Tavaszi kavalkád

2013. október 13. vasárnap by kata_papi

Most, hogy bejött a jó idő és később sötétedik, szinte minden hétvégén mozdulunk valahova. Ezért halad olyan döcögősen az új-zélandi beszámoló. Ráadásul, ha belegondolok lassan indulunk a következő hosszabb “bevetésekre”…

Így aztán kénytelen vagyok egy csokorba szedni a történteket és egy-egy bejegyzésbe bezsúfolni mindazt, ami folyamatosan történik velünk, nehogy azt higyjétek, hogy csak ülünk és nézünk kifelé a fejünkből. Az az időszak remélem még nagyon-nagyon messze van.

Többnyire a fotó-oldalunkat fogom felpumpálni albumokkal, itt csak pár sorban említeném a történéseket.

Idén télen felettébb sok eső esett le, ami szépen megduzzasztotta a folyókat, vízeséseket. Alig vártuk, hogy kicsit elálljon és kisüssön a Nap. Elővettük a hátizsákokat és Mártival, Bobbal elmentünk a Morialta Parkba. Mi már vagy négyszer jártunk benne, mert itt van a város szélén és nagyon szép túraútvonal van az árok 3 vízeséséhez. Sajnos ismét csak a kettesig jutottunk el, de gyönyörű volt, és most az esőzések után  igazi vízesések voltak, nemcsak csordogáló erecskék. Ebben a parkban eddig mindig láttunk az eukaliptusz fákon egy-egy vadon élő koalát. Mondtam is a többieknek, ezeket biztos reggel a park dolgozói teszik ki a pórnépnek had örüljenek…

Most viszon három koalát is sikerült felfedeznünk,  kettő közülük ráadásul anyuka volt, mert a hasukon ott csimpaszkodtak  a kicsinyek. 🙂 Nagyon édesek voltak! Ráadásul pont egy meredek ösvényen gyalogoltunk, ahol jobbra a mélységben növő eukaliptusz fák teteje épp az ösvénnyel volt egy magasságban és poénból mondtam is a többieknek, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne valahol a fa tetején egy koala… milyen jól látnánk. Mert amúgy ezek a fa legtetején szunyókálnak és lentről nagyon piciben látjuk őket. Erre gyalogolunk vagy egy órát, fordul vissza az ösvény a völgy másik oldalára és mi van tőlünk kb 2 méterre a fa tetején az ösvénnyel egy szinten?? Hát egy anya koala a kölykével! Végre egy közeli kép a vadon élő koalákról! A Morialtás képek innen is elérhetőek.

Egy borús, esős napon Döme, Papi és én csak úgy elugrottunk Dömizni Riverlandba, hogy kimozduljunk és hogy megnézzük a Bonney tavat, ami szintén híres pontyozó hely. Oda-vissza kb 500 km-t tettünk bele Dömébe, ami itt egyáltalán nem számít távolságnak. Piknikeztünk egy jót, vásároltunk a helyi termelőktől gyümölcsöt, akik az út szélére teszik ki a portékájukat becsületkasszával és gyönyörű vadvirágokat is láttunk az út szélén. Riverland képei innen érhetők el.

       

A fagyasztónk kiürült, elfogyott a ponty. Úristen, itt a világvége! Nincs több rántott pontyszelet, halászlé, Rác ponty… Dehogynem! Kisütött a Nap, irány Milang, ami az Alexandrina tó partján fekszik és ahonnan még soha nem jöttünk haza ponty nélkül. Csatlakozott hozzánk Laci, Zsuzsi és Feri is. A tópart menti parkot a helyi önkormányzat szépen karbantartja, kifejezetten jó itt piknikelni. Zsuzsiék hozták a mobil BBQ sütőjüket, amin isteni finomat sütögettünk, napfürdőztünk, a fiúk meg horgásztak.

A nagy ho-ho-ho-horgászok…

Eredményes volt a nap, mert összesen 13 pontyot fogtak. Ebből 6 leakadt, kiszabadult, elszakította a damilt kiemeléskor. Hét darab került a szákba. Végül a négy legnagyobbat hoztuk haza, a három kisebb pedig a folyton éhező  pelikán populációt támogatta, akik egyfolytában ott ólálkodtak körülöttünk, hátha jut nekik is valami alamizsna. Hazaérve Papi nekifogott a 4 nagy ponty megtisztításának. A legnagyobb 70 cm hosszú és 5 kg 15 dekás volt,  a hasán furcsa, nagy dudorral. Mikor Papi felnyitotta, hihetetlen látvány fogadott. Ennyi ikrát még nem láttunk egy halban: 1 kiló 35 deka! Egy levesestál puposan volt tele az ikrájával. Szegényke! Milangi véres képek innen, csak erős idegzetűeknek!

