A szomorú valóság

2009. április 22. szerda by kata_papi

A helyszín a Lake Alexandrina 1 órás autóútra Adelaide-től. Sokat járunk ide pecázni, mert még nem kellett üres kézzel hazamennünk. Mindig akadt a horogra legalább egy pontyocska, s eddig mindegyik nagyobb volt mint 65 centi. Mivel az ausztrálok nem szeretik a pontyot, ezért nem is vadásznak rájuk. Háborítatlanul szaporodhatnak és nőhetnek nagyra egészen odáig, amíg valami kóbor európai be nem cserkészi őket.

Mi is így tettünk ezidáig. Mostanában azonban valami szomorú dolog történik a tóval, s ezt csak az tudja érzékelni, aki rendszeresen ellátogat a partjára. Néhány hónappal ezelőtt még nem látszott a veszély, csak a híradások harsogták és harsogják ma is, hogy vészesen kevés eső esik mifelénk. Mára számunkra is kézzelfoghatóvá vált a figyelmeztetés, mert ahogy a képen is látszik kezd eltűnni a víz a tóból:

Ahol állok nemrégen még vígan lubickoltak a halak, úszkáltak a pelikánok. Mostanra csak a sebzett, repedezett tófenék maradt, míg az éltető víz messze, visszahúzódva a tó közepe felé sejlik fel a távolban.

Nem szép látvány, s nem szeretném megérni azt a percet, amikor reményt vesztve, tanácstalanul nézek szét víz után kutatva, s feltéve magamban a kérdést: kérem szépen, hol lehet itt pecázni? 🙁

Papi


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük