WA Trip –> 25-33. nap (Days 25-33)

2019. augusztus 30. péntek by kata_papi

Sziasztok. Most látom, hogy több mint egy hete nem jelentkeztünk. Ennek az volt az oka, hogy olyan helyen voltunk ahol volt ugyan térerő, de nem volt áram. Napközben meg a gyalogtúrák voltak túlsúlyban, így menet közben csekély esély volt a töltésre. Lássuk, hogy mi is történt a 25-33 napokban.

25. nap piros, 26-27 napok kék, 28-29 napok sárga, 30-31 napok ciklámen, 32-33 napok zöld

Day 25. red, Days 26-27 blue, Days 28-29 yellow, Days 30-31 magenta, Days 32-33 green.

Eddig 9027 km-t tettünk meg. A 33-dik napnál járunk a 62-ből. Junior nagyon szomjas. Szlapál, mint egy teve. Eddig 1248,46 liter üzemanyag csorgott le a torkán.

Az 80 Mile Beach egy kb 250 km hosszú háborítatlan tengerpart. Ha jókor vagy jó időben focilabda nagyságú csigákat lehet találni. Illetve a “snassz” kagylókon túl Sand Dollars-t, azaz Hableány pénzét lehet szedni, ami nem más mint lapos tengeri süni. Rengeteg hever a parton. Milliónyi! Az elsőnél, amit találtam még felkiáltottam, hogy hú ezt nézd mit találtam. Aztán még egyet, majd még egyet találtam. Kezdetben átléptem rajtuk. Aztán rájuk léptem, mert annyi volt.

Eighty Mile Beach

“snassz” kagylók

madártojások a parton

szárazra aszalódott cápadarab

A fehér pöttyök mind-mind tengeri sünök. Nem kagylók. (Sand Dollars, not shells)

közelebbről

még közelebbről

Gyűjtöttem párat.

Egy rövid időre búcsút intettünk a tengerpartoknak és 4 napra bementünk a Karijini Nemzeti Parkba. Az állunk leesett annyira gyönyörű volt. Egy hasadék kivételével mindegyiket legyalogoltuk. Meseszép! Mint egy elvarázsolt város. A hasadékok több mint 100 méter mélyek. Több millió év eróziója. Az érdekesen hasadt sziklafal. A rétegek! Hihetetlen volt. Mindegyik hasadékban volt vagy vízesés, vagy kisebb tavacska amikben lehetett csobbanni. Zéró krokodil. A park keleti felében a hasadékok inkább mély völgyek, szélesebbek. A nyugati részén lévőket “megmászni” kihívás.

Volt olyan, hogy kövekről kövekre kellett ugrálni az aljában lévő patakban. Volt hogy a lépcsőzetesen töredezett partfalban kellett mászni. Volt hogy először csak térdig érő vízben kellett átgázolni és volt hogy mellig érőben, amit a bátrabbak sziklamászással kiválthattak, ami viszont nagyon csúszott. Egy rossz mozdulat és placcs a vízben. Volt hogy mint a pók a szűk hasadékban kellett menni. Tényleg leírhatatlanul gyönyörű volt. Ide mindenképp el kell jönni egyszer!

Nem gondolná az ember, hogy több mint 100 méter mély szurdok bújik meg ott.

Bal felső sarok. Ott integetek fehér ingben. Méretarány!

Karijini National Park. Irány a Weano Gorge és a végén lévő Handrail Pool, ami még nem látszik.

Ott már látszik a handrail (korlát) eleje.

Majdnem mindegyik képen vagy a Papi vagy én ott vagyunk méretaránynak.

Karijini National Park. Irány a Hancock Gorge, aminek a végén a Kermits Pool van.

Ez volt a legnehezebb és egyben a legszebb. Bár nehéz rangsorolni, mert mind csodaszép volt!

Először még semmi komoly.

Picit nehezebb…

Aztán a térd fölé érő átkelés.

Majd az: Úristen, itt kell átkelni? Ez a mell fölé érő rész.

Én bevállaltam a sziklán araszolást. Ha esek, minden cucc a vízben köt ki.

Volt aki inkább leúszta ezt a 100 métert.

Papi is a sziklát választotta. Ott van a bal oldali sziklafalon. Küzd…

Átérve jött a szűk, csúszós szakasz, amit Spiderwalk-al (pókmászással) a falon ki lehetett váltani.

Bal-jobb láb a hasadék két oldalán. Két kéz is. Befeszít. Lábbal tart. Két kéz előre lépked. Kéz befeszít. Lábak lépkednek. És így tovább…

Aztán jött a nagyon csúszós rész.

Majd a 2,5-3 méter magasan a keskeny hasadékban való hernyózás.

Végül ott a Kermits Pool

Karijini National Park. Irány a Knox Gorge, aminek a végén egy nagyon mély szurdok van.

Papi a jobb felső sarokban bujkál. Méretarány!

A Knox Gorge végén a szurdok folytatódik. Sajnos nem nekünk.

Azért egy picit tovább mentünk… Papi alatt jó pár méterrel folyik a patakocska.

Íme a Joffre Falls (vízesés). Papitól jobbra, az a nagy amfiteátrum. Most épp csak csörgedezik. Egy nem könnyű túrával le lehet menni az aljára. Lementünk.

Itt még csak a vízesés tetején. Jobbra fent látszik a kilátó, ahol előbb Papi bámészkodott.

Papi lent a vízesés lábánál. Sajnos árnyékban. (sárga karika)

Karijini National Park. Irány a Kalamina Gorge, aminek a végén egy Rock Arch Pool (szikla ablak) van.

Jobbra ott a szikla ablak.

Az összes szurdok tele volt piros szitakötőkkel.

Karijini National Park. Az utolsó hasadék a Dales Gorge volt.

Ennek nincs nyitott vége. Talán a becsatlakozó harmadik szurdok nyitott, de az nem látogatható. Az egyik végében van a Circular Pool, a másik végében van a Fortescue Falls (vízesés), amiben most volt víz és a Ferns Pool.

Fortescue Falls

Vigyázni kell, mert ebben a szurdokban kék azbeszt van. Illetve még másik két szurdokban is, de azok épp ezért le vannak zárva. Ne piszkáljuk és ne lélegezzük be!

Az a fényes csík az azbeszt réteg.

Atlasz… (Atlas)

Hupsz. Szétcsúszott!

Látjátok a “pöttyöket” a törzseken/gyökereken?

Valakik lakják. Vagy valakik innen lakmároztak.

Mellényes fa…

Papi még nem döntötte el, hogy paprikás krumpli vagy sült papagáj legyen vacsira.

Volt egy durva 220 km-es útszakaszunk. Ilyenek és egymást érő road train-ek (kami négy pótkocsival) jöttek-mentek.

Ma van az a nap mikor le merem írni, hogy talán jobban vagyok. Az összes hasadéktúrát hőemelkedéssel nyomtam le. Mindegy milyen napszak volt 37,5 volt a “lázam”. A cuccos az arcüregemre húzódott, valószínűleg ezért volt állandó hőemelkedésem. Az éjszakáimról ne is beszéljünk. A Papiéról meg főleg ne. Úgy hörögtem éjszaka, hogy Papi meg attól nem tudott aludni.

Most láttunk először vadon növő és virágzó Desert Pea-t (sivatagi borsót), ami Dél-Ausztrália virága.

Most már Karratha-ban vagyunk. Itt maradunk pár napot és csillagtúrákat fogunk csinálni.


2 hozzászólás »

  1. DZoli szerint:

    Nem egyszerű helyeken mászkáltok…

    • Kata szerint:

      Egy-két szurdok tényleg kihívás volt, de nagyon élveztük. A lezárt részeknél meg kitaláltuk, hogy hogyan lehetne megnyitni a nagyközönség számára és még kalandosabbá tenni. Úgy kellene megcsinálni, mint a Szlovák Paradicsomot. Kis fém tálcák a sziklába beütve, láncok, létrák. Szerintük baromi jó lenne.

Hozzászólás a(z) Kata bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.