Posts Tagged ‘Dél-Ausztrália’

  1. A Punyelroo barlang

    október 13, 2018 by kata_papi

    Hihetetlenül naprakész vagyok. Na jó, mégsem… 🙂

    Nem tegnap jártunk ott. Munkatársunk invitált meg minket, hogy tartsunk velük. Egy kisebb csoporttal mennének a barlangba. Cseppet lemerevedtünk, mert mindössze egy héttel járhattunk a tajvani focicsapat majdnem tragédiája után. Normális vagy? Barlangba? Most? Ettől függetlenül hajlottunk a dologra. Nap napot, szó szót követett és úgy döntöttünk csatlakozunk. Szombat reggel 10-kor volt a találkozó. A barlang Adelaide-től kb 2 órányi autóútra van a Murray folyó partján Swan Reach-nél. De aztán a természet közbeszólt, mint valami intő jel.

    Péntek éjszaka hihetetlen nagy vihar volt a városban. Hajnali kettőkor egy nagy pukkanásra riadtunk és ezzel egy időben elment az áram. Papi kiment a “birtokra” körülnézni, hogy mi volt ez a zaj. Visszajött és kirugdosott az ágyból, hogy menjek ki én is a ház elé és nézzem meg, hogy mi történt. A szembe szomszédunk fáját kicsavarta a szél. Ahogy keresztben rádőlt az útra magával rántotta a villanyoszlopot is és egy kicsit megcuffolta a mi fánkat is. Ha egy-két méterrel magasabb a szomszéd fája, akkor a mi fánkat is kidönti és rátolja az albérlet elejére.

    Az utcát lezárták és kiállítottak egy csókát, akinek az volt a dolga, hogy a sérült villanyoszlop közelébe ne engedjen senkit, mert lógott a felsővezeték. A pali mondta, hogy rengeteg helyre riasztották a tűzoltókat, majd valamikor délután egy körül érnek ide. Most mi lesz? Hogy megyünk így reggel barlangászni? Ezek lennének azok a jelek? Valaki azt sugallja, hogy gondoljuk meg… Visszafeküdtünk és úgy döntöttünk, hogy nem megyünk. A kidőlt fa teljes egészében lezárta az utat, meg a vezetékek is lógtak szerteszét.

    Nem kell ecsetelnem, hogy mennyire el van kényelmesedve az ember. Áram nélkül nagyon le voltunk korlátozva. Hideg volt. Nagyon hideg. Fűteni nem tudtunk. Három réteg ruhában bóklásztunk a lakásban másnap reggel, pedig verőfényes napra ébredtünk. Rajtam még sapka és kesztyű is volt. Mit kajáljunk? Akarva akaratlanul elhangzottak olyan mondatok, amik a normális mindennapok részei. Dobd be a mikróba és melegítsd fel… ja, hogy nincs áram. Akkor a gáztűzhelyen lábosban. De nem működik a piezó, ahhoz is áram kell. Hol a gyufa? Megyek lezuhanyozom egy jó forró vízben, hogy felmelegedjek. Ja, a gázmelegítő lángjához is áram kell. Szerencsére a hűtők nem olvadtak le, de nem is nyitottuk ki őket egyszer sem. Az mondjuk a világ vége lett volna, mert a fagyasztó egyik fiókja csak csabai és debreceni kolbászokkal volt tele, amiket már nem lehet itt kapni, mert bezárt az egyetlen hentes, aki isteni magyar kolbászokat és 95%-os téliszalámit csinált. Végül a Simpson sivatagból megmaradt szárított kajához forraltunk vizet…

    Délután kettő körül értek ki a tűzoltók, villanyosok, oszlop állítók és este 8-kor még mindig dolgoztak rajta. Mivel más dolgunk nem nagyon volt, figyeltük a munkásokat, hogyan hoznak vissza minket a civilizációba. Éjjel tizenegy körül lett is áram. Közel 21 órán át nem volt delejünk.

         

    Másnap reggel még mindig olyan szép idő volt, hogy 5 perc tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a barlanghoz. Mivel csak mi magunk voltunk, felelőtlenség lett volna bemenni. Főleg úgy, hogy nincs komolyabb leírás vagy térkép a barlangról. Vittünk ugyan magunkkal zseblámpát, de csak pár 10 métert mentünk befelé és visszafordultunk. Legközelebb majd csatlakozunk egy csoporthoz és végigmegyünk rajta. Többedmagával bátrabb az ember.

    A barlangot 1937-ben fedezték fel. Hossza 3 km és ez a leghosszabb barlang a Murray-folyó árterületén. A barlang a Murray-folyó magas, homokkő partoldalában alakult ki. Bejárata egész lent van a folyóval szinte egy magasságban. Két fő ága van és 2-3 órát el lehet bóklászni benne. Beljebb a barlangban van egy nagy fatörzs, amit egy korábbi árvíz “szállított” oda. A bal oldali ágban van egy terem, ahol egy tökéletes, kör alakú mélyedés található a mennyezetben, amibe ha bedugjuk a fejünket süvítő hangot hallhatunk és kisebb remegést is érezhetünk. Ez azért van mert, azon a ponton épp egy út megy át a barlang felett. Kicsit beljebb egy fúrt kút csöve megy keresztül a barlangon. A járat végén pedig egy fejfa van, amibe egy név van belevésve. Innen még lehet egy keveset négykézláb és kúszva megtenni, aztán zsákutcába torkollik a bal ág. A jobb oldali ág is zsákutcás, rengeteg kúszással. Van egy kis tó is benne, ami állítólag a talajvíz. Aki szeret barlangászni annak itt az alkalom egy 2-3 órás mókára. A parkolót nem egyszerű megtalálni. Swan Reach-nél a golf pályával átellenben egy kis bekötő útról a második kapun (magad nyitod-csukod farmkapu) kell farmerJózsi földjére bemenni és egészen a szikla széléig gurulni. Az ösvény a meredek sziklafalon ereszkedik le a folyó szintjéig.

         

         

         

    Na ez az, amiért úgy döntöttünk, hogy eljövünk ide. A sétaösvény miatt, ami levisz a barlangig. Több “jutyubos” videót is láttunk róla és nagyon tetszett. Egyből rávágtuk, hogy mi erről miért nem tudtunk és miért nem voltunk még ott?! Egy nagyon szép ösvény ereszkedik le a barlangig. Néhol olyan meredek, hogy telepített kötélbe kell kapaszkodni, ha nem akarunk farféken lecsúszni az aljára. Gyönyörű kilátás van a folyóra. A homokkő sziklák a narancs és a sárga minden árnyalatát produkálták. A fő attrakció (legalábbis nekem) pedig az őskövületek. Már csak ezért is érdemes volt rászánnunk magunkat az útra, még ha nem is tudtunk bemenni a barlangba.

    Azt tudtuk, hogy a Murray-folyónál megkövesedett tengeri sünöket lehet szedni, de még sose jutottunk el oda gyűjteni. Most viszont itt hemzsegtek a sziklafalban. Több ezer. Millió. Tömeges kihalás lehetett, mert tengeri sün rétegek különülnek el. Mesés! Korukat 200 millió évesre teszik, mikor itt egy belső tenger hullámzott. Érdekes, hogy a tengeri sünökön és különféle kagylókon kívül más fosszília nem nagyon látható. Elég egyhangú lehetett a tengeri élet abban az időben. Mondanom se kell, hogy pár darabot begyűjtöttünk annak ellenére, hogy nem volt nálunk gyűjtésre alkalmas szerszám. Ahogy haladtunk lefelé, minden egyes lépésnél felkiáltottunk/tam, inkább tam: fúúú ezt nézd, milyen szép kis gömböc, azta ennek milyen szépen megmaradtak a varratai, óóóóó itt is lóg ki egy gyönyörű példány, és ezt is nézd meg! Ki tudod bányászni nekem? Amúgy távolról úgy tűnik, hogy ez a homokkő fal puha, málékony, omladékos. De nem. Hihetetlen, de beton kemény. A sok süni láttán elhatároztuk, hogy amint alkalmunk lesz visszajövünk gyűjtőútra. Az egyik munkatársunk adott pár tippet, hogy hol lehetnek szép példányok. Ő ugyanis a gyerekkora nagy részét itt a folyónál töltötte és rengeteg tengeri sünt szedtek össze annak idején.

         

    45 fokos szögben húzódik a réteg, a sok kis gömböc mind-mind egy-egy megkövesedett tengeri sün.

    Zárásképp mikor másztunk felfelé a parkolóba véletlenül felzavartunk 3 kengurút, akik ijedten ugrándoztak el a folyó vízében. Ritka pillanatok egyike, mikor vízben látunk kengurút. Szóval ha arra jártok és van egy  órátok, ne hagyjátok ki ezt az ösvényt. Megéri. Úgyis kevés az a hely a Murray-folyón, ahol gyalogosan megközelíthető a magas homokkőfal alulról.

    Két kengurút sikerült lekapni ahogy a folyóban ugrálnak.


