‘Egyéb’ Category

  1. Egy újabb gyöngyszem. Ennek sosem lesz vége?!

    szeptember 14, 2019 by kata_papi

    Szintén a világ végén találtuk. Úgy tűnik az elszigeteltség különleges dolgokat szerettet meg az emberekkel. A gyűjtemény következő darabja: a tutti frutti ízű malacfing rágógumi. Röf…


  2. WA Trip –> 43-47. nap (Days 43-47)

    szeptember 13, 2019 by kata_papi

    Az elmúlt 5 nap történései a Cápa-Öbölben. A térképen ismét pirossal egyben a 43-47 napok eseményei. Ide-oda cikáztunk és mindent bejártunk, ahova út vitt. Ismét egy csodálatos területet jártunk be. Megérintett egy MÁSIK világ. Nem a másvilág hanem egy másik világ. Még Papi is azt mondta az egyes napok végén, hogy ez egy jó kis nap volt! Az elmúlt 5 napban volt egy nagyon szerencsés pillanatunk és egy nagyon “szomorú” is.

    Cápa-Öböl az űrből. A belső öböl a Hamelin Pool. Az első félsziget csücskében van a Francois Peron Nemzeti Park. A külső öböl a Shark Baz (Cápa-Öböl). A második félszigeten van ay Edel land Nemzeti Park a legnyugatibb pont és majdnem a félszigettel összenőve a Dirk Hartog sziget.

    Kezdtünk a Hamelin Pool-nál, ahol megérkezésünkkor egy anomália fogadott. Legyek! Nagyon sok légy. Előkerültek a légyhálós kalapok. De ez mit sem rontott azon, hogy láthattam az én drágaságaimat. Közel 30 évet vártam erre a pillanatra, hogy Nyugat-Ausztrália sztromatolitjait láthassam. Nagy volt a boldogság. Többször írtam már róluk, törzsutasainknak már biztos a könyökén jön ki. Csak picit frissítsük fel a tanultakat. Sztromatolitok élő kövületek 3-3,5 milliárd éve léteznek. Nekik köszönhetjük az életet a Földön, ők termelték az oxigént és az élet így kifejlődhetett a szárazföldön is. Ezek itt kb 2-3000 évesek. Nagyon lassan nőnek. Ha ők nincsenek akkor nagy valószínűséggel mi sem lennénk itt a Földön.

    Nem örültünk ennek…

    Sziasztok Sztromatolitok!

    Megnéztünk egy érdekes “kőbányát” vagy inkább kagylóbányát?! Itt az öbölben jóval sósabb a víz, mint kint a tengerben/óceánban és a cockle nevű kagyló ezen a területen picire nő meg, illetve nincs ellensége. Rengeteg van belőle. Ezek összecementálódtak, amit sima kézi fűrésszel blokkokra vágtak és ebből épültek a házak. A kagylóréteg 6000 éves. A Shell Beach-en is ezek az apró vakítóan fehér kis kagylók halmozódtak fel 10 méter vastagon és közel 100 km hosszon. Hihetetlen látvány.

    A “kagylótégla” bánya.

    Közelről ilyen.

    Ilyeneket építettek belőle.

    Kagylótégla.

    Shell Beach

    Shell Beach-en szedtük. Mik ezek? Egy vérengző állat fogai? Tüskék? Szerintünk kagylók, de nem tudjuk biztosan. Valaki esetleg?

    A 44. nap mottója: Lady in the Pink! – Hölgy rózsaszínben! Nagyon szerencsés nap volt! Aki ismer tudja, nem vagyok a rózsaszín szín nagy rajongója. De beláttam, ha nem aggatunk magunkra feltünő színeket, akkor beleolvadunk a környezetbe és nem látszunk a képeken. Papival szoktunk viccelődni, hogy mi lenne ha a láthatósági mellényt vennénk fel mikor túrázunk, úgy biztos kitűnnénk a képeken.

    A lényeg: 2019.09.09. hétfő Monkey Mia, az öböl ahova kiúsznak a delfinek, a túrista tömeg a parton sorfalat állva nézi és 1-2 szerencse fia meg is etetheti őket. Úgy gondoltam a delfinek szeretik a színeket így magamra penderítettem a rózsaszín ingemet. Közel kétszázan lehettünk. A hátunkon a szőr felállt a sok embertől. Antiszociálisak vagyunk. Ráadásul még egy ázsiai forgatócsoport is pont most volt ott hogy népszerűsítse hazájukban Ausztráliát, hogy (még!) több túrista jöjjön ide.

    Általában 4-5 delfin szokott kiúszni a 20-30-as csapatból. De nincs garancia hogy jönnek. Most 3 úszott ki, és másik kettő kicsit távolabb vadászott. Minden egyes delfin csak 3 kis halat kaphat, nehogy rákapjanak az ingyen kajára és megszelidüljenek és feladják a vadászatot. Az önkéntesek kiválasztanak 1-1 embert a tömegből, akik megetethetik a delfineket. Nincs jelentkezés, nincs üvöltözés, csak rádböknek hogy Te, mint amikor felelni hívtak a suliban. Az egyik önkéntes azt mondta: Lady in the Pink. Na ez voltam én! Besétáltam a térdig érő vízbe, önkéntesGizi odaadta a halat én meg odaadtam a delfinnek! A delfineket tilos megérinteni. Mekkora mákom volt!

    A sorfal. Sárga karikában Papi integet.

    Jönnek! Gyors leszaladtam a mólóról és odaálltam Papi mellé.

    Lady in the Pink!

    Hosszú percekig minket nézett. Tetszett neki az ingem! 🙂

    Amúgy én Piccolot etettem meg. Piccolo 26 éves, 100 kg és 2 méter hosszú. Épp egy cápatámadásból lábadozik. Minden delfint az uszonyuk alapján ismernek fel. Ez az ő ujjlenyomatuk.

    Aztán bejártuk a szárazföldhöz közelebb lévő félsziget csúcsán lévő Francois Peron Nemzeti Parkot. Meseszép! Vörös homokdűnék, sárga homokos tengerpart és kristálytiszta türkiz víz. Itt láttunk a vízben, delfineket, ráját, cápát és teknőst. Sajnos egy magas (kb 50 m) szirtről láttuk őket, kis bolhafingok a képeken, de azért kivehetőek.

    Ott integetek. A kilátó ahonnan azt a sok tengeri teremtményt láttuk.

    Rája

    Cápa

    Teknőc

    Francois Peron Nemzeti Park csak terepjárós. Puha homokos. Papi leengedi Junior kerekeit.

    Út a Francois Peron NP-ben.

    Ez is útközben.

    Ijesztő. Mintha dinoszaurusz lábnyom lenne… Papi lába (hangsúlyozom Papié! azért mert 46 napja úton vagyunk még adok magamra…) ott van méretaránynak. Amúgy emu lábnyomok.

    Junior elásta magát. Már majdnem levettük a maxtrax-eket, de az utolsó próbálkozásra sikerült magától kijönnie.

    Kint van!

    A Francois Peron parkból kifele jövet egy emu család sétált át az úton.

    Kis lagúna. Majdnem tökéletes kör alakú.

    Denham városa egy jópofa kis tengerparti, rendezett városka.

    A tengerparti kempingben a meleg miatt iszonyúan párolgott a tenger. Reggel köd volt és minden tiszta víz volt, mintha eső esett volna. Borzalmas volt.

    Minden így nézett ki reggelre.

    Végül bejártuk a második (külső) félszigetet is, mert itt van Ausztrália legnyugatibb pontja. Ettől a nemzeti parktól tartottunk, mert csak 4WD-os, nehéz, puha homok, dűnés átkelés bla-bla-bla. Egyáltalán nem volt necces helyzet. Lassan lehetett haladni, de sima ügy volt. Nagyobb volt a füstje mint a lángja ennek a “nagy” homokdüne átkelésnek. InformációsGizi cseppet túllihegte a felvilágosítást. Mikor mondta, hogy ha nem engedjük le a kereket 16 psi-ra, de akár 14 psi-ra akkor nem fogunk átmenni. Na ekkor kicsit becsokiztam, mert a Simpson sivatagban 18-20 psi-al mentünk végig (psi = pound per square inch – keréknyomás font per négyzet hüvelyk). Mondjuk Benő összefosta magát…de tényleg nem volt semmi komoly. Köze nem volt a Simpson sivatagi puha homokos dünékhez. Majdnem földút keménységűek voltak a dünék.

    Elvileg 148 km-es útra 3 órát írnak. Azt hittük egy nap alatt lenyomjuk, de annyira gyönyörű volt és olyan sok látnivaló volt, hogy délután úgy döntöttük nem megyünk ki, bent alszunk. Hihetetlen jó döntés volt. Vadkempingben a tengerparton egymástól 50-100 méterre vannak kialakítva a sátorhelyek. Sekély öböl. Átlátszó tiszta víz. És a színek!? Besírtunk. A sátorablaból a vízre láttunk rá. A napfelkeltét is az “ágyból” néztük. Nagyon giccses volt. Ja. Semmi légy! Idilli állapot!

    Papi felkészíti Juniort. Ekkor még nem tudtuk, hogy felesleges.

    Leengedi a kerekeket, mert az út nagyon korrugated.

    Ennyire korrugated volt.

    Felkerült a dünezászló. Furcsa, de nem volt előírás, pedig szerintünk el kellett volna mindenkinek.

    Háttérben a nagy homokdüne.

    Shelter Bay, ahol kempingeztünk.

    Itt aludtunk!

    Napfelkelte a sátorból.

    És mik voltak a tengerparton? Emlékeztek még az Eighty Mile Beach-re? Ott volt a több ezer lapos tengeri süni. Na itt meg a tengeri csillagok!!!! Mindig is szerettem volna találni egyet. Itt szedtem egy szatyorral!

    Élő tengeri csillag.

    Rája

    2019.09.12. csütörtök Nemzeti Gyásznap! Találtam egy nagyon különleges tengeri sünit. Átmenet a lapos és a gömböc között. Gyönyörű zöldes-sárgás színű, apró tüskés. Aztán Papi elment csatangolni a parton, míg én mosogattam és talált még kettőt. Nagyon szépek voltak. Kitettem a lökhárítóra száradni őket. Másnap összecuccoltunk és elfelejtettem összepakolni őket. Elindultunk. Mentünk 39 km-t durva terepen mikor belémnyilalt. A SÜNIK! Papi azt mondja: ugorj ki nézd meg hátha még ott vannak. A legkisebb, amit én találtam még ott “kapaszkodott”. A két nagy sajnos odalett. Picit oda voltam.

    R.I.P. :-((

    A Dirk Hartog szigetre erről a félszigetről lehet átmenni. Egy pici komp megy át, egyszerre csak egy autót tud átvinni. A távolság nem több, mint 5 km. A return kompjegy kapaszkodjatok meg, 570 dollár. Beszarás! A kenguru szigetre, ami 18 km-es kompút volt 470 dollár körüli. Tasmániára, ami 8-10 órás kompút 550 dollár. Csak viszonyításképp írtam.

    Két okból passzoltuk. Egy: az 570 dodi miatt. Kettő: nincs benyakút a szigeten. Nekünk sajnos csak két üzemanyag kanna van a tetőn. A sziget kb 60 km hosszú. Ezt oda-vissza meg kell tenni, plusz a kitérők. Nem lett volna elég naftánk. Egyszer majd visszajövünk ide Tehénnel és több benyakannával és megcsináljuk együtt. Bár Papi megjegyezte: mennyivel adna többet a sziget, mint ez a félsziget, amin most vagyunk, ugyan azt látnánk. A térkép tanulmányozása után nagy valószínűséggel igaza van.

    Az Edel Land Nemzeti Parkban, ami ezen a félszigeten van elzötykölődtünk a legnyugatibb pontig. Most már csak a legészakibb van hátra, amit hamarosan egy közös Tehén+Junior expedíció keretében ki fogunk pipálni. Ki az a Tehén?? Tehénnel együtt csináltuk meg a Simpson sivatagot. Szorult helyzetből Tehén szokta kisegíteni Juniort. Tehén Tamásék 4WD-ja.

    Ausztrália legnyugatibb pontja.

    Valaki nagyon ötletes volt. Elhozott egy követ Byron Bay-ből Ausztrália legkeletibb pontjáról és letette itt a legnyugatibb ponton. Nagy poén! Kár hogy nem nekünk jutott az eszünkbe…

    Felkerestük a blowhole-okat. Félelmetesek voltak. Lenéztünk a 170 méter magas nyugati sziklafalon amit az Indiai Óceán ostromol. Vadregényes félsziget. Ha arra jártok semmiképp ne hagyjátok ki.

    A 170 méter magas sziklafal az Indiai Óceán partján. Junior ott gurul méretaránynak.

    Papi ott integet Junior motorháztetején.

    A Simpson sivatagban anno készült egy hasonló kép. Ott vörös homokos út volt sárga virággal. Itt fehér homokos az út rózsaszín virággal.

    Méretes blowholes/vízköpők a 150-170 méter magas sziklán. Ez azt jelenti, hogy a kürtő is ilyen mély! Papi ott hasal méretaránynak és lefele kukucskál.

    Eddig 3 kígyóval találkoztunk. Mindhárom az úton “szaladt” át. Túl gyorsak voltak, mire előkaptam a telefonomat már a bozótosban kúsztak.

    Egy vakmerő echidna (hangyászsün) az Edel Land parkból kifele jövet.

    Az istennek se akart lejönni. Papinak úgy kellett letessékelnie. Nem volt egyszerű.

    Most már a Kalbarri Nemzeti Park határában vagyunk. Túrázunk 1-2 napot, elköszönünk a tengertől, keletnek fordulunk és elkezdünk lassan hazacsorogni. A tervben előírtakat 95%-ban teljesítettük!


  3. WA Trip –> 39-42. nap (Days 39-42)

    szeptember 10, 2019 by kata_papi

    Jöjjenek az elmúlt 4 nap történései. A térképen most nem bontom szét a napokat színekre, mert volt hogy alig mozogtunk, volt hogy 4 órát a múzeumban bóklásztunk. A térképen pirossal az elmúlt négy nap (39-42 napok) mozgása látható.

    Meglepő de elértünk a Cápa Öbölhöz (Shark Bay). A túra elején ez még nem volt kristálytiszta. Azt hittem ez már nem fog beleférni az időbe. Ezek szerint jól nyomjuk. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk az elmúlt 4 napban. Ausztrália legnagyobb olaj és gázmezőit. Nem is tudtunk róla, hogy ilyen ásványkincsünk is van. 134 km-re a parttól vannak a platformok. Van olyan amin ember sincs, Józsi itt ül a szobában egy botkormánnyal és innen irányítja az egész platformot.

    Aztán láttuk az 1967-ben épült nagyon alacsony frekvenciájú (VLF) antenna csoportot ami az amcsi és ausztrál tengeralattjárókkal komunikált. A középen álló antenna a Tower Zero ami a déli félteke legmagasabb epítménye, 387 méter magas. Magasabb az Empire Sate Building-nél és az Eiffeltoronynál. Az 500 km/órás szelet is kibírja.

    Papi a 13 antennára mutat, remélem látszanak.

    Négy órát bóklásztunk az Űr és Technológiai múzeumban. Nagyon jó kis kiállítás. Ültünk (inkább feküdtünk) a visszatérő egységben. Jártunk a Holdon! Végre elhagytuk a Földet. Láttunk egy vicces nem parabola antennát. Lapát formájú, a gúnyneve: sugar scoop. Ezen keresztül ment az első élő műholdas közvetítés Ausztráliából Londonba. A múzeumot Buzz Aldrin nyitotta meg. Nagyon jó volt!

    Leszálltunk a Holdra!

    Csináltam egy vulkánt közepén egy kaldera tóval. Jópofa szerkezet. Homokban túrsz és a tálca felett van egy érzékelő ami magasság szerint színekkel megvilágítja és szintvonalakat is rajzol rá.

    Elmentünk a Cape Range Nemzeti Parkba, bejártuk a félszigetet. Rengeteg tengerparta ugrottunk ki. Voltak fehér homokos/türkiz vizes, sziklás, korallzátonyos. Itt van a Ningaloo korall zátony, ez is a világörökség része. Hajóroncsot néztünk, rengeteg kagylót, korallt, tengerisünit gyűjtöttünk. Láttunk tengeri uborkát, nagy élő kagylókat amik akár két méteresre is megnőnek, élő tengeri sünit, rákokat, tengeri csillagot és mindenféle ismeretlen tengeri herkentyűt.

    Hajóroncs

    Cementálódott második világháborús homokzsákok amikből védőállást építettek.

    Nekem balra hátul a kibányászott sókupac elszállításra várva.

    Tengeri süni temető. Mind sérült volt. Valószínűleg a madarak törik fel és eszik ki a sünihusit.

    Sérültek.

    Egy kis kitartással és pár óra sétálgatással sikerült épet találni. Itt amúgy ezek a dagi sünök szaporodtak el.

    Gömböc, most már a családhoz tartozik!

    Tengeri csillag

    Élő tengeri süni

    Rengeteg élő tengeri süni.

    Közelebbről. Ezek bújtak meg minden kis sziklalyukban.

    Kedvencünk. Élő nagy kagyló.

    Ennek a kagylónak nagyon szép zöld a “husija”.Mindegyik más színű volt.

    Közelről

    Tengeri uborka és egy süni.

    Tengeri uborka. Nem ám rosszra gondolni! Fúúúj!

    Ezt nem tudjuk mi, de lehet hogy fehér tengeri uborka…?!

    Ezt sem tudjuk, hogy milyen tengeri herkentyű.

    Jó nagy rák lehetett. Ez csak a csápja.

    Közelebbről. Tüskés. Szúrt.

    Zöld rák. Többen is voltak és verekedtek.

    Papi a kagylómezőn.

    Ezen a parton láttuk azt a sok tengeri élőlényt. Órákat bóklásztunk, minden kis lyukba bekukucskáltunk. Érdekesebbnél érdekesebb teremtményekkel találkoztunk.

    Az ausztrál utasainknak: a Cape Range Nemzeti Parkot a mi Yorke félsziget Innes park és az Eyre félsziget Coffin Bay/Lincoln nemzeti park egyvelegéhez tudnánk hasonlítani. Míg a Yorke-n kb 5-6 kihajtó van, itt legalább 40! Egy hétre elegendő látnivaló van ebben a parkban. Kihagytuk viszont a teknőssel, manta rájákkal és cetcápával (whale shark) való úszást. Illetve a meleg miatt passzoltunk 3 gyalogtúrát 3 hasadékba. Őszintén megvallva a Purnululu-i és Karijini szurdokok után kevés hasadék tud lázba hozni. Ezek után már mind snassz.

    Exmouth-ban egy nagyon jól összerakott kiállítás van a látogató központban. Kezdve a második világháborútól, olajkutakról, bálnavadászatról, az amerikai katonai bázisról. Van egy ciklon szoba ahova beülve átélhetünk egy 5-ös kategóriájú ciklont. Van sósvízi akvárium. Itt is elszöszmötöltünk pár órát.

    A 20 méter magasra felköpő Blowhole (vízköpő).

    Uralkodó szélirány!

    Most meg már megérkeztünk a Hamelin Pool-hoz a “drááágaszágaimhoz”! Erről később. Pár napot a környéken bóklászunk majd, mert rengeteg a látnivaló itt is.


  4. Újabb gyöngyszemekre akadtunk az utunk során

    szeptember 4, 2019 by kata_papi

    Add le a bankkártyádat ha tankolni akarsz. A4-es papíron 5 téglalap az 5 kútnak. Én a jogsimat adtam le. Bele is illesztették a négyes kút téglalapjába.

    Szintén zenész. Csak itt a rajzolt téglalapokat kis zsebecskékre cserélték. Egy fokkal jobb. Ez nem a pulton hever, innen senki nem tudja csak úgy felkapni. A jogsim ott csücsül a 10-es zsebecskében.

    Ha fel akarod fújni a kerekeidet akkor hagyd a kocsikulcsot a boltban és megkapod a pumpafejet. Ennyi.


  5. WA Trip –> 34-38. nap (Days 34-38)

    szeptember 4, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Az elmúlt 4 napban nem sokat haladtunk. Kivéve a mai 38-dik napon. Elértünk Exmouth-ba. A 34-től 37 napokig kisebb túrákat csináltunk. Illetve egy nap arra ment el, hogy Junior 40ezres szervíze meg legyen csináltatva. Ez az egy nap pont arra volt jó, hogy kicsit rendbe szedjük magunkat. Mossunk és Juniort rendbe tegyük, mert kezdett elhatalmasodni a disznó ól benne. Mivel a szerviz nem igen szervizel full-ra megpakolt autót, ezért a tetősátron kívül mindent kicuccoltunk Juniorból. Nagy élmény volt. Kis rendszerezés a dobozokban, majd visszapakolás.

    A térképen pirossal a Karratha körúli kis csillagtúráink a 34-36 napokban. A 37-dik napon volt a szerviz, semerre nem mozdultunk, 10-re vittük Juniort és délután 4-re lett kész. Kékkel pedig a 38-dik nap nagy etapja, amivel már Exmouth-ban vagyunk.

    Red: days 34-36 trips around Karratha, Blue: day 38 reached Exmouth (day 37 –> car service)

    Az egyik csillagtúra alkalmával bejártuk a Burrup-félszigetet. Megnéztük a Vörös Kutya szobrát Dampier-ben (tessék megnézni a filmet, igaz történet). A Murujuga Nemzeti Parkban őslakos sziklakarcokra vadásztunk. Itt található a világ legnagyobb sziklakarc gyűjteménye. Koruk 25-30 000 éves. Csak a félszigeten közel 10 000 db ilyen sziklakarc van. Mondtam is Papinak, ha 9000-et megtalálunk, akkor már jók vagyunk… A környező 42 szigeten találtakkal együtt a karcok száma kb fél és egy millió db. Csak párat találtunk. Nehéz volt a levegőtlen völgyben a 35 fokban gyalogolni. De amiket láttunk azok is nagyon szépek voltak.

    Három féle technikát alkalmaztak: pattintgatták, karcolták, horzsolták.

    A dombon lévő köveket karcolták össze az őslakosok.

    Ott fent azon a sziklán.

    Erre a sziklakarcra mutatott Papi.

    Nem tudjuk mit láthattak az őslakosok… Csúcsos varázslósapka? Tüskék a vállon?

    Egy napra elugrottunk a Millstream Nemzeti Parkba. Érdekes volt a táj. Dimbes-dombos, fűpamacsos. Megnéztük a Phyton Pool-t. A vízesés csont száraz volt, de alatta a tavacskában az év 365 napjában van víz. Lehet benne fürdeni is. Gyönyörű smaragdzöld színe volt.

    Végül 1-2 tengerpartot néztünk meg. Köztük egy mangrove erdővel borítottat is. Érdekes volt a sok légzőgyökér. Épp a dagály végére értünk oda, megkezdődött az apály és azt vettük észre, hogy minden, de tényleg minden kis csigaház mozog. Beletelt pár másodpercbe mire rájöttünk, hogy ezek üres csigaházak és mindegyikbe egy pici rák költözött bele. Több ezer. Vicces látvány volt, ahogy a “hátukon” cipelték a házat és közben az iszapban kavartak a kajáért. Sajnos a videót a csigák “táncáról” nem sikerült a blogra feltölteni.

    Ott lóg ki a rák lába.

    Papi nagy örömére a bányaterületen sikerült elcsípni 1-2 vasércet szállító vonatot. Ezek a szerelvények 2,5 km hosszúak. Három mozdony húz 240 vagont (megszámoltam kétszer is!). A rekordot a mai napig a 2001. június 21-ei vonat tartja. Nyolc mozdony húzott 682 db megpakolt vagont, a szerelvény 7,3 km hosszú volt.

    Ott kanyarog a 2,5 km hosszú szerelvény.


  6. A második feladvány megoldása

    szeptember 4, 2019 by kata_papi

    A kérdés az volt: mi ez?

    Nem nagyon érkeztek megoldások. Biztos mindenki nyaralni volt. Egy tipp érkezett DZolitól: valami madár készíti? Eltalálta.

    Ez egy fészek. A Bowerbird (Lugasépítő madár) hímje építi a csajnak hogy elkápráztassa. Kuglizzatok rá a Bowerbird nest-re és szép fészkeket láttok. Általában kék dolgokat szokott összegyűjteni (kék szirmok, kék kupak, kék szívószál, bogarak, néha még kék bogyós gyümölccsel is bekeni a gallyakat) és azzal díszíti fel. Amit mi találtunk fehér színben pompázott. Fehér kavicsok, fehér csontok. A csontok láttán azt hittük, hogy az ebben élő állat áldozatainak a csontjai hevernek a fészek körül. Később világosodtunk meg, hogy ez csak dekoráció.

    Mindenesetre mi még ilyet nem láttunk. Nagyon érdekes volt ez az alagút szerű fészek. Sokat dolgozhatott vele a madár.

  7. Szeptember 1. Apák napja

    szeptember 2, 2019 by kata_papi

    Figyelem! Csak 18 éven felülieknek!

    Szeptember 1. Apák napja. Gondoltam meglepem Papit egy vidéki rúdtánc show-al. Papi feje mindent elárul… :))))

    És akkor jöjjön, hogy mi is történt. Négy nap világvége után kiéhezve beestünk egy Roadhouse-ba (benyakút, étterem, kemping egyben). Napok óta csak “szar” kaját ettünk. Én rántott csirkét, Papi a szokásos steak-jét tolta volna be nyugodtan élvezve a civilizációt.

    Erre egy négy fős csaj csapat lesz@rta hogy ez egy étterem. Elkezdték egymás haját fonogatni az asztalnál majd az egyik “csinos” csirke, divatos rucijában felpattant a padra és az arcukba tolta a seggét (elnézést de az volt) és úgy folytatta a kurkászást.

    Nagy élmény volt. Nem tudtuk hova tenni a dolgot.

    Idézet: “Mondja, nem zavarja ez a miliő?”


  8. WA Trip –> 25-33. nap (Days 25-33)

    augusztus 30, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Most látom, hogy több mint egy hete nem jelentkeztünk. Ennek az volt az oka, hogy olyan helyen voltunk ahol volt ugyan térerő, de nem volt áram. Napközben meg a gyalogtúrák voltak túlsúlyban, így menet közben csekély esély volt a töltésre. Lássuk, hogy mi is történt a 25-33 napokban.

    25. nap piros, 26-27 napok kék, 28-29 napok sárga, 30-31 napok ciklámen, 32-33 napok zöld

    Day 25. red, Days 26-27 blue, Days 28-29 yellow, Days 30-31 magenta, Days 32-33 green.

    Eddig 9027 km-t tettünk meg. A 33-dik napnál járunk a 62-ből. Junior nagyon szomjas. Szlapál, mint egy teve. Eddig 1248,46 liter üzemanyag csorgott le a torkán.

    Az 80 Mile Beach egy kb 250 km hosszú háborítatlan tengerpart. Ha jókor vagy jó időben focilabda nagyságú csigákat lehet találni. Illetve a “snassz” kagylókon túl Sand Dollars-t, azaz Hableány pénzét lehet szedni, ami nem más mint lapos tengeri süni. Rengeteg hever a parton. Milliónyi! Az elsőnél, amit találtam még felkiáltottam, hogy hú ezt nézd mit találtam. Aztán még egyet, majd még egyet találtam. Kezdetben átléptem rajtuk. Aztán rájuk léptem, mert annyi volt.

    Eighty Mile Beach

    “snassz” kagylók

    madártojások a parton

    szárazra aszalódott cápadarab

    A fehér pöttyök mind-mind tengeri sünök. Nem kagylók. (Sand Dollars, not shells)

    közelebbről

    még közelebbről

    Gyűjtöttem párat.

    Egy rövid időre búcsút intettünk a tengerpartoknak és 4 napra bementünk a Karijini Nemzeti Parkba. Az állunk leesett annyira gyönyörű volt. Egy hasadék kivételével mindegyiket legyalogoltuk. Meseszép! Mint egy elvarázsolt város. A hasadékok több mint 100 méter mélyek. Több millió év eróziója. Az érdekesen hasadt sziklafal. A rétegek! Hihetetlen volt. Mindegyik hasadékban volt vagy vízesés, vagy kisebb tavacska amikben lehetett csobbanni. Zéró krokodil. A park keleti felében a hasadékok inkább mély völgyek, szélesebbek. A nyugati részén lévőket “megmászni” kihívás.

    Volt olyan, hogy kövekről kövekre kellett ugrálni az aljában lévő patakban. Volt hogy a lépcsőzetesen töredezett partfalban kellett mászni. Volt hogy először csak térdig érő vízben kellett átgázolni és volt hogy mellig érőben, amit a bátrabbak sziklamászással kiválthattak, ami viszont nagyon csúszott. Egy rossz mozdulat és placcs a vízben. Volt hogy mint a pók a szűk hasadékban kellett menni. Tényleg leírhatatlanul gyönyörű volt. Ide mindenképp el kell jönni egyszer!

    Nem gondolná az ember, hogy több mint 100 méter mély szurdok bújik meg ott.

    Bal felső sarok. Ott integetek fehér ingben. Méretarány!

    Karijini National Park. Irány a Weano Gorge és a végén lévő Handrail Pool, ami még nem látszik.

    Ott már látszik a handrail (korlát) eleje.

    Majdnem mindegyik képen vagy a Papi vagy én ott vagyunk méretaránynak.

    Karijini National Park. Irány a Hancock Gorge, aminek a végén a Kermits Pool van.

    Ez volt a legnehezebb és egyben a legszebb. Bár nehéz rangsorolni, mert mind csodaszép volt!

    Először még semmi komoly.

    Picit nehezebb…

    Aztán a térd fölé érő átkelés.

    Majd az: Úristen, itt kell átkelni? Ez a mell fölé érő rész.

    Én bevállaltam a sziklán araszolást. Ha esek, minden cucc a vízben köt ki.

    Volt aki inkább leúszta ezt a 100 métert.

    Papi is a sziklát választotta. Ott van a bal oldali sziklafalon. Küzd…

    Átérve jött a szűk, csúszós szakasz, amit Spiderwalk-al (pókmászással) a falon ki lehetett váltani.

    Bal-jobb láb a hasadék két oldalán. Két kéz is. Befeszít. Lábbal tart. Két kéz előre lépked. Kéz befeszít. Lábak lépkednek. És így tovább…

    Aztán jött a nagyon csúszós rész.

    Majd a 2,5-3 méter magasan a keskeny hasadékban való hernyózás.

    Végül ott a Kermits Pool

    Karijini National Park. Irány a Knox Gorge, aminek a végén egy nagyon mély szurdok van.

    Papi a jobb felső sarokban bujkál. Méretarány!

    A Knox Gorge végén a szurdok folytatódik. Sajnos nem nekünk.

    Azért egy picit tovább mentünk… Papi alatt jó pár méterrel folyik a patakocska.

    Íme a Joffre Falls (vízesés). Papitól jobbra, az a nagy amfiteátrum. Most épp csak csörgedezik. Egy nem könnyű túrával le lehet menni az aljára. Lementünk.

    Itt még csak a vízesés tetején. Jobbra fent látszik a kilátó, ahol előbb Papi bámészkodott.

    Papi lent a vízesés lábánál. Sajnos árnyékban. (sárga karika)

    Karijini National Park. Irány a Kalamina Gorge, aminek a végén egy Rock Arch Pool (szikla ablak) van.

    Jobbra ott a szikla ablak.

    Az összes szurdok tele volt piros szitakötőkkel.

    Karijini National Park. Az utolsó hasadék a Dales Gorge volt.

    Ennek nincs nyitott vége. Talán a becsatlakozó harmadik szurdok nyitott, de az nem látogatható. Az egyik végében van a Circular Pool, a másik végében van a Fortescue Falls (vízesés), amiben most volt víz és a Ferns Pool.

    Fortescue Falls

    Vigyázni kell, mert ebben a szurdokban kék azbeszt van. Illetve még másik két szurdokban is, de azok épp ezért le vannak zárva. Ne piszkáljuk és ne lélegezzük be!

    Az a fényes csík az azbeszt réteg.

    Atlasz… (Atlas)

    Hupsz. Szétcsúszott!

    Látjátok a “pöttyöket” a törzseken/gyökereken?

    Valakik lakják. Vagy valakik innen lakmároztak.

    Mellényes fa…

    Papi még nem döntötte el, hogy paprikás krumpli vagy sült papagáj legyen vacsira.

    Volt egy durva 220 km-es útszakaszunk. Ilyenek és egymást érő road train-ek (kami négy pótkocsival) jöttek-mentek.

    Ma van az a nap mikor le merem írni, hogy talán jobban vagyok. Az összes hasadéktúrát hőemelkedéssel nyomtam le. Mindegy milyen napszak volt 37,5 volt a “lázam”. A cuccos az arcüregemre húzódott, valószínűleg ezért volt állandó hőemelkedésem. Az éjszakáimról ne is beszéljünk. A Papiéról meg főleg ne. Úgy hörögtem éjszaka, hogy Papi meg attól nem tudott aludni.

    Most láttunk először vadon növő és virágzó Desert Pea-t (sivatagi borsót), ami Dél-Ausztrália virága.

    Most már Karratha-ban vagyunk. Itt maradunk pár napot és csillagtúrákat fogunk csinálni.


  9. Breaking news

    augusztus 23, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Ismét megállásra kényszerültünk. Valaki biztos nem akarja, hogy sikerüljön ez a túra. Kezeket fel! Ki az? Port Hedland-ben vagyunk, Broome-tól délre haladtunk kb 600 km-t végig az Indiai Óceán partján. Lassan javulok. Még mindig van lázam. Ráadásul mióta bedurrant a torkom valami történt a fogammal is. Több mint 20 éve nem fájt a fogam. Lehet hogy ez a gyulladás bedurrantott valamit… Nem túl vészes, de mivel épp olyan fázisban vagyunk, hogy megint lemennénk a térképről pár napra, ezért nem merem megkockáztatni azt ha esetleg ott durranna be jobban. Holnap reggelre sikerült időpontot foglalnom. Meglátjuk mit mondanak.

    Most már együtt tudok érezni azokkal, akik gyereket szültek és 3 óránként etették. Az egyik gyógyszeremet 4, a másikat 6 óránként kell szednem és el kellett csúsztatni, egyszerre nem lehet bevenni. Olyan vagyok mint egy bébi, 2-3 órákat alszom.

    Itt Port Hedland-ben kivettünk egy kabint. Szombat reggelig tuti itt leszünk. Papi vigyorgó fejjel megjegyezte: ugye milyen jó a civilizáció egy hónap bush (bozót) után?!

    Holnap reggelre lesznek meg a torok- és orrkenet eredményeim is. Meglátjuk hogy mi a fenét nyaltam be. Itteni idő szerint 9:40től (edelényiek adjanak hozzá 1,5 órát) lehet imádkozni értem. Amúgy az Indiai óceán partja gyönyörű. Majd holnap sebnyalogatás közben dobok képeket. Legalábbis igyekszem.

    Röviden a kálváriám:
    Na. Ezzel a fogammal nem volt semmi gond. Otthon voltunk júniusban, Papinak voltak fogorvos dolgai, az egyik alkalommal beugrottam én is csak ellenőrzésre ha már kint ücsörögtem a váróban. Fogdoki végig nézte. Semmi. Csinált egy panoráma röntgent. Semmi. Kicsi fogkő, azt mondja leszedi. Nekiállt és mikor a bal felső részt csinálta picit érzékeny volt. Azt mondja a röntgenen semmi, de mintha látna a két fog között valamit. Adna szurit és megfúrná. Betömte.

    Na, azóta mióta be lett tömve (két és fél hónapja) a hideg-melegre elviselhetetlenül érzékeny lett. Elkezdtem speckó sensitive fogkrémet használni. Semmi. Aztán ahogy telt az idő már az édesre-sósra is. Ott tartottam, hogy a bal oldalamon nem rágtam. Eljött az ominózus hétfő. Becsókoltam a vírust/bacit. Bedurrantotta a torkom, orrom, arcüregeimet. Valószínűleg ez okozott valamiféle nyomást is a fogamon, mert most már rágáskor nyomásra is fájt. Aztán szerda éjszaka semmit nem aludtam annyira bedurrant a nyálkahártyám, ha feküdtem akkor még levegőt se kaptam. Ha a nyelvemet csak hozzáérintettem a fogamhoz már fájt. Azt gondoltam a fogam gyulladt be, ezért kerestem gyors fogdokit hogy csináljon röntgent, van e gyulladás, mert megint indulnánk kifele a semmibe jó pár napra. Mit csinálok ha ott kezd rá szórakozni?

    Aki ismer tudja, nálam a fogorvos (meg amúgy minden doki) mumus. Több hónapos kutatás előzi meg hogy kinek nyitom ki a számat. Na itt nem volt idő válogatásra az isten háta mögött. Csütörtök reggel hívogattam a 3 lehetséges dokit itt. Csak úgy jutottam be pénteken hogy valaki lemondta és visszahívtak. Legközelebb hétfőre lett volna. Ki akar itt 4 napot vakaródzni?! Mondtam is a dokinak, írjál fel valami nagyon erős fájdalomcsillapitó, ha esetleg előjönne a dolog újra és kint vagyok a prérin.

    Nagyon cuki férfi (!) fogdokit kaptam. Nem mondom hogy nem voltam besz@rva. Bevoltam. De, ne ítélj elsőre. Nyugdíjközeli ürge, Roger. A recepciós és a fogdoki is Dél-Ausztrál. Odáig meg vissza voltak mikor kiderült hogy mi is. Roger az Unley-i high schoolba járt és rengeteg magyar osztálytársa volt. Az 56-os menekültek gyerekei. Sorolta a nevüket. Aztán mikor meglátta a foglalkozásunkat a recepciós (photogrammetrist) fogalma sem volt mi ez. El kellett mesélni, szaladt be a dokihoz a papírral és újságolta.

    A lényeg. Csinált röntgent. Nem lát gyulladást. Valószínűleg ez az egész torok-orr-arcüreg cseszteti a fogam. Annyi van hogy a tömés nagy felületű. Ha továbbra is fáj akkor nincs mese gyökérkezelni kell. A másik hogy pont ennél az egy fognál az ínyem felhúzódott mert vadul sikálom a fogkefével és kilátszik a fog teteje/gyökérkezdete. Ezt betömte. Akarom mondani, semmi fúrás, feltöltötte $375 dollárért?!?!?! Ez van. A világ végén nem csak az ivóvíz drága. A háziorvos is arany áráért vizitel. Egyes Adelaide-i háziorvosok sehol sincsenek a vizitdíjaikkal ehhez képest. De korrektül ki is van írva hogy itt azért ennyi mert.

    Szóval végül is megúsztam. Rosszabbra számítottam. Kezdek jobban lenni. A fogamat majd Adelaideben újranézetem. Holnap indulunk tovább. Cél a Karinjini Nemzeti Park!

    Ja. A slussz poén. Írtam hogy mennyire érzékeny volt a fogam hideg-melegre. Ha reggel kimentem és elkezdtem beszélni a kinti levegőtől már a falat kapartam. Na. Ma felkeltem. Mosom a fogam és elfeljtettem beállítani a víz hőfokát kb szájmelegre. Picit melegebb volt. Öblögetek és feltűnt hogy nem nyilalt bele. Forróbra állítottam. Jól odagurguláztam a vizet. Semmi. Mondtam Roger fogdokinak. Kért aszisztensGizitől fagyasztósprét. Rányomja. Semmi. Bakker. Előtte ha hidegebb vizet ittam féloldalasan és a nyelvem hozzáért csillagokat láttam. Nagyon furcsa dolgok történnek…

    Még négy rövid vicces sztorit megosztanánk. Még a Gibb Riveren szívtuk a port, amikor az egyik gyalogtúrán egy fiatal pár megkérdezte hogy mivel foglalkozunk. Mi meg mondtuk hogy fotogrammetriával. Fogalmuk sem volt, hogy az mit jelent. Elmagyaráztuk. Erre ők: fú akkor ti nagyon okosak lehettek. Rá pár napra és több száz kilóméterrel arrébb a kempingszomszédaink ugyanezt kérdezték. Ugyanúgy fogalmuk sem volt. Mi elmagyaráztuk. Ők ugyan azt az okosságot mondták mint az előző pár. Ma a fogorvosnál a recepciós ugyan ezt mondta.

    Amikor meg a gyógyszeremet váltottuk ki kedden, a gyógyszerész elkezdte magyarázni hogy mi ez, miből mennyit, stb… Mi meg reagáltunk rá, mondtuk tudjuk, ezt is, ezt is (hisz a dokival átbeszéltük, olvasni tudunk, meg valljuk be őszintén egy megfázás/influenza dologra mindenki tudja mi kell csak annyi hogy receptre adják), na erre a gyógyszerész gondolom az “okos” fejünk láttán megkérdezte: esetleg orvosok vagy gyógyszerészek vagyunk? Feküdtünk a röhögéstől. Jól adjuk elő magunkat.

    Papi amúgy biztos boldog. Hétfő délután óta nem tudok beszélni, csak minimális dolgokat. Az elején a fájdalomtól, most meg elment a hangom. Na most már remélem a képek és túrák lesznek túlsúlyban és nem a nyavalyáink. Kripli banda. A Junior Tours utasai és a Kedves Blogolvasók vissza fogják követelni a pénzüket! Nem erre fizettek be!


  10. WA trip –> 21-24. nap (Days 21-24)

    augusztus 23, 2019 by kata_papi

    Sziasztok. Papi örül. Kényszerpihenőt kellett beiktatni. Hosszabbítani kellett (és nagyon remélem hogy csak egy napot) a Broome-i kempingben, mert tegnap becsókoltam valami vírust. Három óra alatt nyírt ki. Papi cserélgette a hidegvizes törcit az éjszaka. Most jövök a dokitól még mindig 38 fokos hőemelkedésem van. Remélem holnap folytatni tudjuk az ütemtervet.

    Szóval négy éjszaka Broome-ban. Még itt vagyunk. Kezdek jobban lenni. Most épp arra várunk, hogy a defektes kereket kicseréljék, így gyors grupizom az elmúlt 4 napot. Broome egy nagyon szép kisváros gyönyörű tengerparttal.

    A szokásos térkép. Piros Derby-ből Broome-ba megtett út az első napon. Aztán csak Broome-ban és környékén csatangoltunk. A kék útvonal a hétfői egész napos túra a vízszintes vízeséshez. A szaggatott utak hidroplánnal, aztán csónakos túra a vízesésnél majd 4WD busszal vissza Broome-ba.

    Red= from Derby to Broome, Dashed blue= flying to Horizontal Falls plus boat trip to the Falls, Green= 4WD bus trip back to Broome

    Broome-ban szerencsére sikerült elkapni a lépcsőket a Holdba. Kuglizzatok rá: staircase to the moon. Profi képeket láttok majd a neten. Minden hónapban 3 alkalommal látható. Telihold, apály kell ahhoz hogy a mocsáron láthatóvá váljon a lépcső. Nagyon szép volt élőben. A Hold egy nagy narancssárga gömböc volt!

    Staircase to the Moon

    A Cable Beach-en van a naplementés tevegelés. Minden nap délután 3-tól este 6-ig “dolgoznak” a tevék. A sárga, a kék és a piros csapat.

    Indulnak a pirosak melózni

    Broome, Cable Beach

    Broome, Cable Beach

    Aztán elmentünk 130 millió éves dinoszaurusz lábnyomra és második világháborús repülőgéproncsra vadászni. A dinó lábnyomokat megtaláltuk, de csak apálykor lehet látni őket. A roncsot sajnos nem mert extrém apály kell hozzá és az ebben a 4 napban nem volt.

    A túra a vízszintes vízeséshez nagyon profin meg van szervezve. Reggel 5:45-kor mindenki megkapta a dögcéduláját, hogy tudják azonosítani ha…

    A dögcédulám!

    Ezzel repültünk

    Horizontal Falls from the air

    Két tengerszoroson préselődik át a víz. Az egyik 20m a másik 7,5m széles. Hat óránként változik az irány. Ki-be. Kb van egy perc amikor teljesen kiegyenlítődik a vízszint, aztán zubog megint. Először a 20m szélesen mentünk át csónakkal, 7,5m-esen még nem tudtunk. Aztán a nagy szél miatt fél óra késéssel indult vissza a gépünk mert a busznak át kellett menni a csendesebb reptérre, ezért minket másodszor is kivittek csónakkal a vízeséshez és akkor már a 7,5m-es szoroson is biztonságos volt az átkelés.

    Az egyik hajó készül átmenni a szoroson. a szürke csík a vízszint!

    A telepített platformon ment a nép szórakoztatása. Cápaetetés és úszás a cápákkal. A háton úszó cápa végig így nyomult. Azt hitte ha közelebb van a szája a víz felszínhez több kaja jut neki.

    Útban vissza

    Őslakosok által épített halcsapdák…

    Átszálltunk erre a buszra és vissza buszoztunk Broome-ba.

    Útközben két helyen megálltunk. Cape Leveque, ami türkizkék vízéről, fehér homokjáról és vörös szikláiról híres. Aztán megnéztünk egy 100 éve a német trappista szerzetesek által épített templomot, amit gyöngykagylókkal díszítettek. Az egész oltár kagylókból áll.

    Kívülről semmi csicsa.

    Az oltár

    Padlómozaik kagylóhéjakból

    Majd meglátogattunk egy vízi farmot, amit őslakosok üzemeltetnek. Sérült állatokat mentenek és eresztenek vissza. Szotyi 10 éves. Nemsokára visszaengedik.

    Imádja ha a hátát vakargatják.

    Kerékcserére várva. Jön a dagály.

    Amig blogoltam meg is érkezett a dagály. Ja és a vasárnapi kézműves piacon kaptam egy csajos kalapot, hogy ne mindig a legyes legyen a fejemen, amit már több mint 10 éve nyúzok.

    Átvettük a kereket. Papi tette volna fel, hogy azt koptassuk. Erre leesett a frissen feltett súly, amivel kiegyensúlyozzák a kereket. Nagyonokossrác nem csiszolta le az előző ragasztót, arra ragasztott, persze hogy nem ragadt rá.

    Papi gurítja vissza hogy újra kiegyensúlyoztassa. Mivel 100 méterrel arrébb álltunk meg, mert Papi nem akarta a szájukban feltenni, ezért egyszerűbb volt visszagurítani, mint felemelni a tetőre a 3ö kilós kereket, ott levenni, visszaemelni és újra leemleni.

    Ja. Még valami. Rendőrségi jegyzőkönyv. Vasárnap találtunk egy pénztárcát. Készpénz , bankkártya, igazolvány. Elautóztunk a rendőrségre, ami vasárnap zárva. De megoldottuk. Leadtuk. Napi jó cselekedet. Pipa.