Letelt…
Önként és dalolva választott szobafogságunk a mai napon véget ért! Kereken három hónapig tartott! Durva. Hamarabb is vége lehetett volna, de nem rajtunk múlott.
Olyan nagy szerencsénk volt, hogy az előbb említett Kabaré Fesztivál június 21-én szombaton véget ért, mert a következő hétfőn meg bent a cégnél szaladt el a szekér. Hihetetlen sok munkát nyertünk el, ezért a főnökség felajánlotta, hogy a túlórát 1,5-szeres szorzóval fizeti és lehet csúszóba is kérni maximum 2 hétnyi mennyiséget.
Heti hat napban reggel 7:15-től este 6-7-ig voltunk bent. Szombaton kicsit lazábbra vettük és csak 8 órákat dolgoztunk. A vasárnapok pedig azzal teltek, hogy próbáltuk magunkat és a lakást is rendbeszedni, mosni, előre egy hétre megfőzni stb…
Úgy voltunk vele, hogy addig ütjük a vasat míg meleg. Így legalább nagyon gyorsan elszaladtak a téli hónapok. Fűteni is alig kellett és a reggeli-esti sötétség se volt annyira lehangoló, hisz szinte csak aludni jártunk haza.
Amúgy rajtunk kívűl senki nem túlórázott, kivéve egy lengyel srácot, akivel összefutottunk néhány szombaton. Érdekes az a fajta hozzáállás a munkához, határidőkhöz, amit tapasztalunk már évek óta ausztrál részről. Amolyan Pató Pál uras, s azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Ha mindenki lelkiismeretesen hozzáadott volna egy kis pluszt néhány hétig, akkor talán már augusztus elején be tudtuk volna fejezni . De nem a mi dolgunk, hogy bárkit is bíráljunk emiatt. Természetesen mint mindig, szerencsére azért vannak kivételek…
Szóval, ezért is tűntünk el olyan hosszú időre. De most újra itt vagyunk! :)))
Kata és Papi
4 hozzászólás
Lackó
Fura amit az ottani morálról írtok. Amúgy akkor titeket jobban megbecsülnek (a pénzen túl)? Csak azért kérdem, mert eddig ha külföldivel beszéltem (főleg jenkivel), mindig az volt a sztereotipia, hogy a magyarok nem dolgoznak (és valljuk be ez nem teljesen alaptalan vád). Szóval érdekes, hogy ennél a cégnél meg ti toljátok ilyen keményen…
Kata
Hááát ezt a kérdést nehéz megválaszolni… 🙁 Pont az van hogy nem becsülnek meg. Legalább is mi így érezzük. Furcsa az egész helyzethez való hozzáállása a vezetőségnek bent a cégnél. Nem is értjük. Kvázi még mi érezzük rosszul magunkat, hogy bejártunk/unk dolgozni és érdekel a folyamatban lévő munka határideje, érdekel a kliens elégedettsége és érdekel a minőség is. Sajnos a munkatársak nagy része azért jár be, hogy közösségbe legyen, vagy ne kelljen otthon lennie a feleségével. Például minket a mai napig nem tudnak megérteni, hogy is bírjuk ki együtt a nap 24 órájában…?!
Lackó
De ez akkor azt jelenti, hogy főnökök is így vannak vele? Őket sem érdekli a minőség meg a határidő? Mondjuk ha mindenki (az összes többi cég is) így gondolkodik, akkor tud ez működni, de amúgy érdekes lenne.
Érdekes poszt volt ez is. Ahogy a Hollószínház mondaná: „Egy újabb érdekes adat” 🙂
Papi
Nem akarunk altalanositani, hiszen sok ralatasunk nincs a tobbi munkahelyre/cegre, de lehet, hogy fejen talaltad a szoget ezzel: ” Mondjuk ha mindenki (az összes többi cég is) így gondolkodik, akkor tud ez működni, de amúgy érdekes lenne” 🙂