Újabb rejtély oldódott meg

Most egy közel 8 éves rejtély végére tehetünk pontot. Mikor Krisz szinte email fordultával fejtette meg a narancssárga zselés bonbonjaimat, vettem a bátorságot és felvetettem neki, hogy van egy másik zselés rejtélyem, ami immár 8 éve megfejthetetlen számunkra. Sok embert kérdeztünk meg, de nem tudták. Így egy idő után feladtuk. Ez a zselés „kiskifli” a tengerparton van. A hullámzás sodorja ki őket. Átlátszó, szintelen, szagtalan. Mivel nem tudtuk mi ez, mindig óvatosan bántunk vele, mert mi van ha mérgező… Itt Ausztráliában mindent körültekintően kell „fogdosni”… Nem lehet csak úgy hűbelebalázsmódjára kapkodni.

Szóval, Krisztől jött is a megoldás. Innentől kezdve nem volt nehéz a neten kutakodni.

Ezek a „kiflik” általában tavasszal jelennek meg a tengerpartokon. Volt olyan, hogy lent sétáltunk és több száz darabot tudtunk volna összeszámolni. A tavaszi rajzás oka, hogy egyre többet süt a Nap, a víz kezd felmelegedni. Az esőzések mindenféle finomságot mosnak a tengerbe. Ez kedvez a plankton növekedésnek. A planktonokat szeretik a puhatestűek, a puhatestűeket meg szereti a ragadozó homok csiga és a hold csiga. Jó az idő, kaja van dögivel, itt az idő a szaporodásra.

Ennek az átlátszó „kifli” zselének a csúfneve „zselés kolbász” és nem más mint a tengerparton élő homok csigának (Sand Snail-Polinices conicus) a tojás masszája, ami több száz csigapetét tartalmaz. A tojás massza négyszer nagyobb a csigánál. Ártalmatlan, nem mérgező. De óvatosan bánjunk vele, mert könnyen szakad. Ha meg akarjuk menteni a még ki nem kelt kiscsigákat, óvatosan dobjuk vissza a vízbe, hogy ne száradjanak ki.

A Homok csiga, nevéből is adódóan a homokban él. A homok alatt „buldózerezve” kutat kaja után. Egyik kedvence a kagyló. Rátapad a gyanútlan kagylóra és valamiféle maró/oldó anyagot enged rá. Ez egy szabályos kis kör alakú nyílást mar a kagyló mészvázán, amin keresztül a csiga kiszívja a puhus kagylót. Kész horror. Ugye, nem is olyan ártatlan ez a Csiga Biga… Rengeteg ilyen lyukas kagyló van lent a parton. Emlékszem, mikor anno megérkeztünk sokszor rácsodálkoztunk, hogy jé, ezeket meg ki a fene fúrta ki? Biztos valaki nyakláncot akart fűzni… Most már tudjuk.

Az áldozatai…

Pár évvel ezelőtt, mikor még a tengerparton laktunk egy bő évig, Papi „véletlenül” mindig rossz buszra szállt fel hazafelé a suliból, hogy a parton tudjon végigsétálni a lakásig. Imádta. Ilyenkor sok furcsa dolgot látott a parton, amit meg is örökített. Ezekből a képekből hoztunk létre egy „Szörnytár” albumot még anno, amit most feltöltöttünk a fotó oldalunkra. Ebből váasztottam ki a következő érdekes teremtményt, amiről hamarosan írok egy bejegyzést, hogy bővítsem a szürkeállományotokat. Addig is lehet rajta gondolkodni… 🙂

Kata