Posts Tagged ‘munka’

  1. Vau, vau, vaúúúúú… Juhászmalac vagyok!

    november 1, 2015 by kata_papi

    Nem nagyon szoktunk írni a munkánkról, mert nem szeretnénk senkit untatni ezzel. Pedig ahhoz képest, hogy 100%-ban irodai munka elég érdekes/változatos. Mindig más helyen “járunk”, folyamatosan utazunk Ausztrália egyik szegletéből a másikba. Igaz, csak virtuálisan, de 3D-ben! Hihetetlenül jó a magasból látni ezeket a helyeket. Olyan, mintha épp ott repülnénk felette. Sokszor fedezünk fel a képeken vicces, szomorú és különleges természeti képződményeket és sokszor kiáltunk fel, hogy: jééé, itt is jártunk már!

    Papi most épp egy tervezett csővezeték 84 km hosszú sávját térképezi fel valahol a semmi közepén (5 cm felbontású képeken). Még csak az elején tart, de már 3 elütött kengurut látott a földutakon. Olyat is, aminek a fejét kapta el az autó, szóval a fejnélküli kanga… egy másikon pedig már a sas lakmározott… Kész helyszínelő lett…

    Én legutóbb az Uluru 3 dimenziós terepmodelljét készítettem el és gyönyörű homokdűnéket láttam a sziklától keletre. Nem is tudtuk, mikor arra jártunk. De érdekes volt azt is látni felülről, ahogy a sziklán ki van jelölve az az útvonal, amin meg lehet mászni. A megmászásról annó az időjárás miatt lemaradtunk, de most mikor dolgoztam rajta virtuálisan “végigmentem” a monitorom képernyőjén madártávlatból. Talán majd beszúrok egy képet erről is.

    Most egy viccesebb dologról szeretnék említést tenni. Nekünk “bearanyozta” ezt a nehéz munkát és először elcsodálkoztunk rajta, majd megmosolyogtuk. Papi és én a Kenguru-sziget déli részének (ahol épp idén Húsvétkor jártunk) árvíz tervéhez csináltuk a digitális terepmodellt. Nem volt egyszerű, mert rengeteg kis víztározó és a farmerek által “kikapart” csatornarendszer volt a területen, hogy minél több esővizet tudjanak a gazdák hasznosítani. Az egyik fő tevékenység a báránytartás. Óriási legelőkön bóklásznak a barik. S akkor egyszer csak észrevettem valami furcsát az egyik képen. A bárányok szépen sorban, párosával meneteltek. Azt hittem rosszul látok. Később találtam egy másikat, majd egy harmadikat is. Aztán beugrott “Babe” a juhászmalac című film és jót röhögtem. :DDD

    Aki látta, tudja miről beszélek. Mikor a kismalac részt vett a juhászkutyák versenyén és úgy terelte a bárányokat, hogy azok, mint az óvodások szépen párban végigmentek a versenypályán és hibapont nélkül teljesítették a feladatot. Ehhez persze a kismalacnak tudnia kellett a jelszót, amire a bárányok engedelmeskednek:

                        “Bááááráááány, juh. Báááááráááány, juh.

                         Fajtádhoz, írhádhoz, bundádhoz légy hű és jó.

                         Bááárááány, kos. Légy okos!”

    Na, mintha itt is ez történt volna. Még soha nem láttunk ilyen fegyelmezett bárányokat! Be-e-e-e-eeeeeee. Arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg tréningelik a juhászkutyákat. A báránysor mellett látni lehet 1-2-3 fekete pontot, amik a képeken nekünk “mozgásban” voltak, ezek lehettek a kutyusok. Hááát, ritkán lát ilyet az ember. Mielőtt megírtam ezt a bejegyzést megkérdeztem a nagyfőnököt, hogy felhasználhatom-e a képeket, hisz szerzői jog védi őket. Azt mondta nyugodtan, mert ez a cég tulajdona. Sokszor van az, hogy a kliens megtiltja, hogy a nekik lerepült terület légifotóit máshol felhasználjuk, vagy továbbadjuk. De lássuk az “intelligens” sétáló bárányokról készült képeket…

    setalo_baranyok_1setalo_baranyok_2setalo_baranyok_3Kata


  2. Letelt…

    szeptember 25, 2015 by kata_papi

    Önként és dalolva választott szobafogságunk a mai napon véget ért! Kereken három hónapig tartott! Durva. Hamarabb is vége lehetett volna, de nem rajtunk múlott.

    Olyan nagy szerencsénk volt, hogy az előbb említett Kabaré Fesztivál június 21-én szombaton véget ért, mert a következő hétfőn meg bent a cégnél szaladt el a szekér. Hihetetlen sok munkát nyertünk el, ezért a főnökség felajánlotta, hogy a túlórát 1,5-szeres szorzóval fizeti és lehet csúszóba is kérni maximum 2 hétnyi mennyiséget.

    Heti hat napban reggel 7:15-től este 6-7-ig voltunk bent. Szombaton kicsit lazábbra vettük és csak 8 órákat dolgoztunk. A vasárnapok pedig azzal teltek, hogy próbáltuk magunkat és a lakást is rendbeszedni, mosni, előre egy hétre megfőzni stb…

    Úgy voltunk vele, hogy addig ütjük a vasat míg meleg. Így legalább nagyon gyorsan elszaladtak a téli hónapok. Fűteni is alig kellett és a reggeli-esti sötétség se volt annyira lehangoló, hisz szinte csak aludni jártunk haza.

    Amúgy rajtunk kívűl senki nem túlórázott, kivéve egy lengyel srácot, akivel összefutottunk néhány szombaton. Érdekes az a fajta hozzáállás a munkához, határidőkhöz, amit tapasztalunk már évek óta ausztrál részről. Amolyan Pató Pál uras, s azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Ha mindenki lelkiismeretesen hozzáadott volna egy kis pluszt néhány hétig, akkor talán már augusztus elején be tudtuk volna fejezni . De nem a mi dolgunk, hogy bárkit is bíráljunk emiatt. Természetesen mint mindig, szerencsére azért vannak kivételek…

    Szóval, ezért is tűntünk el olyan hosszú időre. De most újra itt vagyunk! :)))

    Kata és Papi