2018. március 25, a Törzsgárda Jelvény napja

A nagy nap! Akár piros betűs ünnep is lehetne. Nekem mondjuk mindenképp az! A mai napon töltöttem be a 10-dik évemet a cégnél. Hogy ez miért olyan nagy szám? Igazából nem nagy szám, sőt nem is olyan felemelő érzés. Inkább az a felemelő, amit itt Ausztráliában adnak 10 évnyi „szolgálat” után. Ha megszakítás nélkül 10 évet húz le valaki egy munkáltatónál akkor jár neki a „Long Service Leave (LSL)”, ami plusz 13 hét fizetett szabadságot jelent. Itt Ausztráliában mindenkinek 4 hét éves szabi jár, függetlenül attól, hogy 20 éves vagy már 50 éves. Ha jól emlékszem anyukámnak a vége fele már 33 nap szabi járt évente. Itt ilyen növekedés nincs, 20 és kész.

Engem mondjuk az utóbbi 3 évben már csak ez tartott vissza hogy ne kezdjek el szétnézni munka fronton. Nem szerettem volna ha ez a 13 hét elúszik. Elvileg már 7 év után hozzá lehet férni időarányosan, de ez munkáltatófüggő. Ha normális a cég, akkor nem szivózik az alkalmazottal. Ráadásul, ha továbbra is a cégnél marad az illető, akkor ez a Long Service Leave tovább ketyeg és az éves 4 hét még megfejelődik plusz 1,3 hét szabival minden évben, így majdnem 6 héttel lehet gazdálkodni/garázdálkodni évente.

A 13 hét fizetett szabival azt kezd a dolgozó, amit akar. Vagy egyből kiveszi az egészet, hozzácsapja még ami maradt az éves szabijaiból és CSÁ felkiálltással elköszön, hogy akkor majd 4-6 hónap múlva jövök. Sok család ilyenkor kiveszi a gyerekeket a suliból és fél évre elmennek kempingezni. Keresztül-kasul bejárják Ausztráliát. Vagy azt mondja, hogy kikérem az egészet pénzben. Vagy azt, hogy mától heti 4 napot dolgozok csak és az 5-diket ebből kérem. Vagy mától csak napi 6 órát dolgozom és a maradékot ebből pótoljátok ki. Persze mindegyik verzióhoz kell egy normális cég, hiszen a cégeknek előre tervezni kell a munkaerő kieséssel.

Ez a 13 hét nem minden ausztrál államban 13. Gondolom csak az itt élőket érinti ez a „probléma”, aki pontos adatokra kíváncsi az elolvashatja a törvényt erről. A lényeg: 8-9-13 hét között mozog ez a bónusz.

Egy kis történelem, hogy honnan jön ez a zseniális ötlet. Ausztráliában először az 1860-as években vezették be ezt a 13 hetes Long Service Leave-t. Azoknak az angol köztisztviselőknek, akik 10 évet lehúztak itt a kolóniákban, a kormány adott 13 hetet, hogy hazavitorlázzanak. Az út 5 hétig tartott haza, 3 hetet tölthettek el hazai földön, majd újabb 5 hét a tengeren vissza Ausztráliába. Innen jött a 13 hét.

Nekem március 20-án adta át a főnökség az ezüst (fél uncia ezüstöt tartalmaz) érmét, amit én csak törzsgárda kitűzőként emlegetek. A centivágás a hátralévő napokat szimbolizálta. Pénteken le is vágtam a 3-as számot, a maradék kettő nap már nem is számít, hiszen hétvégére esik. A szabiigénylő lapot már hetekkel ezelőtt kitöltöttem. Nyilvánvaló, hogy mi nem pénzben kérjük ki. Papi egy év és két hónap „késésben” van hozzám képest. Ő 2019. júniusában tölti majd be a 10 évet. Nem baj. Kivárjuk. Holnap reggel 7-kor viszont benyújtom a 11 hetes szabikérelmünket 2019 július-augusztus és szeptember első két hetére. Azért 11 hét és nem 13, mert nem szeretnénk egyből az egészet elpörkölni. Tartogatjuk rövidebb kirándulásokra is. A 11 hetet pedig Nyugat-Ausztrália felfedezésével fogjuk eltölteni. Elkezdtem megtervezni és már most látom, hogy Nyugat-Ausztráliát csak többszöri nekifutásra fogjuk tudni kivégezni, olyan sok látnivaló van.

Kellemes érzés ez a mérhetetlen szabadság, amit ez a 13 bónusz hét ad. A maradék éves szabi és a sok csúszó csak fokozza ezt az érzést. Le se merem ír, hogy ezekkel együtt hol járok hetekben…

Kata