Életképek 2.

2009. november 4. szerda by kata_papi

Amióta az egyik munkatársunk depresszió miatt öngyilkos lett a főnökség “mindent” megtesz azért, hogy a dolgozó jól érezze magát. Ez nem azt jelenti, hogy marha nagy fizetésemelést kaptunk, hanem hogy mindenféle közös programot jóváhagynak munkaidőben, sőt még részt is vesznek benne. Ezt szokták menedzser nyelven csapatépítő tréningnek nevezni (összekovácsolja a munkatársakat).

Szeptember: “Sport Nap

Most valószínűleg azt gondoljátok, hogy amolyan csepü-lapu-gongyola nap volt. Hát nem. Egy burkolt álarcosbál. Mindenkinek valamilyen sportnak megfelelő öltözékbe “kellett” beöltöznie.

Munkatársaim egy része “mullet”-nak öltözött. Ez valami 1970-es évekbeli híres kosárlabdázó stílus. Nagyon nem erőltették meg magukat, mert mit hord a kosárlabdázó? Rövidgatyát és pólót. A lényeg a hajviseleten volt, mert akkoriban eléggé nagy lobonccal jártak az emberek, úgyhogy mindenki vett egy parókát magának. Megkérdeztek engem előtte való nap, hogy tudom-e mi az a “mullet”. Rávágtam: hát persze, hogy tudom: egy halfajta! (ami igaz is) Jót röhögtek rajtam, mondták, hogy igen hal, de van egy másik jelentése is. Ezt meg honnan kellett volna tudom? Életemben nem hallottam róla és miután elmagyarázták se tudom (soha nem láttam ezeket a kosárlabdázókat).

Voltak azért elég ötletesek: Alberto a rúdugró, Joanna az úszó, Will (hímnemű munkatársunk) rövid szoknyában és női mellekkel azt hiszem fitneszes csajnak öltözött be, közvetlen főnökünk Dave szűk, kb 20 cm-es miniszoknyás teniszezőnőnek. Volt aki (“B” a másik közvetlen főnököm, amúgy nőci), úgy értelmezte a sportnapot, hogy akkor ő a sportot nézni szerető elhízott, sörhasú férfi.

Papi felvonultatta az egész horgász-arzenálját és mesterhorgász volt. Én meg mindent összeszedtem amit itthon találtam és hegymászó voltam. A nap végén díjazás is volt, sajnos nem mi nyertük a versenyt.

Október: Melbourne Cup, azaz a Melbourne-i lóverseny

Ha jól tudom ez a nap munkaszüneti nap Viktória államban. Az ország többi államában nem, viszont pontosan 14:30-kor, amikor a fő futam megy mindenhol megáll az élet és mindenki a versenyt nézi, hallgatja.

Emlékszem két évvel ezelőtt az első munkahelyemen is 2 dollárral fogadtunk egy-egy lóra és a bedobott pénzt a nyertes vitte el. A mostani munkahelyemen tavaly már sör, üditő és csipsz is volt erre az alkalomra.

Idén a “sport napos” sikerre való tekintettel megint volt egy cégen belüli verseny. Mindenki tudja, hogy ilyenkor kint a lovin az emberek mindenféle kalapban jelennek meg. Ez már amolyan hagyomány. Na mi is rendeztünk egy kalapversenyt. Mindenkinek kalapban “kellett” jönnie. Most a tavalyi sör-üdítő-csipsz meg lett fejelve grill csirkével, sült krumplival és pezsgővel, majd a tárgyalóban összezsúfolódva, kalappal a fejünkön tömtük a majmot és néztük a futamot. 🙂

Az egyik kalapba tettük az összes ló nevét, majd mindenki húzott egyet, befizette az 5 dollár tétet és vártuk ki nyeri a futamot. Az első helyezett a bedobott pénzből 70 dollárt, második 25 dollárt, a harmadik és a legeslegutolsó 10-10 dollárt kapott. Papi lova, a “Crime Scene” lett a második, így “Bűnügyi Helyszínnel” 25 dollárt zsebeltük be. 🙂

A futam végén kalap-eredményhírdetés volt és a Kate-Peter páros nyerte az idei Kalap Kupát. Kaptunk egy “óriásiszíntisztaezüst” serleget! :))

Végül kihúztuk a Karácsonyi neveket is: ki-kinek ad ajándékot! (én tavaly a nagyfőnököt húztam).

Más. A hét minden hétfője:

Munkatársam talált egy helyet, ahol “versenyszerűen” lehet tollasozni. Így minden hétfő este tollaslabdázni járunk. Nagyon jó. Mivel egész nap ülő munkát végzünk jól esik a mozgás. Azt gondolná az ember: tollaslabda… az amolyan lityi-lötyi sport. Aha, jól megmozgat minden izmot, rohangálunk a pályán, kéz-és vállizomnak kifejezetten jó.

Múlt hét vége:

A múlt héten napokon keresztül 33-36 fok volt, így az egyik munkatársam kitalálta: menjünk le a tengerparta röplabdázni. Több helyen a parton (a homokban) ingyenes röplabda hálók vannak felállítva. Mivel nagyon meleg volt millió ember volt lent a parton. Mi nem vagyunk oda a tömegért, de egy jót röplabdáztunk (végül is kilencen voltunk a cégtől, plusz a haverok). A labda nagyon keményre volt felfújva, Papi keze még mindig kék-lila-sárga-zöld.

Mozi est:

Kisfőnökünk vett egy nagyon modern, csili-vili kivetítőt és egy egész falat beterítő vásznat, illetve hangfal arzenált. Moziestet rendezett és meghívta a munkatársakat. Az első ilyenre nem mentünk el, de a másodikon már részt vettünk.

Most a Start Trek lett levetítve. Azt mondta, hogy megvan neki ez a film “Blue Ray”-en. Gondolhatjátok, én a műszaki zseni aki a VHS kazetta és a DVD között elvesztem valahol. A lényeg a “Blue Ray” már jobb minőségű, mint a DVD (ez olyan mint: az LCD tévé már nem is jó csak a LED tévé). Fejlődés van kérem szépen!

Kb. 15-en préselődtünk be a nappalijukba, egymás hegyén hátán ültünk-feküdtünk a szőnyegen, élelmesebbek (a párok) az ülőgarnitúrán. Mindenki vitt valami rágcsát és innivalót. Filmközben mindig kibontottunk valamit és a kaja kézről-kézre járt. Nem vagyok Star Trek rajongó, de ez az új film egészen jó volt, bár a régieket nem is láttam. Volt benne poén, látványos és nekem legjobban a fekete lyuk megoldás tetszett. Mindenki jól érezte magát, szerintem a következőre is elmegyünk majd.

Kata


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük