• Egyéb

    Cape York – 4

    A 17-dik napnál hagytuk abba, mikor is Cape Tribulation falucska egyik kempingjében töltöttük az éjszakát. Az esővel most is nagy szerencsénk volt, csak éjszaka esett párszor, reggelre viszont semmi nyoma nem volt. Összecuccoltunk és a Great Barrier Reef Tourist Drive-n haladtunk déli irányba. Nem volt ismeretlen a táj hisz erre már jártunk 2018 szeptemberében, akkor egy hetet Cairns-ben töltöttünk. A negyedik, befejező rész képei itt.

  • Egyéb

    Cape York – 3

    A 15-dik nap reggelén viszonylag korán keltünk, 6:20-kor és 7:20-ra már menetkészek is voltunk megreggelizve, összepakolva, sátor összecsukva. Szomorúak voltunk, mert tudtuk, hogy egyhamar nem látjuk viszont a Cape York-i félsziget északi részét. Mielőtt elindultunk volna délnek, kiugrottunk megnézni a félsziget nyugati részén lévő második világháborús radartornyot, ahol Papi hős életmentőként megmentett (nem röhög!) egy békát. A harmadik rész képei innen is elérhetőek.

  • Egyéb

    Cape York – 2

    Normanton magasságában már majdnem állandó jelleggel volt térerő és innen egész pontosan meg tudtuk tippelni, hogy kb mikor és hova tudnánk megérkezni. Korábban ez nagyon képlékeny volt, sose tudtuk, hogy aznap épp hol ér minket az éjszaka.

    Úgy tippeltük, hogy 1-2 napon belül el tudnánk jutni a Cobbold-hasadékhoz, ahol egy három órás túrát szerettünk volna tenni. Ez a három órás időintervallum három részből áll: egy gyalogtúra geológiai magyarázatokkal, egy csónak túra lent a szűk hasadékban és az üvegfenekű hídon való sétafikálás a hasadék felett. Szóval ez egy bő félnapos hasadék-program, majd innen a hasadéktól fél nap átautózni a világ legnagyobb láva-alagútjához, ahol szintén egy 2,5 órás túrát szerettünk volna megcsinálni. Mondanom se kell, hogy ez a két túra kiemelt helyen szerepelt a Cape York-i túralistán.

    Amint körvonalazódtak a lehetséges érkezési napok elkezdtem az interneten időpontokra vadászni, sajnos eredménytelenül. Nem volt szabad hely. De nem ám 2-3-4 napra előre, egy hétre előre se. Aztán telefonon is bepróbálkoztam hátha valaki lemondta és van várólista. Semmi. Nagyon el voltam keseredve. Be kellett látnom, hogy ez most nem fog összejönni. Egy utolsó gyenge szalmaszálba kapaszkodva abban maradtunk, hogy majd a csúcshódításból hazafelé jövet visszakanyarodunk és egy 950 km hurok-kanyarral behúzzuk. Képek innen vagy a bejegyzés végéről is elérhetőek.

  • Egyéb

    Cape York – 1

    A Döme Tous július elsejére tervezett reggel hét órás indulása tíz perc csúszásban volt. Dráma. Papinak fájt a torka. Ezekben a kovid-vészes időszakokban egy torokfájás „végzetes” lehet, akár fejlövés is járhat érte, de minimum egy 7 napos megbélyegzett karantén. Nem tanácsos pozitív tesztet produkálni az utazás első napjaiban, mert könnyen 7+7 nap karanténban találja magát az ember az isten háta mögött, aztán malmozhatunk a tetősátorban.

    Papi gyorsan megnyalt egy patkánytesztet (RAT), otthoniaknak gyorsteszt. Míg az eredményre vártunk főztem egy adag forró teát termoszba Papinak, hogy javulgasson a torka. Ez a termosz az elkövetkező 4-6 napban életmentő volt, de nem a torokfájás miatt hanem az irgalmatlan hideg miatt. Szerencsére a teszt negatív lett és 7:10-kor Döme motorja beleordított a reggeli „fagyos” levegőbe. Hurrá! Úton vagyunk! Képek innen, illetve a bejegyzés végéről is elérhetőek.

     

  • Egyéb

    Leg… leg… leg…

    Neeem, ez nem a Rózsa Gyuri műsora, de akár az is lehetne, hiszen teljes Ausztrália legszélsőségesebb listája. Végre valahára 2022. július 14-én kipipáltuk az utolsót is a listáról, behúztuk Ausztrália legészakibb pontját. Ezzel elárultuk, hogy sikeres volt a Cape York-i túránk: 25 nap, 9500 km, 1320 liter üzemanyag. Négy nappal rövidebb lett, mint terveztük, de nem rajtunk múlt. Benne volt a pakliban, hogy esetleg idő előtt vissza kell fordulnunk.

     

  • Egyéb

    Az egyik szemünk sír a másik…

    … meg nem, nem nevet, csak mosolyog.

    Az egyik kedves blog-olvasónk írta a tavalyi Cape York halasztás kapcsán, hogy ne csüggedjünk, mert „három a magyar igazság és egy a ráadás”. Nos, úgy alakult, hogy talán a ráadás jövőre, 2023-ban össze is fog jönni, mert a harmadik nekifutás idén is elmarad. Mielőtt továbbolvasás nélkül mindenki kikapcsolná a számítógépét és káromkodva kihajítaná az ablakon, elárulom, hogy csak félig-meddig marad el.

  • Egyéb

    Kenguru-sziget harmadszor

    Tudom, ritkábban írunk a szokásosnál, de nagy mértékben szűkült a mozgásterünk és nem szeretném leírni, hogy miért, mert az elmúlt két évben már a csapból is ez folyik. Hogy túléljük ezt az őrületet, kvázi a homokba dugtuk a fejünket és megpróbáljuk teljesen kizárni az életünkből.

    Az elmúlt egy évben egy nagy dolog lépett az életünkbe, amiről kezdetben nem akartunk beszámolni, de aztán arra jutottunk hogy pár bejegyzés erejéig azért majd tudósítunk róla, hisz ez is az itteni életünk része. Erről majd később, előtte jöjjön egy kis nyaralás.

  • Egyéb

    Erre már nincsenek szavak…

    Ilyen nincs és mégis van. 🙁

    Július 27-én vasárnap reggel 8-kor elindult a csapat. Felhőtlen volt a boldogság. Mindenki nagyon várta már ezt a túrát. Kora délután értünk Port Augusta-ba, ahol a Flinders Ranges nyugati vonulatát követve haladtunk északi irányba, hogy elérjük aznapi táborhelyünket valahol Marree fölött, ami kb 700 km-re van Adelaidetől. Kicsit késve értünk be a Leigh Creek-i bányászfaluba, ahol Szilvi telefonján egy üzenet várt minket. Ötünk közül csak az ő telefonján volt Telstra lefedettség, senki másnak nem volt térereje. Reggel mikor elindultunk még semmi jele nem volt annak, hogy „viharfelhők gyülekeznek”.

  • Egyéb

    Az elmúlt két hónap eseményei

    Nem mondanám, hogy unatkoztunk.

    Hazalátogattunk három hétre Magyarországra. Két és fél éve voltunk utoljára otthon. Már érett ez a családlátogatás. Papi azt mondta indulás előtt, hogy ő minden nap mignont fog enni kefirrel, én meg téliszalámit túró rudival. Ritka pocsék időt sikerült kifognunk otthon. Úgy éreztük, mintha Darwinban lennénk. 32 fokok voltak és 70%-os páratartalom. Ültünk a lakásban és folyt rólunk a víz. Azt hittük meghalunk. Az itteni száraz 40 fokokat könnyebben viseltük, mint az otthoni nyarat. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. A fentebb említett nyalánkságokat azért sikerült megfejelni egy kis kocsonyával, fröcskölős kolbásszal, szegedi halászlével, hekkel és még sorolhatnám azt a rengeteg házi kaját, amit elpusztítottunk.

    Június végén értünk vissza és rá négy napra Papi jobb szemét megműtötték. Semmi komoly. Tervezett műtét volt és a négy hetes felépülési idő épp hogy befért a júliusunkba. Szürkehályogja volt/van. A jobb szemére már 70%-ban vak volt. A balon még csak 20-30%-os, azt jövőre fogják műteni. Aztán nem csak Papi lett kripli. Nekem a magyarországi út előtt három nappal állt be a derekam. De úgy, hogy nem tudtam leülni/felállni egyedül. A zoknit, cipőt Papi adta fel. Hova forduljon az ember az utolsó napokban…?! Elektrosokkoltam, kencéztem, meleg”búzáztam”. Csodálatos volt a 13+6 órás repülőút. Otthon meg kihez forduljon az ember? Végig szenvedtem a három hetet. Folyamatos fájdalmam volt. Visszaértünk. A háziorvosunk épp másnap indult Magyarországra a négy hetes szabijára. Keresnem kellett egy másik háziorvost, az egyből CT-re küldött. Szerencsére semmi komoly, most specialistához járok. Még van két hete, hogy rendbe tegyen.

    Egymást támogatjuk Papival és megalakítottuk a „kriplik” társaságát. A szemcsepegtetések és nyújtási gyakorlatok között persze ezerrel készülünk a Nyugati Körútra. Két hete még rezgett a léc… Majdnem halasztanunk kellett, de felszívtuk magunkat és azon vagyunk, hogy ne kelljen. Papi már majdnem teljesen felkészítette Juniort az útra. Én meg már megterveztem az egészet. Megfontoltuk az ötleteket (vlog, drón), amiket felvetettetek arra a problémára, hogy hogyan adjunk hírt magunkról abban a két hónapban, mert, hogy blog írására nem lesz se idő, se energia. Arra jutottunk, hogy mi alkalmatlanok vagyunk a technikai vívmányok kihasználására. A menetrend cseppet feszített. Videókat eddig se készítettünk soha. Nem éreztük szükségét. Egy szó, mint száz a blogra fogunk pár sort és képeket feldobni egy-egy érdekesebb helyről, vagy nagyobb részről, amit bejártunk. Hasonló bejegyzések lesznek majd, mintha Viber-en vagy WhatsApp-on írnánk üzeneteket. Ha majd visszajöttünk és megírjuk a szokásos beszámolót a fotóalbumokkal, akkor ezeket a rövid bejelentkező üzeneteket el fogjuk távolítani a blogról.

    Íme a tervezett útvonal. Az óramutató járásával ellentétesen fogunk haladni. A piros kukacok idő – és nem időjárás – függvényében lesznek teljesítve. Az északi kék karikához csak csónakkal vagy repülővel lehet eljutni. Mi valószínűleg a csónakos opciót fogjuk választani. A nyugati kék karika egy kis sziget, ahova nagy valószínűséggel Juniorral kompolunk át. A belső kék kör még kérdéses, ha marad idő meglesz, ha nem halasztjuk.

    A tervek szerint három nagy tájegységet járnánk be: Kimberley, Pilbara és a Shark-Bay (Cápa-öböl) környékét. Meglátjuk meddig jutunk el ebben a két hónapban, mert csak a Kimberley szélének az elérése 5 nap vezetésbe kerül. A haza út is 4 nap vezetés, úgyhogy 9 nap csak a kocsiban üléssel fog eltelni reggeltől késő délutánig. De erre szokták mondani, hogy „valamit valamiért”!

  • Egyéb

    Ráncfelvarrás

    Elkészült. Ahogy ígértem. A jövőben cseppet igényesebb térképpel fogjuk szemléltetni az útjainkat. A korábbi eléggé fapados módon készült. Kihajtogattunk egy térképet, felülről lefényképeztük és arra vittük fel az útjainkat Paint-ben. Eléggé csúnyácska volt, de a célnak megfelelt. Az utóbbi hónapokban addig nyaggattam Papit, hogy végül összerakta nekem Photoshopban ezt az új verziót. Elvégre ő a profi, ő dolgozik néhanapján az orthofotósoknak Photosopban. Letöltöttem egy ausztrál és egy új-zélandi digitális térképet. Elmagyaráztam Papinak, hogy hogyan szeretném, ő összerakta, eltüntette a feliratokat, szépen kitöltötte egyforma kék színnel ahol szükséges volt, hogy egységesnek tűnjön. Mikor elkészült, előszedtem minden eddigi túránkat és felvittem az útvonalakat. Mostantól ezt fogjuk bővítgetni. Vannak olyan helyek, ahol már többször is jártunk és van egy-két olyan kisebb túra, amit a méretarány miatt képtelenség felrajzolni, de ettől eltekintve szerintem elég jól szemlélteti, hogy merre is jártunk már. Éppen itt volt az ideje ennek a plasztikázásnak. Picit profibb.

    Fekete kukacok: a 2007 óta bejárt útvonalaink, piros karikák: a kivégzett szigetek