Gasztronómia

Nem igazán szeretném kiterjeszteni a blogunkat a gasztronómia irányába, pedig alapanyag lenne bőven, mert enni azt szeretünk.

A mostani bejegyzés kivétel, mert nem hagyhatom szó nélkül. Vasárnap szülinap ünneplésre voltunk hivatalosak  Móniékhoz (számok leírására nem kaptam felhatalmazást). Annak ellenére, hogy Móni volt az ünnepelt, ő sütött-főzött, ráadásul olyan kaját, amit a Papi már régóta emleget, hogy egyszer csinálni kéne… Vicces, az ünnepelt főzte meg Papi egyik kedvenc ételét.

Ez nem volt más, mint lebbencs leves bográcsban. A tésztát Móni készítette saját kezűleg és ráadásként igazi Dobostortát is sütött, ami, mint tudjuk a teteje miatt nem egyszerű. A torta mind kinézetre, mind ízre isteni volt. Megérte az az egy vízhólyag, amit a forró égetett cukornak köszönhet szegény Móni.

A bográcsnál ismét a fiúk voltak a tűzfelelősek, a leves pedig nagyon finom lett:

A napokban „alkalmaztunk” blogunkhoz egy tudományos szakértőt. 🙂 Az ő szorgos kutatómunkájának köszönhetően derült fény Luji dü Zsilip nevére és Zsizell húgára is. Komolyra fordítva a szót, a mai tudományos kérdések a következőek:

1. Egy véletlennek köszönhette Dobos C. József a Dobostortát. Mi volt ez a véletlen?

2. Miért hívják a lebbencs tésztát lebbencsnek, honnan ered a neve?

A helyes megfejtők között a korábbi Zsilipes kérdésből ránk maradt hangszórót sorsoljuk ki. 🙂

Kata