Erre már nincsenek szavak…

2021. július 10. szombat by kata_papi

Ilyen nincs és mégis van. 🙁

Július 27-én vasárnap reggel 8-kor elindult a csapat. Felhőtlen volt a boldogság. Mindenki nagyon várta már ezt a túrát. Kora délután értünk Port Augusta-ba, ahol a Flinders Ranges nyugati vonulatát követve haladtunk északi irányba, hogy elérjük aznapi táborhelyünket valahol Marree fölött, ami kb 700 km-re van Adelaidetől. Kicsit késve értünk be a Leigh Creek-i bányászfaluba, ahol Szilvi telefonján egy üzenet várt minket. Ötünk közül csak az ő telefonján volt Telstra lefedettség, senki másnak nem volt térereje. Reggel mikor elindultunk még semmi jele nem volt annak, hogy “viharfelhők gyülekeznek”.

Ausztrália szigetország lévén elég jól kordában tudta tartani a kovid terjedését. Voltak kisebb “fellángolások”, de az érintett államok mindig időben reagáltak, lekövettek és lezártak városrészeket, városokat, területeket. Az indulás előtti napokban érte el az országot az indiai variáns (azaz a Delta variáns), de úgy tűnt ez nem érinti a mi útvonalunkat. Minden határ nyitva volt. Ki is töltöttük a QLD-be belépő határátkelési kovidos nyomtatványt és zöld utat kaptunk. Aztán felgyorsultak az események. Több tucat megbetegedést jelentettek Tazmánia és Dél-Ausztrália kivételével mindenhonnan. A gyors terjedés miatt Dél-Ausztrália teljes határzárt jelentett be, hogy kovid mentességét megőrizze. Mindez valamikor vasárnap délután kettőkor történt, és a szabály azonnal érvénybe lépett.

Mikor mi délután négy körül Leigh Creek-be értünk az egyetlen Telstrás telefonra letöltődött az üzenet, amit az egyik kedves barátunk küldött: nézzünk rá a hírekre, mert nem egészen olyan a világ, mint amikor reggel elindultunk. Itt a blogon is szeretnénk megköszönni Móninak a háttértámogatást!

Próbáltunk érdeklődni a helyi rendőrőrsön a részletekről, de vasárnap lévén még ügyelet sem volt. A Leigh Creek-i rendőrség csak hétfő-kedd-szerda délelőtt 8:30-tól 10:30-ig dolgozik. He? Aztán sikerült leinteni egy arra tévedt járőrt, de még ő sem tudott semmi konkrétumot az ügyben. Az “egy pöckös” gyér internetből annyit sikerült kiderítenünk, hogy elhagyhatjuk Dél-Ausztráliát és simán beléphetünk Queensland-be, de visszajövetelkor SA-ba már csak kéthetes házikaranténnal jöhetünk vissza és kovid tesztet kell csináltatnunk. A fertőzöttek számának növekedéséből és az egyre bővülő lezárásokból viszont arra jutottunk, hogy bármikor szigorodhatnak a szabályok. Az otthoni karanténból percek alatt hotel karantén lehet, ami nem olcsó mulatság. Illetve egyikünk se engedhette meg magának hogy a 4 hetes utat még egy 2 hetes karanténnal bővítse. Némi tanakodás, pontosabban 3-4 óra letargikus agyalás után úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafele. Másnap délután már otthon is voltunk. Papi és Szilvi könnyebben vették tudomásul, hogy ismét egy évvel kitolódik az északi csúcs meghódítása. Tamás és én napokig magunk alatt voltunk. Nem akartuk elhinni, hogy ismét kudarcba fulladt Cape York. Rengeteg energiát fektettünk az út megtervezésébe. Nagyon vártuk és ismét pofára estünk.

Sajnos ez az utazásunk, most második nekifutásra sem sikerült. Nem rajtunk múlott, mi mindent megtettünk az ügy érdekében. Reméljük ez a Cape York-i utazás nem olyan lesz, mint a “három a magyar igazság és egy a ráadás”. Reméljük jövőre harmadik nekifutásra már meglesz.

Az utolsó közös reggeli alatt arról tanakodtunk, hogy mi lenne, ha nem mennénk haza, nem állna be mindenki a mókuskerékbe, hanem elmennénk egy hétre valahová itt államon belül. Első körben Dél-Ausztrália északi határán akartunk végigautózni érintve a “Surveyor General” sarkot, ami Nyugat-Ausztrália/Északi Terület/Dél-Ausztrália hármas államhatára. Még egyikünk se járt annál a saroknál. Aztán 45 fokban a Viktória sivatagon keresztül visszazötyögnénk Adelaide-be. A terv szuper, az útvonal érdekes, de az időjárás… na az totál szívás. Gyors időjárás ellenőrzés az elkövetkező 7 napra. Brrrr. Nagyon hideget mondanak. Két-három-négy fokok hajnalban. Délután mikor lemegy a nap, szintén nagyon lehül a levegő. Nem tudnánk nagy, közös reggeliket és vacsikat csinálni, ahol elbeszélgetnénk a további napok terveiről vagy csak csacsognánk, teázgatnánk, kávézgatnánk. Annak nincs értelme, hogy mindenki a sátorba húzódna vissza és ott kuporogna sapkában, kesztyűben.

Végül abban maradtunk, ha nem mehetünk északra, ahol meleg van, akkor délnek fordulunk. Délen még javában tombol a “tél”. Hideg van és esőt mondanak, ezért úgy döntöttönk kiveszünk egy házat Robe-ban és ismét bejárjuk a környékét.

Eddig sikerült eljutnunk: Leigh Creek, 560 km-re Adelaide-től
Azok akik olvasták a Simpson sivatagi expedíciót biztos emlékeznek, hogy készült csapatpóló az eseményre. Terepjárók mennek a homokdűnéken és a póló hátulján legyek voltak. Na, a Cape York-i expedícióra is készítettek Tamásék csapatpólót. Itt is vannak rejtett jelek a pólón.
Esőben indultunk el, de tudtuk, hogy 300-400 km-re Adelaide-től már szikrázó napsütés fogja végigkísérni az utunkat, ahogy ezt a kép is mutatja. Felhősáv, de a távolban feldereng a tiszta kék ég.
A csapat egy része. Háttérben a Flinders ranges nyugati vonulata a St Mary csúccsal, amit pár éve megmásztunk.
Ez a sas nem volt szégyenlős, az út széli póznán csücsült, karnyújtásnyira a kocsiablaktól. Pár perc után megunta és átrepült az út másik oldalán lévő kiszáradt bokorra.
Több mint fél milliárd éves fosszíliák a Flinders Ranges-ben. 1946-ban találta egy geológus, aki ásványok után kutatott. Akkor még nem tudta, de a többsejtű organizmusok „legkorábbi” gyűjtőhelyét fedezte fel. Ezek a többsejtű, komplex ősmaradványok az Ediakara faunába tartoznak. A Parachilna-i hotel mellett van kiállítva pár darab, illetve Adelaide-ben a múzeumban.
Ezen a táblán be lehet azonosítani, hogy melyik állat melyik csoportba tartozik.


2 hozzászólás »

  1. Zoli szerint:

    Remélhetőleg legközelebb sikerülni fog ez a túra is.
    Ahogy a mondás tartja: “Három a magyar igazság”
    Ne csüggedjetek, ezt hozta az Élet, el kell fogadni.

  2. Lackó szerint:

    Nagyon sajnálom Kata, Papi!
    Ez még sajnos mindig nem az az év… Én is nagyon szenvedek, hogy már két éve nem jártam Spanyolországban. Reméljük jövőre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük