos lesz olyan termék amire várnia kell az építtetőnek. Ja és még az is bejátszik, hogy a sok építkezés miatt munkaerőhiány van. Nincsenek kőművesek. Viszont mivel nincs faanyag, ezért az ácsok most munkanálküliek. Megoldás. Átképezik az ácsokat kőművesekre. Ezt viccesen jegyezte meg az építtetőnk, hogy majd az ács fogja felhúzni a falunkat. Nem volt természetes a mosolyunk.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük