• Egyéb

    A pilóták és a visszaszámlálás

    Külön-külön bejegyzést szerettem volna kreálni, de ha most nem írom meg pár sorban, hogy mi van velünk, akkor soha. Így is el vagyok maradva azzal, amit a Kenguru-szigeten és a Yorke-félszigeten találtak hugomék. Mindenképp meg fogom majd említeni azokat is.

    Most viszont a pilótákról, akik nem mások mint mi. Legalábbis ezzel tartottuk egymásban a lelket. Nincs új a Nap alatt, ismét rengeteg munka van bent a cégnél és 99%-ban megint csak mi csináljuk a túlórát. Immáron három hete szinte egyfolytában, majdnem mindennap 12-13 órákat húzunk le a „bányában”. Reggel hétkor leülünk és este 8-9-ig vagyunk bent. Fél 10 mire hazaérünk, valami vacsi… bár nekem egy vajaskenyeret sincs kedvem már ilyenkor kenni. Az első két hét után kezdtük azzal viccelődni kínunkban, hogy olyanok vagyunk, mint a Qatar légitársaság pilótái. Adelaide-Doha ugyanis pont 13 órányi repülésre van. Ha ők kibírják ülve azt az időt abban a kis pilótafülkében, akkor mi is! Így minden reggel úgy indultunk el, hogy ma Adelaide-ből Dohába repülünk, holnap meg vissza, holnapután újra innen az arabokhoz, majd vissza és így tovább… A túlórázás így a harmadik hét után is tart, de most már cseppett visszavettünk, mert hát na, a hócipőnk is tele van már ezzel a mentalitással. Öröm az ürömben: plusz két hét csúszót már az első két hétben összelapátoltunk. Így most már nagyon jól állunk szabi és csúszó ügyben. Nem kell aggódni nem fog ránkrohadni. Áprilisban indulunk is és keresztülautózunk a Simpson sivatagon!

    Én meg március elsejével elkezdtem a visszaszámlálást!!!!!!!! Juhéj! Hogy mire is? Azt majd csak március 25-én árulom el. 😉

    Viszont hogy jól induljon a napom bent, készítettem egy „centit”, amin 25 szám van. Amikor beérünk a melóhelyre mindig vágok egyet. Addig semmiféle munkát nem végzek, míg az aktuális nap nincs levágva!

    A centim!
    A centim!
    Az első nap levágása a huszonötből
    Az első nap levágása a huszonötből
    Papi pezsgős dugóból csinált nekem egy "szurka-állványt", amire rászúróm a levágott napokat
    Papi pezsgős dugóból csinált nekem egy „szurka-állványt”, amire rászúróm a levágott napokat
  • Egyéb

    Dezsavű…

    Egyszer már megszívattak ezzel… Jó pár évvel ezelőtt a „képeim.hu” tárhely oldal se szó, se beszéd (se figyelmeztető email) megszüntette magát. Hazavágva az oda feltöltött képeinket, amik a bloghoz voltak kapcsolva. Erre mit veszek észre véletlenül a múlt héten? Hogy a „Picasa”-ra feltöltött képeink is eltűntek. A Picasa úgy gondolta, hogy nyugdíjazza magát és áttol mindent a „Google Photos”-ra, csak erről elfelejtett levélben értesíteni minket. Tudnék most egy 10 soros cirkalmasat idepötyögni, de Papi úgyis kicenzúrázza, mert finom a lelke. Szóval újfent eltűntek a régi fotóalbumaink. Így azoknak, akik csak most kapcsolódnának be a blogolvasásba: sajnos a régebbi bejegyzésekhez csatolt albumok nem elérhetőek egyelőre. A rendszeres olvasókat ez nem érinti, hacsak nem néznek vissza korábbra.

    Próbáltuk valahogy visszanyerni, de eddig nem sikerült. Ha valakinek van valami ötlete, azt szívesen vesszük. Amúgy a visszanyerés csak a kezdet. Ha esetleg meglesznek a régi albumok, akkor azokat megint fel kell töltenünk egy másik tárhelyre. Vissza kell olvasnunk a blogban és az összes régi bejegyzéshez csatolt „Picasa” linket át kell irányítani az új tárhelyre. A képfeliratokról nem is beszélve… Valószínűleg azok végleg megsemmisültek. A hócipőm tele van.

    Szóval: SEGÍTSÉG!

    Kata

  • Egyéb

    Küzdelem az elemekkel – Csoda történt

    Mintha valami olyasmit mertem ígérni/írni, hogy talán szeptember elejére lesz internetünk…?! Hááát, ember tervez Telstra – a telefontársaság – végez! Mi is nagyon bíztunk a szeptemberben, de nem rajtunk múlott. Október 13-ára sikerült internetet drótozni a 21-dik században egy fővárosban a belvárostól 10 km-re. Bravó.
    Csak nagyvonalakban írnám le a történéseket (semmi Gizizés/Józsizás), mert azok voltak bőven és minden egyes „esemény” hasonlóképpen zajlott le, mint az első két részben… azaz pattogott a labda oda-vissza rendesen.

    Telstra – telefontársaság
    TPG – internetszolgáltató cég
    OmbudszManó – Telekommunkikációs Ombudszman
    Internode – egy másik internetszolgáltató cég

    Ott hagytuk abba, hogy tűkön, mit tűkön, fakírágyon ülve vártuk az augusztus 15-ét, hogy behúzzák a vezetékes telefont. Eljött az augusztus 12 péntek és még senki nem hívott a telefonosoktól, hogy akkor jönni fognak hétfőn. A költői kérdés most is az volt, hogy: vegyek-e ki szabit arra a napra vagy sem, mivel fél napos időintervallumot adott meg a technikus. Illene időben szólni bent a cégnél. Felhívtam a Telstrát, hogy akkor jönnek e. Azt válaszolták, hogy: ja? 15-e hétfő? Nem. Akkor nem megyünk. De megyünk 16-án. Cirkalmas részt részemről kivágtam.

    Augusztus 16-án jöttek is. Két órán keresztül nagy sóhajtozgatások és el-el tűnözgetések közepette behúzták a telefont. Nagy volt az öröm. Mobilról felhívtam a
    vezetékes számunkat – amire egyáltalán nem volt elvileg szükségünk – és láss csodát csörgött a telefon a házban. Aztán a technikus is megcsörgette a mobilomat az otthoni készülékünkről. Jééé, így is működik. Majd digitálisan (!) aláírtam a munka elvégeztét az ipari laptopjukon és elhaladtak. Elmenőben még visszakérdezett a technikus, hogy akkor lesz internet bekötés is? Én meg csak annyit mondtam neki diplomatikusan, hogy igen, de nem a Telstrától. Erre ő visszakérdezett, hogy miért nem. Én meg rövidre zártam a témát, hogy ezt most nem szeretném kifejteni.

    Innentől kezdve már tuti nem csipoghat az internetes cég, hogy nem kap kábelt a Telstrától, mert itt van bent a házban a vezetékes telefon. Fogja magát és ráköti az internetet és elfelejtjük egymást. Gondoltam én…

    Még aznap este (augusztus 16-án) újra megrendeltük az internetet a TPG-től. Hat nap (!!!) múlva, augusztus 22-én jött egy levél a TPG-től, hogy a Telstra azt mondta nekik, hogy az a telefonszám, amire kértük az internet bekötését érvénytelen/nem aktív. Ekkor két lehetséges dolog villant át a ködös agyamon. Egy: biztos kínaiul olvasok valamit és azért nem értem. Kettő: ez egy kandikamerás szituáció, majd lopva körbenéztem, hova rejthették, illetve azt vártam mikor bújik elő a vihogó stáb valamelyik szobából. Mert ilyen nincs!

    Egyből billentyűzetet ragadtam és visszaírtam a TPG-nek. Elmagyaráztam neki, hogy augusztus 16-án délelőtt 11:30-kor kötötték be a telefont. Biztos, hogy aktív, mert egymást hívogattuk a technikussal, mint két idióta gyerek akik először látnak telefont. Tisztára olyan érzésem volt, mikor apukám két játéktelefont (még a sárga színére is emlékszem) összedrótozott a mi házunk és a szomszéd nagyszüleim háza között és mi folyton csörgettük, mert akkor láttunk ilyet először. Hát én is így hívogattam a vezetékes telefonunkat. Majd nyomatékosítottam a TPG felé, hogy a megadott szám helyes és AKTÍV, húzzák be az internetet. Próbáltam megérteni a szituációt és én balga azt hittem, ha valamit digitálisan aláírok, akkor az egyből bekerül a rendszerbe. Különben minek az egész? Aláírhattam volna papíron is, amit majd másnap bevisznek a központba, ott 5-ször iktatják, 10 emberen keresztül megy és bő egy hét múlva valaki bepötyögi a rendszerbe, hogy erre a címre bekötötték a telefont. Amúgy így utólag merengve a Telstrán (mert hát a Telstra már szinte családtag, napi szinten az életünk része) tényleg az történt, hogy augusztus 16-án bekötötték, de az adatbázisukba csak augusztus 27-én rakták oda a nevem mellé, hogy: bekötve. Pipa.

    Augusztus 31. Újabb levél a TPG-től: Sajnálattal közöljük, hogy a Telstrától kapott információ alapján az ön által megadott címre nincs szabad kábel. Akarom-e hogy újraindítsák a kérelmemet. Igen, akarom.

    Szeptember 9. Levél TPG-től: nincs szabad kábel. Akarom-e… Igen akarom!

    Szeptember 23. Levél TPG-től: nincs szabad kábel. Na, itt végképp eldurrant az agyam. Milyen kib@szott kábel hiányzik még?! (bocs) Nem értem az egészet. Hát csak azért húzattuk be a vezetékes telefont arany áráért, hogy a TPG rá tudjon kötni. Mi kell még? Felhívtam a TPG-t, hogy mondják már meg, milyen kábel kell? Hát, hogy nekik 3 darab kábel kell. Elvesztettem a fonalat és a gyógyszerem is elgurult. Ráadásul a TPG csak azt hajtogatta, hogy neki 3 db kábel kell és a Telstra nem ad neki. És ez engem hol érdekel, hogy kinek mennyi kell és ki nem ad kinek? Én megrendeltem valamit, amire azt mondták, hogy igen tudják adni. Előre fizettem és négy hónapja napi szinten szivatnak és nem fogom fel agyra, hogy az internetes cég és a telefontársaság miért nem bokszolja le maguk között ezt. Mit jönnek nekem először kábel hiánnyal, aztán meg 3 db kábel hiánnyal? Most szórakoznak?

    TPG után egyből hívtam a Telstrát, hogy magyarázza el nekem ezt a kábelügyet. Mi ez? Miért nem tud lenni? És miért is kell nekem ebbe belefolyni? Hiszen nem vagyok távközlési mérnök. Bár ne hívtam volna. Az a mérhetetlen sötétség ami az ügyfeles fejében volt… Bőgni tudtam volna a tehetetlenségtől. Lila gőze sem volt arról, hogy mi az hogy nincs szabad kábel. Makogott és olyan sületlenségekkel próbált félrevezetni, ami ordított a hülyeségtől. Ha mondjuk azt kérdeztem volna tőle: Te figyelj, meg tudnád mondani, hogy hol tudok vásárolni olyan magyar fűszerpaprikat, ami füstölt? És erre nem tud válaszolni, mert nem ebben a munkakörben dolgozik, akkor megértettem volna. De ő a Telstrának dolgozik. A „szabad kábeles” elutasítás tőlük jött. Az a minimum, hogy elmagyarázza. Nem mindenki zseni távközlésben. Vagy tévedek? Ha nekem valaki a TPG-től 4 hónappal ezelőtt az első elutasítás után azt mondja, hogy: nézze, soha nem lesz kábel magának, ne fáradjon, nézzen utána más megoldásnak, akkor én ezt leveszem agyra és továbblépek. De amikor minden elutasítás után felteszik a kérdést, hogy: és akarom-e újraindítani a kérelmemet. Akkor persze, hogy azt fogom akarni, mert internetet szeretnék. Nem ragozom.

    Annyira magam alatt voltam, hogy már a Telstra és a TPG szó hallatán hányingerem volt. Szeptember 26-án felhívtam az OmbudszManót és panaszt tettem. Szívem szerint a Telstrát nyomtam volna fel, de OmbudszosGizi azt, mondta, hogy nem állok szerzősédben a Telstrával, ezért csak a TPG-t tudom bemószerolni. Tudtam, hogy a TPG csak egy köztes kishal, itt a Telstra a hunyó, aki nem ad kábelt, de nem volt más választásom. Felvázoltam a szituációt lépésről-lépésre május 23-tól, dátumokkal, levelekkel, jegyzetekkel és „elsírtam” neki, hogy már nyolcadszor utasítanak el és hogy milyen dolog ez a 21-dik században, bla-bla. Dokumentálásból jól álltam. Mivel nincs ügyfélszolgálati iroda, telefonba meg mindenki azt mond amit akar, így én még a bolha tüsszentését is dokumentálom és excel táblába vezetem. OmbudszManó felvette a panaszomat és azt mondta, hogy 10 napon belül a TPG-nek jelentkeznie kell. Ha nem jelentkezik vagy nekem nem megfelelő válasszal jeletkezik, akkor hívjam őket újra és ők továbbviszik az ügyet. A panasz zárómondata az volt, hogy megkérdezte, hogy mit várok el a TPG-től. Én meg mondtam, hogy kösse be az internetet.

    Megmondom őszintén nem sok bizodalmam volt ebben a feljelentésben. Úgy voltam vele, nyugtával dícsérd a napot. Nem hittem, hogy bármi is változni fog. De nem volt más lehetőségem, nem tudtam kihez fordulhatnék.

    Szeptember 30. Öt napra a feljelentésem után jelentkezett is a TPG. Gondolom nem volt más választása, OmbudszManó felnyomta. A következőket írta: A TPG megpróbálta bekötni az internetet a Telstra segítségével. A bekötés el lett utasítva, mert nincs szabad kábel. Szerződését megszüntetjük és pár napon belül visszautaljuk a pénzét. Hm. Ki vagyok rúgva. Igazán kedves. Milyen érdekes, most hogy ők rúgtak ki 3 napon belül vissza tudták utalni a pénzünket. Múltkor, mikor mi mondtuk fel, a pénz visszautalás kereken egy hónapig tartott.

    Nem erre számítottunk. Most van egy vezetékes telefonunk, ami egyáltalán nem kellett és továbbra sincs internetünk. Egyből hívni akartam az OmbudszManót, hogy igencsak negatív választ kaptam a TPG-től, de egy-két feles után lenyugodtam és arra jutottunk, hogy mielőtt Ombudszmanozok megint, mi lenne, ha megrendelnénk az internetet egy másik cégtől. Eddig azért nem tudtuk ezt a lehetőséget tesztelni, mert már volt egy folyamtban lévő szerződésünk és féltünk attól, hogy ha időközben mástól is kérünk bekötést, véletlenül a TPG is beköti és akkor egy csomó pénzt dobunk ki. De most a TPG kirúgott. Próba szerencse!

    Október 3-án online megrendeltük az internet bekötését az Internode-tól. Furcsa mód egyetlen egyszer sem jött tőlük „nincs szabad kábel” email. Majd október 13-án, csütörtökön komplikáció mentesen bekötötték ugyanarra a telefonvonalra az internetet, amire a TPG nem tudta.  Akkor most milyen szabad kábel nincs??!! Ráadásul a pucér változatot kértük, ami azt jelenti, hogy csak a net jön a dróton, telefonálni nem lehet vele. Nem is akartunk vezetékes telefont. Mindig is „pucér” netet akartunk. Most végre megvan és még a Telstrát is kiiktattuk az életünkből. Mennyei boldogság!

    Azért a Telstra a közel 5 hónapos szivatás végén még odacsapott nekünk egyet a bal orcánkra és egyet a jobbra. Először másfél hónappal a bekötés után kiküldött egy számlát amin extra bekötési díjként ránk akart verni még 120 dollárt. Mire is? Milyen extra? Így is a legmagasabb bekötési díjat fizetették meg velünk a három lehetséges opcióból (59, 125, 299 dollár), akkor most milyen extráról van szó a 299 dolláron felül? Tudtam, hogy telefonon én ezt egy indiai ügyfelesnél nem dumálom ki. Így összeszedtem az összes papíromat ezügyben. Színes kiemelő filccel bekarikáztam minden fontos információt, majd Csabi és Móni javaslatára behaladtunk egy Telstra boltba. Ott egyből azzal kezdtem, hogy egy panaszt szeretnék benyújtani. Ettől kis ázsiaiGizi megijedt és azt mondta, hadd nézzem meg mit lehet tenni. Kiterítettem a papírokat időrendben, közöltem vele hogy sehol nem szerepel a szerződésben ez az extra díj. A Telstra nem értesített előre, hogy ilyen lesz/lehet. Ha én ezt tudtam volna az elején, akkor nem köttetek be egy nyamvadt vezetékes telefont (amire nincs is szükségem) 420 dollárért. Gizi lehidalt a rendszerezésemtől meg hogy milyen felkészült vagyok, én meg tettem egy rosszmájú megjegyzést a Telstrára. Tudom, hogy nem az ő hibája, de kibukott belőlem. Mindenesetre Gizi nem vette magára és felhívta a központot, ahol arra hivatkozva, hogy a Telstra nem jelezte előre, törölték ezt a díjat. Az egész olyan volt, mint a Nyuszikás vicc… Te Medve lehúznál arról a listáról? Medve: persze Nyuszika. Bepróbálkozik a Telstra. Úgy van vele, ha csak 100 embert húzok le, aki nem veszi észre… már az is jó kis pénz és hát x millió ügyfélből nem csak 100-at fog lehúzni.

    A másik arconcsapása az volt, hogy ránknyomott egy 100 dolláros büntit, mert 3 hónapnál rövidebb ideig tartottuk meg az amúgy se használt vezetékes telefont. Csak nem képzeli a Telstra, hogy 5 hónap és annyi szivatás után fogunk várni még további két hónapot csak azért, hogy három hónapig tartsuk a semmit a semmiért. Felháborító az egész. Egész péntek éjjel forgolódtam az ágyban. Úgy voltam vele, hogy nem nyelem le ezt a 100 dolláros büntetést és bepanaszolom a Telstrát az OmbudszManónál, de reggelre arra jutottam, hogy nem ér annyit az egész. Ha kivártuk volna a hátralévő két hónapot, akkor 2×25 dolláros havi telefon díjjal 50 dollár lett volna a különbség a büntetéshez képest, de akkor csak november végére lett volna internetünk. Szóval úgy voltam vele, hogy nem kell nekem egy agyvérzés, kedvem se volt újra hívni az OmbudszManót és újra elmagyarázni az egész történetet május 23-tól, mert az események megtöltenének egy 100 oldalas könyvet.

    Minden jó ha a vége jó: van internet és hab a tortán, hogy pucér! Nincs semmiféle szerződésünk a Telstrával, aki besétált az életünkbe 300 dollárért, majd további 100 dollárért kisétált a jó nagy semmiért! Ez van, lenyeltük a békát.

  • Egyéb

    Küzdelem az elemekkel – második rész

    Vágjunk is bele az új albérlet szolgáltatói dolgaiba. Az kiderült az első részből, hogy a beköltözés napjára az AGL tudott produkálni áramot és gázt. Gáz nélkül ugyan meg lettünk volna pár napig. Fürdeni hétfő reggelig vissza tudtunk volna menni a régi albiba, na meg aztán egy-két napot megvagyunk fürdés nélkül is, olyan, mintha valahol a búsban kempingeznénk. A főzést pedig letudtuk volna a kemping-gázfőzőn. A villany viszont nélkülözhetetlen, mert van egy fagyasztónk, tele finomsággal és igencsak szomorú lettem volna ha ki kellett volna dobnom mindent, mert leolvad.

    Amúgy csak pár mondat erejéig a fenti két bekötésről. Költözés előtt egy héttel kértük az ingatlanost, hogy adja meg a mérőóra adatokat. Azt igérte, hogy hétfőn úgyis megy ki a házhoz, akkor leolvassa és küldi. Kedden semmi. Rácsörgök. Mi a helyzet? Adatok? Gizi = ja, kint voltam, de esett az eső és sötét is volt már, így nem tudtam leolvasni. Én = (csak gondoltam: feltalálták az esernyőt és a zseblámpát…) elég sürgősen kellene, mert négy nap múlva költöznénk és a szolgáltatónak is kell két munkanap, hogy bekösse. Gizi = szerdán megint járok arra és sms-ben azonnal elküldöm neked.

    Szerda este semmi. Csütörtök reggel semmi. Kilenckor csörög a mobilom, Gizi az. Jaj, nem tudtam kimenni tegnap, ma meg beteg vagyok és dolgozni sem megyek. Én = Na de Gizi, ma délután négyre volt veled időpont, hogy átadod az albérlet kulcsait. Holnap költöznénk, teherautót is béreltünk már! Gizi = felhívom az irodát és szervezek valakit aki átadja majd nektek a kulcsot. Ha gondoljátok nem kell várnotok délután négyig, mehettek korábban is és utána kimehettek a házhoz és leolvashatjátok magatok a számokat.

    Hát kösz Gizi, igazán sokat segítettél – ezt csak gondoltam. És mondcsak Gizi mikortól mehetünk a kulcsért? Gizi = amikor nektek jó. Én = akár most reggel 9-kor is? Gizi = hát 10-kor nyit az iroda. No comment.

    Szóval nekünk már korábban megvoltak a mérőóra számok, csak a villany utolsó számjegye olvashatatlan volt. Abban bíztunk és azért is zaklattuk Gizit ezzel, mert ad egy: ez az ő feladata, ad kettő: szerintünk ezen adatokat a tulajdonosnak alapból meg kellene adnia az ügynökség felé és az ügynöknek élből át kellene adnia azokat nekünk. A lefényképezett számokat még a céghez is bevittük, hogy hátha az ausztrál munkatársaink ki tudják olvasni. Senki nem tudta megfejteni az utolsó számot, ami vagy 1-es vagy 7-es volt.

    Ebből kifolyólag volt egy kis harc a VillanyosJózsival. Először az 1-es verziót diktáltam le neki (mert szerintem tuti 1-esnek látszott), de azt mondta, hogy az általam megadott címen nem szerepel ilyen óra. Viszont van neki egy 7-esre végződő óra a „Lot840 unit1”-re bejegyezve. Ez a hülye szám megütötte a fülem, mert láttunk egy ilyen számot a villanyóra dobozában és tudom hogy ez a számkombináció a telkek helyrajzi száma. Hoppá! Lecsaptam Józsinak a labdát. Ez az Józsi, akkor a 7-es szám a sorszámom vége. Légyszi akkor erre a számra és a 4A Kiskutyafüle utca címre kösd be az áramot péntek reggelre. Végül is az áram be lett kötve, de milyen címre??!!

    Ugyanis pár nap múlva kijött a villanyról szóló „istenhozottazAGLnélezaszámlaszámod” köszöntőlevél a Lot840 unit1 Kiskutyafüle utca, blabla címre. Szerintetek? Mire gondolt az az ügyintéző az AGL-nél, hogy nekünk a 4A helyett a postaládára az van kiragasztva, hogy Lot840 unit1??!! Ha esetleg valaki idegesen köröző motoros postást lát a Kiskutyafüle utcában az nyugodjon meg, semmi gond, csak a postásunk keresi a Lot840 unit1-es házszámot. No comment. Ne akarjunk túl sokat…

    Térjünk át a szűk keresztmetszetre, az internetre. A fiúk (Papi és fogadott tesója Csabi) kitalálták, hogy melyik internetes céggel lenne érdemes szerződni. Ez a mi esetünkben a TPG lett.

    Első körben felhívtam a TPG-t és megkérdeztem, hogy erre a címre tud-e szolgáltatni pucér internetet. TPG = hölgyem jó hírem van. Megnéztem a rendszerünket és tudunk internetet bekötni a megadott címre. Juhhéj! Ez igazán jó hír!

    Május 23-án (ugye milyen furcsa azt olvasni, hogy május 23 mikor a most megjelenő bejegyzés dátuma július 18.) még a régi albérletünkben felmentünk az internetre és online megrendeltük az internetet a TPG weboldaláról. Egyből jött is egy hivatalos email tőlük, hogy vették a kérést. Adtak egy ideiglenes felhasználói nevet és jelszót, amin keresztül nyomon követhetjük, hogy hol tart a kérvényünk. Aztán részletezték, hogy mennyit kell előre befizetni, ahhoz, hogy el tudják indítani a bekötést. A bekötési díj = 99,95 dollár, a pucér telefonvonal = 20 dollár, az első hónapra eső előfizetési díj = 59,99 dollár. Szummaszummárum leakasztottak rólunk első körben 179,94 dollárt. Majd közölték, hogy a pénz megérkezésétől számított 10-20 munkanapra fog megtörténni a bekötés. Mennyi??!! Az barátok közt is legrosszabb esetben egy hónap!!! Gyorsabban nem menne? Nem.

    Május 27-én (négy nappal a megrendelés után) jött egy email a TPG-től, hogy: „Köszönjük, hogy a TPG-t választotta. Sajnálattal közöljük, hogy a Telstrától kapott információ alapján az ön által megadott címre nincs szabad telefon vonal. Ha hibás a fenti cím, kérjük korrigálja. Ha más megoldásban gondolkodik, kérjük hívja ezt és ezt a számot” – röviden ennyi. Nem igazán értettük mi ez a „nincs szabad kábel” dolog, ezért a munkahelyen körbekérdeztünk. Munkatársaink többségének halvány lila gőze sem volt, hogy ez mit jelenthet. Végül azt okoskodtuk ki, hogy a Telstra elosztó központban kevesebb a tyúkbél, mint ahány ház épült a környéken. Mi lenne az ésszerű megoldás? Gondolom sok megrendelés érkezik mostanában a Telstrához ezen a környéken, mert gomba mód épülnek az új házak. Az ötödik igénylés elutasítás után a Telstrának le kellnene esnie a tantusznak, hogy húha, bővíteni kellene az elosztó állomást, több csatlakozó és tyúkbél kellene… Hát nem? Ááááá nem. Ráérünk arra még.

    Május 30-án (hétfőn) rá is csörögtem a TPG-re, hogy mit is jelent ez a fent említett levél a 21-dik században? Ja és mondanom se kell, hogy a TPG is indiai ügyfélszolgálatosokkal dolgoztat. A szokásos beazonosítási körök lefutása után, mindig az „egyszer volt, hol nem volt kezdetű” mesével kellett kezdenem. TPG = nem kaptunk kábelt a Telstrától. Várni kellene addig, amíg valaki kiköltözik az utcából és akkor felszabadul egy kábel. Én = Micsoda? Ez egy olyan környék (csakhogy képben legyél Józsi), hogy minden régi házat ledózerolnak és kettőt húznak fel az egy helyére. Innen nem elköltöznek, hanem dupla beköltözések vannak. És különben is honnan fogom tudni én, vagy Te, hogy az én kérvényem lesz a soron következő ha valaki esetleg lemondja a telefonvonalát??!! Mi a garancia?

    TPGjózsi = ha szeretném, akkor újra benyújthatom a kérelmemet és két hét múlva újfent kisétál egy szakember és újra leteszteli a kábelt, hogy lett e szabad tyúkbél, de semmire sincs garancia. Én = rendben, akkor indítsd újra a kérvényt.

    Ez azt jelentette, hogy két hét múlvától újra kezdődik a 10-20 munkanap. Este itt voltak Móniék. Ez ugyanaz az összeröffenés, amit az első részben is említettem, mikor Móni élből rávágta, hogy a június nem 31 napos. Sok az összefonódás, ezért is nehéz megírni a történéseket időrendben. Na, Csabinak, az informatikusnak is eldurrant az agya, hogy milyen töketlen társaság és felhívta a TPG-t innen tőlünk, hogy szakmailag felfogja a „problémát”, mert én csak a megrendeléseket/számlákat intézem, fogalmam sincs a műszaki paraméterekről. Miután közel fél órát volt vonalban és keresztül-kasul kikérdezte az ügyfeleseket, kicsikart tőlük egy sms-t péntekre, amiben elvileg a TPG fog minket tájékoztatni, hogy mire jutottak kábel ügyben.

    Június 3, péntek. Sms sehol. Szombat: nuku sms, vasárnap: nyista sms. Június 5-én hétfőn tárcsázom a TPG ügyfélszolgálatát. Körök futása és mese. Gizinek fogalma sem volt, hogy miről beszélek. Sms-ről nem tudott semmit. Én ezt nem értem. Ha egy ügyfélszolgálatos azt mondja neked, hogy két nap múlva telefonon hívunk, vagy levelet küldünk, vagy sms-t küldünk, akkor ez nincs felvíve az adatlapomra? Több ezer ügyfele van egy ilyen cégnek. Ne mondjátok nekem, hogy ezeket fejben jegyzik meg az ügyfelesek. Biztos, hogy nem, mert akkor elmaradnának, mint ahogy el is maradnak. Na, de Gizi megnyugtatott, hogy holnap, azaz kedden fel fog hívni, hogy tájékoztasson, hogy hol tart az ügyem.

    Úgy is lett, ahogy mondta, kedden (június 6-án) csörgött. TPG = szia. Az van, hogy még mindig arra várunk, hogy legyen szabad kábel. Én = hát ez óriási. Viszlát.

    Június 15-én újra rájuk csörögtem. Kata = szia. Eltelt 8-9 nap a legutóbbi beszélgetésünk óta. Mi a helyzet? Mit látsz a kérvényemen? TPGgizi = ja, másodjára is el vagy utasítva, mert nincs szabad kábel. Kata = igen és erről hol van az értesítés? Nem kaptam semmit. TPGgizi = átküldöm emailben. Kata = ez alap. És akkor most mi lesz? Hányszor nyújthatom be a kérvényemet. TPGgizi = elvileg kétszer, de tartsd a vonalat és megkérdezem, hogy harmadszorra is kérheted e. Tili-liiii, zene. Na jól van, benyújthatod harmadszorra is, de semmi garanciát nem tudunk adni. Viszont megígérem neked, hogy én személyesen fogom nyomon követni a számládat és ha változás van sms-ben értesítelek.

    Két nap múlva 17-én reggel jött is egy sms a TPG-től, hogy a bekötési státuszomról emailben értesítettek. Ez érdekes, mert nem kaptam semmi emailt. Még aznap este rájuk is csörögtem. Körök, mese egészen az időszámítás előttről. Kata = szia, hol az email, amit sms-ben említettél? Nem kaptam semmit. TPGgizi = lila ködben tapogatódzott. Fogalma sem volt a reggeli sms-ről, de megtalálta azt az emailt, amit meg kellett volna kapnunk. Abban harmadszorra is elutasítottak.

    Leraktam a telefont, felmentünk a weboldalukra és abban a pillanatban töröltettük a megrendelésünket. (2016 június 17. péntek, 18:37-kor)

    Két nap múlva le is vették agyra, hogy töröltem a megrendelést és jött tőlük egy email, hogy tudassák velem, hogy vették az adást és törlik a megrendelésemet és ezzel kapcsolatban 24 órán belül valaki fel fogja venni velem a kapcsolatot. Ha nem hívnak 24 órán belül, akkor hívjam őket, állt az emailben.

    Persze, hogy nem keresett senki a megadott időintervallumban. Vártam kerek 3 napot és június 22-én rájuk csörögtem, hogy „Hahó, mi a helyzet? Hogy is van ez a 24 órán belüli dolog? TPGgizi szó szerint a következőt mondta (és ehhez képzeljünk hozzá egy nyafogós/vinnyogós/idióta hangsúlyt) óóóó jajjjj… hááát nem hívtak??!!! (már csak az ejnye-bejnye hiányzott a mondat végéről) Mondtam nem. TPGgizi = akkor mondjam el hogy miért is kellett volna, hogy hívjanak? Kata = ez most vicc ugye? TPGgizi = nem. Kata = megszüntettem a számlám és ti ígértétek, hogy 24 órán belül felhívtok. TPGgizi = átkapcsollak, tililiiii-zene. Végül újból Ő jött vissza és azt mondta: továbbítottam a lemondó leveledet és 24 órán belül valaki felveszi a kapcsolatot veled és én nyomon fogom követni a számládat és egyből értesítelek.

    UFO-k! Kérlek benneteket, hogy ti vegyétek fel velem a kapcsolatot 24 órán belül és marha gyorsan szippantson fel egy fénynyaláb és vigyetek el egy másik bolygóra engem. Lécci-lécci-léééécccciiiiiiiiiiiii!

    Szerintetek keresett-e valaki? Persze, hogy nem. Vártam megint 3 napot és június 25-én rájuk telefonáltam és a lényegre tértem. Több, mint egy hete megszüntettem a kérvényemet, várom, hogy visszahívjatok, de most már nem kell, csak azt szeretném tudni, hogy miért nem érkezett még meg a közel kétszáz dollárról szóló visszautalásom. TPGgizi = valami banki adatokról karattyolt és hogy nyugodjak meg, menni fog az utalás, csak várjak. Megjegyzem: levenni már másnap le tudták a pénzt, a visszautalás az viszont nem megy nekik, pedig ugyan arra a számlaszámra kell…??!! Na mindegy. Innentől vártunk türelmesen és július 6-án (19 nap után) megérkezett a pénzünk.

    Hogyan tovább? Mi van, ha a Telstra úgy gondolkodik, hogy nem adok kábelt az internetes cégeknek, így hozzám fognak jönni az ügyfelek. A Telstra a király itt Ausztráliában. Minden más telefontársaság a Telstrától kapja a dolgokat. Az internetes cégek is az ő pincsijei. Lehet, hogy azt kellene csinálnunk, hogy a Telstránál igénylünk egy vonalas telefont és utána köttetünk be egy sima (nem pucér) internetet, úgy, ahogy a régi albiban volt. Ezzel csak az a gond, hogy megint Telstra ügyfelek leszünk és már a gondolattól hányunk. Viszont nincs más megoldás.

    Jöjjön a Telstra története. Június 17-én lemondtuk a TPG internet kérelmünket és még aznap (hogy ne legyen üres járat és haladjunk) meg is rendeltünk a Telstra weboldaláról a legegyszerűbb/legolcsóbb vezetékes telefoncsomagot. A megrendeléskor ki kellett választani 3 időpontot, amikor a három nap egyikén majd kijön a szerelő és megcsinálja a bekötést. Úgy volt a formanyomtatvány beállítva, hogy a megrendeléstől számítva 7 munkanap múlva lehetett időpontokra befoglalni. Mondom Papinak akkor foglaljuk be a június 28-29-30-at, mert ezek az eslő napok a 7 munkanap után. Hát persze, hogy a rendszer nem engedte, csak a 10-dik munkanaptól. Három nap bukóba… Gyorsan le is csaptunk a júlus 1-4-5 napokra. Ja és nem úgy jön ki a Telstra, hogy 9:30 vagy 10:00. Úgy vannak az időpontok, hogy 8:00-12:00-ig vagy 12:00-16:00-ig, azaz fél napot otthon kell ülnöd és várnod TelstraJózsit.

    Másnap meg is kaptuk a megrendelésről a visszaigazolást egy megrendelési számmal együtt. Aztán június 17 és július 1 között malmoztunk. Vártuk július 1-et, mint karácsonykor jézuspityut.

    Egyszercsak június 21-én jött egy email a Telstrától, amiben fontos (ők írták, hogy fontos) információkat közöltek a csomagunkkal kapcsolatban. Meg is akadt (vagy inkább kiakadt) a szemünk az egyik „fontos” információn, mégpedig azon, hogy a csomagra egy éves szerződést kell aláírni és a bekötés díja 300 (!) dollár lesz. Mi van? A weboldalon az szerepelt hogy nem kell aláírni semmi időintervallumot, a szerdődés hónapról-hónapra szól. Az áron pedig cseppet kiakadtunk. Aranyból lesz a drót, amit behúznak?

    És akkor innentől elkezdődött a „szoros telefon kapcsolat” a Telstra indiai ügyfélszolgálatával. Ja, várjatok a Telstrának van egy nagyon vicces eligazító „rendszere” mikor hívod őket. Nem gombok nyomogatásával kell magadat ellavírozni a megfelelő osztályra, hanem egy gépGizi bemondja, hogy: mond el pár szóval, hogy miért telefonálsz.

    Ez most komoly egy olyan országban, ahol a lakosság legalább a felének akcentusa van? Hát persze, hogy nem fogja tudni beazonosítani a gép, hogy ki-mit akar mondani. Ráadásul, ha nem azt a kifejezést mondod, ami gépGizi rendszerébe be lett táplálva, akkor megjátsza magát, hogy nem érti.

    Az én esetemben ez az első két alkalommal úgy zajlott, hogy: gépGizi = arról a telefonról hívsz, amire a Telstra számlád van kötve? Kata = no (nem) Ezt nem szokta elsőre gépGizi megérteni, ezért a következőt mondja = bocsi, tudnom kell, hogy arról a telefonról beszélsz e ami blabla, mondj igen-t vagy nem-et vagy üsd be a telefonszámot. Kata = no (nem). gépGizi = akkor nem arról beszélsz? Kata = no (nem). gépGizi = mond el pár szóban miért telefonálsz, hogy a megfelelő részlegre tudjunk kapcsolni. Én = „hóm fón” (vezetékes telefon). gépGizi = bocsi, nem értettem, azt akartad mondani, hogy „lend lájn fón”? (földi vezetékes telefon) és mondj igen-t, ha igen.

    Ööööö izé….ahhhh…hagyjál már! Na az 5-dik kérdés után általában mindig magyar szavakat szoktam mondani neki. Nem veszi a lapot, aztán végül kapcsol. Amúgy meg teljesen mindegy, mert amikor rendesen végigmegyek ezen a baromságon, akkor is kétszer-háromszor átkapcsolnak, mert szerintem sötétség lakozik az ügyintézők fejében, tisztelet a kivételeknek.

    Ott tartottunk, hogy 21-én jött egy „nem világos email” a Telstrától, ezért másnap rájuk csörögtem. Kata = szia, ez és ez vagyok, ez a szerződésszámom, június 17-én megrendeltem egy csomagot és a weboldalatokon az szerepelt hogy nincs fix szerződés. Erre a Telstra tegnap küldött egy levelet, amiben azt írja, hogy egy éves szerződést kell aláírni. Hogy is van ez? TelstraGizi = ööö, izé tartanád a vonalat, utánanézek. Tililiiiii-zene.

    Tartom. De most már mérem is az időt. Nyolc perc múlva Gizi vissza = haló ott vagy még? Én = igen. Telstra Gizi = az van, hogy az az egy év az 3 hónap.  Én = igen? Milyen időszámításban? És ez hova van leírva? Na erre nem kaptam választ. Mi ilyet sehol nem láttunk. Mindenesetre nagyon érdekes. Főleg az, hogy nyolc percbe tellett kinyomoznia Gizinek, hogy az általuk árult csomagra mik a feltételek. Ha jól emlékszem 3-4 féle vezetékes csomaguk van, pár mobil csomaguk, 4-5-6 internet csomaguk lehet és ezek kombinációja. Ez nem egy nagy ABC, ahol több száz terméket árulnak. Mi olyan nehéz? Na, mindegy nem habzom. Okosabbak nem lettünk, rendeltünk egy nulla hónapos (azaz nem fix) telefon csomagot. A Telstra levélben megküldte, hogy ez egy egy éves szerződés, aztán telefonba azt mondta, hogy három hónapos szerződés. Ez van.

    Továbbra is vártuk a júlus 1-jét. Már június 30-at írtunk és azt kántáltuk, hogy „már csak egyet kell aludni és itt lesz a …”. Ha-ha-haaa. Se levél, se telefon, se sms arról, hogy valaki fog jönni holnap. Most mi legyen? Vegyek ki szabit vagy ne vegyek ki, ez itt a kérdés… válasszatok. Mi van ha kiveszem, otthon ülök és nem jön senki? Csak rá kéne csörögni a Telstrára, hogy „nu kak, mi a pálya?”.  

    Hát ezt a beszélgetést is mértem, 17:00-kor kezdtem és 18:11-kor tettem le a telefont. HETVENEGY PERC!!! Kata = szia. Két hete megrendeltem egy telefon csomagot. Holnapra van időpontom a szerelővel, de nem kaptam tőletek semmi megerősítést, hogy fog-e valaki jönni, vegyek-e ki szabadságot, üljek-e otthon és mi van akkor, ha nem jön a szerelő?

    TelstraGizi a szokásos azonosítási körök után azt mondja: ja, holnap nem fog menni senki. Töröltük azt az időpontodat. Kata = és mondcsak, nem kellett volna erről értesítést küldenetek? Ha én nem hívlak most, akkor holnap egy nap szabadságom ment volna el arra, hogy rátok várok!!! De akkor jöttök negyedikén, ugye? TelstraGizi = nem. Azt is töröltük. Ez fasza, gondoltam.

    Na ez a huzavona, egyeztetés 17:39-ig zajlott, majd közölte (gondolom azért mert akadékoskodtam), hogy átkapcsol a műszaki osztályra. Itt persze megint az egész sztorit el kellett mesélnem.

    Nehezményeztem, hogy a három befoglalt időpontomból egyiken se jön szerelő és kérdeztem, hogy akkor most mikor jönnek. TelstraJózsi = hát nézem neked. Augusztus 1? Kata = ez most komoly? Július 1 helyett augusztus 1? Jó nagy intervallum. Korábban nem tudna? Hát azért ez szánalmas. TelstraJózsi = be volt már kötve a telefon a házba? Kata = nem tudom, az ingatlanos nem tudta megmondani, de kint a ház falán van egy szürke Telstra doboz és bent a falakon van telefon dugó. TelstraJózsi = és kábel megy be a házba? Kata = honnan tudjam? A Telstra doboz le van csavarozva. Nem én vagyok a szerelő, be  talán ne kössem helyettetek?. Gondoltam a te szerelőd kijön és megmondja, hogy mi a pálya. TelstraJózsi = van otthon telefonkészüléked? Kata = igen, van. TelstraJózsi = dugd rá és megcsörgetlek. Kata = már korábban rádugtuk és teljesen süket és különben is mit csörgetsz meg? Van telefonszámod erre a címre? Akkor miért kérdezted az előbb, hogy volt-e már telefon a házban, ha neked van telefonszámod??!!

    TelstraJózsi = igen, van telefonszámom. Dugd csak rá. Rádugtuk. Vártunk. Kata = na mi van? Hallasz valamit. TelstraJózsi = nem, teljesen süket. Kata = azért lediktálnád nekem azt a számot, amit próbáltál hívni? TelstraJózsi = igen, 08xxxxxx

    Később kiderült, hogy ez a telefonszám egy légből kapott szám. Csak kamu számok egymás után. Na mindegy, telt az idő, ketyegett a pénzem a mobilon, amiről hívtam. Végül 18:11-kor azzal zárta, hogy augusztus elseje előtt nem tud adni időpontot, akarom e ezt. Hát mit mondhattam volna erre??!! Tudtam volna mondani egy cirkalmasatt, hogy hova tegye az elsejéjét…, de csak annyit mondtam, hogy kérem. A beszélgetés után 2-3 óra múlva a mobilom jelezte, hogy túlléptem a pénzkeretemet és ez a 71 perc a maradék 30 dolláromon felül még 45 dolláromba került. Nagyon-nagyon felszaladt a pumpa az agyamban és az egész hétvégémet hazavágta. Ráadásul megint nem kaptam semmi hivatalos emailt vagy sms-t arról, hogy nekem az augusztus elseje be van foglalva.

    Mindezek után hétfőn (július 4-én) a postaládában csücsült egy Telstrás levél, amiben azt írják, hogy a Telstra még nem adott nekem pontos dátumot a bekötésre, ezért ezen levél keltezésétől számítva 20 napom van arra, hogy felhívjam őket és kérjek egy időpontott, különben ha 20 napon belül nem hallanak felőlem, akkor törlik a megrendelésemet.

    Hát ez igen érdekes. Hány Telstra cég van? Mert én június 17-e óta csak időpontot kérek/egyeztetek. Ők törölnek. Én újra kérek. Ez nem látszik a rendszerükben??!! Hagyjuk is. Úgy voltam vele, hogy nekem van egy századjára befoglalt augusztus elsejém, ha valami nem tetszik a Telstrának akkor hívjon ő. Én ugyan nem hívom többet a mobilomról.

    Az előbbi 71 perces agymenés június 30-án csütörtökön volt, ahol ugye az újabb időpontom, amit a Telstra ügyfelese adott augusztus elsejére szólt. Egyszer csak július 5-én (5 nappal a minősíthetetlen beszélgetés után) este 18:45-kor csörgött a mobilom. A Telstra hívott.

    TelstraGizi = (mintha mi sem történt volna 5 napja) sziijjjja. Azért hívlak, hogy időpontot foglaljak neked a telefon és internet bekötésre. Kata = (egy pillanatra a szívverésem is elállt) mi van? Miről beszélsz? És ekkor végképp betelt a pohár.

    Felemelt hangon közöltem Gizivel, hogy 5 nappal ezelőtt beszéltem a Telstrával és augusztus elsejére igérték a szerelőt, hogy jön bekötni a telefont. Továbbá internetről SZÓ SEM VOLT SOHA! Nem akarunk Telstrás internetet soha. Csak egy vezetékes telefont. TelstrásGizi = ja, de az augusztus elsejei időpontodat töröltük. Kata = megint? Töröltétek a július 1-et, 4-et, 5-öt, most meg az augusztus 1-et is? Miért? TelstraGizi = mert nincs szabad kábel. Az új időpontod augusztus 4. Kata = már elnézést, ha augusztus 1-ére nincs szabad kábel, akkor mi a különbség elseje és negyedike között? Három nap múlva már lesz kábel? Jól van foglald be a negyedikét, de most már küldjél róla hivatalos levelet, mert az nem állapot, hogy ti folyton mondtok valamit, aztán törlitek azt és semmiről nem értesítetek.

    Na itt picit megsértődött Gizi és azt mondta, hogy akkor nem foglalja be nekem a negyedikét és 10 munkanapon belül jelentkezni, fog, hogy talált-e hamarabbi időpontot nekem. Még gyorsan visszakérdeztem, hogy de azért a negyedikét fenntartod, ugye? Nem az lesz, hogy arról is le fogok csúszni? Gizi = a negyedikéről nem küldök semmit és majd jelentkezem.

    Ezek után este Szilvi rámcsörög, hogy érdeklődjön Telstra ügyben, mert ők is most költöztek és nekik sem maradt más választásuk, mint a Telstra. Elsírtam bánatomat, majd mondta, hogy ő bement egy Telstra boltba (ahol mobilokat árulnak) és ott rendelte meg és ott azt mondták neki hogy következő hét péntekén mennek a szerelők.

    Micsodaaa? Egy hét? Nekem meg augusztus 4-re akartak időpontot adni? Javasolta, hogy menjünk mi is be egy boltba. Annyira eldurrant az agyam, hogy másnap (július 6-án) be is mentünk a hozzánk legközelebb eső boltba. Azt nem mondtuk boltosGizinek, hogy nekünk már van egy elindított ügyünk. Nulláról kezdtük.

    Szia, most költöztünk egy új építésű albérletbe és szeretnénk vezetékes telefont. Légyszi ellenőrizd le a rendszeredben, hogy erre a címre tudna-e a Telstra telefont bekötni. Gizi pötyög majd közli, hogy erre a címre tud lenni telefon és internet is. Akarjuk-e, hogy elindítsa a megrendelést?

    Megkérdeztük, hogy mikorra tudná beköttetni? Azt mondta, hogy ha ma szerdán megrendeljük akkor egy hét max 10 nap. Csak picit kerekedett ki a szemünk. Nem tudja a bal kéz mit csinál a jobb? Mi meg június 17-e óta szívunk és jó ha augusztus 4-re lesz időpontunk??!! Túl gyanús volt a dolog. Nem kértük, mert tudtuk, hogy úgyis azt fogják kihozni, hogy nincs kábel és akkor megint hátrábbról indulunk. Maradtunk a jelenlegi megrendelésünknél. Sajnos a Szilviéknek beígért pénteki napon senki nem ment ki hozzájuk a Telstrától bekötni a telefont és nem is jelezték ezt nekik. Ők telefonáltak rá a Telstrára, aki azt mondta, hogy majd hétfőn jelentkeznek.

    Szerintem vérlázító ez az egész ügyfélkezelés. Ráadásul a beígért 10 munkanap is lassan letelik és még senki nem hívott az esetleges augusztus negyedike előtti bekötésről. Azt találtuk ki Papival, hogy emailt írunk a Telstrának és kérjük, hogy erősítsék meg írásban az augusztus negyedikét, mert elegünk van a telefonos igéretekből. Nem lehet nyomon követni. Nincs a kezünkben semmi. És minden nap elküldjük nekik ezt az emailt, addig, amíg nem jön válasz. És ha kell akkor napi két emailt küldünk nekik, mint „A Remény rabjai” című filmben, ahol a főszereplő Tim Robbins hetente küldött egy levelet, hogy a börtönkönyvtár számára könyveket kérjen, de tojtak a fejére. Ő nem adta fel és a végén már hetente két levelet adott fel. És egyszercsak kapott egy halom könyvet. Na, mi is így fogjuk bombázni a Telstrát. Ez volt a terv.

    Aztán július 15-én csörgött a mobilom. Telstra volt az. Ez az a hívás, amire vártunk, hogy akkor tud e lenni augusztus negyedike előtt időpont vagy marad a negyedike. Gizi = azért hívlak, hogy időpontot foglaljak. Én = nagyszerű, erre vártunk, mert volt egy július egyre, négyre, ötre, majd augusztus egyre és elvileg négyre. Gizi = aha, nézem. Augusztus 15. Jó lesz?

    Kézzel fogható volt a csönd. Erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjem el elküldeni melegebb éghajlatra. Annyit mondtam, hogy ez akkor már biztos Gizi, mert kezd elegem lenni abból, hogy nem tudja a Telstra, hogy mikor jön. Illetve erről a foglalásról most azonnal kérek hivatalos értesítést, mert elegem van a sorozatos törlésekből.

    Végül kaptam egy sms-t, hogy augusztus 15-én reggel nyolc és dél között jön majd a szerelő. Már csak 30-at kell aludni…

    És ha végre lesz vezetékes telefonunk, akkor majd meg tudjuk rendelni az internet bekötést, ami még további 10-20 munkanap. Remélem az már zökkenőmentesen fog menni ezek után. Vagy nem. 🙂

  • Egyéb

    Küzdelem az elemekkel – első rész

    A mi esetünkben nem a Tűz-Víz-Levegő-Föld jelenti az elemeket, hanem a Villany, Gáz, Telefon és Internet. Hihetetlen, de még mindig küzdünk a szolgáltatókkal. Elviekben olyan egyszerűen kellene működnie egy ki-be költözésnek, mint a faék, de itt mesébe illő fordulatokkal színesítik az indiai telefonos ügyintézők. Szerintem egy 8 évvel ezelőtti bejegyzésben – mikor a Henley Beach-i apartmanból költöztünk át a kertes házba – írtam már arról, hogy itt nincsenek ügyfélszolgálati irodák. Minden ügyintézés telefonon történik. Első hallásra ez annó jól hangzott, hogy nincs órákig irodákban ücsörgés, sorszám húzás. De a második költözés után kezd derengeni, hogy baromira nem forrott még ki ez a rendszer. Lenne még mit csiszolni rajta.

    Hetedik hete már, hogy nincs internetünk és nagyon úgy fest, hogy szeptemberig nem is lesz…?! Olyan érzés, mintha az őskorba cseppentünk volna vissza. Egy barlangban lakunk. Papi bunkós botot farag a vadászathoz, én meg éppen mammutbőrből ruhát varrok halszálkával. Jól elkényelmesedett az ember. De kezdjük az elején.

    A „kanossza járás” két részből áll. Első rész: a régi címünkön meg kell szüntetni a villany, gáz, telefon és internet szerződéseinket. Erre mindenki azt vágná rá: „hát ez gyerekjáték!” Mi is így gondoltuk. A szolgáltatók némelyike meg nem. Második rész: ugyanezen szolgáltatások beköttetése az új albérletbe. Hááát ez sem sikerül egyik-másik szolgáltatónak.

    A fenti eseményekhez a pontos postai címen kívül – ami néha problémát jelent a szolgáltatónak- még két elengedhetetlen adatra van szükség. A villanyóra NMI (National Meter Identifier)  és a gázóra MIRN (Meter Installation Registration Number) 11 számjegyű számaira. Elvileg ezek rá vannak ragasztva az órára. Gyakorlatilag nem mindig, vagy olyan macskakaparással van leírva, ahogy régen egy-két orvosi recept, amit maga a doki sem tudott másnap visszaolvasni.

    Csak egy gyors magyarázat, mielőtt belekezdenék, mert ennek a mostani pár mondatnak lesz még jelentősége később. Olyan ikerházban laktunk, aminek csak a garázs fala volt „összenőve”, a többi nem. Ha szembe álltunk a házakkal, akkor a jobb oldali volt a miénk és 2008 szeptemberétől a 6A számot viselte. A bal oldali pedig értelemszerűen a 6B volt. Én annó a 6A-ra köttettem be mindent. Igaz 1-2 szolgáltató akadékoskodott (akkor még nem értettem miért…), hogy nekik nincs 6A a rendszerükben csak 6, de egy-két agydurranás után elég erélyesen léptem fel, így lett áram és villany a házban.

    És akkor jöjjön a „felhívás egy keringőre”… Május negyedikén megtudtuk, hogy a tulaj el akarja adni az ingatlant. Költöznünk kell. Elég rövid időn belül találtunk is egy új házat, amit május 21-én el is nyertünk, a kulcsát pedig május 26-án csütörtökön már át is vettük. Másnapra terveztük a beköltözést az új albiba. Úgy gondoltuk pénteken átcuccolunk, szombat-vasárnap pedig kitakarítjuk a régi albit. Hétfőn reggel jön majd a szőnyegtisztítós cég és kitakaritja a padlószőnyegeket (szerződés szerint számlával kell igazolni kiköltözéskor ezt), majd jön az ingatlan ügynök, átadjuk a házat/kulcsokat és könnyes búcsú. Így csak 3 napnyi átfedés van a két albi között és nem kell egy hétnyi (vagy több) albérleti díjat ide is és oda is fizetni. Ebből adódóan az új házba május 27-én (péntek) reggeltől kellett a villany és a gáz. A régi házban a takarítás és a szőnyeges miatt május 30-ig (hétfő).

    A szereplők nevét nem fütyüljük ki. Minden egyes szolgáltató (kivéve talán a régi internetünket) kritikán aluli szolgáltatást nyújtott a ki-be költözéskor, ezért a teljesség kedvéért nevén nevezzük őket. Nyugodtan fel lehet nyomni minket az „ombudszmanónál”.

    Főszereplők:        AGL –         villany és gáz

                              Telstra –     telefon

                              Internode – régi internet

                              TPG –         tervezett új internet

    Statiszták:

             – Kata a demenciás és Altzheimer-kóros, aki nem emlékszik mit/mikor tett, ő tette-e egyáltalán és hányas számú házban lakott

             – Papi a nyugodt, akinek csak néha durrant el az agya

    Május 21-én (egy héttel a költözés előtt) szép sorjában felhívtam a szolgáltatókat, hogy szüntessék meg a számláinkat a régi címünkön május 30-ával. A villany-és gázszolgáltatót a lemondás pillanata után kértem, hogy kössék be az új házba május 27-e reggelén. Úgy döntöttünk maradunk az AGL-nél, végül is nem volt vele sok gondunk (mostanáig), minek váltani. Mivel nem tudtuk az új ház NMI és MIRN „lottószámait”, ezért  sajnos csak a cím alapján a szolgáltató nem tudta beazonosítani a mérőóráinkat, ami szintén érdekes. Abban maradtunk, ha megvannak a számok újra próbálkozom. Egyből írtunk az ingatlanügynöknek, hogy adja meg ezeket az információkat. Saját tapasztalatból tudjuk hogyan őrölnek itt a malmok, ezért ezzel egyidőben Papi elautózott az új albihoz és mivel a villany-és gázórák többsége kerítésen kívül van, megpróbálta leolvasni a számokat. Ő ekkor kódfejtőbe ment át, hogy megfejtse a macskakaparást. Míg Papi szombat délután fejtegetett, Kata telefonált.

    A telefonbeszélgetések eleje mindig ugyanúgy zajlott. Hiszen említettem, hogy nincsenek ügyfélirodák, ezért a betelefonálót kellőképpen le kell ellenőriznie a szolgáltatónak, hogy tényleg ő e az, akinek mondja magát. Szóval a név, lakcím, születési idő és a szolgáltatói számlaszám bediktálása után, mindig elrebesgetik, hogy magnóra veszik a beszélgetést. Ezeknek még később lesz jelentősége.

    Internode: Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. InternetesJózsi = Rendben. Mivel csak pár nap telt le az új hónapból az utolsó hónapot nem kell kifizetned. Kata = Köszi, de pont tegnap előtt utaltuk a havi díjat. InternetesJózsi = Sajnos még nem látszik a rendszerünkben. Csörögj ide 3-4 nap múlva és akkor kérd a visszatérítést. (csak merengek… nem tudna ez automatikusan menni? miért is kell újra telefonálnom ha egyszer visszajár…??!! Na mindegy.) Az új helyre nem kell bekötnünk az internetet? – kérdezi Józsi. Kata = Köszi, még szétnézünk a piacon és jeletkezünk.

    Értelmes ausztrál ügyfeles. Minden úgy történt, ahogy kértem és ahogy ő mondta. Pénzt visszautalták. Le a kalappal.

    Telstra: Csak azért volt vezetékes telefonunk, hogy az internet működni tudjon. Semmi másra nem használtuk. Nyolc évvel ezelőtt nem tudtak „pucér” internetet bekötni oda, ezért kellett szerződnünk a Telstrával. A terv viszont az volt, hogy az új helyre semmiképp nem szeretnénk vezetékes telefont. Most már jöjjön egy „pucér” internet, elvégre a 21-dik században vagyunk. Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. TelefonosGizi = Rendben. És mi az új címed, ahova kötni kell? Kata = Köszi, de nem szeretnénk vezetékes telefont oda. TelefonosGizi = És megkérdezhetném, hogy miért nem? Kata = Ne haragudj, nem szeretném kifejteni, mert nem és kész. Pici nyomulás a Telstra részéről, de korrektül jött pár nap múlva a megszüntetésről szóló email. Huh. Fellélegeztünk. Nem állunk kapcsolatban a Telstrával. Micsoda megkönnyebbülés.

    AGL villany: Kata = Hello. Költözünk. Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat és mivel a gáz is tőletek jön, azt is légyszi. VillanyosJózsi = Rendben. Mivel a leolvasó ember három havonta jár ki, a te költözésed pedig ettől eltér, ezért a villany kiköltözés leolvasása 37,40 dollárba, a beköltözés leolvasása 42 dollárba fog kerülni. A gáz kiköltözés leolvasása 10,89 dollárba, beköltözéskor pedig 41,30 dollárba fog kerülni. Több mindent nem értettem. Ad egy: miért különböznek az árak? Egyszer 10 dollár, máskor 37, aztán 42? Miért nem egységes? Ad kettő: a villany és a gáz is az AGL-től jön, ráadásul a két óra egymás alatt van a falon. Miért is nem tudja leolvasóJózsi egyszerre leolvasni mikor kimegy? Hiszen nem kell kétszer kivonulnia egy címre…??!! Azt hiszem ez örök talány marad… Végül azzal zárta Józsi, hogy minden rendben, szünteti 30-ával a villanyt és köti 27-vel az új helyre. Ugorjunk a gázra.

    AGL gáz: Hát ez tényleg „gáz” volt. Kata = Kérlek május 30-ával szüntesd meg a számlánkat. GázosJózsi = a számlád már be van zárva. Kata = Tessék??!! Miről beszélsz? GázosJózsi = A gáz számládat február nyolcadikán bezártad. Kata = én ugyan nem! Miért tettem volna. GázosJózsi = márpedig be van zárva. Kata = de az képtelenség. Hiszen jön a gáz. Van melegvíz és főzni is tudok. GázosJózsi = akkor átkérted magad egy másik gázszolgáltatóhoz, mert nem az AGL adja neked a gázt.

    Na ekkor úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Amúgy is rettegek az idős kori elbutulástól és társától az Altzheimertől. Agyam fogaskerekei zakatoltak. Felhívtam volna az AGL-t? Megszüntettem volna a számlánkat? És minderre nem emlékszem??!! Lelki szemeim előtt láttam az ügyfeles srácot a vonal túlvégén, amint a munkatársainak épp ecseteli, hogy egy drogos hülyével beszél épp, aki még arra sem emlékszik, hogy mit csinált 3 hónappal ezelőtt…

    Kata = de AGL-es számlát kaptam és az AGL-nek fizettem az utolsó számlát. GázosJózsi = Mikor? Kata = január végén fizettem ki. GázosJózsi = na az volt az utolsó negyedéves és február 8-tól megszüntetted. Kata = de nem! GázosJózsi = akkor valamelyik családtagod szüntette meg. Kata = ketten élünk a férjemmel és ő tuti nem hívta az AGL-t. Én intézem ezeket. GázosJózsi = akkor a férje kért új szolgáltatót. Kata = (na itt gurult el a nyugi pirulám) Higgye el, hogy nem szüntettem meg és nem választottam másik szolgáltatót! És különben is milyen biztonsági ellenőrzésük van maguknak, ha bárki le tud mondani egy szerződést. Hol vannak azok a rögzített beszélgetések, amiket folyton felvesznek ha egy ügyfél betelefonál? Hol vannak ezek mentései? Keresse vissza azt, amin valaki megszüntette az én számlámat, mert ÉN NEM SZÜNTETTEM MEG, ha pedig máshoz kértem volna át magam (amit nem tettem), akkor meg mondja meg, hogy ki szolgáltatja erre a címre a gázt. GázosJózsi = Hebegés… Hát a felvételek…izé…mentések…izé…de ha szeretnék, akkor nyújtsak be egy panaszt, amit majd kivizsgálnak és azt hogy ki szolgáltatja a gázt nem tudom megmondani. Viszont tudok adni egy telefonszámot, amit felhívhatok és ott megmondják hogy ezen a címen lévő gázórára ki adja a gázt. Kata = Akkor most azonnal szeretném ha a panaszomat rögzítené és kérem azt a számot!!!

    Telefont lecsaptam. Papinak mondtam, hogy nem fogod elhinni mi történt. Az ő szeme is kikerekedett. Aztán elkezdtünk gondolkodni és megvilágosodtunk egy kicsit. Január 23-tól február 20-ig Tasmániában voltunk. Biztos nem telefonált egyikünk se a nyaralás alatt az AGL-nek, hogy lemondja a gáz szolgáltatást. Miért is tettük volna?!

    Na tárcsázom a megadott számot, hogy megtudjam kitől jön a gáz. Gizi a túlvégen =  melyik államból telefonálok és mi a probléma. Vázolom a szitut. Gizi = itt csak a gázszivárgást lehet bejelenteni, nem tudom megmondani ki adja neked a gázt. Viszlát. Agyam eldurrant. A gáz szolgáltató ügyfeles részlegén csücsülő agytrösztök egy nyamvadt telefonszámot se tudnak helyesen megadni? Olyan kurva sok dolog lenne, amire figyelniük kellene?

    Újból tárcsázom az AGL-t. Persze, hogy más veszi fel, de megint India jelentkezik. Ismét a kályhától kezdjük. Ez és ez vagyok, tegnap meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem… itt jegyezném meg, hogy azon a bizonyos napon, mikor megszüntettem a számlám épp egy négy hetes nyaralásomat töltöttem…miért is foglalkoztam volna azzal, hogy számlákat szüntetgessek meg… és különben is a tegnap adott telefonszám szart se ér… és mindezt amit elmondtam nem látod véletlenül a monitorodon? Nincs nyoma? Miért kell mindig mindent elmondani??!! ÜgyfelesGizi/Józsi (már nem emlékszem, mert ha 10-szer nem hívtam őket, akkor egyszer sem, de hogy indiai volt megint az tuti) = hát azzal, hogy szabin voltál nem tudok mit kezdeni. Azt látom, hogy be van zárva a számlád. Kata = de mi egy hét múlva kiköltözünk az albérletből. Nem szeretném valaki más gázfogyasztását fizetni mert nem tudod házon belül megoldani és megmondani, hogy adsz e nekem gázt vagy sem. Vidd fel a rendszeredbe, hogy én május 30-ig fizetem csak a fogyasztást. Ügyfeles = rögzítettem.

    Nem vagyok biztos benne, hogy ez átment az AGL rendszerén. Papival tovább agyaltunk, hogy mi lehet ez a február 8-i dátum. Egyszer csak beugrott. Az ikerszomszédunkat pont a Tasmán utunk előtti napokban láttuk, hogy utánfutóval szaladgál, pakol ezerrel és költözik el. Valószínűleg ő mondta le a gázt. Amit a nagyon okos AGL el is zárt neki, de a mi számlánkat szüntethette meg. Csak erre tudtunk gondolni.

    Ezen felbuzdulva, hogy fény gyúlt az elménkben újra tárcsáztam az AGL-t. Újból Indiával beszélek és megint teljesen az elejéről kell elmesélnem a sztorit. Ráadásul minden egyes alkalommal, mikor hívtam őket kétszer-háromszor átkapcsoltak és minden egyes osztályon újra elejéről indul a mese. Ez és ez vagyok, két nappal ezelőtt meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem, DE! Nem én voltam és úgy gondolom megtaláltam a megoldást. Elmeséltem neki a szomszédot és kértem, hogy ennek az új információnak a fényében nézze meg az előzményeket és legyen szíves bezárni a számlámat. Ügyfeles = Nem tudom bezárni, mert már be van zárva. Nem látok semmit. Neked más adja a gázt. Én = de ki? Könyörgöm mondd meg. Ügyfeles = azt neked kell tudnod. Nem kaptál február óta számlát? Én = nem. Az utolsó számla tőletek jött. Ügyfeles = negyed évente jön a számla várjam meg míg küldeni fogják. Én = de ki fogja küldeni? Három nap múlva elköltözünk. Nekem be kell záratni ezt a számlát. Ügyfeles = adok egy telefonszámot, amin meg tudod kérdezni, hogy kitől kapod a gázt. Én = várjál, várjál, várjál… ugye nem a 782 56blablabla szám, mert ezt két napja kaptam tőletek és csak a szivárgást lehet bejelenteni rajta. Ha ezt akarod lediktálni, akkor ne fáradj. Ügyfeles = nem az, ez egy másik szám: 088159öööö várjál inkább adok egy „másik-másikat”: 1300001xxx. Viszlát.

    Tárcsázom az új számot. Fél siker, ausztrál hölgy vette fel a telefont (semmi India)! Mondom Gizinek: Dél-Ausztráliából telefonálok, ez és ez a címem, ez a gázórám száma, légyszi mondd meg ki adja a gázt erre az órára. Gizi = várjak rákeres a nemzeti adatbázisban erre az órára. Először beazonosította hogy a gázóra tényleg arra a címre van e beszerelve, majd megnézte ki nyomatja oda a gázt. Válasz: AGL. Én = ugye most viccelsz??!! Gizi = nem. Erre a címre beszerelt gázórára az AGL adja a gázt. Én = 100%? Gizi: igen.

    Na itt az agyam ledobta a láncot. Eldurrant aggyal hívom sokadjára az AGL-t. India veszi fel. Időszámítás előttről indulunk. Ez és ez vagyok, egy héttel ezelőtt (mert ekkor már május 30-at írtunk, azt a napot, amikortól be kellett volna zárniuk a számlámat) meg akartam szüntetni a számlám, de nem tudtam, mert azt mondtátok, hogy már megszüntettem és átkértem magam egy másik céghez és nem tudtátok megmondani, hogy ki adja nekem a gázt, de harmadjára adtatok egy olyan telefonszámot, amin meg tudtam kérdezni, hogy ki szolgáltatja nekem a gázt. Akkor most szeretném közölni veletek, hogy TOVÁBBRA IS TI ADJÁTOK A GÁZT és azonnal zárjátok be a számlámat a mai nappal, mert ez nagyon nem vicces.

    GázosJózsi = átkapcsolnálak a „probléma megoldó részleghez”. Tilili-tilili-zene, majd a vonal másik végén lévő ember = szia mit tehek érted. Én = látod az előzményeket a rendszeredben? Józsi = nem. Mondd el. Én = anyád (ezt csak gondoltam). Újra elmeséltem az egész történetet. Aztán Józsi mondta, hogy ezek fényében akkor ő május 31-ével bezárja ezen a számlaszámon lévő gázszámlát. Én is így gondoltam. Elköszöntünk. Ahogy leraktam a telefont újra elkezdtek kattogni a fogaskerekek. Sajnos a telefonbeszélgetés végeztével villant át az agyamon, hogy valami oknál fogva az AGL pár nappal ezelőtt megküldte az új címünkre a bekötés igazolásáról szóló emailt és abban furcsa mód (még csodálkoztunk is rajta Papival) megtartotta a régi számlaszámunkat. Csak hogy világos legyen: gáz-számla számaszáma ugyanaz, csak a címet írták át. Mi van ha ez a végtelenül egyszerű előbbi Józsi a számlaszám alapján kikapcsolja az új címre éppen bekötött gázt??!! ÁÁÁáááááááá. Csak nem lehetnek ilyen hülyék. De mi van ha mégis? Ugyanis Józsi nem erősítette meg a lekötési címet. Csak azt, hogy akkor ezt a számlaszámot május 31-el bezárja. Papi azt mondta jobban járunk ha újra felhívom őket és visszakérdezek, hogy hol szünteti meg a számlát május 31-el.

    Hívom az AGL-t (most már századjára). Valami történhetett, mert most az egyszer nem India vette fel, hanem egy kedves ausztrál hölgy. Persze neki is tök az elejétől kellett mindent elmondani. Ha egyszer valaki el tudná mesélni nekem, hogy mit lát egy ügyfeles a számítógépén mikor mindenféle adategyeztetés után belép a számlámra, azt nagyon tudnám értékelni. Nem látja a felvitt előzményeket?

    Na, mondom Gizinek: a szitu az, hogy 5 perccel ezelőtt Józsi munkatársad felvitte a gépre, hogy május 31-én megszünteti a gázszámlánkat, de mivel az új házra is ugyanezt a számlaszámot adtátok, légyszi erősítsd meg, hogy ugye az előző címemen fogod lekötni a gázt és nem az új címen, ahova 4-5 napja kötötted be. Gizi = nézem. Hát a kolléga nem május 31-et írt be, hanem június 31-et. A megszüntetés viszont a régi címre szól. Én = huh. Az utolsó mondatod jó hír. Az elsőhöz nincs mit hozzáfűznöm (ismét csak gondolkodom magamban: valszeg az lehetett, hogy mikor beütötte a dátumot Józsi, mellényúlt a billentyűzeten, 05 helyett 06-ot üthetett). Gizi = viszont nem tudom május 31-én lezárni, csak június 2-án. Én = rendben Gizi, az a 2-3 nap ide vagy oda nem számít, nem hinném, hogy valaki három napon keresztül meleg vízben fogja áztatni magát, csak már zárd le.

    Este átjöttek Móniék. Egymás vállán szoktuk kisírni az ilyen agymenéseket. Mesélem a történetet. Erre Móni egyből rávágja: hehe, a június nem is 31 napos hónap!!! Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Ha a lakcím miatt nem alakul ki egy kis kavar és nem hívom újra az AGL-t, akkor várhattam volna azt az évet amiben a júniusnak van 31-dikéje, hogy kikössék a gázomat. Továbbmennék: milyen számítógépes rendszer az, ami beveszi a hibás dátumot? Nem kellene villogni, hogy te hülye valamit elütöttél??!!

    Június 22-én meg is érkezett a gáz zárószámlája. Egy szépséghibája van: sehol nem szerepel rajta, hogy ez egy zárószámla. Úgy voltunk vele, leszarjuk. Mi még egyszer nem hívjuk fel az AGL-t. Várunk negyed évet és abban bízunk, hogy nem kapunk arra a címre vonatkozó gáz-számlát.

    Remélem észrevettétek, hogy a gáz előtti villany megszüntetésről nem írtam, hogy halelúja lezárták. Azért nem, mert nem tudták lezárni. Nem mondtam újat, mi? A gázos herce-hurca miatt igencsak paprikás hangulatban talált a június másodikai sms az AGL-től, melyben szó szerint ezt írták: nem tudtunk hozzáférni a villany-mérőórádhoz ezért nem tudjuk megcsinálni a lekötést, kérlek hívj ezen a számon.

    Mihez nem tudtál hozzáférni??!! Az óra kerítésen kívül van a ház sarkán egy dobozban, ami nem zárható le. Egy óvodás is simán kinyitja. Na tárcsázom a számot, hogy megtudjam mi a probléma. Zenehallgatás közben arra a megállapításra jutottam, hogy ez a telefonszám más, mint a szokásos AGL ügyfélszám, itt biztos mindenki tud mindent, tuti ezért küldték ezt sms-ben. Áh. Túl sokat feltételeztem az AGL-ről. A szokásos beazonosítás, számlaszám lediktálás után gondoltam Józsi a monitorján már lát mindent, ami ehhez az ügyfélhez tartozik. De nem így van. Józsi = szia. Mit tehetek érted? Én = küldtetek egy sms-t, mi a gondotok? Józsi = tartsam, utánanézek. Zene. Majd vissza. Átkapcsolnálak. Nekem már minden mindegy. Kapcsolj. Józsi-2 = szia. Miben segíthetek? Én = szia. Hogy vagy? (köszi jól. és te? eddig én is jól voltam) Elmondta neked Józsi-1 a szitut? Józsi-2 = nem Én = cseppet felemelt hangon. Május 30-val kellett volna megszüntetnetek a villanyomat, erre június másodikán kapok egy sms-t, hogy nem fértek hozzá az órámhoz??!! Mi volt a gond? Hisz bárki ki tudja nyitni, meg tudja nézni. Józsi-2 = várjál tartsad, megkérdezem azt az illetőt aki kiment a címre. Tilili-tiiillliii, zene.

    A zene alatt ismét gondolkodom, mást úgyse tudok csinálni. Nem tudom Józsit vagy az AGL-t megtépni, mert nem léteznek. Csak hangokkal beszélgetek. Szóval az a kurva telefonszám az sms-ben, hogy hívd ezt, hogy megoldjuk a problémát nem a címre kisétáló Józsi telefonszáma kéne hogy legyen? Miért kell három másik emberen átmennem, mesélnem és várnom hosszú fél órákat miközben ketyeg a pénz a mobilomon??!! Na Józsi-2 vissza, érezte, hogy elszakadt a cérna és nyugtatgatással kezdte: nyugodjak meg nem az én hibámból nem tudták leolvasni, hanem valami történt a mérőórával és most nyomoznak. Majd ha a nyomozás lezárult, akkor tudják becsukni a számlámat. Itt volt még részemről egy-két mondat, majd erélyesen közöltem Józsi-2-vel, hogy vidd fel a rendszeredbe, hogy nem érdekel meddig tart a nyomozás én május 30-ig laktam ott és júniustól nem vagyok hajlandó oda áramfogyasztást fizetni. Hát június 27-ig tartott a nyomozás. Azt nem tudjuk mire jutottak, de nekünk küldtek egy május 31-ig szóló számlát, amin szintén nem szerepel, hogy ez egy zárószámla. No comment.

    Ja és a dupla csavar az egészben vagy írhatnám, hogy hab a tortán: miután az AGL sms-ben írta, hogy nem fért hozzá az óránkhoz elautóztunk a régi albihoz, hogy megnézzük mi a helyzet. Talán lezárta a dobozt a tulaj? Nem. Erről szó sincs. Papi simán ki tudta nyitni a dobozt. És ekkor egyszercsak észrevettünk valamit.

    Ugye mindenki emlékszik mit írtam a bejegyzés elején? Mi volt a házszámunk? És mi volt az ikerszomszéd házszáma? Na, a tulaj úgy gondolta, hogy elég volt abból, hogy 8 évig a bal oldali volt a 6B és a jobb oldali a 6A.

    Most, hogy eladásra szánta az ingatlanokat kitalálta, hogy rendbeteszi a számozást és a 6B (bal oldalit) lecserélte 6A-ra. A miénket pedig 6A-ról 6-ra. Nyolc év után! Maaargit! Ez normális?! Hogy milyen állapotok uralkodhatnak az itteni fölhivatalokban, abba nem is érdemes belegondolni.

    Ekkor még a sorozatos AGL problémák miatt nem voltak lezárva/leolvasva a gáz- és villanyórák. Ha kimegy leolvasó Józsi akkor melyik házra fogja leolvasni? Tudni fogja, hogy az én 6A-m az a jobb oldali és nem a bal? Rajtam röhög az egész AGL! Nem emlékszik, hogy bezárta a számláját? Nem emlékszik, hogy átkérte magát egy másik szolgáltatóhoz? Nem emlékszik hányas számú házban lakott? Na, itt adtam fel végleg és reménykedtem, hogy a leolvasó a házszámcsere előtt ment ki. Én emiatt tuti nem fogom újra felhívni az AGL-t. Mit mondjak nekik??!! Azt, hogy az a 6A nem az a 6A??!! Azt hiszem ezt a szituációt az anyanyelvemen se tudnám kimagyarázni.

    Ott tartunk, hogy a régi címünkön úgy néz ki sikerült mindent lezárnunk. Nagyon hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, pedig egy-két beszélgetést le is egyszerűsítettem, nem akartam nyújtani mint a rétest. Sajnos az egész így történt, ahogy leírtam. Borzalmas volt átélni újra meg újra a telefonbeszélgetéseket. Sokkal jobban érezném magam, ha csak annyit kellett volna írnom erről a költözésről, hogy ki-be költöztünk és milyen szép az új albérlet. De nem így alakult. Az új albérletre vonatkozó agymenést a második részben írnám le, ha még nem csömörlött meg senki. Remélem lesz aki végigolvassa. Én mindezt végigbeszéltem és jegyzeteltem, hogy legyen valami a kezemben ha hivatalos szervhez kell fordulnom a szolgáltató bepanaszolásával kapcsolatban. Legközelebb én is rögzíteni fogom a telefon beszélgetéseket.

  • Egyéb

    Újabb porszem a gépezetben…

    Hupsz! Van egy rossz hírünk azoknak, akik nyomon követik a blogot. Csúszni fog a következő rész Tasmániából. Pont most, mikor az egyik legszebb és legizgalmasabb szakaszhoz értünk volna, a Cradle Mountain Nemzeti Parkhoz.

    Az történt, hogy „hajléktalanok” lettünk. Május negyedikén este telefonált a ház tulaja, hogy el akarja adni az ingatlant, amit bérlünk és adott 6 hetet, hogy kiköltözzünk. Szeptemberben töltöttük volna be a nyolcadik évünket ebben a házban. Nem örültünk neki, de valahol sejtettük, hogy hamarosan bekövetkezik majd, mivel az ikerház másik felét már február óta árulja.

    Így most délutánonkét házakat nézünk, este pedig dobozolunk, mint Tóték.

    Szóval türelem, majd jelentkezünk, amint rendeződnek dolgaink.

    Kata