Gasztronómia
Nem igazán szeretném kiterjeszteni a blogunkat a gasztronómia irányába, pedig alapanyag lenne bőven, mert enni azt szeretünk.
A mostani bejegyzés kivétel, mert nem hagyhatom szó nélkül. Vasárnap szülinap ünneplésre voltunk hivatalosak Móniékhoz (számok leírására nem kaptam felhatalmazást). Annak ellenére, hogy Móni volt az ünnepelt, ő sütött-főzött, ráadásul olyan kaját, amit a Papi már régóta emleget, hogy egyszer csinálni kéne… Vicces, az ünnepelt főzte meg Papi egyik kedvenc ételét.
Ez nem volt más, mint lebbencs leves bográcsban. A tésztát Móni készítette saját kezűleg és ráadásként igazi Dobostortát is sütött, ami, mint tudjuk a teteje miatt nem egyszerű. A torta mind kinézetre, mind ízre isteni volt. Megérte az az egy vízhólyag, amit a forró égetett cukornak köszönhet szegény Móni.
A bográcsnál ismét a fiúk voltak a tűzfelelősek, a leves pedig nagyon finom lett:
A napokban “alkalmaztunk” blogunkhoz egy tudományos szakértőt. 🙂 Az ő szorgos kutatómunkájának köszönhetően derült fény Luji dü Zsilip nevére és Zsizell húgára is. Komolyra fordítva a szót, a mai tudományos kérdések a következőek:
1. Egy véletlennek köszönhette Dobos C. József a Dobostortát. Mi volt ez a véletlen?
2. Miért hívják a lebbencs tésztát lebbencsnek, honnan ered a neve?
A helyes megfejtők között a korábbi Zsilipes kérdésből ránk maradt hangszórót sorsoljuk ki. 🙂
Kata
2 hozzászólás
Anita
Hú, tényleg gyönyörű a torta, és Moni egy konyhatündér hírében áll, más forrásból is hallottam:))
Andi
Gratulálok a cukrász teljesítményéhez, ennél különbet a cukrészdákban sem kap az ember!:) Ez a kettes számú kedvenc süteményem a habos isler után. Nyami. 🙂