Posts Tagged ‘Dél-Ausztrália’

  1. Küzdelem az elemekkel – második rész

    július 17, 2016 by kata_papi

    Vágjunk is bele az új albérlet szolgáltatói dolgaiba. Az kiderült az első részből, hogy a beköltözés napjára az AGL tudott produkálni áramot és gázt. Gáz nélkül ugyan meg lettünk volna pár napig. Fürdeni hétfő reggelig vissza tudtunk volna menni a régi albiba, na meg aztán egy-két napot megvagyunk fürdés nélkül is, olyan, mintha valahol a búsban kempingeznénk. A főzést pedig letudtuk volna a kemping-gázfőzőn. A villany viszont nélkülözhetetlen, mert van egy fagyasztónk, tele finomsággal és igencsak szomorú lettem volna ha ki kellett volna dobnom mindent, mert leolvad.

    Amúgy csak pár mondat erejéig a fenti két bekötésről. Költözés előtt egy héttel kértük az ingatlanost, hogy adja meg a mérőóra adatokat. Azt igérte, hogy hétfőn úgyis megy ki a házhoz, akkor leolvassa és küldi. Kedden semmi. Rácsörgök. Mi a helyzet? Adatok? Gizi = ja, kint voltam, de esett az eső és sötét is volt már, így nem tudtam leolvasni. Én = (csak gondoltam: feltalálták az esernyőt és a zseblámpát…) elég sürgősen kellene, mert négy nap múlva költöznénk és a szolgáltatónak is kell két munkanap, hogy bekösse. Gizi = szerdán megint járok arra és sms-ben azonnal elküldöm neked.

    Szerda este semmi. Csütörtök reggel semmi. Kilenckor csörög a mobilom, Gizi az. Jaj, nem tudtam kimenni tegnap, ma meg beteg vagyok és dolgozni sem megyek. Én = Na de Gizi, ma délután négyre volt veled időpont, hogy átadod az albérlet kulcsait. Holnap költöznénk, teherautót is béreltünk már! Gizi = felhívom az irodát és szervezek valakit aki átadja majd nektek a kulcsot. Ha gondoljátok nem kell várnotok délután négyig, mehettek korábban is és utána kimehettek a házhoz és leolvashatjátok magatok a számokat.

    Hát kösz Gizi, igazán sokat segítettél – ezt csak gondoltam. És mondcsak Gizi mikortól mehetünk a kulcsért? Gizi = amikor nektek jó. Én = akár most reggel 9-kor is? Gizi = hát 10-kor nyit az iroda. No comment.

    Szóval nekünk már korábban megvoltak a mérőóra számok, csak a villany utolsó számjegye olvashatatlan volt. Abban bíztunk és azért is zaklattuk Gizit ezzel, mert ad egy: ez az ő feladata, ad kettő: szerintünk ezen adatokat a tulajdonosnak alapból meg kellene adnia az ügynökség felé és az ügynöknek élből át kellene adnia azokat nekünk. A lefényképezett számokat még a céghez is bevittük, hogy hátha az ausztrál munkatársaink ki tudják olvasni. Senki nem tudta megfejteni az utolsó számot, ami vagy 1-es vagy 7-es volt.

    Ebből kifolyólag volt egy kis harc a VillanyosJózsival. Először az 1-es verziót diktáltam le neki (mert szerintem tuti 1-esnek látszott), de azt mondta, hogy az általam megadott címen nem szerepel ilyen óra. Viszont van neki egy 7-esre végződő óra a „Lot840 unit1”-re bejegyezve. Ez a hülye szám megütötte a fülem, mert láttunk egy ilyen számot a villanyóra dobozában és tudom hogy ez a számkombináció a telkek helyrajzi száma. Hoppá! Lecsaptam Józsinak a labdát. Ez az Józsi, akkor a 7-es szám a sorszámom vége. Légyszi akkor erre a számra és a 4A Kiskutyafüle utca címre kösd be az áramot péntek reggelre. Végül is az áram be lett kötve, de milyen címre??!!

    Ugyanis pár nap múlva kijött a villanyról szóló „istenhozottazAGLnélezaszámlaszámod” köszöntőlevél a Lot840 unit1 Kiskutyafüle utca, blabla címre. Szerintetek? Mire gondolt az az ügyintéző az AGL-nél, hogy nekünk a 4A helyett a postaládára az van kiragasztva, hogy Lot840 unit1??!! Ha esetleg valaki idegesen köröző motoros postást lát a Kiskutyafüle utcában az nyugodjon meg, semmi gond, csak a postásunk keresi a Lot840 unit1-es házszámot. No comment. Ne akarjunk túl sokat…

    Térjünk át a szűk keresztmetszetre, az internetre. A fiúk (Papi és fogadott tesója Csabi) kitalálták, hogy melyik internetes céggel lenne érdemes szerződni. Ez a mi esetünkben a TPG lett.

    Első körben felhívtam a TPG-t és megkérdeztem, hogy erre a címre tud-e szolgáltatni pucér internetet. TPG = hölgyem jó hírem van. Megnéztem a rendszerünket és tudunk internetet bekötni a megadott címre. Juhhéj! Ez igazán jó hír!

    Május 23-án (ugye milyen furcsa azt olvasni, hogy május 23 mikor a most megjelenő bejegyzés dátuma július 18.) még a régi albérletünkben felmentünk az internetre és online megrendeltük az internetet a TPG weboldaláról. Egyből jött is egy hivatalos email tőlük, hogy vették a kérést. Adtak egy ideiglenes felhasználói nevet és jelszót, amin keresztül nyomon követhetjük, hogy hol tart a kérvényünk. Aztán részletezték, hogy mennyit kell előre befizetni, ahhoz, hogy el tudják indítani a bekötést. A bekötési díj = 99,95 dollár, a pucér telefonvonal = 20 dollár, az első hónapra eső előfizetési díj = 59,99 dollár. Szummaszummárum leakasztottak rólunk első körben 179,94 dollárt. Majd közölték, hogy a pénz megérkezésétől számított 10-20 munkanapra fog megtörténni a bekötés. Mennyi??!! Az barátok közt is legrosszabb esetben egy hónap!!! Gyorsabban nem menne? Nem.

    Május 27-én (négy nappal a megrendelés után) jött egy email a TPG-től, hogy: „Köszönjük, hogy a TPG-t választotta. Sajnálattal közöljük, hogy a Telstrától kapott információ alapján az ön által megadott címre nincs szabad telefon vonal. Ha hibás a fenti cím, kérjük korrigálja. Ha más megoldásban gondolkodik, kérjük hívja ezt és ezt a számot” – röviden ennyi. Nem igazán értettük mi ez a „nincs szabad kábel” dolog, ezért a munkahelyen körbekérdeztünk. Munkatársaink többségének halvány lila gőze sem volt, hogy ez mit jelenthet. Végül azt okoskodtuk ki, hogy a Telstra elosztó központban kevesebb a tyúkbél, mint ahány ház épült a környéken. Mi lenne az ésszerű megoldás? Gondolom sok megrendelés érkezik mostanában a Telstrához ezen a környéken, mert gomba mód épülnek az új házak. Az ötödik igénylés elutasítás után a Telstrának le kellnene esnie a tantusznak, hogy húha, bővíteni kellene az elosztó állomást, több csatlakozó és tyúkbél kellene… Hát nem? Ááááá nem. Ráérünk arra még.

    Május 30-án (hétfőn) rá is csörögtem a TPG-re, hogy mit is jelent ez a fent említett levél a 21-dik században? Ja és mondanom se kell, hogy a TPG is indiai ügyfélszolgálatosokkal dolgoztat. A szokásos beazonosítási körök lefutása után, mindig az „egyszer volt, hol nem volt kezdetű” mesével kellett kezdenem. TPG = nem kaptunk kábelt a Telstrától. Várni kellene addig, amíg valaki kiköltözik az utcából és akkor felszabadul egy kábel. Én = Micsoda? Ez egy olyan környék (csakhogy képben legyél Józsi), hogy minden régi házat ledózerolnak és kettőt húznak fel az egy helyére. Innen nem elköltöznek, hanem dupla beköltözések vannak. És különben is honnan fogom tudni én, vagy Te, hogy az én kérvényem lesz a soron következő ha valaki esetleg lemondja a telefonvonalát??!! Mi a garancia?

    TPGjózsi = ha szeretném, akkor újra benyújthatom a kérelmemet és két hét múlva újfent kisétál egy szakember és újra leteszteli a kábelt, hogy lett e szabad tyúkbél, de semmire sincs garancia. Én = rendben, akkor indítsd újra a kérvényt.

    Ez azt jelentette, hogy két hét múlvától újra kezdődik a 10-20 munkanap. Este itt voltak Móniék. Ez ugyanaz az összeröffenés, amit az első részben is említettem, mikor Móni élből rávágta, hogy a június nem 31 napos. Sok az összefonódás, ezért is nehéz megírni a történéseket időrendben. Na, Csabinak, az informatikusnak is eldurrant az agya, hogy milyen töketlen társaság és felhívta a TPG-t innen tőlünk, hogy szakmailag felfogja a „problémát”, mert én csak a megrendeléseket/számlákat intézem, fogalmam sincs a műszaki paraméterekről. Miután közel fél órát volt vonalban és keresztül-kasul kikérdezte az ügyfeleseket, kicsikart tőlük egy sms-t péntekre, amiben elvileg a TPG fog minket tájékoztatni, hogy mire jutottak kábel ügyben.

    Június 3, péntek. Sms sehol. Szombat: nuku sms, vasárnap: nyista sms. Június 5-én hétfőn tárcsázom a TPG ügyfélszolgálatát. Körök futása és mese. Gizinek fogalma sem volt, hogy miről beszélek. Sms-ről nem tudott semmit. Én ezt nem értem. Ha egy ügyfélszolgálatos azt mondja neked, hogy két nap múlva telefonon hívunk, vagy levelet küldünk, vagy sms-t küldünk, akkor ez nincs felvíve az adatlapomra? Több ezer ügyfele van egy ilyen cégnek. Ne mondjátok nekem, hogy ezeket fejben jegyzik meg az ügyfelesek. Biztos, hogy nem, mert akkor elmaradnának, mint ahogy el is maradnak. Na, de Gizi megnyugtatott, hogy holnap, azaz kedden fel fog hívni, hogy tájékoztasson, hogy hol tart az ügyem.

    Úgy is lett, ahogy mondta, kedden (június 6-án) csörgött. TPG = szia. Az van, hogy még mindig arra várunk, hogy legyen szabad kábel. Én = hát ez óriási. Viszlát.

    Június 15-én újra rájuk csörögtem. Kata = szia. Eltelt 8-9 nap a legutóbbi beszélgetésünk óta. Mi a helyzet? Mit látsz a kérvényemen? TPGgizi = ja, másodjára is el vagy utasítva, mert nincs szabad kábel. Kata = igen és erről hol van az értesítés? Nem kaptam semmit. TPGgizi = átküldöm emailben. Kata = ez alap. És akkor most mi lesz? Hányszor nyújthatom be a kérvényemet. TPGgizi = elvileg kétszer, de tartsd a vonalat és megkérdezem, hogy harmadszorra is kérheted e. Tili-liiii, zene. Na jól van, benyújthatod harmadszorra is, de semmi garanciát nem tudunk adni. Viszont megígérem neked, hogy én személyesen fogom nyomon követni a számládat és ha változás van sms-ben értesítelek.

    Két nap múlva 17-én reggel jött is egy sms a TPG-től, hogy a bekötési státuszomról emailben értesítettek. Ez érdekes, mert nem kaptam semmi emailt. Még aznap este rájuk is csörögtem. Körök, mese egészen az időszámítás előttről. Kata = szia, hol az email, amit sms-ben említettél? Nem kaptam semmit. TPGgizi = lila ködben tapogatódzott. Fogalma sem volt a reggeli sms-ről, de megtalálta azt az emailt, amit meg kellett volna kapnunk. Abban harmadszorra is elutasítottak.

    Leraktam a telefont, felmentünk a weboldalukra és abban a pillanatban töröltettük a megrendelésünket. (2016 június 17. péntek, 18:37-kor)

    Két nap múlva le is vették agyra, hogy töröltem a megrendelést és jött tőlük egy email, hogy tudassák velem, hogy vették az adást és törlik a megrendelésemet és ezzel kapcsolatban 24 órán belül valaki fel fogja venni velem a kapcsolatot. Ha nem hívnak 24 órán belül, akkor hívjam őket, állt az emailben.

    Persze, hogy nem keresett senki a megadott időintervallumban. Vártam kerek 3 napot és június 22-én rájuk csörögtem, hogy „Hahó, mi a helyzet? Hogy is van ez a 24 órán belüli dolog? TPGgizi szó szerint a következőt mondta (és ehhez képzeljünk hozzá egy nyafogós/vinnyogós/idióta hangsúlyt) óóóó jajjjj… hááát nem hívtak??!!! (már csak az ejnye-bejnye hiányzott a mondat végéről) Mondtam nem. TPGgizi = akkor mondjam el hogy miért is kellett volna, hogy hívjanak? Kata = ez most vicc ugye? TPGgizi = nem. Kata = megszüntettem a számlám és ti ígértétek, hogy 24 órán belül felhívtok. TPGgizi = átkapcsollak, tililiiii-zene. Végül újból Ő jött vissza és azt mondta: továbbítottam a lemondó leveledet és 24 órán belül valaki felveszi a kapcsolatot veled és én nyomon fogom követni a számládat és egyből értesítelek.

    UFO-k! Kérlek benneteket, hogy ti vegyétek fel velem a kapcsolatot 24 órán belül és marha gyorsan szippantson fel egy fénynyaláb és vigyetek el egy másik bolygóra engem. Lécci-lécci-léééécccciiiiiiiiiiiii!

    Szerintetek keresett-e valaki? Persze, hogy nem. Vártam megint 3 napot és június 25-én rájuk telefonáltam és a lényegre tértem. Több, mint egy hete megszüntettem a kérvényemet, várom, hogy visszahívjatok, de most már nem kell, csak azt szeretném tudni, hogy miért nem érkezett még meg a közel kétszáz dollárról szóló visszautalásom. TPGgizi = valami banki adatokról karattyolt és hogy nyugodjak meg, menni fog az utalás, csak várjak. Megjegyzem: levenni már másnap le tudták a pénzt, a visszautalás az viszont nem megy nekik, pedig ugyan arra a számlaszámra kell…??!! Na mindegy. Innentől vártunk türelmesen és július 6-án (19 nap után) megérkezett a pénzünk.

    Hogyan tovább? Mi van, ha a Telstra úgy gondolkodik, hogy nem adok kábelt az internetes cégeknek, így hozzám fognak jönni az ügyfelek. A Telstra a király itt Ausztráliában. Minden más telefontársaság a Telstrától kapja a dolgokat. Az internetes cégek is az ő pincsijei. Lehet, hogy azt kellene csinálnunk, hogy a Telstránál igénylünk egy vonalas telefont és utána köttetünk be egy sima (nem pucér) internetet, úgy, ahogy a régi albiban volt. Ezzel csak az a gond, hogy megint Telstra ügyfelek leszünk és már a gondolattól hányunk. Viszont nincs más megoldás.

    Jöjjön a Telstra története. Június 17-én lemondtuk a TPG internet kérelmünket és még aznap (hogy ne legyen üres járat és haladjunk) meg is rendeltünk a Telstra weboldaláról a legegyszerűbb/legolcsóbb vezetékes telefoncsomagot. A megrendeléskor ki kellett választani 3 időpontot, amikor a három nap egyikén majd kijön a szerelő és megcsinálja a bekötést. Úgy volt a formanyomtatvány beállítva, hogy a megrendeléstől számítva 7 munkanap múlva lehetett időpontokra befoglalni. Mondom Papinak akkor foglaljuk be a június 28-29-30-at, mert ezek az eslő napok a 7 munkanap után. Hát persze, hogy a rendszer nem engedte, csak a 10-dik munkanaptól. Három nap bukóba… Gyorsan le is csaptunk a júlus 1-4-5 napokra. Ja és nem úgy jön ki a Telstra, hogy 9:30 vagy 10:00. Úgy vannak az időpontok, hogy 8:00-12:00-ig vagy 12:00-16:00-ig, azaz fél napot otthon kell ülnöd és várnod TelstraJózsit.

    Másnap meg is kaptuk a megrendelésről a visszaigazolást egy megrendelési számmal együtt. Aztán június 17 és július 1 között malmoztunk. Vártuk július 1-et, mint karácsonykor jézuspityut.

    Egyszercsak június 21-én jött egy email a Telstrától, amiben fontos (ők írták, hogy fontos) információkat közöltek a csomagunkkal kapcsolatban. Meg is akadt (vagy inkább kiakadt) a szemünk az egyik „fontos” információn, mégpedig azon, hogy a csomagra egy éves szerződést kell aláírni és a bekötés díja 300 (!) dollár lesz. Mi van? A weboldalon az szerepelt hogy nem kell aláírni semmi időintervallumot, a szerdődés hónapról-hónapra szól. Az áron pedig cseppet kiakadtunk. Aranyból lesz a drót, amit behúznak?

    És akkor innentől elkezdődött a „szoros telefon kapcsolat” a Telstra indiai ügyfélszolgálatával. Ja, várjatok a Telstrának van egy nagyon vicces eligazító „rendszere” mikor hívod őket. Nem gombok nyomogatásával kell magadat ellavírozni a megfelelő osztályra, hanem egy gépGizi bemondja, hogy: mond el pár szóval, hogy miért telefonálsz.

    Ez most komoly egy olyan országban, ahol a lakosság legalább a felének akcentusa van? Hát persze, hogy nem fogja tudni beazonosítani a gép, hogy ki-mit akar mondani. Ráadásul, ha nem azt a kifejezést mondod, ami gépGizi rendszerébe be lett táplálva, akkor megjátsza magát, hogy nem érti.

    Az én esetemben ez az első két alkalommal úgy zajlott, hogy: gépGizi = arról a telefonról hívsz, amire a Telstra számlád van kötve? Kata = no (nem) Ezt nem szokta elsőre gépGizi megérteni, ezért a következőt mondja = bocsi, tudnom kell, hogy arról a telefonról beszélsz e ami blabla, mondj igen-t vagy nem-et vagy üsd be a telefonszámot. Kata = no (nem). gépGizi = akkor nem arról beszélsz? Kata = no (nem). gépGizi = mond el pár szóban miért telefonálsz, hogy a megfelelő részlegre tudjunk kapcsolni. Én = „hóm fón” (vezetékes telefon). gépGizi = bocsi, nem értettem, azt akartad mondani, hogy „lend lájn fón”? (földi vezetékes telefon) és mondj igen-t, ha igen.

    Ööööö izé….ahhhh…hagyjál már! Na az 5-dik kérdés után általában mindig magyar szavakat szoktam mondani neki. Nem veszi a lapot, aztán végül kapcsol. Amúgy meg teljesen mindegy, mert amikor rendesen végigmegyek ezen a baromságon, akkor is kétszer-háromszor átkapcsolnak, mert szerintem sötétség lakozik az ügyintézők fejében, tisztelet a kivételeknek.

    Ott tartottunk, hogy 21-én jött egy „nem világos email” a Telstrától, ezért másnap rájuk csörögtem. Kata = szia, ez és ez vagyok, ez a szerződésszámom, június 17-én megrendeltem egy csomagot és a weboldalatokon az szerepelt hogy nincs fix szerződés. Erre a Telstra tegnap küldött egy levelet, amiben azt írja, hogy egy éves szerződést kell aláírni. Hogy is van ez? TelstraGizi = ööö, izé tartanád a vonalat, utánanézek. Tililiiiii-zene.

    Tartom. De most már mérem is az időt. Nyolc perc múlva Gizi vissza = haló ott vagy még? Én = igen. Telstra Gizi = az van, hogy az az egy év az 3 hónap.  Én = igen? Milyen időszámításban? És ez hova van leírva? Na erre nem kaptam választ. Mi ilyet sehol nem láttunk. Mindenesetre nagyon érdekes. Főleg az, hogy nyolc percbe tellett kinyomoznia Gizinek, hogy az általuk árult csomagra mik a feltételek. Ha jól emlékszem 3-4 féle vezetékes csomaguk van, pár mobil csomaguk, 4-5-6 internet csomaguk lehet és ezek kombinációja. Ez nem egy nagy ABC, ahol több száz terméket árulnak. Mi olyan nehéz? Na, mindegy nem habzom. Okosabbak nem lettünk, rendeltünk egy nulla hónapos (azaz nem fix) telefon csomagot. A Telstra levélben megküldte, hogy ez egy egy éves szerződés, aztán telefonba azt mondta, hogy három hónapos szerződés. Ez van.

    Továbbra is vártuk a júlus 1-jét. Már június 30-at írtunk és azt kántáltuk, hogy „már csak egyet kell aludni és itt lesz a …”. Ha-ha-haaa. Se levél, se telefon, se sms arról, hogy valaki fog jönni holnap. Most mi legyen? Vegyek ki szabit vagy ne vegyek ki, ez itt a kérdés… válasszatok. Mi van ha kiveszem, otthon ülök és nem jön senki? Csak rá kéne csörögni a Telstrára, hogy „nu kak, mi a pálya?”.  

    Hát ezt a beszélgetést is mértem, 17:00-kor kezdtem és 18:11-kor tettem le a telefont. HETVENEGY PERC!!! Kata = szia. Két hete megrendeltem egy telefon csomagot. Holnapra van időpontom a szerelővel, de nem kaptam tőletek semmi megerősítést, hogy fog-e valaki jönni, vegyek-e ki szabadságot, üljek-e otthon és mi van akkor, ha nem jön a szerelő?

    TelstraGizi a szokásos azonosítási körök után azt mondja: ja, holnap nem fog menni senki. Töröltük azt az időpontodat. Kata = és mondcsak, nem kellett volna erről értesítést küldenetek? Ha én nem hívlak most, akkor holnap egy nap szabadságom ment volna el arra, hogy rátok várok!!! De akkor jöttök negyedikén, ugye? TelstraGizi = nem. Azt is töröltük. Ez fasza, gondoltam.

    Na ez a huzavona, egyeztetés 17:39-ig zajlott, majd közölte (gondolom azért mert akadékoskodtam), hogy átkapcsol a műszaki osztályra. Itt persze megint az egész sztorit el kellett mesélnem.

    Nehezményeztem, hogy a három befoglalt időpontomból egyiken se jön szerelő és kérdeztem, hogy akkor most mikor jönnek. TelstraJózsi = hát nézem neked. Augusztus 1? Kata = ez most komoly? Július 1 helyett augusztus 1? Jó nagy intervallum. Korábban nem tudna? Hát azért ez szánalmas. TelstraJózsi = be volt már kötve a telefon a házba? Kata = nem tudom, az ingatlanos nem tudta megmondani, de kint a ház falán van egy szürke Telstra doboz és bent a falakon van telefon dugó. TelstraJózsi = és kábel megy be a házba? Kata = honnan tudjam? A Telstra doboz le van csavarozva. Nem én vagyok a szerelő, be  talán ne kössem helyettetek?. Gondoltam a te szerelőd kijön és megmondja, hogy mi a pálya. TelstraJózsi = van otthon telefonkészüléked? Kata = igen, van. TelstraJózsi = dugd rá és megcsörgetlek. Kata = már korábban rádugtuk és teljesen süket és különben is mit csörgetsz meg? Van telefonszámod erre a címre? Akkor miért kérdezted az előbb, hogy volt-e már telefon a házban, ha neked van telefonszámod??!!

    TelstraJózsi = igen, van telefonszámom. Dugd csak rá. Rádugtuk. Vártunk. Kata = na mi van? Hallasz valamit. TelstraJózsi = nem, teljesen süket. Kata = azért lediktálnád nekem azt a számot, amit próbáltál hívni? TelstraJózsi = igen, 08xxxxxx

    Később kiderült, hogy ez a telefonszám egy légből kapott szám. Csak kamu számok egymás után. Na mindegy, telt az idő, ketyegett a pénzem a mobilon, amiről hívtam. Végül 18:11-kor azzal zárta, hogy augusztus elseje előtt nem tud adni időpontot, akarom e ezt. Hát mit mondhattam volna erre??!! Tudtam volna mondani egy cirkalmasatt, hogy hova tegye az elsejéjét…, de csak annyit mondtam, hogy kérem. A beszélgetés után 2-3 óra múlva a mobilom jelezte, hogy túlléptem a pénzkeretemet és ez a 71 perc a maradék 30 dolláromon felül még 45 dolláromba került. Nagyon-nagyon felszaladt a pumpa az agyamban és az egész hétvégémet hazavágta. Ráadásul megint nem kaptam semmi hivatalos emailt vagy sms-t arról, hogy nekem az augusztus elseje be van foglalva.

    Mindezek után hétfőn (július 4-én) a postaládában csücsült egy Telstrás levél, amiben azt írják, hogy a Telstra még nem adott nekem pontos dátumot a bekötésre, ezért ezen levél keltezésétől számítva 20 napom van arra, hogy felhívjam őket és kérjek egy időpontott, különben ha 20 napon belül nem hallanak felőlem, akkor törlik a megrendelésemet.

    Hát ez igen érdekes. Hány Telstra cég van? Mert én június 17-e óta csak időpontot kérek/egyeztetek. Ők törölnek. Én újra kérek. Ez nem látszik a rendszerükben??!! Hagyjuk is. Úgy voltam vele, hogy nekem van egy századjára befoglalt augusztus elsejém, ha valami nem tetszik a Telstrának akkor hívjon ő. Én ugyan nem hívom többet a mobilomról.

    Az előbbi 71 perces agymenés június 30-án csütörtökön volt, ahol ugye az újabb időpontom, amit a Telstra ügyfelese adott augusztus elsejére szólt. Egyszer csak július 5-én (5 nappal a minősíthetetlen beszélgetés után) este 18:45-kor csörgött a mobilom. A Telstra hívott.

    TelstraGizi = (mintha mi sem történt volna 5 napja) sziijjjja. Azért hívlak, hogy időpontot foglaljak neked a telefon és internet bekötésre. Kata = (egy pillanatra a szívverésem is elállt) mi van? Miről beszélsz? És ekkor végképp betelt a pohár.

    Felemelt hangon közöltem Gizivel, hogy 5 nappal ezelőtt beszéltem a Telstrával és augusztus elsejére igérték a szerelőt, hogy jön bekötni a telefont. Továbbá internetről SZÓ SEM VOLT SOHA! Nem akarunk Telstrás internetet soha. Csak egy vezetékes telefont. TelstrásGizi = ja, de az augusztus elsejei időpontodat töröltük. Kata = megint? Töröltétek a július 1-et, 4-et, 5-öt, most meg az augusztus 1-et is? Miért? TelstraGizi = mert nincs szabad kábel. Az új időpontod augusztus 4. Kata = már elnézést, ha augusztus 1-ére nincs szabad kábel, akkor mi a különbség elseje és negyedike között? Három nap múlva már lesz kábel? Jól van foglald be a negyedikét, de most már küldjél róla hivatalos levelet, mert az nem állapot, hogy ti folyton mondtok valamit, aztán törlitek azt és semmiről nem értesítetek.

    Na itt picit megsértődött Gizi és azt mondta, hogy akkor nem foglalja be nekem a negyedikét és 10 munkanapon belül jelentkezni, fog, hogy talált-e hamarabbi időpontot nekem. Még gyorsan visszakérdeztem, hogy de azért a negyedikét fenntartod, ugye? Nem az lesz, hogy arról is le fogok csúszni? Gizi = a negyedikéről nem küldök semmit és majd jelentkezem.

    Ezek után este Szilvi rámcsörög, hogy érdeklődjön Telstra ügyben, mert ők is most költöztek és nekik sem maradt más választásuk, mint a Telstra. Elsírtam bánatomat, majd mondta, hogy ő bement egy Telstra boltba (ahol mobilokat árulnak) és ott rendelte meg és ott azt mondták neki hogy következő hét péntekén mennek a szerelők.

    Micsodaaa? Egy hét? Nekem meg augusztus 4-re akartak időpontot adni? Javasolta, hogy menjünk mi is be egy boltba. Annyira eldurrant az agyam, hogy másnap (július 6-án) be is mentünk a hozzánk legközelebb eső boltba. Azt nem mondtuk boltosGizinek, hogy nekünk már van egy elindított ügyünk. Nulláról kezdtük.

    Szia, most költöztünk egy új építésű albérletbe és szeretnénk vezetékes telefont. Légyszi ellenőrizd le a rendszeredben, hogy erre a címre tudna-e a Telstra telefont bekötni. Gizi pötyög majd közli, hogy erre a címre tud lenni telefon és internet is. Akarjuk-e, hogy elindítsa a megrendelést?

    Megkérdeztük, hogy mikorra tudná beköttetni? Azt mondta, hogy ha ma szerdán megrendeljük akkor egy hét max 10 nap. Csak picit kerekedett ki a szemünk. Nem tudja a bal kéz mit csinál a jobb? Mi meg június 17-e óta szívunk és jó ha augusztus 4-re lesz időpontunk??!! Túl gyanús volt a dolog. Nem kértük, mert tudtuk, hogy úgyis azt fogják kihozni, hogy nincs kábel és akkor megint hátrábbról indulunk. Maradtunk a jelenlegi megrendelésünknél. Sajnos a Szilviéknek beígért pénteki napon senki nem ment ki hozzájuk a Telstrától bekötni a telefont és nem is jelezték ezt nekik. Ők telefonáltak rá a Telstrára, aki azt mondta, hogy majd hétfőn jelentkeznek.

    Szerintem vérlázító ez az egész ügyfélkezelés. Ráadásul a beígért 10 munkanap is lassan letelik és még senki nem hívott az esetleges augusztus negyedike előtti bekötésről. Azt találtuk ki Papival, hogy emailt írunk a Telstrának és kérjük, hogy erősítsék meg írásban az augusztus negyedikét, mert elegünk van a telefonos igéretekből. Nem lehet nyomon követni. Nincs a kezünkben semmi. És minden nap elküldjük nekik ezt az emailt, addig, amíg nem jön válasz. És ha kell akkor napi két emailt küldünk nekik, mint „A Remény rabjai” című filmben, ahol a főszereplő Tim Robbins hetente küldött egy levelet, hogy a börtönkönyvtár számára könyveket kérjen, de tojtak a fejére. Ő nem adta fel és a végén már hetente két levelet adott fel. És egyszercsak kapott egy halom könyvet. Na, mi is így fogjuk bombázni a Telstrát. Ez volt a terv.

    Aztán július 15-én csörgött a mobilom. Telstra volt az. Ez az a hívás, amire vártunk, hogy akkor tud e lenni augusztus negyedike előtt időpont vagy marad a negyedike. Gizi = azért hívlak, hogy időpontot foglaljak. Én = nagyszerű, erre vártunk, mert volt egy július egyre, négyre, ötre, majd augusztus egyre és elvileg négyre. Gizi = aha, nézem. Augusztus 15. Jó lesz?

    Kézzel fogható volt a csönd. Erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjem el elküldeni melegebb éghajlatra. Annyit mondtam, hogy ez akkor már biztos Gizi, mert kezd elegem lenni abból, hogy nem tudja a Telstra, hogy mikor jön. Illetve erről a foglalásról most azonnal kérek hivatalos értesítést, mert elegem van a sorozatos törlésekből.

    Végül kaptam egy sms-t, hogy augusztus 15-én reggel nyolc és dél között jön majd a szerelő. Már csak 30-at kell aludni…

    És ha végre lesz vezetékes telefonunk, akkor majd meg tudjuk rendelni az internet bekötést, ami még további 10-20 munkanap. Remélem az már zökkenőmentesen fog menni ezek után. Vagy nem. 🙂


  2. Küzdelem az elemekkel – első rész

    július 14, 2016 by kata_papi

    A mi esetünkben nem a Tűz-Víz-Levegő-Föld jelenti az elemeket, hanem a Villany, Gáz, Telefon és Internet. Hihetetlen, de még mindig küzdünk a szolgáltatókkal. Elviekben olyan egyszerűen kellene működnie egy ki-be költözésnek, mint a faék, de itt mesébe illő fordulatokkal színesítik az indiai telefonos ügyintézők. Szerintem egy 8 évvel ezelőtti bejegyzésben – mikor a Henley Beach-i apartmanból költöztünk át a kertes házba – írtam már arról, hogy itt nincsenek ügyfélszolgálati irodák. Minden ügyintézés telefonon történik. Első hallásra ez annó jól hangzott, hogy nincs órákig irodákban ücsörgés, sorszám húzás. De a második költözés után kezd derengeni, hogy baromira nem forrott még ki ez a rendszer. Lenne még mit csiszolni rajta.

    Hetedik hete már, hogy nincs internetünk és nagyon úgy fest, hogy szeptemberig nem is lesz…?! Olyan érzés, mintha az őskorba cseppentünk volna vissza. Egy barlangban lakunk. Papi bunkós botot farag a vadászathoz, én meg éppen mammutbőrből ruhát varrok halszálkával. Jól elkényelmesedett az ember. De kezdjük az elején.

    A „kanossza járás” két részből áll. Első rész: a régi címünkön meg kell szüntetni a villany, gáz, telefon és internet szerződéseinket. Erre mindenki azt vágná rá: „hát ez gyerekjáték!” Mi is így gondoltuk. A szolgáltatók némelyike meg nem. Második rész: ugyanezen szolgáltatások beköttetése az új albérletbe. Hááát ez sem sikerül egyik-másik szolgáltatónak.

    A fenti eseményekhez a pontos postai címen kívül – ami néha problémát jelent a szolgáltatónak- még két elengedhetetlen adatra van szükség. A villanyóra NMI (National Meter Identifier)  és a gázóra MIRN (Meter Installation Registration Number) 11 számjegyű számaira. Elvileg ezek rá vannak ragasztva az órára. Gyakorlatilag nem mindig, vagy olyan macskakaparással van leírva, ahogy régen egy-két orvosi recept, amit maga a doki sem tudott másnap visszaolvasni.

    Csak egy gyors magyarázat, mielőtt belekezdenék, mert ennek a mostani pár mondatnak lesz még jelentősége később. Olyan ikerházban laktunk, aminek csak a garázs fala volt „összenőve”, a többi nem. Ha szembe álltunk a házakkal, akkor a jobb oldali volt a miénk és 2008 szeptemberétől a 6A számot viselte. A bal oldali pedig értelemszerűen a 6B volt. Én annó a 6A-ra köttettem be mindent. Igaz 1-2 szolgáltató akadékoskodott (akkor még nem értettem miért…), hogy nekik nincs 6A a rendszerükben csak 6, de egy-két agydurranás után elég erélyesen léptem fel, így lett áram és villany a házban.

    És akkor jöjjön a „felhívás egy keringőre”… Május negyedikén megtudtuk, hogy a tulaj el akarja adni az ingatlant. Költöznünk kell. Elég rövid időn belül találtunk is egy új házat, amit május 21-én el is nyertünk, a kulcsát pedig május 26-án csütörtökön már át is vettük. Másnapra terveztük a beköltözést az új albiba. Úgy gondoltuk pénteken átcuccolunk, szombat-vasárnap pedig kitakarítjuk a régi albit. Hétfőn reggel jön majd a szőnyegtisztítós cég és kitakaritja a padlószőnyegeket (szerződés szerint számlával kell igazolni kiköltözéskor ezt), majd jön az ingatlan ügynök, átadjuk a házat/kulcsokat és könnyes búcsú. Így csak 3 napnyi átfedés van a két albi között és nem kell egy hétnyi (vagy több) albérleti díjat ide is és oda is fizetni. Ebből adódóan az új házba május 27-én (péntek) reggeltől kellett a villany és a gáz. A régi házban a takarítás és a szőnyeges miatt május 30-ig (hétfő).

    A szereplők nevét nem fütyüljük ki. Minden egyes szolgáltató (kivéve talán a régi internetünket) kritikán aluli szolgáltatást nyújtott a ki-be költözéskor, ezért a teljesség kedvéért nevén nevezzük őket. Nyugodtan fel lehet nyomni minket az „ombudszmanónál”.

    Főszereplők:        AGL –         villany és gáz

                              Telstra –     telefon

                              Internode – régi internet

                              TPG –         tervezett új internet

    Statiszták:

             – Kata a demenciás és Altzheimer-kóros, aki nem emlékszik mit/mikor tett, ő tette-e egyáltalán és hányas számú házban lakott

             – Papi a nyugodt, akinek csak néha durrant el az agya

    Május 21-én (egy héttel a költözés előtt) szép sorjában felhívtam a szolgáltatókat, hogy szüntessék meg a számláinkat a régi címünkön május 30-ával. A villany-és gázszolgáltatót a lemondás pillanata után kértem, hogy kössék be az új házba május 27-e reggelén. Úgy döntöttünk maradunk az AGL-nél, végül is nem volt vele sok gondunk (mostanáig), minek váltani. Mivel nem tudtuk az új ház NMI és MIRN „lottószámait”, ezért  sajnos csak a cím alapján a szolgáltató nem tudta beazonosítani a mérőóráinkat, ami szintén érdekes. Abban maradtunk, ha megvannak a számok újra próbálkozom. Egyből írtunk az ingatlanügynöknek, hogy adja meg ezeket az információkat. Saját tapasztalatból tudjuk hogyan őrölnek itt a malmok, ezért ezzel egyidőben Papi elautózott az új albihoz és mivel a villany-és gázórák többsége kerítésen kívül van, megpróbálta leolvasni a számokat. Ő ekkor kódfejtőbe ment át, hogy megfejtse a macskakaparást. Míg Papi szombat délután fejtegetett, Kata telefonált.

    A telefonbeszélgetések eleje mindig ugyanúgy zajlott. Hiszen említettem, hogy nincsenek ügyfélirodák, ezért a betelefonálót kellőképpen le kell ellenőriznie a szolgáltatónak, hogy tényleg ő e az, akinek mondja magát. Szóval a név, lakcím, születési idő és a szolgáltatói számlaszám bediktálása után, mindig elrebesgetik, hogy magnóra veszik a beszélgetést. Ezeknek még később lesz jelentősége.

    Internode: Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. InternetesJózsi = Rendben. Mivel csak pár nap telt le az új hónapból az utolsó hónapot nem kell kifizetned. Kata = Köszi, de pont tegnap előtt utaltuk a havi díjat. InternetesJózsi = Sajnos még nem látszik a rendszerünkben. Csörögj ide 3-4 nap múlva és akkor kérd a visszatérítést. (csak merengek… nem tudna ez automatikusan menni? miért is kell újra telefonálnom ha egyszer visszajár…??!! Na mindegy.) Az új helyre nem kell bekötnünk az internetet? – kérdezi Józsi. Kata = Köszi, még szétnézünk a piacon és jeletkezünk.

    Értelmes ausztrál ügyfeles. Minden úgy történt, ahogy kértem és ahogy ő mondta. Pénzt visszautalták. Le a kalappal.

    Telstra: Csak azért volt vezetékes telefonunk, hogy az internet működni tudjon. Semmi másra nem használtuk. Nyolc évvel ezelőtt nem tudtak „pucér” internetet bekötni oda, ezért kellett szerződnünk a Telstrával. A terv viszont az volt, hogy az új helyre semmiképp nem szeretnénk vezetékes telefont. Most már jöjjön egy „pucér” internet, elvégre a 21-dik században vagyunk. Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. TelefonosGizi = Rendben. És mi az új címed, ahova kötni kell? Kata = Köszi, de nem szeretnénk vezetékes telefont oda. TelefonosGizi = És megkérdezhetném, hogy miért nem? Kata = Ne haragudj, nem szeretném kifejteni, mert nem és kész. Pici nyomulás a Telstra részéről, de korrektül jött pár nap múlva a megszüntetésről szóló email. Huh. Fellélegeztünk. Nem állunk kapcsolatban a Telstrával. Micsoda megkönnyebbülés.

    AGL villany: Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat és mivel a gáz is tőletek jön, azt is légyszi. VillanyosJózsi = Rendben. Mivel a leolvasó ember három havonta jár ki, a te költözésed pedig ettől eltér, ezért a villany kiköltözés leolvasása 37,40 dollárba, a beköltözés leolvasása 42 dollárba fog kerülni. A gáz kiköltözés leolvasása 10,89 dollárba, beköltözéskor pedig 41,30 dollárba fog kerülni. Több mindent nem értettem. Ad egy: miért különböznek az árak? Egyszer 10 dollár, máskor 37, aztán 42? Miért nem egységes? Ad kettő: a villany és a gáz is az AGL-től jön, ráadásul a két óra egymás alatt van a falon. Miért is nem tudja leolvasóJózsi egyszerre leolvasni mikor kimegy? Hiszen nem kell kétszer kivonulnia egy címre…??!! Azt hiszem ez örök talány marad… Végül azzal zárta Józsi, hogy minden rendben, szünteti 30-ával a villanyt és köti 27-vel az új helyre. Ugorjunk a gázra.

    AGL gáz: Hát ez tényleg „gáz” volt. Kata = Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. GázosJózsi = a számlád már be van zárva. Kata = Tessék??!! Miről beszélsz? GázosJózsi = A gáz számládat február nyolcadikán bezártad. Kata = én ugyan nem! Miért tettem volna. GázosJózsi = márpedig be van zárva. Kata = de az képtelenség. Hiszen jön a gáz. Van melegvíz és főzni is tudok. GázosJózsi = akkor átkérted magad egy másik gázszolgáltatóhoz, mert nem az AGL adja neked a gázt.

    Na ekkor úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Amúgy is rettegek az idős kori elbutulástól és társától az Altzheimertől. Agyam fogaskerekei zakatoltak. Felhívtam volna az AGL-t? Megszüntettem volna a számlánkat? És minderre nem emlékszem??!! Lelki szemeim előtt láttam az ügyfeles srácot a vonal túlvégén, amint a munkatársainak épp ecseteli, hogy egy drogos hülyével beszél épp, aki még arra sem emlékszik, hogy mit csinált 3 hónappal ezelőtt…

    Kata = de AGL-es számlát kaptam és az AGL-nek fizettem az utolsó számlát. GázosJózsi = Mikor? Kata = január végén fizettem ki. GázosJózsi = na az volt az utolsó negyedéves és február 8-tól megszüntetted. Kata = de nem! GázosJózsi = akkor valamelyik családtagod szüntette meg. Kata = ketten élünk a férjemmel és ő tuti nem hívta az AGL-t. Én intézem ezeket. GázosJózsi = akkor a férje kért új szolgáltatót. Kata = (na itt gurult el a nyugi pirulám) Higgye el, hogy nem szüntettem meg és nem választottam másik szolgáltatót! És különben is milyen biztonsági ellenőrzésük van maguknak, ha bárki le tud mondani egy szerződést. Hol vannak azok a rögzített beszélgetések, amiket folyton felvesznek ha egy ügyfél betelefonál? Hol vannak ezek mentései? Keresse vissza azt, amin valaki megszüntette az én számlámat, mert ÉN NEM SZÜNTETTEM MEG, ha pedig máshoz kértem volna át magam (amit nem tettem), akkor meg mondja meg, hogy ki szolgáltatja erre a címre a gázt. GázosJózsi = Hebegés… Hát a felvételek…izé…mentések…izé…de ha szeretnék, akkor nyújtsak be egy panaszt, amit majd kivizsgálnak és azt hogy ki szolgáltatja a gázt nem tudom megmondani. Viszont tudok adni egy telefonszámot, amit felhívhatok és ott megmondják hogy ezen a címen lévő gázórára ki adja a gázt. Kata = Akkor most azonnal szeretném ha a panaszomat rögzítené és kérem azt a számot!!!

    Telefont lecsaptam. Papinak mondtam, hogy nem fogod elhinni mi történt. Az ő szeme is kikerekedett. Aztán elkezdtünk gondolkodni és megvilágosodtunk egy kicsit. Január 23-tól február 20-ig Tasmániában voltunk. Biztos nem telefonált egyikünk se a nyaralás alatt az AGL-nek, hogy lemondja a gáz szolgáltatást. Miért is tettük volna?!

    Na tárcsázom a megadott számot, hogy megtudjam kitől jön a gáz. Gizi a túlvégen =  melyik államból telefonálok és mi a probléma. Vázolom a szitut. Gizi = itt csak a gázszivárgást lehet bejelenteni, nem tudom megmondani ki adja neked a gázt. Viszlát. Agyam eldurrant. A gáz szolgáltató ügyfeles részlegén csücsülő agytrösztök egy nyamvadt telefonszámot se tudnak helyesen megadni? Olyan kurva sok dolog lenne, amire figyelniük kellene?

    Újból tárcsázom az AGL-t. Persze, hogy más veszi fel, de megint India jelentkezik. Ismét a kályhától kezdjük. Ez és ez vagyok, tegnap meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem… itt jegyezném meg, hogy azon a bizonyos napon, mikor megszüntettem a számlám épp egy négy hetes nyaralásomat töltöttem…miért is foglalkoztam volna azzal, hogy számlákat szüntetgessek meg… és különben is a tegnap adott telefonszám szart se ér… és mindezt amit elmondtam nem látod véletlenül a monitorodon? Nincs nyoma? Miért kell mindig mindent elmondani??!! ÜgyfelesGizi/Józsi (már nem emlékszem, mert ha 10-szer nem hívtam őket, akkor egyszer sem, de hogy indiai volt megint az tuti) = hát azzal, hogy szabin voltál nem tudok mit kezdeni. Azt látom, hogy be van zárva a számlád. Kata = de mi egy hét múlva kiköltözünk az albérletből. Nem szeretném valaki más gázfogyasztását fizetni mert nem tudod házon belül megoldani és megmondani, hogy adsz e nekem gázt vagy sem. Vidd fel a rendszeredbe, hogy én május 30-ig fizetem csak a fogyasztást. Ügyfeles = rögzítettem.

    Nem vagyok biztos benne, hogy ez átment az AGL rendszerén. Papival tovább agyaltunk, hogy mi lehet ez a február 8-i dátum. Egyszer csak beugrott. Az ikerszomszédunkat pont a Tasmán utunk előtti napokban láttuk, hogy utánfutóval szaladgál, pakol ezerrel és költözik el. Valószínűleg ő mondta le a gázt. Amit a nagyon okos AGL el is zárt neki, de a mi számlánkat szüntethette meg. Csak erre tudtunk gondolni.

    Ezen felbuzdulva, hogy fény gyúlt az elménkben újra tárcsáztam az AGL-t. Újból Indiával beszélek és megint teljesen az elejéről kell elmesélnem a sztorit. Ráadásul minden egyes alkalommal, mikor hívtam őket kétszer-háromszor átkapcsoltak és minden egyes osztályon újra elejéről indul a mese. Ez és ez vagyok, két nappal ezelőtt meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem, DE! Nem én voltam és úgy gondolom megtaláltam a megoldást. Elmeséltem neki a szomszédot és kértem, hogy ennek az új információnak a fényében nézze meg az előzményeket és legyen szíves bezárni a számlámat. Ügyfeles = Nem tudom bezárni, mert már be van zárva. Nem látok semmit. Neked más adja a gázt. Én = de ki? Könyörgöm mondd meg. Ügyfeles = azt neked kell tudnod. Nem kaptál február óta számlát? Én = nem. Az utolsó számla tőletek jött. Ügyfeles = negyed évente jön a számla várjam meg míg küldeni fogják. Én = de ki fogja küldeni? Három nap múlva elköltözünk. Nekem be kell záratni ezt a számlát. Ügyfeles = adok egy telefonszámot, amin meg tudod kérdezni, hogy kitől kapod a gázt. Én = várjál, várjál, várjál… ugye nem a 782 56blablabla szám, mert ezt két napja kaptam tőletek és csak a szivárgást lehet bejelenteni rajta. Ha ezt akarod lediktálni, akkor ne fáradj. Ügyfeles = nem az, ez egy másik szám: 088159öööö várjál inkább adok egy „másik-másikat”: 1300001xxx. Viszlát.

    Tárcsázom az új számot. Fél siker, ausztrál hölgy vette fel a telefont (semmi India)! Mondom Gizinek: Dél-Ausztráliából telefonálok, ez és ez a címem, ez a gázórám száma, légyszi mondd meg ki adja a gázt erre az órára. Gizi = várjak rákeres a nemzeti adatbázisban erre az órára. Először beazonosította hogy a gázóra tényleg arra a címre van e beszerelve, majd megnézte ki nyomatja oda a gázt. Válasz: AGL. Én = ugye most viccelsz??!! Gizi = nem. Erre a címre beszerelt gázórára az AGL adja a gázt. Én = 100%? Gizi: igen.

    Na itt az agyam ledobta a láncot. Eldurrant aggyal hívom sokadjára az AGL-t. India veszi fel. Időszámítás előttről indulunk. Ez és ez vagyok, egy héttel ezelőtt (mert ekkor már május 30-at írtunk, azt a napot, amikortól be kellett volna zárniuk a számlámat) meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem és átkértem magam egy másik céghez és nem tudtátok megmondani, hogy ki adja nekem a gázt, de harmadjára adtatok egy olyan telefonszámot, amin meg tudtam kérdezni, hogy ki szolgáltatja nekem a gázt. Akkor most szeretném közölni veletek, hogy TOVÁBBRA IS TI ADJÁTOK A GÁZT és azonnal zárjátok be a számlámat a mai nappal, mert ez nagyon nem vicces.

    GázosJózsi = átkapcsolnálak a „probléma megoldó részleghez”. Tilili-tilili-zene, majd a vonal másik végén lévő ember = szia mit tehek érted. Én = látod az előzményeket a rendszeredben? Józsi = nem. Mondd el. Én = anyád (ezt csak gondoltam). Újra elmeséltem az egész történetet. Aztán Józsi mondta, hogy ezek fényében akkor ő május 31-ével bezárja ezen a számlaszámon lévő gázszámlát. Én is így gondoltam. Elköszöntünk. Ahogy leraktam a telefont újra elkezdtek kattogni a fogaskerekek. Sajnos a telefonbeszélgetés végeztével villant át az agyamon, hogy valami oknál fogva az AGL pár nappal ezelőtt megküldte az új címünkre a bekötés igazolásáról szóló emailt és abban furcsa mód (még csodálkoztunk is rajta Papival) megtartotta a régi számlaszámunkat. Csak hogy világos legyen: gáz-számla számaszáma ugyanaz, csak a címet írták át. Mi van ha ez a végtelenül egyszerű előbbi Józsi a számlaszám alapján kikapcsolja az új címre éppen bekötött gázt??!! ÁÁÁáááááááá. Csak nem lehetnek ilyen hülyék. De mi van ha mégis? Ugyanis Józsi nem erősítette meg a lekötési címet. Csak azt, hogy akkor ezt a számlaszámot május 31-el bezárja. Papi azt mondta jobban járunk ha újra felhívom őket és visszakérdezek, hogy hol szünteti meg a számlát május 31-el.

    Hívom az AGL-t (most már századjára). Valami történhetett, mert most az egyszer nem India vette fel, hanem egy kedves ausztrál hölgy. Persze neki is tök az elejétől kellett mindent elmondani. Ha egyszer valaki el tudná mesélni nekem, hogy mit lát egy ügyfeles a számítógépén mikor mindenféle adategyeztetés után belép a számlámra, azt nagyon tudnám értékelni. Nem látja a felvitt előzményeket?

    Na, mondom Gizinek: a szitu az, hogy 5 perccel ezelőtt Józsi munkatársad felvitte a gépre, hogy május 31-én megszünteti a gázszámlánkat, de mivel az új házra is ugyanezt a számlaszámot adtátok, légyszi erősítsd meg, hogy ugye az előző címemen fogod lekötni a gázt és nem az új címen, ahova 4-5 napja kötötted be. Gizi = nézem. Hát a kolléga nem május 31-et írt be, hanem június 31-et. A megszüntetés viszont a régi címre szól. Én = huh. Az utolsó mondatod jó hír. Az elsőhöz nincs mit hozzáfűznöm (ismét csak gondolkodom magamban: valszeg az lehetett, hogy mikor beütötte a dátumot Józsi, mellényúlt a billentyűzeten, 05 helyett 06-ot üthetett). Gizi = viszont nem tudom május 31-én lezárni, csak június 2-án. Én = rendben Gizi, az a 2-3 nap ide vagy oda nem számít, nem hinném, hogy valaki három napon keresztül meleg vízben fogja áztatni magát, csak már zárd le.

    Este átjöttek Móniék. Egymás vállán szoktuk kisírni az ilyen agymenéseket. Mesélem a történetet. Erre Móni egyből rávágja: hehe, a június nem is 31 napos hónap!!! Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Ha a lakcím miatt nem alakul ki egy kis kavar és nem hívom újra az AGL-t, akkor várhattam volna azt az évet amiben a júniusnak van 31-dikéje, hogy kikössék a gázomat. Továbbmennék: milyen számítógépes rendszer az, ami beveszi a hibás dátumot? Nem kellene villogni, hogy te hülye valamit elütöttél??!!

    Június 22-én meg is érkezett a gáz zárószámlája. Egy szépséghibája van: sehol nem szerepel rajta, hogy ez egy zárószámla. Úgy voltunk vele, leszarjuk. Mi még egyszer nem hívjuk fel az AGL-t. Várunk negyed évet és abban bízunk, hogy nem kapunk arra a címre vonatkozó gáz-számlát.

    Remélem észrevettétek, hogy a gáz előtti villany megszüntetésről nem írtam, hogy halelúja lezárták. Azért nem, mert nem tudták lezárni. Nem mondtam újat, mi? A gázos herce-hurca miatt igencsak paprikás hangulatban talált a június másodikai sms az AGL-től, melyben szó szerint ezt írták: nem tudtunk hozzáférni a villany-mérőórádhoz ezért nem tudjuk megcsinálni a lekötést, kérlek hívj ezen a számon.

    Mihez nem tudtál hozzáférni??!! Az óra kerítésen kívül van a ház sarkán egy dobozban, ami nem zárható le. Egy óvodás is simán kinyitja. Na tárcsázom a számot, hogy megtudjam mi a probléma. Zenehallgatás közben arra a megállapításra jutottam, hogy ez a telefonszám más, mint a szokásos AGL ügyfélszám, itt biztos mindenki tud mindent, tuti ezért küldték ezt sms-ben. Áh. Túl sokat feltételeztem az AGL-ről. A szokásos beazonosítás, számlaszám lediktálás után gondoltam Józsi a monitorján már lát mindent, ami ehhez az ügyfélhez tartozik. De nem így van. Józsi = szia. Mit tehetek érted? Én = küldtetek egy sms-t, mi a gondotok? Józsi = tartsam, utánanézek. Zene. Majd vissza. Átkapcsolnálak. Nekem már minden mindegy. Kapcsolj. Józsi-2 = szia. Miben segíthetek? Én = szia. Hogy vagy? (köszi jól. és te? eddig én is jól voltam) Elmondta neked Józsi-1 a szitut? Józsi-2 = nem Én = cseppet felemelt hangon. Május 30-val kellett volna megszüntetnetek a villanyomat, erre június másodikán kapok egy sms-t, hogy nem fértek hozzá az órámhoz??!! Mi volt a gond? Hisz bárki ki tudja nyitni, meg tudja nézni. Józsi-2 = várjál tartsad, megkérdezem azt az illetőt aki kiment a címre. Tilili-tiiillliii, zene.

    A zene alatt ismét gondolkodom, mást úgyse tudok csinálni. Nem tudom Józsit vagy az AGL-t megtépni, mert nem léteznek. Csak hangokkal beszélgetek. Szóval az a kurva telefonszám az sms-ben, hogy hívd ezt, hogy megoldjuk a problémát nem a címre kisétáló Józsi telefonszáma kéne hogy legyen? Miért kell három másik emberen átmennem, mesélnem és várnom hosszú fél órákat miközben ketyeg a pénz a mobilomon??!! Na Józsi-2 vissza, érezte, hogy elszakadt a cérna és nyugtatgatással kezdte: nyugodjak meg nem az én hibámból nem tudták leolvasni, hanem valami történt a mérőórával és most nyomoznak. Majd ha a nyomozás lezárult, akkor tudják becsukni a számlámat. Itt volt még részemről egy-két mondat, majd erélyesen közöltem Józsi-2-vel, hogy vidd fel a rendszeredbe, hogy nem érdekel meddig tart a nyomozás én május 30-ig laktam ott és júniustól nem vagyok hajlandó oda áramfogyasztást fizetni. Hát június 27-ig tartott a nyomozás. Azt nem tudjuk mire jutottak, de nekünk küldtek egy május 31-ig szóló számlát, amin szintén nem szerepel, hogy ez egy zárószámla. No comment.

    Ja és a dupla csavar az egészben vagy írhatnám, hogy hab a tortán: miután az AGL sms-ben írta, hogy nem fért hozzá az óránkhoz elautóztunk a régi albihoz, hogy megnézzük mi a helyzet. Talán lezárta a dobozt a tulaj? Nem. Erről szó sincs. Papi simán ki tudta nyitni a dobozt. És ekkor egyszercsak észrevettünk valamit.

    Ugye mindenki emlékszik mit írtam a bejegyzés elején? Mi volt a házszámunk? És mi volt az ikerszomszéd házszáma? Na, a tulaj úgy gondolta, hogy elég volt abból, hogy 8 évig a bal oldali volt a 6B és a jobb oldali a 6A.

    Most, hogy eladásra szánta az ingatlanokat kitalálta, hogy rendbeteszi a számozást és a 6B (bal oldalit) lecserélte 6A-ra. A miénket pedig 6A-ról 6-ra. Nyolc év után! Maaargit! Ez normális?! Hogy milyen állapotok uralkodhatnak az itteni fölhivatalokban, abba nem is érdemes belegondolni.

    Ekkor még a sorozatos AGL problémák miatt nem voltak lezárva/leolvasva a gáz- és villanyórák. Ha kimegy leolvasó Józsi akkor melyik házra fogja leolvasni? Tudni fogja, hogy az én 6A-m az a jobb oldali és nem a bal? Rajtam röhög az egész AGL! Nem emlékszik, hogy bezárta a számláját? Nem emlékszik, hogy átkérte magát egy másik szolgáltatóhoz? Nem emlékszik hányas számú házban lakott? Na, itt adtam fel végleg és reménykedtem, hogy a leolvasó a házszámcsere előtt ment ki. Én emiatt tuti nem fogom újra felhívni az AGL-t. Mit mondjak nekik??!! Azt, hogy az a 6A nem az a 6A??!! Azt hiszem ezt a szituációt az anyanyelvemen se tudnám kimagyarázni.

    Ott tartunk, hogy a régi címünkön úgy néz ki sikerült mindent lezárnunk. Nagyon hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, pedig egy-két beszélgetést le is egyszerűsítettem, nem akartam nyújtani mint a rétest. Sajnos az egész így történt, ahogy leírtam. Borzalmas volt átélni újra meg újra a telefonbeszélgetéseket. Sokkal jobban érezném magam, ha csak annyit kellett volna írnom erről a költözésről, hogy ki-be költöztünk és milyen szép az új albérlet. De nem így alakult. Az új albérletre vonatkozó agymenést a második részben írnám le, ha még nem csömörlött meg senki. Remélem lesz aki végigolvassa. Én mindezt végigbeszéltem és jegyzeteltem, hogy legyen valami a kezemben ha hivatalos szervhez kell fordulnom a szolgáltató bepanaszolásával kapcsolatban. Legközelebb én is rögzíteni fogom a telefon beszélgetéseket.


  3. Állati hétvége

    április 26, 2016 by kata_papi

    Szerencsések vagyunk, mert most is egy hosszú hétvégét tudhatunk magunk mögött. Hétfőn munkaszüneti napunk volt (ANZAC Day). Sajnos a hosszú hétvégék hátráltatják a Tasmán beszámolót, pedig épp ellenkezőleg kellene működnie… Három nap otthon, biztos lesz idő befejezni a harmadik részt. De nem így alakult, mert nem vagyunk otthon. A kettőnél több nap mindig adja magát valami kimozdulásra. Így történt ez most is. Ráadásul gyönyörű őszi időnk van. Vénasszonyok nyara. Vétek bent ücsörögni.

    A Húsvéti kirándulás óta nem volt időnk kiglancolni Dömét. Nagyon retkes, elhihetitek nekem és mivel szombaton ideális volt az együttállás –”Fodrász” Tamásék ráértek, jó volt az idő, Döme retkes – ezért leugrottunk a Deep Creek parkba. Mi már nem is számoljuk, hogy hányszor jártunk ott, de Tamásék még nem voltak a terepjárós szakaszokon. Hatodmagunkkal és két terepjáróval felkerekedtünk egy piknikre. A Blowhole Beach-hez mentünk le először. Onnan lesétáltunk a tengerpartra. A gyerekek „vad” dinnyét gyűjtögettek, aztán elsétáltunk az érdekes lukacsos, néhol penge éles sziklákhoz, amire a fiatalság többször felmászott (na jó, a végén már mindenki a sziklák tetején csücsült). Érdekes lukak erodálódtak a sziklába, olyan, mintha létra fokok lennének. Adja magát. Lépkedni kell egyik lukból a másikba és már fent is van az ember. A nap sütött, az öböl vize türkizkékben pompázott. Ennél szebb helyet keresve se találtunk volna a piknikhez. Ráadásul most valami oknál fogva nem voltak legyek. Ritka pillanatok egyike. Visszasétáltunk az autókhoz, elővettük az elemózsiát, plédeket és a domb oldalon, mesés rálátással az öbölre leheveredtünk kajálni. Ekkor Tamás felkiálltott: delfinek! Ott!

    Ééééés tényleg! Nyolc delfin csapatban úszva „vadászott”, azaz ők is épp ebédeltek. Nagyon aranyosak voltak. Ide-oda cikáztak. Néha lebuktak. Majd óramű pontossággal egyszerre emelkedett ki mind a 8 hátuszony. Ültünk a pléden, tömtük a majmot és bámultuk a delfineket. Itt mi még sose láttunk delfint. Most meg egyből egy egész csapat produkálta magát?! Pukkadásig ettük magunkat. Tamásék nagyon finom paradicsomos-bazsalikomos csirkemellett hoztak. Amióta Móni főzött nekünk bazsalikomos kaját, én azóta ölni tudnék a bazsalikomért. Imádom. Otthon azt se tudtam, hogy létezik ilyen fűszer. Itt meg ha tehetem, már főzőm is a bazsalikomos, fenyőmagos, fokhagymás tésztát ( pesto). Függő lettem. Elég csak az illatát megéreznem és Pavlovi kutya leszek.

    DeepCreek1     DeepCreek2   DeepCreek3

    Kukucs…

    Ildi és én a Blowhole Beach-en

    Ildi és én a Blowhole Beach-en

    Tamás és Papi, sajnos a képen nem látszik, de kettőjük között lent az öbölben voltak a delfinek

    Tamás és Papi, sajnos a képen nem látszik, de kettőjük között lent az öbölben voltak a delfinek

    Miután kibámészkodtuk és degeszre ettük magunkat visszapakoltunk a kocsikba. Ekkor ismét olyat láttunk itt, mint még eddig soha. A hegyoldalban egy nagy csapat kenguru kezdett vad ugrándozásba felénk, mintha menekültek volna valami elől. Félelmetes volt. Nagyon sokan voltak. Tamás el is kiabálta magát: Jé, olyan mint a Jurassic Park című filmben, gyertek rohanjunk mi is. Meg van ugye az a jelenet, mikor már elszabadult a pokol. A főhős (Sam Neill) kint kóborol a két gyerekkel. Majd dobogó zajt hallanak és megláttják, ahogy rohan feléjük egy csapat Gallimimus dinoszaurusz. Ez egy strucc testalkatú, kenguru farkú, két kis csökevényes karú veszélytelen dínó. A szereplők üvöltözve szaladnak a megriadt rajjal. Teljesen Jurassic Park érzésünk volt. A kenguruk pont akkor értek át a szemközti dombról a völgyön keresztül, mikor mi már kocsiban ültünk és a két autó kaptatott fel a meredek úton. Tömegével ugráltak át a kocsi előtt. Hihetetlen látvány volt. Mintha Ausztrália összes kenguruja itt lenne a parkban. Eddig mi csak pár kangát láttunk itt hüsölni a bokrok alatt. Ilyen aktív, csapatos megmozdulást még soha.

    Mozgó kocsiból nem a legjobb minőségű a kép, de talán látszanak a kangák

    Mozgó kocsiból nem a legjobb minőségű a kép, de talán látszanak a kangák

    Innen átautóztunk a Boat Harbor Beach-re, ami szintén csak terepjáróval közelíthető meg. Itt is rengeteg kenguru legelészett. Elég bátrak voltak. Egészen közel engedtek magukhoz. Tamás, Vilmos és Lili le is tesztelték. Kengurunak álcázva magukat elkezdtek odaugrálni a csordához. Majdnem sikerült átverniük őket… :)) Lejjebb az ösvényen a padhoz közel pedig Vilmos vett észre egy echidna sünit. De mire zajos társaságunk odaért beszaladt egy sűrű bokorba és az istenért nem akart előbújni. Ritka az, amikor ennyiféle állatot lehet látni a parkban.

    Kenguruk megtévesztése. Ugrálás 10 pont, külső hasonlóság 2,9 pont

    Kenguruk megtévesztése. Ugrálás 10 pont, külső hasonlóság 2,9 pont 🙂

    Árnyak...

    Árnyak…

    Elég későre járt már, ezért a harmadik kitérőt elhalasztottuk egy másik alkalomra. Tamás felajánlotta, hogy ha nem sietünk haza, akkor ugorjunk be hozzájuk vacsira, további kis dumálásra és egy „birkanyírásra”. Tamás ugyanis fodrász. Kapva kaptunk az alkalmon, mivel valami dili miatt újra elkezdtem növeszteni a hajam. Igencsak rám fért már egy igazítás. A festésről nem is beszélve. Amíg rövid volt a hajam, Papi nyírta és festette. De most, hogy növesztem nagyon úgy néz ki, hogy Tamás kuncsaftja leszek. Papi fellélegezhet. Úgyis mindig nyafogott, mikor 5-6 hetente nyírnia kellett. Én vagy bealudtam az egész vágást vagy bedrogoztak, mert tuti nem láttam, hogy bármiféle titkos szert tett volna a fejemre, de úgy megnyírt és beszárított, hogy még kedd reggel (3 éjszaka után) is ugyan úgy állt a hajam. Ha már olló volt Tamás kezében lecsapta Papi haját is. Hát igen. Van némi különbség az én nyírási technikám és Tamásé között… (nem az én javamra, csak szólok). Fél éjfélre értünk haza.

    A vasárnap is az állatok jegyében telt. Tőlünk nem messze, lent délen a tengerparton homokszobor kiállítás volt. Úgy terveztük, hogy Móniékkal együtt nézzük meg, de aztán nekik közbejött valami, így csak mi ketten mentünk. Sose láttunk még ilyet. Volt belépő, de nem lehúzós. Ráadásul az állatkertnek ment a gyűjtés. A szobrok témája: egy nap az állatkertben. A kilenc fős szobrász csapat 18 napon keresztül „faragta” a szobrokat 270 tonna speciális homokból. Tizenkét szoborcsoport készült, de egyik-másiknál több állat is szerepel. Nekünk nagyon tetszett. A művészek minden részletre odafigyeltek.

    Homokszobrok1Homokszobrok2

    Méretaránnyal

    Méretaránnyal

    A szervezők pedig gondoltak a gyerekekre is. Rengeteg dolgot lehetett csinálni. Volt arcfestés, homokszobrozás, álarckészítés, színes homok kézművesség (üvegcsébe rétegezni, vagy ragacsos papírra képet kiszórni). Volt egy óriási homokozó is a kisebbeknek. Gyerekeseknek jó pár órás elfoglaltság. Ráadásul mindjárt ott van a tengerpart is, lehet egy jót csatangolni, pancsolni, elnyalni egy fagyit vagy szürcsölni egy kapucsínót. Főleg, hogy az idő is gyönyörű még. Aki eddig nem volt, az még megteheti, mert május egyig lesznek ott a szobrok. Hazafele beugrottunk Móniékhoz. Amióta ők is heti 5 napban (inkább 6 napban) dolgoznak alig találkozunk velük. Vasárnap is éjfélre értünk haza. A hétfő pedig azzal telt, hogy próbáltuk magunkat összekaparni. Na ezek után, most már arccal a Tasmán beszámoló felé fordulok…

    Kata


  4. Egy másik bolygón

    április 3, 2016 by kata_papi

    LakeGairdner_01Megszakítjuk a Tasmán beszámolót, hogy pár sor erejéig megemlítsük a Húsvéti kiruccanásunkat. Úgy alakult, hogy idén sikerült kicsit még hosszabbá tenni a húsvéti hosszú hétvégét. Összepakoltunk és elmentünk az “outback”-be 5 napra sátorozni. Pontosabban a Gawler Ranges-be és a környékére. Én ezt a túrát még 2007-ben terveztem meg, amikor még csak a “Morgó” autónk volt meg. Mivel ez a környék kifejezetten 4WD-os, ezért ültetni kellett a dolgot. De a túranaplómban minden fel volt jegyezve. Aztán megvettük Dömét és ez a terület valahogy mindig háttérbe szorult. Akadt más felfedezni való. A mostani 5 nap és a jó idő viszont adta magát, így ismét felkerekedtünk. Nem árulok el nagy titkot, ez a kirándulás is nagyon jól sikerült és sok szép érdekes helyet láttunk.

    Bázisunkat a Mt Ive birkafarmra tettük és innen jártuk be a környéket, ezért földi sátorral mentünk. A kis iglu sátrunk a Kenguru-szigeten megadta magát, így kénytelenek voltunk a “nagy” sátrat vinni. El is tartott egy darabig mire rájöttünk, hogy kell felállítani. Ha jól emlékszem 2011-ben állítottuk fel utoljára. A farm egy ma is működő birkafarm. A tulajok kialakítottak egy kemping és “motel” részt a farmjukon, és a szezonnak megfelelően részt lehet venni vagy csak betekintést nyerni a farmi munkákba is (birka nyírás, állatmustra, kerítés és gépek javítása, víznyerő helyek ellenőrzése). A farm 500 km-re van északra Adelaide-től és ez az egyetlen hely, ahol a “nagyközönség” lejuthat a híres Gairdner sóstóhoz.

    Mt Ive Station bejárata

    Mt Ive Station bejárata

    Ez a tó kihagyhatatlan. Minket annyira magával ragadt a vakítóan fehér, kietlen táj, hogy kétszer is ellátogattunk ide. Egyszer naplementekor és egyszer délelőtt, mikor szépen sütött a nap. Egy másik bolygón éreztük magunkat. A sóréteg teljesen úgy nézett ki, mintha havon/jégen sétáltunk volna. Először félve léptünk rá, azt vártuk mikor szakad be alattunk. A kiszáradt tó 160 km hosszú és 48 km széles. A negyedik legnagyobb sós tó Ausztráliában, a sóréteg néhol az 1,2 méter vastagságot is eléri. A tó kiszáradt medrében hosszú évek óta rendeznek szárazföldi sebességrekord döntő versenyeket.

    LakeGairdner_02LakeGairdner_03A Gawler Ranges Nemzeti Park kicsit csalódás volt. Nem erre számítottunk. Azt hittük magas hegyek, szűk hasadékok, meredek és durva 4WD-os szakaszok. Ezzel szemben, kicsi és lankás dombok. Semmi durva terepjárós rész. Az egész park egy nap alatt kényelmesen bejárható. Minket végül is többnyire az “orgona sípok” érdekeltek. A területen körülbelül 1,6 milliárd évvel ezelőtt vulkáni tevékenység zajlott, aminek köszönhetően több helyen alakultak ki riolit oszlopok. Egyes helyeken ezek megjelenése nagyon hasonlít az orgona sípjaira, innen a találó név (otthon Magyarországon is található egy-két szép példa erre). Sikerült is elzarándokolni három ilyen területre. Érdekes volt látni, hogy mire képes a természet.

       OrganPipes_01      OrganPipes_02

    Az eldőlt "zsírkréták"

    Az eldőlt “zsírkréták”

    Miután egy nap alatt letudtuk a Nemzeti Parkot, így maradt idő arra, hogy a park alatt délre elterülő nagy gránit kibúvásokat is jól körbejárjuk. Ezek a sziklák szintén 1,5-1,6 milliárd évesek. Csak néhány a sok közül, amiket felkerestünk: Pildappa Rock, Tcharkuldu Hill, Polda Rock, Mount Wudina, Peella Rock, Turtle Rock. Mind-mind valami miatt különleges, de majdnem mindegyiknek van egy közös funkciója. Kiválóan alkalmasak esővíz gyűjtésre. A régi telepesek kis gátakat, falakat, csatornákat építettek a sima szikladóm tetejére/köré és föld alatti tározókba vezették az esővizet. Nagyon leleményesek voltak. Egészen szürreális látványt nyújt a semmi közepén kibúvó természetes szikla, ami be van “csatornázva”. Ez van, ha valahol valamiből nincs elég. Össze kell gyűjteni és meg kell becsülni.

    A Pildappa Rock, amúgy a Nyugat-Ausztrál “Wave Rock” (Hullám Szikla) kistestvére. Itt is vannak hullámok! El is kezdtük énekelni Dolly Roll Windszörny című dalát: “Iminimi szeminimi juvápcsu váminimi, szörny-szörny, hullám szörny…” – vagy valami ilyesmi… :)) Egyes hullámszakaszok 100 méter hosszúak és 2-3 emelet magasak. Jól körbejártuk és még a tetejére is felmásztunk. A Mount Wudina Dél-Ausztrália legnagyobb monolitja, a Turtle Rock pedig a nevéből adódóan teknősbéka formájú. Ezen a környéken is el lehet szöszölni egy egész napot.

    A hullám...

    A hullám…

    A telepesek csatornái

    A telepesek csatornái

    Ismét jól telt a Húsvét kint az Outback-ben. Mi egy újabb élménnyel, Döme pedig 1915 km-el lett gazdagabb. Rengeteg érdekes sziklaképződményt, kiszáradt sós tavat, régi ember alkotta csatornákat és őslakos víznyerő helyeket (Gnamma Holes) láttunk. Az állatok is szép számban mutatták meg magukat: sas, wombat, emu csorda, rengeteg kenguru és színes papagáj. A tiszta, fényszennyezéstől mentes csillagos ég minden egyes éjszaka “ránkszakadt”. Ráadásul már csak “hab a tortán” volt, hogy az egyik éjszaka most először láthattunk teljes kör alakú Hold-szivárványt. Sajnos a gagyi fotóapparátusunk nem alkalmas használható minőségű éjszakai képek készítésére. Viszont a retinánkba örökre beégett a látvány. Itthon jobban utána olvastam a dolognak. Aki nem tudná, annak most itt egy kis ismertető:

    Hivatalosan halojelenségnek nevezik ezt a légköroptikai látványt és jégkristályok okozzák. Elvileg nem számít túl ritkának a 22°-os halojelenség. Viszont az, hogy a teljes kör minden része nagyjából egyformán fényesen látszik és hosszú időn keresztül, már nem olyan gyakori. Ezeket a “szivárványokat” a 8–12 km magasban képződő fátyol és pehelyfelhőkben lévő jégkristályok okozzák. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt haló típusáért. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át. – írja a Wikipédia

    Szóval az interneten utánajárva egy 22°-os halojelenséget láttunk a Hold körül. Ja és a nyuszi is tojt egy óriási csokinyuszit a sátorba, amit reggeli után “Neked most véged” felkiálltással Papi lekaratézott a levesestálba. Nem tudom miért, de gyerekkoromban mindig a leveses tálba törtem össze a csoki nyuszit/mikulást. S akkor jöjjenek a képek. Innen vagy az “Új Képeink” gombról.

    Kata


  5. Óóóóóriáááási volt, de nem büdös! :)

    december 29, 2015 by kata_papi

    Titanbuzogany1

    Hihetetlenül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mai napon lehetőségünk volt elmenni a Mt Lofty Botanikus Kertbe, hogy megnézzük a világ legnagyobb virágát. Tényleg óriási nagy volt! Köszönet érte Mártinak, aki még szombaton szólt, hogy hamarosan kinyílik és a Botanikus Kert majd megmutatja a nagyközönségnek is. Tegnap este jött is az email Mártitól, hogy ma, meg holnap látogatható. (Este 18:19-es friss infók: miközben pötyögöm ezt a bejegyzést az esti 6-os hírek bemondta, hogy a holnapi nyitvatartást törölték a nagy meleg miatt. Később meg már nincs értelme odamenni, mert 24 óra alatt elvirágzik.) Amúgy most először virágzott Dél-Ausztráliában ez a virág.

    Megragadtuk az alkalmat és ma 10:30-kor leléptünk a munkahelyről, hogy megnézzük, ami jó döntésnek bizonyult! Csabival és Mónival együtt mentünk fel a hegyre. Mikor odaértünk már jó hosszú sor kígyózott az üvegház előtt. A disneylandi sorok csak halovány árnyékai voltak ennek a sornak. Sok választásunk nem volt, beálltunk a végére. Csabi elindította a telefon távolságmérő applikációját, hogy megtudjuk, milyen hosszú is a sor és elkezdtünk araszolgatni. Egy óra múlva és 700 méterrel a lábunkban végre elértünk a kapuhoz, ahonnan még 30 méter volt az üvegház. Kapunál számlálóJózsi húzta a strigulákat, hogy hány ember ment be. Mivel úgyis csak álldogáltunk a sorban megkérdeztem, hogy hol tart. A kapukat 10:00-kor nyitották meg. Mi 12:23-ra értünk oda és addigra már több mint 1600-an láthatták és szagolhatták elöttünk a virágot.

    A sor fent a domboldalon a fák között kanyargott

    A sor fent a domboldalon a fák között, az árnyékban kanyargott

    Innen már látjuk az üvegházat...

    Innen már látjuk az üvegházat. Aki szembe jön, az még csak felfelé megy a dombon… 🙂

    Pár perc múlva mi is odaértünk. Kellemeset csalódtunk a szagot illetően. Ugyanis ez a virág nemcsak a világ legnagyobb virága, de a legbüdösebbnek is kellet volna lennie. Azt hittem, hogy majd ott fogunk öklendezni, szédelegni, de nem. Egyáltalán nem volt büdös. Valami enyhe szagot lehetett érezni, de az igazat megvallva, nekem fel se tűnt. És akkor most jöjjenek a képek, aztán egy kis beszámoló a virágról, ha valaki nem ismerte volna.

    Titanbuzogany2

    Titanbuzogany3

    A titánbuzogány, másik ismert nevén óriáskontyvirág nem csak a legnagyobb, de talán a legbüdösebb virág a földön. Latin neve Amorphophallus titanum, ami lefordítva óriás torz péniszt jelent. A növénynek van egy rövidebb, új neve is: titan arum. Ezt az 1990-es évek elején David Attenborough adta a virágnak a “The Private Life of Plants” filmjének forgatása közben, mivel nem akarta a filmben a torz pénisz nevet használni. A virágot Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán. A növény a trópusi Szumátra őserdeiben él, sajnos máshol nem érzi igazán jól magát, így ritkán fordul elő néhány botanikus kerten kívül.

    A növény fejlődése a föld alatt található kb. 70-80 kg súlyú gumóból indul. A gumó súlya az évek során elérheti a száz kilógrammot is. Szumátrán a föld alatti gumóját élelmiszerként használják. Az első virágot 7-10 év után hozza. Vannak fajok, amik az első virágzás után újfent 7-10 év múlva virágoznak és vannak olyanok is amik 3 évenete. A virág naponta 2-5 cm-t nő. Végső állapotában a fejlett virág súlya elérheti a 7-8 kg-ot is, átmérője az 1-1,5-2 métert, magassága a 3 métert is. Igazi rekord a botanika világában. A titánbuzogány levél nélküli állapotában virágzik és csupán 24-36 órán át tart. Nyíló virágok egyébként is nagyon ritkán láthatók, mert csak kb. háromévente egyszer mutatják meg szépségüket.

    Virágzás után a gumóból kihajt egy levél, amely később egy kisebb fa magasságát éri el. Ezután a levél elfásul és a teteje három részre oszlik, amelyből aztán több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Minden évben az elfásult levél elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe. Termése piros színű bogyó.

    Internetről összeszedett fázisok: gumó, bimbó, virág, termés

    Internetről összeszedett fázisok: gumó, bimbó, virág, termés

    Átható bűze több hetes döglött hal vagy egyéb állat szagára emlékeztet és már 3 km távolságból is érezhető. A növényt különleges szaga miatt sokáig emberevő növénynek hitték a helyiek, így senki nem mert közel menni hozzá. A bűzzel vonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat és egyben el is riaszt vele sok kártevőt, így az embert is.

    Meglepő, de ennek a különleges növénynek több ismert rokona is van, hisz a kontyvirág félék családjába tartozik. Ilyen a kála, könnyező pálma, sőt a jól ismert vitorlavirág is.

    Örülünk, hogy láthattuk ezt a gyönyörű természeti különlegességet.

    Kata

    Friss info: Tegnap este a hat órási hírekben bemondták, hogy a mai nap már nem látogatható, mert teljes tűzgyújtási tilalom lesz, ami itt azt jelenti, hogy ilyenkor a tilalommal érintett parkok bezárnak. Így duplán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láthattuk. Akik lemaradtak róla, ne keseredjenek el, mert üvegházasJózsi elárulta, hogy lent, a városban lévő botanikus kertnek is van két ilyen virága. Azok a virágok 7 évesek és ebből az következik, hogy 1-2 éven belül virágozni fognak. Kiderült az is, hogy tegnap hány ember volt kiváncsi a “büdi” virágra. Négyezer! Nem gondoltuk, hogy ennyi embert mozgat meg egy virág.


  6. Szolgálati közlemény

    december 6, 2015 by kata_papi

    DeepCreek_2015_1Hello! Teljesen friss infó azoknak, akik szoktak kirándulgatni. Júniusi bejegyzésünkben már említettük, hogy Dél-Ausztrália átáll az online parkbelépők beszedésére. Akkor még csak 3 parknál vezették be. Ez lassan, de biztosan bővülget. Íme a teljes lista 2015 decemberében:

    ParkBelepo1Múlt hét szombaton leugrottunk a Deep Creek Parkba kicsit kirándulni. Elvileg vasárnap mentünk volna egy másik családdal együtt, akiknek szerettük volna megmutatni a terepjárós szakaszokat, de közbe jött nekik valami más, így sztórnóztuk. Viszont szombaton korán reggel úgy ébredtünk, hogy mi lenne, ha ma mennénk le. Olyan spontán volt az egész, hogy se reggeli, se szendvicsek, csak innivaló plusz valami rágcsa/gyümölcs és már robogtunk is le Dömével. Félúton egy kis falu kávézójában reggeliztünk meg. Annyira hirtelen ötlet vezérelt minket, hogy még a park térképét is otthon felejtettem. Pedig ez nálunk elképzelhetetlen. Térkép mindig van nálunk! Na, nem estem kétségbe, mert nagyjából emlékeztem az utakra, elágazásokra és a belépő helyeken, ahol kitöltjük a borítékot mindig vannak kirakva elvihető kis összehajtogatott térképek.

    Odaértünk és csalódottan láttuk, hogy ide is elért a technika keze. Csak online fizethető be a belépő. Minden belépő helyet egy új táblával szereltek fel, ami mutatja, hogy mekkora a térerő. 😀 Ahol mi hajtottunk be, ott elég erős volt. De a park másik végében éppenhogy csak pislákolt… Valszeg féllábon állva, ugrálva és magasba tartott kézzel biztos sikerült ott valakinek egy kis “erőhöz” jutni és befizetni a belépő árát.

                ParkBelepo2     ParkBelepo3

    Telefont előkaptuk és elkezdtük bepötyögni a weboldalt, majd kitöltikézni a személyes adatokat. Én megértem, hogy az embernek néha lejár a bankártyája és ilyenkor újat kap a banktól. Azt is megértem, hogy az emberek adják-veszik az autójukat, így a rendszám se örök. A lakcím is változhat. De a neved nagyon ritkán változik meg! Ha már egyszer vettél online parkbelépőt és tegyük fel nem egy több ezer kilóméter messzi nemzeti parkba utazol el, hanem egy közelibe, ahova esetleg hetente, kéthetente leugrasz, akkor egy számítógépes adatrendszer miért nem tudja megjegyezni a neved és belépő igénylésekor miért nem teszi fel úgy a kérdést, hogy: ha változott a lakcíme, akkor itt írja át. Amennyiben a kártyaadatok, rendszám változtak, itt adja meg. Ha nem változott semmi akkor klikk a “fizet” gombra és viszlát. Na ez még nem megy.

    Újra mindent bepötyögtünk, kifizettük. Aztán a rendszer megkérdezte, hogy le akarjuk-e menteni az “itinert”. Hát valszeg csiszolgatni kell még a tudásunkon, mert nekünk az “itiner” azt jelenti, hogy részletes útleírás, esetleg térképvázlat. Mivel otthon maradt a saját térképünk, itt meg az új redszer miatt már semmi nincs kirakva, persze, hogy éltünk a felkínált lehetőséggel és kértük. Meg is kaptuk pdf formátumba a befizetésről szóló számlát. Merthogy náluk ez az “itiner”. “Kösz Csoki, sokat segítettél…!” A költői kérdésem továbbra is az: Mi van akkor, ha előző nap otthon az asztali számítógépen fizetem be a díjat és valami oknál fogva másnap nem érek le a parkba, akkor hogyan kapnám vissza a pénzem? Hogyan tudnám bizonyítani, hogy nem jártam ott? Reméljük egyszer majdcsak kiderül ez is.

    Ettől függetlenül nagyon jól sikerült a kirándulás. Szép időnk, kevés turista és rengeteg sziesztázó kenguru volt. Döme élvezte a “kihívásokat”.

    DeepCreek_2015_2DeepCreek_2015_3DeepCreek_2015_4Még jó, hogy humorunknál tudtunk maradni. Ezen nagyon sokat segített hugom kislányának, Grétinek a rajza. Pár nappal a kirándulás előtt kaptunk otthonról egy kis csomagot, amiben volt két rajz Grétitől. Nekem egy olyan rajzot készített, amin féldrágakövek és fosszílis cápa fogak voltak. Leszögezném, hogy nem én fertőztem meg a gyereket! Közel 20 000 km-re vagyunk egymástól. Papi meg egy olyan rajzot kapott, amin Döme volt. Nagyon élethűen rajzolta le. A mókás dolog a felirat. Biztos csuklott aznap Gréti, mert egész kirándulás alatt azt hajtogattuk, hogy: “Ló utat Döme!”

    Lo_utat_Dome

    Ilyen az, amikor még csak tanul az ember írni. Biztos mi is írtunk annó fordítva egy-két betűt. :))) Annyira tetszik, hogy egyből csináltunk róla egy másolatot és feltettük Döme napellenzőjére, hogy mindig velünk legyen! Ezúton is köszönjük Grétinek!

    Kata


  7. Vau, vau, vaúúúúú… Juhászmalac vagyok!

    november 1, 2015 by kata_papi

    Nem nagyon szoktunk írni a munkánkról, mert nem szeretnénk senkit untatni ezzel. Pedig ahhoz képest, hogy 100%-ban irodai munka elég érdekes/változatos. Mindig más helyen “járunk”, folyamatosan utazunk Ausztrália egyik szegletéből a másikba. Igaz, csak virtuálisan, de 3D-ben! Hihetetlenül jó a magasból látni ezeket a helyeket. Olyan, mintha épp ott repülnénk felette. Sokszor fedezünk fel a képeken vicces, szomorú és különleges természeti képződményeket és sokszor kiáltunk fel, hogy: jééé, itt is jártunk már!

    Papi most épp egy tervezett csővezeték 84 km hosszú sávját térképezi fel valahol a semmi közepén (5 cm felbontású képeken). Még csak az elején tart, de már 3 elütött kengurut látott a földutakon. Olyat is, aminek a fejét kapta el az autó, szóval a fejnélküli kanga… egy másikon pedig már a sas lakmározott… Kész helyszínelő lett…

    Én legutóbb az Uluru 3 dimenziós terepmodelljét készítettem el és gyönyörű homokdűnéket láttam a sziklától keletre. Nem is tudtuk, mikor arra jártunk. De érdekes volt azt is látni felülről, ahogy a sziklán ki van jelölve az az útvonal, amin meg lehet mászni. A megmászásról annó az időjárás miatt lemaradtunk, de most mikor dolgoztam rajta virtuálisan “végigmentem” a monitorom képernyőjén madártávlatból. Talán majd beszúrok egy képet erről is.

    Most egy viccesebb dologról szeretnék említést tenni. Nekünk “bearanyozta” ezt a nehéz munkát és először elcsodálkoztunk rajta, majd megmosolyogtuk. Papi és én a Kenguru-sziget déli részének (ahol épp idén Húsvétkor jártunk) árvíz tervéhez csináltuk a digitális terepmodellt. Nem volt egyszerű, mert rengeteg kis víztározó és a farmerek által “kikapart” csatornarendszer volt a területen, hogy minél több esővizet tudjanak a gazdák hasznosítani. Az egyik fő tevékenység a báránytartás. Óriási legelőkön bóklásznak a barik. S akkor egyszer csak észrevettem valami furcsát az egyik képen. A bárányok szépen sorban, párosával meneteltek. Azt hittem rosszul látok. Később találtam egy másikat, majd egy harmadikat is. Aztán beugrott “Babe” a juhászmalac című film és jót röhögtem. :DDD

    Aki látta, tudja miről beszélek. Mikor a kismalac részt vett a juhászkutyák versenyén és úgy terelte a bárányokat, hogy azok, mint az óvodások szépen párban végigmentek a versenypályán és hibapont nélkül teljesítették a feladatot. Ehhez persze a kismalacnak tudnia kellett a jelszót, amire a bárányok engedelmeskednek:

                        “Bááááráááány, juh. Báááááráááány, juh.

                         Fajtádhoz, írhádhoz, bundádhoz légy hű és jó.

                         Bááárááány, kos. Légy okos!”

    Na, mintha itt is ez történt volna. Még soha nem láttunk ilyen fegyelmezett bárányokat! Be-e-e-e-eeeeeee. Arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg tréningelik a juhászkutyákat. A báránysor mellett látni lehet 1-2-3 fekete pontot, amik a képeken nekünk “mozgásban” voltak, ezek lehettek a kutyusok. Hááát, ritkán lát ilyet az ember. Mielőtt megírtam ezt a bejegyzést megkérdeztem a nagyfőnököt, hogy felhasználhatom-e a képeket, hisz szerzői jog védi őket. Azt mondta nyugodtan, mert ez a cég tulajdona. Sokszor van az, hogy a kliens megtiltja, hogy a nekik lerepült terület légifotóit máshol felhasználjuk, vagy továbbadjuk. De lássuk az “intelligens” sétáló bárányokról készült képeket…

    setalo_baranyok_1setalo_baranyok_2setalo_baranyok_3Kata


  8. Új hely után kell néznünk

    október 18, 2015 by kata_papi

    Minden évben legalább egyszer, de néha kétszer is leugrunk a Murray folyóra szalonnázni. Egyenlőre ez az egyetlen olyan hely, ahol tábortüzet tudunk gyújtani. Általában tavasz elején és ősz vége felé szoktunk lemenni. Régebben ez a hely volt a horgászhelyünk is, rengeteg pontyot fogtunk. Akkor még sokkal alacsonyabb volt a folyó vízszintje. A stég is száraz lábakon állt és a stég végétől két óriás lépésre volt a víz. Mára már feltöltődött vízzel és csurig van, épp csak túl nem csordul. Azóta viszont nem fogunk halat. Biztos felhigult… a sok víz között elvész a hal… :))

    Szeptember 25-ével véget ért a túlórás időszak (azóta ez újra indult és újból járunk a “bányába”), a tavasz is már javában tartott, a barátainkat is elhanyagoltuk a meló miatt. Kapóra jött a jó idő és a kemény maggal leugrottunk egyet szalonnázni. Egy másik apropója is volt a lemenetelnek. Januárban egy új család érkezett és szerettük volna megmutatni nekik ezt a folyóparti helyet, ami narancs és citrom ligeteken keresztül érhető el. Nekünk a mai napig lenyűgöző látvány a naracs és citrom fa. Hisz ilyet otthon sosem láttunk.

    Jó kis pofára esés volt mikor leértünk. Az önkormányzat elpucolta az összes tűzrakó helyet, amiket eddig használtunk. Ez ciki, mert mindenki nyársra készült, nem szendvicsre. Mi lesz a sok kajával tűz nélkül?! Körbesétáltuk a parkot és a parkolót, tiltó táblákat keresve. Nem találtunk egyet sem. Tanácstalanok voltunk. Bekopogtam a fenti utcában egy házba, ami pont a parkra néz és megkérdeztem helyiGizit, hogy tud-e erről valamit… szabad-e tüzet rakni. Mondta, hogy az önkormányzat járt itt. Elpucolták és fogalma sincs hogy van-e tűzrakási tilalom és nem érti, mert ők is le szoktak járni oda tüzeskedni.

    Tiltótábla nincs. Nálunk viszont volt ásó és víz. Úgy döntöttünk, hogy kialakítjuk a saját tűzrakó helyünket és ha valaki odatéved, megmodjuk hogy nem tudtuk, és lelocsoljuk a tüzet.

    Vilmos a friss család legkisebbike neki is állt, hogy kiássa a tűz helyét. Nagyon profi kis tábortüzünk lett. Forgott ott minden a nyárson: szalonna, kolbász, virsli, hagyma. A bátrabbak még kenguru husit is sütöttek. A sok sósat lefojtottuk édes sütikkel, palacsintával és utána csak jobbra-balra dülöngéltünk a plédeken. Az erős szél miatt most elmaradt a kártyázás, pakolós kisDani miatt meg a kukacozás, de majd bepótoljuk, ha kisDani nagyobb lesz és be tud szállni a társasozásba.

    Sajnos mivel itt már halat nem fogunk, tüzet nem rakhatunk nem érdemes ide elautózni (100 km). Marad Milang, ahol mindig van ponty, viszont tilos tüzet rakni. De vannak BBQ helyek és szép füves park, ahol lehet piknikezni. Úgyhogy legközelebb oda ugrunk le csapatostul. Papi megígérte Vilmosnak, hogy megtanítja horgászni. A tó a legalkalmassabb hely erre, mert onnan még soha nem jöttünk haza üres kézzel és ugye az elején a sikerélmény sokat számít… 😀

    Miután hazaértünk nem hagyott nyugodni ez a rombolás. Kinyomoztam, hogy Mypolonga melyik önkormányzathoz tartozik. Ott kiderítettem, hogy ki az illetékes és írtam neki egy enyhén nyálas emailt.

    “Kedves XY, azért írok, hogy elmondjam mennyire szeretjük ezt a Woodlane parkot. Nagyszerű kikapcsolódási hely. Pár nappal ezelőtt lementünk oda, hogy tábortüzet gyújtsunk. Amikor megérkeztünk szomorúan tapasztaltuk, hogy a tűzrakó helyeket megszüntették. Mi és néhány másik család rendszeresen járunk le oda évente kétszer az elmúlt 7-8 évben. Meg szeretném kérdezni, hogy tervezi-e az önkormányzat a tűzrakó helyek visszahelyezését? Illetve mostantól illegális-e ott tüzet rakni? szokásos levél végi elköszönés…”

    Kapaszkodjatok meg. Miután elküldtem, rá HÁROM PERCRE (!) jött is a válasz. Ráadásul péntek délután 16:31-kor küldtem el. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy önkormányzatnál délután fél 5-kor még dolgozik valaki (ismerve az itteni munkamorált). De ezek szerint igen. :o)

    Íme, itt van az önkormányzatosGizi rövid, ámbár annál lényegretörőbb válasza: “Nagyon sajnálom, de mi nem engedjük meg a tűzrakást a parkunkban.”

    Punktum. Ennyi. A téma rövidre van zárva! De ha eddig lehetett, akkor mostantól miért nem? Hol van a figyelmeztető tábla?! Nem mi voltunk az egyedüliek, akik oda jártak. Honnan tudják meg az emberek? Nem mindenki gondolatolvasó… De már nem volt kedvem visszaírni neki, hogy fejtse ki bővebben/magyarázza meg.

    Ég veled Mypolonga!

    Papi, Boti, Laci, Lili, Zsuzsi

    Papi, Boti, Laci, Lili, Zsuzsi

    Boti, mikRobi, Kati, Ildikó, Vilmos

    Boti, mikRobi, Kati, Ildikó, Vilmos

    Tamás és Papi

    Tamás és Papi

    Anya, most már kimehetek a Napra? Ennyi kalap elég lesz? - kisDani

    Anya, most már kimehetek a Napra? Ennyi kalap elég lesz? – kisDani

    Kata


  9. Kabaré Fesztivál

    szeptember 20, 2015 by kata_papi

    Ahogy az előző bejegyzésben is említettem már, mostanában nagyon-nagyon be voltunk havazva.

    Június 5-21-ig volt itt egy Kabaré Fesztivál, ahová a szervezők négy különböző vállalkozást hívtak meg, hogy két héten át etesse a fesztiválra érkezőket. A négy közül az egyik a “Magyarország íze” stand (Móni-Csabi) volt. Ők csinálják a kürtős kalácsot itt Adelaideben, de az utóbbi időben elkezdték a langalló, otthon inkább töki pompos/kenyérlángos néven futó mennyei termék árusítását is. Jelenleg még nincs alkalmazottuk, ketten viszik az üzletet, ezért megkértek, hogy segítsünk be. Voltak olyan esték, amikor a szervezők jelezték, hogy 2-3000 jegyet adtak el.

    Így aztán reggel 7:15-től délután 4-ig bent a munkahelyünkön dolgoztunk, aztán délután 5-től este 10-11-ig kint a fesztiválon nyomtuk az “ipart” (szombat-vasárnap is). Papi a langallóba segített be, én meg a kürtős kalácsot tekertem. Szerencsére (nekünk) volt 1-2 szabadnap is, mikor fesztivál sem volt, és volt két olyan csütörtök, mikor az eladott jegyek száma csak pár száz volt. Ilyenkor Móni és Csabi zavarta le a kiszolgálást egyedül. Jó kis pörgés volt! Hullámokban jöttek az emberek, volt idő szusszanni is. Műsorkezdés előtt, szünetekben és előadás végén volt nagy hajtás. Több színpadon zajlottak a műsorszámok, melyek időben el voltak csúsztatva. Nekünk buli volt, mert mi csak azt csináltuk, amit Móni-Csabi mondott. De nekik igencsak idegörlő volt. Kitalálni, hogy mennyi terméket gyártsunk, ami még elfogy. Ne maradjon túl sok vissza, de ne is kelljen elküldeni éhesen az embereket. Alapanyagokat napról-napra beszerezni, aprítani. Nem irigyeltük őket. Igyekeztünk minél többet segíteni. Ha nem volt nagy a hajtás a következő napra elő-aprítottuk, pucoltuk amit kellett.

    Végülis nagyon jól sikerült az egész, a vendégek elégedettek voltak. Félig-meddig szabadtéren voltak elhelyezve a standok, így nem volt probléma egy hangulatos tábortűzzel emelni az esték fényeit. Körötte farönkök, amiken melegedni lehetett, mert akkortájt még igencsak hűvösek voltak az esték. Még fenyőfa formákat is vágtak ki funérlapból és a tűz köré tették, mintha erdőben lenne. Sokszor még élőzene is volt.

    Ezeket az ételeket lehetett fogyasztani a négy helyen: egy spanyol stílusú rizses valamit, amiben tengeri herkentyűk voltak, aztán volt a húsos pités, illetve volt egy szerb/horvát fickó, aki faszénen forgatott egész malacot és bárányt. Na és persze a “Magyarország íze”, ahol 5 féle ízű kürtős kalácsot (karamellás, amin csak megolvad a cukor, fahéjas, diós, kakaós, kókuszos) és 3 féle langallót (csabai kolbászosat, békönöset, és a vegetáriánusoknak füstölt sajtosat) lehetett enni. Mondanom se kell, hogy az ott dolgozóknak (azaz nekünk) maga felé hajlott a keze és a csabai kolbászosat általában megfejeltük még füstölt sajttal. Na, ez a tuti kombináció, alig bírtuk abbahagyni. 🙂

    A standunk: Magyarország íze

    A standunk: Magyarország íze

    A langalló király munkában!

    A langalló király munkában!

    Teeeekeeeereeedik a kíííígyóóóó...

    Teeeekeeeereeedik a kíííígyóóóó…

    A különböző ízű kürtős kalácsaim.

    A különböző ízű kürtős kalácsaim.

    Szusszanásnyi idő zárás előtt.

    Szusszanásnyi idő zárás előtt.

    Viszlát! Reméljük jövőre ugyanitt...

    Viszlát! Reméljük jövőre ugyanitt…


  10. Ethel roncsai

    július 5, 2015 by kata_papi

    “Habár fölűl a gálya,
    S alúl a víznek árja,
    Azért a víz az úr!”   –   Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…

    Május elején nagy vihar tombolt a Yorke-félszigeten, amit mi csak csizma-félszigetnek hívunk az alakja miatt. A természet ismét megmutatta az erejét. A viharos tenger elmosta a homokot az Innes Nemzeti Parkban található Ethel hajóroncsról. Több mint tíz éve nem látható ennyi a roncsból, mint most. Ethel, a három árbócos norvég vas bárka 1904-ben futott zátonyra, mikor innen, Adelaide Semaphore-i kikötőjéből indulva Dél-Afrikába tartott.

    Itt olvasahtjátok el az eredeti cikket a felszínre került roncsról.

    Köszönet érte Móninak, aki átküldte a cikket. Ha ő nem szól, valószínűleg lemaradunk róla. Megragadtuk az alkalmat és leugrottunk a nemzeti parkba, hogy újfent tiszteletünket tegyük a roncsnál. Korábban már többször jártunk ott (2007-2008-2012) és alig volt látható belőle 1-2 darab rozsdás vas. De most a tenger szinte az összes homokot lemosta róla. Ne várjunk szép hajó formát, mert a váz már összeroskadt, de az összes még meglévő darabja jól látható. Előkerestem a régi képeinket, hogy össze tudjátok hasonlítani.

    Ethel az 1900-as évek elején

    Ethel az 1900-as évek elején

    Ethel 2007.

    Ethel 2007.

    Ethel 2015.

    Ethel 2015.

    03_Ethel_2007     04_Ethel_2015

    Bal oldali 2007-es, jobb oldali vihar utáni 2015-ös kép az Ethelről

    Ferret gőzkazánja 2007.

    A Ferret gőzhajó gőzkazánja 2007.

    Ferret gőzkazánja 2015.

    Ferret gőzkazánja 2015.

    A roncsokon kívűl a homok alól egy nagyobb szikla is előbukkant. Nem is gondoltuk, hogy ekkora sziklaperem bújt meg a homok alatt. Ez a szikla tele volt lavórnyi nagyságú lukakkal, amiket a víz mart bele. Egyből az Eyre-félszigeten lévő Vénusz-öbölbeli sátrazásunk ugrott be. Ott is tele volt a szikla ehhez hasonló mini medencékkel, amikbe megtelepdtek a tengeri állatok. Itt még nem népesültek be ezek a pocsolyák, de szerintünk csak idő kérdése és ha a tenger nem hoz homokot vissza valahonnan, akkor lehet, hogy megmaradnak ezek a medencék. A Vénusz-öbölben nagyon tetszettek (emlékeztetőül, akit érdekel itt a korábbi bejegyzésünk róla). Minden egyes kis medence külön kis világ volt, ahova mi bekukkanthattunk.

    Figyelmeztetés:

    A Dél-Ausztrál kormány új online regisztrációs rendszert vezetett be.

    Még nem sikrült megfejtenünk, hogy az eddig igen jól működő, egyszerű parkdíj befizetési rendszert miért is cserélték le?!

    Régen úgy történt, hogy egy szép napos reggelen felébredtél és az jutott eszedbe, hogy milyen jó lenne ebbe és ebbe a parkba elugrani kirándulni. Gyorsan összekaptad magad és elindultál. Ha odaértél, akkor a park bejáratánál elhelyezett regisztrációs asztalkánál a kitett borítékból elvettél egyet, ráírtad a kocsi rendszámát, a dátumot és beletetted a 7 vagy 8 dolláros kocsinkénti belépési díjat. Lenyaltad a borítékot. Letépted a saját példányodat, amit a szélvédőre kell ragasztani, a borítékot meg bedobtad az ott lévő postaládába. Egyszerű, gyors és működött. Senki nem csalt, gondolom. A postaláda soha nem volt megrongálva/felfeszítve. Ezzel szemben most már csak online tudsz fizetni. ??!!

    Tehát előre tudnod kell, hogy Te tényleg oda akarsz másnap menni. Mi van ha nem érsz oda? Vagy éjszaka rádjön egy hasmars? Vagy bal lábbal kelsz fel reggel és úgy döntesz mégse mész? Akkor bukta van. Minek vetted meg előző nap a jegyet. Vedd meg aznap, mikor odaérsz a park bejáratához. Igen ám, de mi van, ha nincs ott térerő? Mert a parkok (főleg itt Ausztráliában) nem a város közepén vannak, hanem kint a prérin. Illetve ki akar a hangyafasznyi mobilján formanyomtatványokat kitölteni? Az sms-eket is nehezen írom meg rajta, és akkor nem is beszélve a 70-80 éves nyugger túristákról, vagy a külföldi túrisrtákról…

    Két mentőövet azért dobott a rendszer kitalálója. De kedves, ugye? Az egyik, hogy ha a park bejáratánál van információs iroda (vagy a közeli városok egyikében) akkor ott meg lehet venni. Mi odaértünk a parkhoz. Az információs irodára ki volt írva, hogy szombaton délután 3-ig van nyitva. Délelőtt 10:30 volt. Szerintetek nyitva volt? Persze, hogy nem. Az ajtó előtt álló kisebb sor épp a második mentőövbe kapaszkodott.

    Mert a második mentőöv az, hogy a bejárati ajtó mellé kitettek egy számítógépet, hogy nyitvatartási időn kívül nesze neked itt fizesd be a díjat. Egy darab gép X emberre. A borítékos rendszernél ha befutott 20 autó, akkor mindenki kiszállt, elvette a borítékot, visszasétált a kocsijához ha épp nem fért oda az asztallaphoz, kitöltötte, visszasétált, bedobta és húzott a parkba. Előttünk egy idős házaspár próbálta kitölteni az igencsak hosszúra sikeredett nyavalyás 10 dolláros belépési díjra kreált tudományos kérdőívet. Közel 20 percet várakoztunk mire ránk került a sor. A népnek kitett dolgokat a vandálok előszerettel rongálják. Ezért kénytelenek voltak mindent jól beburkolni. A billentyűzethez csak úgy lehet hozzáférni, hogy egy kis levélnyílásra hasonlító résen kell bedugnod a kezed és úgy gépelni. Vicces. Egyből a római Santa Maria in Cosmedin templom előcsarnokában lévő “Igazság szája” (Bocca della Veritá) jutott az eszembe. Ez egy kerek, az antik korból fennmaradt faragott kőkorong. Szája helyén egy lyuk tátong, amelybe az ember bedughatja a kezét, és ha hazudós a fej leharapja a végtagot. Te be mernéd dugni a kezed? :))

    Nevetségesen sok információt kell kitölteni ahhoz, hogy kirándulhass a parkban. Minek is? Miszter vagy Miszisz vagy? Kit érdekel. De most komolyan. Neved, címed, irányítószám, telefonszám, email cím, rendszám, honnan hallottál rólunk, akarsz e kapni híreket, elfogadod e a kondíciókat, bankkártyád típusa, név a bankkártyán, bankkártya száma, lejárata, titkos kód. Hááát, cseppet túlzásnak tartom. El is durrant az agyam rendesen.

    Jelenleg az Innes Nemzeti Parkba, a Mount Remarkable Nemzeti Parkba és a Limestone Coast Parkok némelyikébe kell online belépőt venni. Félek attól, hogy csak idő kérdése és kiterjesztik a többire is.

    De azért mindenkinek további kellemes túrázgatást kívánunk! 🙂

    Kata