A legnagyobb hal és alatt az ikrái

Szeptember vége felé Bobék elhívtak egy vitorláshajó felvonulásra. A vitorlás klub új elnököt választott és ilyenkor az elnök beavatása úgy zajlik, hogy a tagok zászlókkal feldíszítik a hajókat, kihajóznak és az elnöki hajó mellett elhaladva háromszoros hip-hip-hurrával köszöntik az új elnököt. A nap csúcspontja az volt, mikor 7 delfin is velünk együtt hasította a hullámokat. Voltak, akik egészen viccesre vették a figurát és beöltöztek, mint a lenti képen is a korosodó hölgy, aki magát “tengeri cigánynak” hívja, mert már a szülei is egy hajón laktak és ő is egész életét egy kis vitorláson tengeti. A vitorlás felvonulás képei innen is megnézhetőek.

Ha már a szeptembernél tartunk, akkor meg kell hogy emlékezzek a hegyen lévő botanikus kertről. Kettő botanikus kertünk van. Egy lent a város szívében, a másik fent a Mt Lofty hegyen. Itt a hegyen pedig a tavasz nyitányaként szeptemberben Rhododendron és Magnólia (amit én Tulipánfaként ismerek) virágzás van. Kihagyhatatlan! Ismét Bobbal és Mártival tettünk egy nagyobb sétát a kertben és szebbnél-szebb színes virágokat fényképeztünk. Az idő is nekünk kedvezett. A “virágkarnevál” képei innen is letölthetőek.

Végül a Munka Ünnepe! “Éljen május elseje, éééének szóóó ééééssss….”, akarom mondani éljen október első hétvégéje… Merthogy itt ilyentájt van egy piros betűs ünnep, ami megnyújtja a rövid kétnapos hétvégét. Felcuccoltunk és elmentünk 3 napra sátorozni a Mount Remarkable Nemzeti Parkba, ami a Flinders Ranges déli nyúlványa. Adelaidetől kb 3 órányi autóútra van (270 km), nem is értem hogy eddig miért nem mentünk oda. Gyönyörűűűű volt. Tuti biztos hogy legalább egyszer még visszamegyünk, mert négy túraútvonal kimaradt és mindenképp meg szeretnénk csinálni.

    

    

A park fő látványossága az Aligátor hasadék/szoros. Ez olyan szép volt, hogy ezen akár minden nap végigsétálnánk. A tűzrakási tilalom csak novembertől érvényes, így boldog-boldogtalan tábortüzet rakott. A kempingben is lobogott minden este vagy négy. Rengeteg állatot láttunk a túrázások alkalmával: döglött skorpiót, gyíkokat, emut a búzatáblában. Papi előtt fél méterrel szaladt el egy egy méteres monitor, ami a gyíkok rendjébe tartozó varánuszféleség. Ilyen nagyot még nem láttunk és Papi, aki elől ment az ösvényen igencsak becsokizott, mert majdnem rálépett. Nem vette észre, olyan jól álcázva napozott. De ő is megijedt és “gyorsan” elszaladt, így nehéz volt róla méretarányos képet készíteni.

A monitor… (álcázásból csillagos ötös)

Aztán most először ugrált előttünk kenguru, mármint a kocsi előtt. Hosszan szaladt Döme előtt jobbra-balra cikázva, amíg nem talált egy alkalmas helyet, ahol átbújhatott az utat szegélyező kerítés alatt. Legyekből nem volt hiány, és szerintetek mi maradt otthon? Igen a légyhálós kalap és a légyhálós konyhasátor, de azért álltuk a sarat. Két nagyon könnyű, egy közepes és egy nehéz túrát nyomtunk le. Sok kimaradt, nincs mese, visszajövünk! Jó volt újra sátorozni. Az Aligator hasadék képei itt.

Kata


3 hozzászólás »

  1. DZoli szerint:

    Sziasztok!

    Nézzétek el tudatlanságomat, de kérdésem lenne, s talán Papi lesz a megválaszolója. (Bocs Kata…)

    Néhány képen Dömén is látható elöl, bal oldalon a rácson valamiféle antenna, vagy ilyesmi. Azon a képen, ahol a lakóautóval együtt fotóztátok, a lakóautón is látható egy hasonló, de még robosztusabb alkotmány. Mi a fene az? Antenna? S ha az, akkor miért van odabiggyesztve a sofőr elé?

    Köszönöm.

    DZoli

  2. KataPapi szerint:

    Igen, jol latod, azok antennak, az UHF CB radiohoz. Sokszor latunk egeszen brutalis meretu, teleszkopos antennakat is, amik tobb meteresek is lehetnek. Zoli, Zoli, ez itt Ausztralia, bal oldali kozlekedessel, szoval azok az antennak igenis jo helyen vannak az auto bal oldalan, nem zavarva a kilatast a sofor elott. :)De koszi az eszrevetelt!

    • DZoli szerint:

      Hehe…, pedig az idén voltam Angliában, és ott béreltem autót is. Most, hogy mondod, valóban a másik oldalon volt a kormány. Ott is…
      Azt tudtátok – biztosan igen – hogy Magyarországon is bal oldali közlekedés volt 1941-ig?

      Köszönöm a felvilágosítást.

      Sziasztok.
      DZoli

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük