Vihar

2007. május 31. csütörtök by kata_papi

“Kisebb ” vihar söpört át a térségen kedden és szerdán. Szélviharral, esővel és igen erős széllökésekkel kísérve, mely jónéhány fát kidöntött a városban, az alattuk parkoló autókban nem kevés kárt okozva. Ilyen szélsőséges időjárási viszonyok persze otthon is előfordulnak, én mégis azért hozom szóba, mert volt alkalmam átélni egy ilyen pusztító vihart a tengerparton.

Más nyilván menekülne az ilyen események elől, én személy szerint szeretem a vihart és az esőt. Szeretem a tengert is, ezért ha tehetem – és ez elég sokszor előfordul – akkor szándékosan rossz buszra szállok fel a city-ben hazafelé jövet a suliból. Teszem ezt azért, hogy legyen szerencsém végigsétáni a parton, kígyót, békát, csigát s kagylót szedni, vagy csak egyszerűen bámulni a nagy semmit miközben kiszellőzik a fejem. 🙂

A vihar. Próbálom a képek alapján visszadni azt a hihetetlen természeti erőt, ami lecsapott ránk, de tudom, hogy ez csak ábránd. Csak az tudja miről beszélek, aki már feküdt neki a szélnek úgy, hogy simán be tudta volna kötni a cipőfűzőjét, vagy volt alkalma megtapasztalni, hogy az apró vízcseppek bizony tűszúrásként érik az ember arcát ilyen szélerősségben, s az eső is alulról esik ilyenkor.

A képek. Igyekeztem előásni a saját gyűjteményünkből olyan korábbi képeket, amikkel össze lehet hasonlítani a vihar idején készülteket. Többé-kevésbé sikerült is, s most nézzük meg őket:

Ezeken a képeken dél-felé nézünk, nagyjából ugyanaz a partszakasz látható. A növényzeten is mutatkozik már, hogy itt az ősz, közeleg a tél. A szivárvány csak néhány pillanatig volt az égen, de jó helyen voltam jó időben, így sikerült megörökíteni.

Itt az a hely látszik, ahol az utcánk végében le lehet menni a partra. A fehér korlát mindkét képen rajta van, ez segít eligazodni. A második képen már a lejáró végét mossa a víz, homokba lépni nem lehet, csak a “nagy pocsolyába”, már ha van bátorságod.

Most észak felé tekintünk, a háttérben ott van az egyik móló a sok közül. A közel 100 méter széles, homokos fövenyből semmi sem látszik, víz alatt van az egész.

S íme a pusztítás, ami komoly nyomot hagyott a parti védműveken. A víz egészen alámosta a természetes védőrendszerként működő homokdűnét, kimosva a homokfogó hálót tartó cölöpöket is. Ezeknek a dűnéknek nagy szerepük van, mivel Adelaide nagy része a vízszint alatt terül el. Így ha átbukik rajta az óceán, akkor az meg sem áll a city-ig. Ha további képeket szeretnél megnézni, akkor itt megteheted.

Mindezektől függetlenül csodálatos egy hely Adelaide és környéke, s bár sokfelé jártunk már, még a töredékét sem láttuk az itteni megismerésre méltó helyeknek. S ha már itt vagyunk azon leszünk, hogy minél többet kipipálhassunk belőlük.

Sziasztok: Papi


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük