Posts Tagged ‘Európa’

  1. Az elmúlt két hónap eseményei

    július 14, 2019 by kata_papi

    Nem mondanám, hogy unatkoztunk.

    Hazalátogattunk három hétre Magyarországra. Két és fél éve voltunk utoljára otthon. Már érett ez a családlátogatás. Papi azt mondta indulás előtt, hogy ő minden nap mignont fog enni kefirrel, én meg téliszalámit túró rudival. Ritka pocsék időt sikerült kifognunk otthon. Úgy éreztük, mintha Darwinban lennénk. 32 fokok voltak és 70%-os páratartalom. Ültünk a lakásban és folyt rólunk a víz. Azt hittük meghalunk. Az itteni száraz 40 fokokat könnyebben viseltük, mint az otthoni nyarat. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. A fentebb említett nyalánkságokat azért sikerült megfejelni egy kis kocsonyával, fröcskölős kolbásszal, szegedi halászlével, hekkel és még sorolhatnám azt a rengeteg házi kaját, amit elpusztítottunk.

    Június végén értünk vissza és rá négy napra Papi jobb szemét megműtötték. Semmi komoly. Tervezett műtét volt és a négy hetes felépülési idő épp hogy befért a júliusunkba. Szürkehályogja volt/van. A jobb szemére már 70%-ban vak volt. A balon még csak 20-30%-os, azt jövőre fogják műteni. Aztán nem csak Papi lett kripli. Nekem a magyarországi út előtt három nappal állt be a derekam. De úgy, hogy nem tudtam leülni/felállni egyedül. A zoknit, cipőt Papi adta fel. Hova forduljon az ember az utolsó napokban…?! Elektrosokkoltam, kencéztem, meleg”búzáztam”. Csodálatos volt a 13+6 órás repülőút. Otthon meg kihez forduljon az ember? Végig szenvedtem a három hetet. Folyamatos fájdalmam volt. Visszaértünk. A háziorvosunk épp másnap indult Magyarországra a négy hetes szabijára. Keresnem kellett egy másik háziorvost, az egyből CT-re küldött. Szerencsére semmi komoly, most specialistához járok. Még van két hete, hogy rendbe tegyen.

    Egymást támogatjuk Papival és megalakítottuk a “kriplik” társaságát. A szemcsepegtetések és nyújtási gyakorlatok között persze ezerrel készülünk a Nyugati Körútra. Két hete még rezgett a léc… Majdnem halasztanunk kellett, de felszívtuk magunkat és azon vagyunk, hogy ne kelljen. Papi már majdnem teljesen felkészítette Juniort az útra. Én meg már megterveztem az egészet. Megfontoltuk az ötleteket (vlog, drón), amiket felvetettetek arra a problémára, hogy hogyan adjunk hírt magunkról abban a két hónapban, mert, hogy blog írására nem lesz se idő, se energia. Arra jutottunk, hogy mi alkalmatlanok vagyunk a technikai vívmányok kihasználására. A menetrend cseppet feszített. Videókat eddig se készítettünk soha. Nem éreztük szükségét. Egy szó, mint száz a blogra fogunk pár sort és képeket feldobni egy-egy érdekesebb helyről, vagy nagyobb részről, amit bejártunk. Hasonló bejegyzések lesznek majd, mintha Viber-en vagy WhatsApp-on írnánk üzeneteket. Ha majd visszajöttünk és megírjuk a szokásos beszámolót a fotóalbumokkal, akkor ezeket a rövid bejelentkező üzeneteket el fogjuk távolítani a blogról.

    Íme a tervezett útvonal. Az óramutató járásával ellentétesen fogunk haladni. A piros kukacok idő – és nem időjárás – függvényében lesznek teljesítve. Az északi kék karikához csak csónakkal vagy repülővel lehet eljutni. Mi valószínűleg a csónakos opciót fogjuk választani. A nyugati kék karika egy kis sziget, ahova nagy valószínűséggel Juniorral kompolunk át. A belső kék kör még kérdéses, ha marad idő meglesz, ha nem halasztjuk.

    A tervek szerint három nagy tájegységet járnánk be: Kimberley, Pilbara és a Shark-Bay (Cápa-öböl) környékét. Meglátjuk meddig jutunk el ebben a két hónapban, mert csak a Kimberley szélének az elérése 5 nap vezetésbe kerül. A haza út is 4 nap vezetés, úgyhogy 9 nap csak a kocsiban üléssel fog eltelni reggeltől késő délutánig. De erre szokták mondani, hogy “valamit valamiért”!


  2. Visszatértünk

    július 15, 2012 by kata_papi

    Gondolom feltűnt mindenkinek, hogy mostanában nem írogatunk/irogattunk, ugye? Ennek az volt az oka, hogy 4 hétre hazalátogattunk Magyarországra. Pontosabban tömény 3 hetet töltöttünk el családunk körében és ezt a tartalmas 3 hetet egy 5 napos finn-és észtországi pihenéssel vezettük le, ami nem igazán sikeredett pihenésre. Biztos mindenki látta  Chevy Chase: Európai vakáció filmjét…., na ilyen volt nekünk a két északi ország.

    Igaz nem ausztrálos téma, de ha igény van rá, akkor szívesen írok 1-2 bekezdést Helsinkiről és Tallinnról. Mit jártunk be, érdemes-e megvenni a “Helsinki Card-ot” és a “Tallinn Card-ot”, amit túristáknak találtak ki, stb…

    Ime egy rövid összefoglaló:  Helszinki belvárosa ugyanolyan, mint Budapest. A házak szürkék, piszkosak. Macskaköves utak.  Rengeteg túrista és ezáltal a szemét is sok. Úgyhogy a belvárosban gyorsan letudtuk a kötelező túristaköröket és inkább tüzetesebben meglátogattunk két kis szigetet.

    Az erőd szigetet és a skanzen szigetet. Mindkettő nagyon szép volt. A skanzen szigeten csak megcsörgettük a pirított mogyorós dobozt és már jött is 1-2 éhes mókus. Nagyon bátrak voltak, a kezünkből vették el a mogyorót. Ezt meglátván a cinkék, támadásba lendültek és lecsaptak a tenyerünkben lévő maradék mogyorószemekre. Rászálltak a tenyerünkre és annyira bátrak voltak, hogy még válogattak is a szemek között.

    A kikötőben a piacon isteni lazacot lehet enni kaprosmajonézes öntettel és ropogósra sült bébiújkrumplival, ne hagyjátok ki, ha arra jártok. Sajnáljuk, hogy nem volt több időnk Finnországban, szívesebben néztük volna meg a vidéki részeket és szerettünk volna áthaladni a sarkkörön is, de nem fért bele. Viszont a Télapó azt üzeni: idén mindenki megkapja, amit kér… 🙂

    Sikerült az egyik nap átugrani Tallinnba, Észtország fővárosába. A “gyors” komp 1,5 óra alatt ér át.
    Hihetetlenül gyönyörűűűű a belváros. Régi várnegyed, várfal, bástyák, mégrégebbi épületek, érdekes történelem.
    Megérte átmenni!

    Helszinkiből Szingapúrba a 11,5 órás repülőúton olyan mázlink volt, hogy a “biznisz” osztályon ültünk, felár nélkül! 🙂
    Micsoda szerencse! Ággyá alakítható székek, luxus hely a lábnak. Papival nem ért össze a könyökünk. Csak a kajáltatásra keltünk fel és az egész utat végigaludtuk. Nagyon jó volt.

    Szingapúrban volt 5-6 óra az átszállásra. Bejártuk mindhárom terminált és megnéztük a kis parkokat az egyes terminálokon.
    Szingapúr reptere nagyon gyönyörű. Hihetetlen tisztaság van. A felesleges idő eltöltésére rengeteg ingyenes dolog közül választhatsz: mozi, konditerem, masszírozó gépek, játékszobák, pillangópark, napraforgópark, orchideapark, páfránypark. Ha átutazóban vagytok és van pár órátok, akkor érdemes felkeresni ezeket az ingyenes helyeket. Az idő is telik és nem utolsósorban jó kis szórakozás. Gyerekeseknek ideális, le lehet kötni a kölköket pár órára és jobban bírják a további repkedést.

    Este 10:20kor beszálltunk az Adelaidebe tartó gépbe. Mindenki a helyén, de mégsem indultunk. Idő van, menni kéne. Csak nem. Negyed óra múlva befut egy későiGizi! Rá vártunk. 🙁
    Újabb tíz perc és nem mozdulunk. Kapitány közli, hogy elromlott a “légihíd”, amin keresztül beszálltunk a gépbe és nem tudják elhúzni a törzstől. Újabb tízpercek telnek el. Már 40 perces késésben vagyunk. Végre híd elhúzva, de nem indulunk.

    Kapitány: elnézésüket kérem, de az egyik WC átváltott autómatára és percenként lehúzza magát, így a vízkészletünk 30%át már elhasználtuk. A mérnökökre várunk, hogy megszereljék. Mivel a mérnököknek sem sikerült megjavítaniuk, ezért az egész budit lekötötték a rendszerről. Végül egy órás késéssel nekirugaszkodtunk és megcéloztuk Adelaide-et. Az út szerencsére eseménytelen volt. Landolás után viszont parkoló pályára küldték a gépünket és nem engedtek minket leszállni. Mi történt?

    A pilóta: még egyszer elnézésüket kérem,  ugyan a tegnap esti késést sikerült valamennyire behoznunk a levegőben, most viszont bármennyire is vicces, de az éjszaka folyamán itt is elromlott a híd, amit a géphez tolnának, ezért várnunk kell, míg helyet szorítanak nekünk valahol máshol. Mindenki felröhögött a gépen.

    Leszállásnál a pilóta is kiállt az ajtóba és elköszönt az utasoktól, ahogy szokták. Papi odaérve viccesen “beszólt” a pilótának: Nem a Te hibád… 🙂 Erre a pilóta bácsi: Pedig én mindent megpróbáltam…

    Szóval, újra itthon vagyunk. Jó volt otthon lenni és találkozni a családdal, barátokkal…
    De ahogy a mondás szól: Mindenütt jó, de a legjobb itthon!

    Kata