  2. A tengeri csikó, a tengeri csillag és a rája

    április 1, 2018 by kata_papi

    Három érdekességet is találtak húgomék decemberben, mikor itt jártak. Mi a 11 év alatt nem találtunk ennyire különleges dolgokat, mint ők abban a három hétben. A tengeri csikó váz régi álmom. Többször voltunk lent azokban az öblökben gyűjtőúton, ahol elvileg partra vetődhetnek. Sose találtunk még. Húgom, azaz Gabi ausztráliai harmadnapján már tengeri csikót talált! Lent voltunk Kenguru-szigeten. Első este a kemping mögötti partra lementünk sétálni. Gréti és Gabi lebeszélhetetlenül gyűjtögették a “snassz-kagylókat”, hiába mondtuk, hogy lesznek majd igazi szép kagylók is. Egyszer csak hugom felemel valamit és azt kérdezi: ez meg mi? Majd ki ugrottam a bőrömből! Szerintem 10 kilóméterre arrébb is hallották az üdvrivalgásomat. EZ EGY TENGERI CSIKÓ!!! Nem gondoltam volna, hogy ilyen masszív vázuk van. Húgomat annyira nem fogta meg a dolog, kérés nélkül nekem adta.

    Megtalálás pillanatában a Kenguru-szigeten

    Megtalálás pillanatában a Kenguru-szigeten

    Méretaránnyal...

    Méretaránnyal…

    Tengericsiko3Rá pár napra elugrottunk a Yorke-félszigetre. Itt se most voltunk először. Legalább tíz alkalommal kirándultunk már ide és mi aztán mindig nyitott szemmel járunk, de ilyet még nem sikerült kiszúrnunk. Gábor volt az az éles-szemű szerencsés, aki lencsevégre kapta a rája-lenyomatot. A vak is rájára tippelne. A gyönyörű, prospektusokba beillő Flaherty’s Beach-en sétáltunk. Ez az az öböl, ami nagyon sekély, a víz tűrkizkék és apálykor több száz métert lehet sétálni a kristálytiszta, térdig érő vízben. Valószínűleg egy rája fészkelhette be magát a homokba dagálykor és az ár elvonultával kiúszott a dagállyal otthagyva a “lenyomatát”. Egy tökéletes rája körvonalat. Hihetetlen volt.

    Rája "lenyomat"

    Rája “lenyomat”

    Aztán szintén a Yorke-on, hazaindulás előtt még nagy kagylógyűjtésben voltunk. Egy olyan öblöt találtunk, ahol millió shell formájú kagyló hevert a homokban. Mondtam is húgoméknak, hogy kezdhetik a snassz, fehér kagylókat kiselejtezni. Óriási területet takartak be a kisebb-nagyobb, színesebbnél-színesebb kagylók. Fél délelőtt csak kurkásztunk a vízben. Mi a Grétivel leszakadtunk Gabitól és Gábortól, mert elindultunk beljebb, a fél térdig érő vízben, hogy megnézzük, mit gyűjtögetnek ott az emberek lepkehálóval.

    Ugyanis a kabinból láttuk, hogy mindennap emberek hada sétál be kb egy kilómétert a sekély vízben műanyag ládákkal és egy hosszú, partvisnyélre szerelt hálóval. Csak sejtésünk volt, hogy mire vadászhatnak. Na, mi Grétivel vagy 500 métert caplattunk be, míg elértük az első párost. Nem volt egyszerű, mert a víz nagy része tengeri növényekkel volt vastagon átszőve. Csak néhol volt tiszta csapás. Egy-két sekélyebb helyen teljesen ki volt tisztulva, ezeket a helyeket viszont ellepték a sonkakagylók. Hihetetlen látvány volt. Olyan, mint “A bolygó neve halál” című filmben, mikor megtalálják a tojásokat. Félelmetes volt. A sárga homokból több száz, háromnegyedig beásott sonkakagylóból álló telepre bukkantunk. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálunk fényképezőgép. Még szerencse, hogy volt a lábunkon “tanga papucs” (vietnámi papucs). Mezítláb képtelenség és felelőtlenség lett volna besétálni. Az utolért ürgék is egyből azt kérdezték, hogy ugye nem mezítláb vagyunk? Nem. De ekkor már mindegy volt, mert az én lábam befele jövet lecsúszott a papucsról és sarkkal beleléptem egy éles sonka-kagylóba “szájába”. Jó mély, öt centis vágás lett a talpamon. Na bravó. Még februárban is látszott a nyoma olyan lassan gyógyult. Fátylat rá. Kiderült, hogy az ürgék kék uszonyos rákot gyűjtenek. Több százat szedtek össze a susnyákosból naponta. Grétit nem érdekelte annyira a rák látványa. Be volt csokizva rendesen tőlük.

    Hát valahogy így néz ki egy sonka kagyló telep. Internetről leszedett kép, hogy az "anti-kuglisok"-nak is legyen fogalma. A víz volt sekélyebb, alig 10-20 cm vízréteg volt a kagylók felett. Ijesztő látvány volt.

    Hát valahogy így néz ki egy sonka kagyló telep. Internetről leszedett kép, hogy az “anti-kuglisok”-nak is legyen fogalma. A mi esetünkben a víz jóval sekélyebb volt, alig 10-20 cm vízréteg volt a kagylók felett. Ijesztő látvány volt.

    Amíg mi kint botorkáltunk, addig Gábor a parton megint talált egy érdekességet. Egy gyönyörű, mini zöld csillagot. Hogy meg tudja mutatni nekünk egy nagyobb, üres csigaházzal ügyesen felvette, gyűjtővödrébe tengervizet merített, beletette és várta, hogy mi visszaérjünk. Kiértünk a partra és mondta, hogy ott van a kis Patrik csillag. Na, de az addigra teljesen “becsavarodott” a csiga vázába, egész a tetejéig mászott. Hát vagy fél órát küzdöttünk, mire a fiúk nagyon óvatosan, milliméterről milliméterre tördelték le a csigavázat. Nem hittük, hogy benne van. Gábor is kezdett elbizonytalanodni. Lehet, hogy véletlenül kimászott/kicsúszott, nehéz volt felvenni a csigaházzal, mondta.

    Én nagyon szerettem volna, ha benne van és sajnáltam, hogy nem voltam ott, amikor találta. De végül megtaláltuk benne. Jól elbújt. Nagyon szép kis csillag volt. Egyből szerettem volna megtartani, de még élt. Mi csak “hullarablók” vagyunk, nem gyilkosok. Pár percig nézegettük, aztán húgom besétált vele a vízbe és eleresztette. Hazajöttünk a több zsáknyi kagyló-és csigaházzal. Nagy lavórba tettük és ráengedtünk édes vizet, had ázzanak. Másnap nekiálltunk elmosni őket Grétivel ketten. Egyszer csak Gréti felkiállt: jajj, egy pók szaladgál a vízben. Pók?! A vízben?! Az nem lehet. Hát egy kis rák bújt meg az egyik csigaházban. Még élt szegény. Az édesvízben?! Furcsa. Gyorsan áttelepítettük egy kis vödörbe, de nem volt sós vizünk. Szórtunk bele pici asztali sót, hogy túlélje (na szerintem ezzel öltük meg) és másnap szándékoztunk levinni a tengerre (ami tőlünk 25 km-re van), hogy elengedjük.  Na, visszamentünk tovább mosogatni és ahogy lötyköljük a csigákat a lavór alján találtunk egy teljesen ugyanolyan kis zöld csillagot (de ez már nem élt), amit szabadon engedtünk. Szegény. Úgy tűnik ezekbe a csigákba bújnak be. Nem vettük észre. ;-(

    Szerencsétlen kicsi rák másnap már nem mozgott. Sajnos nem élte túl az éjszakát. Nem volt szándékos. Véletlen.

    Ott bújuk. Ezt visszatelepítettük!

    Ott bújik. Ezt visszatelepítettük!

     KisCsillag2KisCsillag3

    A nagyot kb egy éve találtuk, mellette ott van a már halott kis csillag

    A nagyot kb egy éve találtuk, mellette ott van a már halott kis csillag, amit véletlenül hoztunk haza.

    Méretaránnyal

    Méretaránnyal…

    Egy közeli kép

    Egy közeli kép

    Nagyon várom várom a Nyugat-Ausztrál utat, mert tudom, hogy ott “sand dollar vagy másnéven mermaid money” (homok dollár/hableány pénz) névre keresztelt lapos tengeri süni vázakat lehet találni. A 40-50 cm-es óriás csigákat már meg se merem említeni. Ha egyszer egy olyat sikerülne találni a parton… Tudom, hogy van, mert láttam róla képet.


  3. 2017 utolsó három hete képekben

    január 9, 2018 by kata_papi

    Hallgatásunknak oka volt. Végre valahára, 11 év után vendégeink voltak Magyarországról. Húgom és a barátja, illetve unokahúgom utaztak ki hozzánk december közepén és egészen január első hetéig maradtak. Nagy volt az öröm, hisz erre a látogatásra 2013 óta készülünk. A szűkös időkeret ellenére igyekeztünk a lehető legtöbbet megmutatni nekik a környékből.

    Érkezésük után egy napot kaptak az átállásra és már indultunk is a Kenguru-szigetre. Pelikánetetés, madár-show, szánkózás a Little Sahara-ban, fókales, nemzeti park, vadon élő kenguruk és szebbnél-szebb öblök felkeresése volt a terv. Tartalmas két és fél napot töltöttünk el a szigeten. Majd egy újabb teljes napot kaptak a regenerálódásra és ismét becuccoltunk Dömébe, hogy három nap alatt bejárjuk a Yorke-félszigetet. Mini csúszda park Grétinek, kristály tiszta türkizkék vízéről híres Flaherty’s Beach, vadon élő emuk, hajóroncs és nemzeti park volt a megnézendők listáján. Kabinunk a tengerre nézett. Itt ünnepeltük Gréti 10-dik születésnapját is. Apálykor rengeteg kagylót szedtünk, az egyik reggel még egy delfin is kiúszott a kabinunk elé.

    A maradék adelaidei napokon elugrottunk a Deep Creek természetvédelmi területre, felmentünk a Mt Lofty kilátóba, sárkányt eregettünk Silver Sand Beach-en, kengurukat etettünk, koalát simogattunk, végigsétáltunk a Marino-Hallett Cove tengerparti ösvényen a cukorsüveg-hegyig, beugrottunk a belvárosba és kiugrottunk a St Kilda-i csúszdaparkba. Igyekeztünk minél többet a tengerben fürdeni, rengeteg homokvárat és egy “hóembert” is építettünk. Karácsonykor együtt ünnepeltünk a barátainkkal (Mónival és Csabival). Papi és Gréti feldíszítették a karifát, amire Papi 21 évet várt. Amióta együtt vagyunk nekünk nem volt karácsonyfánk. 😉 Megnéztük a szilveszteri tengerparti tűzijátékot is. Esténként éjszakába nyúló társaspartikat nyomtunk.

    Szuper időnk volt mindenfele, ha hűvös kellett hűvös volt, ha meleg akkor meg az volt. 🙂 Nem is írnék többet, hisz ezerszer írtunk már ezekről a helyekről. Nincs új a Nap alatt… inkább pörgessétek végig a képeket.

    A csapat. Első osztály: Papi és Gábor. Turista osztály: hugom Gabi, Gréti és én

    A csapat. Első osztály: Papi és Gábor. Turista osztály: húgom Gabi, Gréti és én

    Az érkezés napján, Henley Beach

    Az érkezés napján, Henley Beach

    Irány a Kenguru_sziget, a kompon

    Irány a Kenguru-sziget, a kompon

    Kenguru-sziget

    Kenguru-sziget

    03_KenguruSziget3

    Kenguru-sziget, pelikán etetés

    Kenguru-sziget, pelikánetetés

    Kenguru-sziget, Little Sahara, szánkózás

    Kenguru-sziget, Little Sahara, szánkózás a homokdűnén

    07_KenguruSziget6     08_KenguruSziget7 09_KenguruSziget8

       25_KenguruSziget24   26_KenguruSziget25

    Kenguru-sziget, madárshow

    Kenguru-sziget, madárshow

    11_KenguruSziget1012_KenguruSziget1113_KenguruSziget1214_KenguruSziget13Kenguru-sziget, Remarkable Rocks

    Kenguru-sziget, Remarkable Rocks

    16_KenguruSziget1517_KenguruSziget1618_KenguruSziget1719_KenguruSziget1820_KenguruSziget19Kenguru-sziget, fókalesen

    Kenguru-sziget, fókalesen

    22_KenguruSziget2123_KenguruSziget2224_KenguruSziget23Gréti szülinapját a Yorke-félszigeten ünnepeltük. Boldog Szülinapot "Mango Lady"!

    Gréti szülinapját a Yorke-félszigeten ünnepeltük. Boldog Szülinapot “Mango Lady”!

    Egy kis gyakorlás sosem árt...

    Egy kis gyakorlás sosem árt…

    Yorke-félsziget

    Yorke-félsziget

    30_Yorke4Díszítik a karácsonyfát. A tetején egy igazi tengeri csillag van!

    Díszítik a karácsonyfát. A tetején egy igazi tengeri csillag van!

    32_Yorke633_Yorke734_Yorke835_Yorke936_Yorke10Yorke-félsziget, Innes Nemzeti Park

    Yorke-félsziget, Innes Nemzeti Park

    38_Yorke1239_Yorke1340_Yorke1441_Yorke15  42_Yorke16 43_Yorke17

    GGG! (Gréti – Gabi – Gábor)

    Rózsaszín sóstó

    Rózsaszín, kiszáradt sóstó

    Kagylótisztogatás

    Kagylótisztogatás

       46_koala_seta1  47_koala_seta2

    Óriási szerencsénk volt. Esti séta alkalmával lent a pataknál egy karnyújtásnyira…

    Karácsonyi készülődés, aranygaluska

    Karácsonyi készülődés, aranygaluska

    Vanília sodóval

    Vanília sodóval

    51_kari4

    Papi és Gréti díszítik a fát. Papi nagyon boldog, 21 évet kellett várnia a karácsonyfára… 😀

    Gréti hajtogatja a karácsonyfa alakú szalvétákat

    Gréti hajtogatja a karácsonyfa alakú szalvétákat

    Az ünnepi asztal by Gréti

    Az ünnepi asztal by Gréti

    Bon-bon harc!

    Bon-bon harc!

    56_kari955_kari8

    Hóember... akarom mondani Homokember építés

    Hóember… akarom mondani Homokember építés

       58_hoember2  59_hoember3

    60_hoember4Deep Creek Természetvédelmi terület

    Deep Creek Természetvédelmi terület

    A hullámlovas...

    A hullámlovas…

    65_DeepCreek366_DeepCreek4

    Nem mondhatnám, hogy éheztünk. Ilyen reggelikkel kezdtük a napot. Utána mini kakaós- és nutellás csigát vagy palacsintát toltunk a nap folyamán.

    Nem mondhatnám, hogy éheztünk. Ilyen reggelikkel kezdtük a napot. Utána mini kakaós-és nutellás csigát, vagy palacsintát toltunk a nap folyamán.

       67a_csigasutes  67b_palacsinta

    Készül a mini csiga és a palacsinta

    Kenguru etetés. Na mi lóg ki Kanga hasából? Hát Zsebibaba lába.

    Kenguru etetés. Na mi lóg ki Kanga hasából? Hát Zsebibaba lába.

    69_kanga270_kanga3

    Szivárvány papagájok

    Szivárványos lóri papagájok

    73_koala2

    Koala simogatás

    Koala simogatás

    75_koala4

    Silver Sands Beach

    Silver Sands Beach

      77_SilverSand2   78_SilverSand3

    Na melyiket egyem? Társasozás mindenhol, mindenkor!

    Silver Sands Beach, sárkányeregetés

    Silver Sands Beach, sárkányeregetés

    80_SilverSand5Az egyik homokvárunk

    Az egyik homokvárunk

    Beugrottunk a céghez is, hogy megmutassuk a 3D-t

    Beugrottunk a céghez is, hogy megmutassuk a 3D-t

    Grétit fel is vették. Elsőre sikerült neki 3D-ben vonalat húznia a talajra.

    Grétit fel is vették. Elsőre sikerült neki 3D-ben vonalat húznia a talajra.

    Szilveszteri tetkók

    Szilveszteri tetkók

    85_szilveszter2   86_szilveszter3

    Vannak akik szilveszter napján születtek… igaz Gábor? Gábor személyében nagy TEJFÖLTESTVÉRRE találtam. De azt hiszem, hogy Gábor még az én tejfölimádatomat is felül tudta múlni. Én is majdnem mindenbe tejfölt teszek, de a töltött paprika azért az már SZENTSÉGTÖRÉS!!! Boldog Születésnapot!

    Gréti kifejlesztette a hullámon "állást"

    Gréti kifejlesztette a hullámon “állást”

    87_szilveszter4Újév első napján végigsétáltunk a Marino-Hallett Cove ösvényen

    Újév első napján végigsétáltunk a Marino-Hallett Cove ösvényen

    Cukorsüveg-hegy

    Cukorsüveg-hegy

    91_HallettCove3IGEEEN! Megcsináltuk!

    IGEEEN! Megcsináltuk!

    Kukucs...

    Kukucs…

    Utolsó előtti nap, utolsó homokvár. :(

    Utolsó előtti nap, utolsó homokvár. 🙁

    Viszlát Kanga!

    Viszlát Kanga!


  4. Az éjszakai műszakos tűzjelző

    október 22, 2017 by kata_papi

    Október első hétvégéje hosszúhétvége volt, a hétfő ugyanis a munka ünnepe. Éljen! Ehhez mi hozzácsaptuk a keddet is és négy napra elhaladtunk Katiékkal az Aligátor-hasadékhoz. Mivel a hajnalok még igencsak hűvösek voltak, így két kabint béreltünk a hasadékhoz legközelebb eső kempingben. Voltunk már ebben a Nemzeti Parkban, bejegyzés is íródott az Aligátor-hasadékról, így nem szeretném ismételni önmagunkat. Na meg unalmas is lenne, úgyhogy csak egy-két újabb túrát említenék meg a környékről és csatolnék pár szép képet. Illetve a tűzjezővel folytatott harcot osztanám meg veletek.

    Útközben kötelező megálló a Lochiel-i sóstó. Most először láttunk "só-csillagot". :o)

    Útközben kötelező megálló a Lochiel-i sóstó. Most először láttunk “só-csillagot”. :o)

    Sosto02     Sosto03

    Jó is volt, hogy egy kicsit kimozdultunk, mert megint eléggé bevackoltunk magunkat télen a barlangunkba. Az idő végig nekünk kedvezett, napközben 20-25 fokok, szikrázó napsütés. Ismét megcsináltuk a kihagyhatatlan Aligátor-hasadék túrát. Nem túl hosszú, de tartalmas séta a magas sziklafalak között, sok százmillió éve megkövesedett tengerparton és a patak medrében. Sajnos nagyon kevés víz csörgedezett a hasadékban. Sokkal vadregényesebb szerintem áthaladni a hasadékon, amikor van tétje a köveken ugrálásnak. Na majd legközelebb.

    Vonatoztunk egyet a híres Pichi Richi gőzössel. Quorn városából indul, szűk bevágásokban, völgyhidakon, hegyek köz kanyarogva éri el a Woolshed Flat-et, ahol lehet egyet piknikezni, míg a gőzmozdony “megfordul” és indul vissza. Fel lehet kéredzkedni a gőzösre is megszemlélni a technikát míg áll. A vonatkocsik szépen fel vannak újítva. Eredetileg minden kocsiban volt egy zuhanyfülke és egy budi is szépen kivitelezett, rozsdamentes,  felhajtható mosdókagylóval és zuhanyfejjel. Az út alatt minden kocsiban utazik velünk egy önkéntes is, aki mesél a vonatról, a régmúlt időkről, a környékről. Quorn városa arról is híres, hogy nagyon sok filmet forgattak itt. A rendezők szeretik a város széles utcáit, a vadnyugatot idéző házaival. Hangulata van. Az épületek is azt sugallják, hogy itt megállt az idő. Az egyik kávézó, ahova kapucsínóra ugrottunk be, régen egy nagy “mindenes” bolt (General Store) volt. Olyan, mint otthon a 80-as években a Skála vagy a Centrum, csak kicsiben. A kávézó megtartotta a régi bolti polcokat, a főpénztári kuckót, a fejünk felett futó “kötélpályákat”. Ezek arra voltak hivatottak, hogy a pénztárakból a blokkot és a váltópénzt a főpénztárhoz szállítsák. Az egyik kávézóasztal egy nagy fujtatóból lett kialakítva. Annyira jól nézett ki, hogy legszívesebben hazahoztam volna, hogy a mi nappalinkban díszelegjen.

    Aligátor-hasadék, ebihalnézőben

    Aligátor-hasadék, ebihalnézőben

    AligatorGorge02     AligatorGorge03

    AligatorGorge04

    AligatorGorge05

    A Pichi Richi gőzösre váró csapat. Értelem szerűen Papi lőtte a képet. Balról-jobbra: Laci, Robi, Boti, Kata, Kati

    A Pichi Richi gőzösre váró csapat. Értelem szerűen Papi lőtte a képet. Balról-jobbra: Laci, Robi, Boti, Kata, Kati

    Pichi Richi

    Pichi Richi

    robogunk...

    robogunk…

    Megy a gőzös, megy a gőzös K-a-n-i-zs-áááá-r-aaaa...

    Megy a gőzös, megy a gőzös K-a-n-i-zs-áááá-r-aaaa…

    PichiRichi05     PichiRichi06

    Útközben a vonatról látható volt egy hegy. Na jó, több is, de ez a hegy nem akármilyen hegy. Az önkéntes azt mondta, hogy ez a hegy az ördög arca profilból. Tényleg úgy nézett ki, mint egy emberi fej oldalról. Hogy miért ördög? Valószínűleg a kampós orra az oka, amint az a képen is látszik. Bennem persze egyből az merült fel, hogy: és meg lehet mászni? Igen. Devil’s Peak (Az ördög csúcsa) a neve. Katiék nem csatlakoztak a csúcshódításhoz, így ketten “futottunk” neki.

    Szerencsére nem volt tömeg, pedig hétvége-hosszúhétvége-iskolaszünet kombó volt. Egy négyes csapat ért le a parkolóba a hegyről, mikor odaértünk. Mondták, hogy senki sincs fent. Nekiindultunk. Nem egy nagy táv, mert két óra alatt meg lehet járni bámészkodással együtt, de folyamatosan felfelé halad. A végén már a kezünket is használni kellett. De amikor kiállsz az Ördög orrára… a látvány feledteti a tüdőt majdnem kiköpő kaptatót. Háromszázhatvan fokos panoráma tárult elénk a Flinders Ranges déli részéről és egészen el lehetett látni a Spencer-öbölig. Lábat nem mertünk lelógatni az Ördög orráról, mert elég nagy volt a mélység és nem tudtuk mennyire stabil a perem, így csak hasalva kandikáltunk le. Ha erre jártok semmiképp ne hagyjátok ki ezt a hegycsúcsot. Elvileg 700 millió éves fosszíliákat is lehet látni útközben felfelé a hegyre, legalábbis ezt írta az információs tábla a parkolóban. Gyakorlatilag semmit se láttunk. Pedig mi aztán minden sziklát átvizsgáltunk, köveket arrébbrugdostunk, de semmi. Ha valaki járt arra és találkozott fosszíliával ossza meg az infót, mert én cseppet elkeseredtem, hogy nem láttam egyet se.

    Az Ördög Arca. Oda másztunk fel és az orrán sétálgattunk.

    Az Ördög Arca. Oda másztunk fel és a kampós orrán sétálgattunk. (Balról jobbra: álla, orra, szeme, homloka)

    DevilsPeak02     DevilsPeak03

    DevilsPeak04

    Papi hasal az Ördög orrán

    Papi hasal az Ördög orrán

    Panoráma az Ördög orráról

    Panoráma az Ördög orráról

    Közösen elautóztunk a Hancock kilátóhoz, ahol egy “Jeti” mindig beleugrott a képbe. Délutánonként társasoztunk, majd nagyokat zabáltunk. Katiék hoztak egy nagy adag babgulyást (ennek még lesz visszhangja a tűzjelzős bekezdésben), amin az első este osztozott meg a banda. Másnap mi főztük a vacsit, indiai csirkét kotyvasztottunk rizi-bizivel. Desszertnek még otthon sütöttem egy citromos-csokis-marcipános kuglófot, ami már az első nap elfogyott. Még szerencse, hogy Kati hozta az előre lebeszélt gofri sütőjét. Sötétedés után pedig posszumokat etettünk a kemping udvarán.

    Egészen mostanáig úgy gondoltam, hogy ha kihal az emberiség, akkor majd a hangyák és a csótányok veszik át az irányítást a Föld felett, mert annyian vannak és olyan ellenállóak. De nem. A posszumok fogják uralni a Földet. :)) Minden este a kempingben össznépi posszumetetés van. KempingesJózsi répát, kenyeret, megmindenmásmaradékot aprít, kannában hozza és mutatja mely fák üregeiben laknak a posszumok. És tényleg. Meglobogtatod az odu előtt az almát és hoppá, egyszercsak egy kis fej jelenik meg. Komótosan kimászik őkelme, mindjárt utána jön a másik is és elkezdődik a kaja kunyerálás. Aztán egyre többen és többen jönnek. Nappal meg nem mondtuk volna, hogy itt ennyi posszum lakik. Mondjuk a földön lévő “drazsé” mennyiségéből már gyanakodhattunk volna, de az első estéig ez nem esett le. Annyira jópofák voltak. Volt, amelyik csak a farkával kapaszkodva fejjel lefelé lógott és úgy koldult. Aztán elkezdtek rádmászni, hogy “kéremszépen, kérek még!” Hihetetlen kis éhenkórászok voltak. Aztán éjszaka meg a kabinok tetején randalíroztak. Mókás egy társaság! Otthon a bagoly és a mókus lakik faoduban, itt a szivárvány papagájok és a posszumok. Vicces.

    Hancock kilátó, fiúk

    Hancock kilátó, fiúk

    Hancock kilátó, lányok

    Hancock kilátó, lányok

    Hancock kilátó és az idegesítő jeti, aki minduntalan beleugrált a képekbe.

    Hancock kilátó és az idegesítő Jeti, aki minduntalan beleugrált a képekbe.

    Ne engem nézzetek! A gyík érdekesebb. Látjátok hol csücsül?

    Ne engem nézzetek! A gyík érdekesebb. Látjátok hol csücsül?

    Gyik02

    Posszum01

    Posszum05

    Nem is tudom ki volt jobban megijedve... a posszum vagy én?!

    Nem is tudom ki volt jobban megijedve… a posszum vagy én?!

       Posszum02    Posszum03

    Posszum06

    Posszum07

    Posszum10

    Posszum08

    Cseppet homályos, mert mindenki mozgásban volt, na meg sötét is volt, de azért remélem kivehetőek a "répamorzsák", amivel csalogattuk a posszumokat.

    Cseppet homályos, mert mindenki mozgásban volt, na meg sötét is volt, de azért remélem kivehetőek a “répamorzsák”a faágon, amivel csalogattuk a posszumokat.

    TarsasozasElső este a társasozás-babgulyásozás-posszum etetés után elvonultunk a kabinunkba aludni. Zuhany, majd öt perc TV bámulás után be is ájultunk. Éjjel 11-kor arra ébredtünk hogy a tűzjelző egy nagyot sípolt majd elhallgatott. Felültünk, gyors körbenéztünk, hogy hol csaptak fel a lángok, beleszimatoltunk a levegőbe, de semmi füstszagot nem éreztünk. Biztos csak jelzett nekünk, hogy itt csücsülök a plafonon, nem csak egy dísz vagyok, működöm, ne aggódjatok. Mi is úgy gondoltuk, hogy csak “mögriadt”. De nem. Egypercenként sípolt egy hangosat. Telefonom stopperjával mértem. Csak picit lettünk idegesek. Miért most, miért ez a kabin, miért éjszaka, miért pont mi? Hirtelen ezek a kérdések villantak át az agyamon.

    Papi, a műszaki ember: valószínűleg melege van. Ami persze hülyeség, de ja legszebb álmából felriadva ez jutott elsőre eszébe. Felpattant, kinyitotta a bejárati ajtót és még két abalakot (megjegyezném hogy zergeb…szó hideg volt). Nem segített. Újabb ötlet: túl sok széndioxidot lélegeztünk ki és lehet, hogy ez a műszer ezt is érzékeli. , és a kispárnájával legyezte a tűzjelzőt. Semmi. Bip-egyperc-bip-egyperc-bííííp-egyperc-bíííííííppppp és így tovább. Következő okos ötlet: biztos a babgulyás a ludas. Mostantól tilos pukizni! 😀 Öt perc eltelt. Síri csend. Hét perc. Még mindig semmi. Magunkban jót kuncogtunk, velünk mertél ujjat húzni kis tűzjelző?! Elkezdünk visszakucorodni. Bíp. Bíp. Bíp. A jó édes….. Mit csináljunk. Fél éjfél. Zörgessük fel Katiékat és cuccoljunk át az ő hatszemélyes kabinjukba nyálival-ölcsivel ? Nem jó ötlet. Bíp. Bíp. Bíp. Javasoltam Papinak, hogy menjen a kemping irodájához, mert tudtuk, hogy KempingesJózsi az iroda mögött lakik, keltse fel és kérjen segítséget. Elvégre fizettünk a szállásért, és így nem lehet reggelig aludni, hogy percenkét sípol valami. Mi ez, egy vallatás? Kezdtem ideges lenni.

    Papi eltűnt az éjszakában. Jó sokáig elmaradt. Már kezdtem aggódni. Viszont mikor elment még sípolt vagy öt percen keresztül aztán elhallgatott. Ez de ciki lesz. Papi kirugdossa a közel hetven éves KempingesJózsit az ágyból a semmiért. Biztos el fog durrani az agya. Tíz perc, még mindig síri csend és Papi még mindig sehol. Egyszercsak megjelenik az ajtóban Józsival. Próbáljuk a csendet megmagyarázni, mert a szemét kis tűzjelző épp kussolt. Józsi: de ugye nem cigiztetek itt bent? Azt hiszem az arcunkra volt írva a válasz. Éjfélkor? Mi és a cigi? Józsi, ugye nem gondolod azt, hogy éjfélkor felkeltenénk téged azzal, hogy bent cigizünk és sípol a tűzjelző és na… légyszi tussold már el valahogy… És akkor csodák csodájára megint elkezdett sípolni.

    Ebben a pillanatban épp örültünk annak, hogy sípol. Ekkor Józsi fellépett a kabinban lévő székre. Az ütő megállt bennem. Józsibácsi hetven éves. A szék egy érdekes tervező agyszüleménye. Megpróbálom leírni: egy S alakúra hajlított szék, ami ha remegsz rajta egyre jobban berugózik. Na ezen egyensúlyozott egy, a Papinál magasabb hetven éves ürge éjfélkor a halál f…n mindentől távol. Kapaszkodni nem tudott, mert mindkét kezére szüksége volt ahhoz, hogy valahogy kinyissa a tűzjelzőt. Beletelt vagy öt percbe mire késsel feszegetve kinyitotta. Istenem csak nehogy leessen. Szóltam Papinak, hogy inkább csinálja ő, de az öreg nem engedte. Szerencsére nem esett le. Kicserélte az elemet. Vártunk. Semmi. Öreg elköszönt. Éjjel fél egy. Megpróbáltunk visszaaludni. Bíp. Mi van???!!! Bíp. Bíp. Szerencsére csak hármat sípolt aztán “elaludt”. Elalvás előtt még Papi elmesélte, hogy azért jött ilyen sokára, mert minden ablakon bezörgött, mit zörgött, dörömbölt az irodán. Bent fényesség volt és üvöltött a TV, Józsi meg biztosan bealudt a doboz előtt, ezért nem hallotta meg. Ráadásul míg várt az öregre a posszumok letámadták és mint egy zombi filmben másztak felé, másztak rá és követelték a jussukat: hol a kaja!?

    Mi a tanulság? Mindig legyen a zsebünkben egy 9 voltos elem. 🙂

    Légytestvérek! Robi kapott egy új sapkát míg a gőzösre vártunk. Véletlenül pont olyat, mint az én kalapom. Tele legyekkel. Így "Légytestvérek" lettünk. :-))

    Légytestvérek! Robi kapott egy új sapkát míg a gőzösre vártunk. Véletlenül pont olyan legyek voltak rajta, mint az én kalapomon. Így “Légytestvérek” lettünk. :-)) Őt ez nem hozta annyira lázba, mint engem. Nem akart szelfizni velem, de azért Katinak sikerült elcsípni egy közös “légyottot”.

    Kata


  5. Éljen a lóverseny!

    április 2, 2017 by kata_papi

    Én személy szerint nem rajongok eme sportért, sajnálom a lovakat. Viszont annál jobban örülök a március 13-ának, mert Dél-Ausztráliában ez a nap munkaszüneti nap. Ez ugyanis a “lovi” napja. Nekem meg inkább csak egy újabb hosszú hétvége. El is terveztük Katiékkal, hogy elugrunk Riverland-be kempingezni 3 napra. Bő két héttel előtte elkezdtem hívogatni a folyóparti kempingeket, hogy befoglaljak. Mindenhonnan elhajtottak, hogy sajnos már minden helyük le van kötve. Már-már ott tartottunk, hogy akkor vadkempingezünk a Nemzeti Parkban, mikor is Kati talált egy kempinget, ahol furcsa mód volt hely, ráadásul egyből két hely és a hab a tortán, hogy egymás melletti helyek. Ezt a mákot! Annyi, hogy nem a folyó partján, hanem a Bonney tó partján. Nem mindegy? Víz, víz.

    Naplemente a Bonney-tó partján

    Naplemente a Bonney-tó partján

    Az utóbbi években kezdték a kempingtulajdonosok bevezetni azt az íratlan szabályt, hogy ilyenkor munkaszüneti napokon nem lehet egy-egy éjszakára befoglalni csak a három napot lefedő hosszú hétvégére. Mondván, hogy elvesszük azoktól a lehetőséget, akik hosszabb időre maradnának. Nem igazán értek ezzel egyet, mert mi van azokkal (és itt azért nagyon sokan vannak), akik hónapokat utaznak és mindenhol csak egy-egy éjszakát maradnak. Pont úgy, ahogy mi tettük annó, mikor Darwinba mentünk, vagy mikor Tasmániában voltunk. Na mindegy, hagyjuk is ezt a szálat. A lényeg, hogy kempingesGizi közölte, hogy minimum 3 (!) éjszakára lehet befoglalni…??!! De Gizi, a hosszú hétvége 3 napból és két éjszakából áll. Nem baj, 3 éjszaka a minimum, punktum! Kénytelenek voltunk lenyelni a békát, mert itt legalább volt hely. Két variáció volt, vagy bukunk egy éjszakányi sátorhelyet, ami nem egy nagy összeg, vagy igyekszünk hamarabb lelépni a melóhelyről pénteken és akkor már péntek este is lent tudunk aludni, eleget téve a “minimum 3 éjszakás” foglalásnak. Nem is akarok nagyon habozni ezen a minimum 3 éjszakán, mert ez azért már a kitolás kategóriát feszegette…

    Végül úgy alakult, hogy pénteken ebéd után már le is pattantunk a munkahelyről, hazaugrottunk, becuccoltunk Dömébe és irány Riverland. Katiék pár órával korábban tudtak indulni, mi este fél 7-re értünk le. Furcsa mód a recepció már zárva volt, de Katiék leadták a drótot kempingesGizinek, hogy mi este 6 után érkezünk. Így Gizi útközben fel is hívott, menet közben ki is fizettük a foglalást, Gizi megadta a kódot, amivel a szekrény nyílik, amiben az a nevünkkel ellátott boríték van ami tartalmazza a sorompó kódját és kérte hogy másnap reggel vigyük majd a recepcióra a kitöltött bejelentkezési lapot. Hááá,t cseppett körülményes bejutni ebbe a “szigorúan őrzött objektumba”… mint valami titkos katonai létesítmény. Négyjegyű titkos kód a szekrényhez, amiben van egy hatjegyű kód a sorompóhoz. Hah. Mi a tökömért nem tudta megadni a telefonban a sorompó kódját? Hisz a telefonos bankkártya azonosítás után már tuti tudta, hogy mi vagyunk azok és nem valami csaló sátorhely foglaló banda. Ez a kurva sok PIN-kód és jelszó fog egyszer a sírba vinni.

    Katiék már kicuccolva, a féltető alatt hüssőlve vártak. Ők már meglépték a sátorozás utáni következő lépcsőfokot. Tavaly ugyanis vettek egy “off-road”-os karavánt, amit december-januárban fel is avattak egy hosszabb Queensland-i körtúrával. Emlékszem, mikor legelőször mentünk együtt sátrazni és a fiúk rögtön az első nap kiégették a konyhasátor szúnyoghálós részét és mint két szorgos szövőnő egy rögtönzött mosogatórongy gyors odavarrásával orvosolták a problémát. Mi a Katival épp a mosdóból jöttünk vissza és a varró férfiak látványa fogadott. Feküdtünk a röhögéstől. Boti -aki idén februárban kezdte az egyetemet- meg akkora volt, mint most mikRobi. Atyaég, hogy rohan az idő! Szóval egyszer majd mi is megérjük azt talán, hogy sátor helyett karavánt nyitunk. De most még nagyon megfelel a tetősátor. Imádom Döme tetején a kis kuckót. Papi bemanőverezett Katiék karavánjához és egybenyitottuk a féltetőket, hogy egy nagy közös teret alakítsunk ki.

    Táborhelyünk. Balra Katiék "palotája", jobbra mi.

    Táborhelyünk. Balra Katiék “palotája”, jobbra mi.

    A kemping és a jó idő feledtette velünk a túlkomplikált belépőt. A hely a Bonney-tó partján terül el, ami kedvelt pontyozó tó. A fiúk most nem lógattak, Papi be se tette a botját, Laci ugyan hozott botokat (még Papinak is), de mit csináltunk volna a hallal ha fognak. Meg amúgy is ez a vírusos pontyfertőzéses mizéria kicsit betett a rántott pontyszeleteinknek. A tó partja homokos, van strandröplabda pálya, nagy vizi ugrálópárnák, medence, parti ugrálópárna, egyszóval tuti jó hely. Nem utoljára jártunk itt.

    Terv nélkül érkeztünk. Azaz egy halovány terv volt, hogy esetleg kenuzunk a folyón és a holtágakban, de annyira jól esett a tunyulás, hogy semmit se csináltunk. Papi felettébb örült ennek. Semmi rohanás nem volt. Fürödtünk a medencében, a fiúk strandröplabdáztak (csajok túl lusták voltak), társasoztunk (végre!), jó nagyokat zabáltunk, naplementét néztünk, este a Hold krátereit kémleltük Boti távcsövével és egy-két helyre elkocsikáztunk a Nemzeti Parkban. Többször jártunk már a Riverland-ban, de még mindig maradtak felfedezetlen helyek. Szerencse, hogy nincs túl messze. Három órányi autókázásra Adeleide-től. Biztos vagyok benne, hogy nem most voltunk itt utoljára.

    Társasparty. mikRobi gitározott nekünk. Jobb alsó sarokban pedig egy igazi ozzi, kezében a gyömbér sörrel.

    Társasparty. mikRobi gitározott nekünk. Jobb alsó sarokban pedig egy igazi ozzi, kezében a gyömbér sörrel.

    Zabálások. Készül a 16 tojásos szalonnás hagymás rántotta. Bal alsó sarokban Papi kiporciózta a pirított kapros szalonnát a túrós csuszára, hogy ne legyen veszekedés. Bal oldalon középen Twist Olivér (azaz Papi) minden maradékot hasznosít.

    Zabálások. Készül a 16 tojásos szalonnás hagymás rántotta. Bal alsó sarokban Papi kiporciózta a kapros pirított szalonnát a túrós csuszára, hogy ne legyen veszekedés. Bal oldalon középen Twist Olivér (azaz Papi) minden maradékot hasznosít.

    Kirándulás a Nemzeti Parkban. (Murray-folyó)

    Kirándulás a Nemzeti Parkban. (Murray-folyó)

    A konvoj.

    A konvoj.

    A fiúk beállítják a távcsövet.

    A fiúk beállítják a távcsövet.

    Kati korán reggel. Nem várok én senkire. Reggeliiiiiii!

    Kati korán reggel. Nem várok én senkire. Reggeliiiiiii!

    Útban hazafele. Valamelyik farmer túl sok "szmötyit" gyűjtögetett össze és hosszú métereken keresztül ezzel dekorálta ki a kerítését.

    Útban hazafele. Valamelyik farmer túl sok “szmötyit” gyűjtögetett össze és hosszú métereken keresztül ezzel dekorálta ki a kerítését.


  6. Állati vasárnap

    április 1, 2017 by kata_papi

    Hééé! Pszt. Figyejjj mán! Van egy kis kajád?

    Hééé! Pszt. Hahóóóó! Figyejjj mán! Van egy kis kajád?

    Pontosan 10 évvel ezelőtt jártunk a Cleland-i “vadasparkban”. Mikor 2007 év elején megérkeztünk Adelaide-be Katiékkal és Szilviékkel együtt felkerekedtünk és elmentünk megnézni Ausztrália eme furcsa állatait. Akkor először etettünk kengurukat és fogtunk a kezünkben koalát. Nekünk mindez akkor nagy szó volt, hisz sokat vártunk és tettünk a letelepedési vízumért. Az eltelt 10 év szinte minden napját élveztük és az elkövetkező évek/évtizedek napjaival sem lesznek gondok, ahogy magunkat ismerem. Egy véletlennek köszönhetően látogattunk el ismét ebbe a parkba. Március elején egy új magyar család érkezett ide. Első körben csak rövid időre szétnézni, felmérni a terepet, érvényesíteni a vízumot, tájékozódni munka területén, ismerkedni a várossal. Aztán majd ha minden a terv szerint alakul, akkor ők is felcuccolnak és kivándorolnak. Kati felvetette, hogy mi lenne, ha ellátogatnánk velük Cleland-be kengurukat tápoltatni. Mégiscsak Ausztráliában vagyunk! Vagy nem? Csak nem megy úgy haza az ember hogy nem látott kengurut és koalát közelebbről…?

    Érdemes nyitásra odamenni, mert akkor még éhesek a kenguruk, wallabyk. Később már csak az árnyékban szunyókálnak és nem akaródzik nekik odaugrálni hozzánk, mert tele a bendőjük. A pénztárnál lehet venni nekik egy kis zacskónyi eledelt és már mehet is a “kenguruvadászat”. A kis éhenkórászok úgy lerohantak minket, hogy mikRobi és Papi alig bírta őket kordában tartani. Meg se várták, míg kiveszik az elemózsiát a papírzacskóból, beledugták a fejüket és onnan akartak lakmározni. Volt olyan, aki fogta Papi kezét, hogy nehogy elvegye a magokat. Persze ilyenkor lehet őket “nyaggatni”. Papi ki is használta a lehetőséget, húzogatta a fülüket, bökdöste az orrukat. Nagyon barátságosak voltak, mikRobi a félénk kis jószágok becserkészésére specializálódott. Most viszont nem találkoztunk a fehér (albínó) kenguruval. Vagy jól elbújt, vagy már nincs ott.

    Cleland2017_2Cleland2017_8mikRobi egy cickányszerűséget édesget magához

    mikRobi egy cickányszerűséget édesget magához

    itt meg egy félénk kis wallabyt próbál becserkészni

    itt meg egy félénk kis wallabyt próbál becserkészni

    Papi folyton piszkálódik... egyszer majd beboxolnak neki a kenguruk

    Papi folyton piszkálódik… egyszer majd beboxolnak neki a kenguruk

    Hékás! Nem vagy te már túl nagy a cicizéshez? Eredj füvet legelni!

    Hékás! Nem vagy te már túl nagy a cicizéshez? Eredj füvet legelni!

    A koalasimogatás ebben a parkban két részre oszlik. Az egyik ingyenes. Itt csak oda lehet menni a koalához, aki egy alacsony fán komótosan lakmározik. Meg lehet simogatni a hátát és lehet vele “szelfizni”. A másik egy fizetős produkció, ahol már kézbe is adják ezeket a szőrös gombócokat. Egy profi fotós képet csinál, amit szintén jó pénzért meg lehet venni, de saját géppel is lehet fényképeket készíteni (legalábbis 10 éve lehetett). Viszont van egy másik park itt Adelaide-ben (Gorge Wildlife Park), ahol nem kell külön azért fizetni, hogy megfoghassuk a koalát. Szóval akinek ilyen fogdosási tervei vannak, az jobban jár ha a Gorge Park-ba megy. Kisebb területen helyezkedik el, viszont jóval olcsóbb a belépő és itt is ugyanúgy lehet etetni a kengurukat.

    Kati és a fiúk az ingyenes koala simogatáson. Bal felső sarokban az a gubbasztó koala igen érdekes pózt vett fel... :))

    Kati és a fiúk az ingyenes koala-simogatáson. Bal felső sarokban az a gubbasztó koala igen érdekes pózt vett fel… :))

    A parkban lehetőség van piknikelni is “hozott anyagból”, vagy a büfében vásárolni valamit, mert fél napot minimum el lehet itt bóklászni.


  7. Egy másik gabonasiló új “ruhája”…

    március 26, 2017 by kata_papi

    Mindig is irigyeltem azokat, akik blogot vezetnek és napra készen (vagy legkésőbb másnap) írják meg az események történését. Én sajnos fényévekre vagyok ezektől. A következő rövidke négy bejegyzés az elmúlt egy hónap történéseit eleveníti fel pár mondat és néhány kép erejéig. Aztán majd jön a Húsvét! 🙂

    Február végén barátainktól kaptunk egy üzenetet sms-ben, hogy “ezt” láttuk-e már? Épp Melbourne-be tartottak munka ügyben és útközben Coonalpyn falucskában festett gabonasilókat láttak. Biztos emlékeztek, mikor Tasmániából jöttünk hazafele, tettünk egy 150 km-es kitérőt, hogy lássuk a Brim-i silókat, amire a művész négy tiszteletbeli farmert festett, fellendítve ezzel a piciny falu turisztikai forgalmát. (erről a linkről visszanézhető a Brim-i siló, a bejegyzés legvégén van)

    Coonalpyn 2006-ban 231 lakost számlált, azóta valószínűleg ennél jóval kevesebben lakják. Kezd elnéptelenedni, kihalni. Guido van Helten, aki a Brim-i silókat és sok más utcai falfelületet is megfestett már, most öt iskolás gyereket pingált a betonfelületre abban bízva a helyiek által, hogy itt is fellendül a turisták forgalma. Coonalpyn Adelaide-től 160 km-re van. Az elmúlt két hónap sorozatos túlórái, lakás-munkahely, lakás-munkahely közti ingázás cseppet eltelített minket. Kapva kaptunk az alkalmon és egyik nap a hét közepén leléptünk délután 3-kor a munkahelyről és elvittük Dömét sétálni Coonalpyn-ba. Este 7-re már otthon is voltunk és egy újabb élménnyel gazdagodtunk. Ottjártunkkor még csak két gyerek volt felfestve és sajnos nem sikerült munka közben elcsípnünk a srácot, de ennek ellenére jól esett ez az őrült kis kiruccanás. Mára már elkészült mind az öt gyerek. Ezen a linken meg lehet nézni a művészt munka közben is:

    http://www.abc.net.au/news/2017-03-25/coonalpyn-silo-artist-guido-van-helten-finishes-project/8380546

    Coonalpyn_silo1Coonalpyn_silo2


  8. Óriások földjén…

    február 27, 2017 by kata_papi

    Jó pár hónapja történt az eset, de nem volt érkezésem azonnal megírni a szenzációs hírt, illetve a National Geographic hivatalos megerősítésére is várnom kellett. :))

    Adelaide egyik külvárosi tengerpartján sétáltunk, mikor erre a furcsa “fosszíliára” bukkantunk, amiből arra a következtetésre jutottunk, hogy a Gulliver utazásaiból ismert óriások szigetére csöppentünk. Egy tökéletes állapotban fennmaradt megkövesedett óriás kezét találtuk meg. Hi-hi-hiiii. 😀

    Hihetetlen! Mindig járjunk nyitott szemmel, mert a természet csodákra képes!

    a_kez1

    a_kez2

    Amúgy tavaly november óta szinte semmi sem történt a házunk táján. Ahogy Papi korábban már megírta, decemberben egy hónapra Magyarországra látogattunk. Mikor visszaértünk szomorúan tapasztaltuk, hogy a munkatársak megvártak a rengeteg munkával (őszintén szólva ismerve a hozzáállásukat nem is volt meglepő). Alku pozícióban voltunk, mert a cégnek nagyon kellett a határidős befejezés és mivel mindenki tojt bele, ezért csont nélkül átment a csúszó kérelmünk. Az elmúlt 6 hétben heti hét napot dolgoztunk, napi 10-12 órával és ezzel sikerült is HÁROM HÉT EXTRA szabit összeszednünk. Juhéj! Kalandra fel! A lista végtelen hosszú… Szóval ezért is tűntünk el megint a radarról.

    Kata


  9. BÚÉK!

    január 8, 2017 by kata_papi

    Igaz, hogy csak utólag, de ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt!

    A késedelem oka az első, téli hazautazásunk volt, melynek keretében először ünnepeltük a karácsonyt családi körben és hidegben mióta új otthonunknak választottuk Ausztráliát. Sajnos nagy havazásban nem volt részünk, de hidegben annál inkább. Furcsa is volt, hogy mindig egy csomó ruhát kellett magunkra aggatnunk, mielőtt kimentünk a szabadba. Már elszoktunk tőle.  🙂

    Csak a kontraszt kedvéért, ebben volt részünk otthon:

    blogra_kari1

    és ebben megérkezésünk másnapján:

    blogra-kari2

    Nem is szaporítom tovább a szót: Boldog új évet mindenkinek!


  10. Küzdelem az elemekkel – Csoda történt

    október 18, 2016 by kata_papi

    Mintha valami olyasmit mertem ígérni/írni, hogy talán szeptember elejére lesz internetünk…?! Hááát, ember tervez Telstra – a telefontársaság – végez! Mi is nagyon bíztunk a szeptemberben, de nem rajtunk múlott. Október 13-ára sikerült internetet drótozni a 21-dik században egy fővárosban a belvárostól 10 km-re. Bravó.
    Csak nagyvonalakban írnám le a történéseket (semmi Gizizés/Józsizás), mert azok voltak bőven és minden egyes “esemény” hasonlóképpen zajlott le, mint az első két részben… azaz pattogott a labda oda-vissza rendesen.

    Telstra – telefontársaság
    TPG – internetszolgáltató cég
    OmbudszManó – Telekommunkikációs Ombudszman
    Internode – egy másik internetszolgáltató cég

    Ott hagytuk abba, hogy tűkön, mit tűkön, fakírágyon ülve vártuk az augusztus 15-ét, hogy behúzzák a vezetékes telefont. Eljött az augusztus 12 péntek és még senki nem hívott a telefonosoktól, hogy akkor jönni fognak hétfőn. A költői kérdés most is az volt, hogy: vegyek-e ki szabit arra a napra vagy sem, mivel fél napos időintervallumot adott meg a technikus. Illene időben szólni bent a cégnél. Felhívtam a Telstrát, hogy akkor jönnek e. Azt válaszolták, hogy: ja? 15-e hétfő? Nem. Akkor nem megyünk. De megyünk 16-án. Cirkalmas részt részemről kivágtam.

    Augusztus 16-án jöttek is. Két órán keresztül nagy sóhajtozgatások és el-el tűnözgetések közepette behúzták a telefont. Nagy volt az öröm. Mobilról felhívtam a
    vezetékes számunkat – amire egyáltalán nem volt elvileg szükségünk – és láss csodát csörgött a telefon a házban. Aztán a technikus is megcsörgette a mobilomat az otthoni készülékünkről. Jééé, így is működik. Majd digitálisan (!) aláírtam a munka elvégeztét az ipari laptopjukon és elhaladtak. Elmenőben még visszakérdezett a technikus, hogy akkor lesz internet bekötés is? Én meg csak annyit mondtam neki diplomatikusan, hogy igen, de nem a Telstrától. Erre ő visszakérdezett, hogy miért nem. Én meg rövidre zártam a témát, hogy ezt most nem szeretném kifejteni.

    Innentől kezdve már tuti nem csipoghat az internetes cég, hogy nem kap kábelt a Telstrától, mert itt van bent a házban a vezetékes telefon. Fogja magát és ráköti az internetet és elfelejtjük egymást. Gondoltam én…

    Még aznap este (augusztus 16-án) újra megrendeltük az internetet a TPG-től. Hat nap (!!!) múlva, augusztus 22-én jött egy levél a TPG-től, hogy a Telstra azt mondta nekik, hogy az a telefonszám, amire kértük az internet bekötését érvénytelen/nem aktív. Ekkor két lehetséges dolog villant át a ködös agyamon. Egy: biztos kínaiul olvasok valamit és azért nem értem. Kettő: ez egy kandikamerás szituáció, majd lopva körbenéztem, hova rejthették, illetve azt vártam mikor bújik elő a vihogó stáb valamelyik szobából. Mert ilyen nincs!

    Egyből billentyűzetet ragadtam és visszaírtam a TPG-nek. Elmagyaráztam neki, hogy augusztus 16-án délelőtt 11:30-kor kötötték be a telefont. Biztos, hogy aktív, mert egymást hívogattuk a technikussal, mint két idióta gyerek akik először látnak telefont. Tisztára olyan érzésem volt, mikor apukám két játéktelefont (még a sárga színére is emlékszem) összedrótozott a mi házunk és a szomszéd nagyszüleim háza között és mi folyton csörgettük, mert akkor láttunk ilyet először. Hát én is így hívogattam a vezetékes telefonunkat. Majd nyomatékosítottam a TPG felé, hogy a megadott szám helyes és AKTÍV, húzzák be az internetet. Próbáltam megérteni a szituációt és én balga azt hittem, ha valamit digitálisan aláírok, akkor az egyből bekerül a rendszerbe. Különben minek az egész? Aláírhattam volna papíron is, amit majd másnap bevisznek a központba, ott 5-ször iktatják, 10 emberen keresztül megy és bő egy hét múlva valaki bepötyögi a rendszerbe, hogy erre a címre bekötötték a telefont. Amúgy így utólag merengve a Telstrán (mert hát a Telstra már szinte családtag, napi szinten az életünk része) tényleg az történt, hogy augusztus 16-án bekötötték, de az adatbázisukba csak augusztus 27-én rakták oda a nevem mellé, hogy: bekötve. Pipa.

    Augusztus 31. Újabb levél a TPG-től: Sajnálattal közöljük, hogy a Telstrától kapott információ alapján az ön által megadott címre nincs szabad kábel. Akarom-e hogy újraindítsák a kérelmemet. Igen, akarom.

    Szeptember 9. Levél TPG-től: nincs szabad kábel. Akarom-e… Igen akarom!

    Szeptember 23. Levél TPG-től: nincs szabad kábel. Na, itt végképp eldurrant az agyam. Milyen kib@szott kábel hiányzik még?! (bocs) Nem értem az egészet. Hát csak azért húzattuk be a vezetékes telefont arany áráért, hogy a TPG rá tudjon kötni. Mi kell még? Felhívtam a TPG-t, hogy mondják már meg, milyen kábel kell? Hát, hogy nekik 3 darab kábel kell. Elvesztettem a fonalat és a gyógyszerem is elgurult. Ráadásul a TPG csak azt hajtogatta, hogy neki 3 db kábel kell és a Telstra nem ad neki. És ez engem hol érdekel, hogy kinek mennyi kell és ki nem ad kinek? Én megrendeltem valamit, amire azt mondták, hogy igen tudják adni. Előre fizettem és négy hónapja napi szinten szivatnak és nem fogom fel agyra, hogy az internetes cég és a telefontársaság miért nem bokszolja le maguk között ezt. Mit jönnek nekem először kábel hiánnyal, aztán meg 3 db kábel hiánnyal? Most szórakoznak?

    TPG után egyből hívtam a Telstrát, hogy magyarázza el nekem ezt a kábelügyet. Mi ez? Miért nem tud lenni? És miért is kell nekem ebbe belefolyni? Hiszen nem vagyok távközlési mérnök. Bár ne hívtam volna. Az a mérhetetlen sötétség ami az ügyfeles fejében volt… Bőgni tudtam volna a tehetetlenségtől. Lila gőze sem volt arról, hogy mi az hogy nincs szabad kábel. Makogott és olyan sületlenségekkel próbált félrevezetni, ami ordított a hülyeségtől. Ha mondjuk azt kérdeztem volna tőle: Te figyelj, meg tudnád mondani, hogy hol tudok vásárolni olyan magyar fűszerpaprikat, ami füstölt? És erre nem tud válaszolni, mert nem ebben a munkakörben dolgozik, akkor megértettem volna. De ő a Telstrának dolgozik. A “szabad kábeles” elutasítás tőlük jött. Az a minimum, hogy elmagyarázza. Nem mindenki zseni távközlésben. Vagy tévedek? Ha nekem valaki a TPG-től 4 hónappal ezelőtt az első elutasítás után azt mondja, hogy: nézze, soha nem lesz kábel magának, ne fáradjon, nézzen utána más megoldásnak, akkor én ezt leveszem agyra és továbblépek. De amikor minden elutasítás után felteszik a kérdést, hogy: és akarom-e újraindítani a kérelmemet. Akkor persze, hogy azt fogom akarni, mert internetet szeretnék. Nem ragozom.

    Annyira magam alatt voltam, hogy már a Telstra és a TPG szó hallatán hányingerem volt. Szeptember 26-án felhívtam az OmbudszManót és panaszt tettem. Szívem szerint a Telstrát nyomtam volna fel, de OmbudszosGizi azt, mondta, hogy nem állok szerzősédben a Telstrával, ezért csak a TPG-t tudom bemószerolni. Tudtam, hogy a TPG csak egy köztes kishal, itt a Telstra a hunyó, aki nem ad kábelt, de nem volt más választásom. Felvázoltam a szituációt lépésről-lépésre május 23-tól, dátumokkal, levelekkel, jegyzetekkel és “elsírtam” neki, hogy már nyolcadszor utasítanak el és hogy milyen dolog ez a 21-dik században, bla-bla. Dokumentálásból jól álltam. Mivel nincs ügyfélszolgálati iroda, telefonba meg mindenki azt mond amit akar, így én még a bolha tüsszentését is dokumentálom és excel táblába vezetem. OmbudszManó felvette a panaszomat és azt mondta, hogy 10 napon belül a TPG-nek jelentkeznie kell. Ha nem jelentkezik vagy nekem nem megfelelő válasszal jeletkezik, akkor hívjam őket újra és ők továbbviszik az ügyet. A panasz zárómondata az volt, hogy megkérdezte, hogy mit várok el a TPG-től. Én meg mondtam, hogy kösse be az internetet.

    Megmondom őszintén nem sok bizodalmam volt ebben a feljelentésben. Úgy voltam vele, nyugtával dícsérd a napot. Nem hittem, hogy bármi is változni fog. De nem volt más lehetőségem, nem tudtam kihez fordulhatnék.

    Szeptember 30. Öt napra a feljelentésem után jelentkezett is a TPG. Gondolom nem volt más választása, OmbudszManó felnyomta. A következőket írta: A TPG megpróbálta bekötni az internetet a Telstra segítségével. A bekötés el lett utasítva, mert nincs szabad kábel. Szerződését megszüntetjük és pár napon belül visszautaljuk a pénzét. Hm. Ki vagyok rúgva. Igazán kedves. Milyen érdekes, most hogy ők rúgtak ki 3 napon belül vissza tudták utalni a pénzünket. Múltkor, mikor mi mondtuk fel, a pénz visszautalás kereken egy hónapig tartott.

    Nem erre számítottunk. Most van egy vezetékes telefonunk, ami egyáltalán nem kellett és továbbra sincs internetünk. Egyből hívni akartam az OmbudszManót, hogy igencsak negatív választ kaptam a TPG-től, de egy-két feles után lenyugodtam és arra jutottunk, hogy mielőtt Ombudszmanozok megint, mi lenne, ha megrendelnénk az internetet egy másik cégtől. Eddig azért nem tudtuk ezt a lehetőséget tesztelni, mert már volt egy folyamtban lévő szerződésünk és féltünk attól, hogy ha időközben mástól is kérünk bekötést, véletlenül a TPG is beköti és akkor egy csomó pénzt dobunk ki. De most a TPG kirúgott. Próba szerencse!

    Október 3-án online megrendeltük az internet bekötését az Internode-tól. Furcsa mód egyetlen egyszer sem jött tőlük “nincs szabad kábel” email. Majd október 13-án, csütörtökön komplikáció mentesen bekötötték ugyanarra a telefonvonalra az internetet, amire a TPG nem tudta.  Akkor most milyen szabad kábel nincs??!! Ráadásul a pucér változatot kértük, ami azt jelenti, hogy csak a net jön a dróton, telefonálni nem lehet vele. Nem is akartunk vezetékes telefont. Mindig is “pucér” netet akartunk. Most végre megvan és még a Telstrát is kiiktattuk az életünkből. Mennyei boldogság!

    Azért a Telstra a közel 5 hónapos szivatás végén még odacsapott nekünk egyet a bal orcánkra és egyet a jobbra. Először másfél hónappal a bekötés után kiküldött egy számlát amin extra bekötési díjként ránk akart verni még 120 dollárt. Mire is? Milyen extra? Így is a legmagasabb bekötési díjat fizetették meg velünk a három lehetséges opcióból (59, 125, 299 dollár), akkor most milyen extráról van szó a 299 dolláron felül? Tudtam, hogy telefonon én ezt egy indiai ügyfelesnél nem dumálom ki. Így összeszedtem az összes papíromat ezügyben. Színes kiemelő filccel bekarikáztam minden fontos információt, majd Csabi és Móni javaslatára behaladtunk egy Telstra boltba. Ott egyből azzal kezdtem, hogy egy panaszt szeretnék benyújtani. Ettől kis ázsiaiGizi megijedt és azt mondta, hadd nézzem meg mit lehet tenni. Kiterítettem a papírokat időrendben, közöltem vele hogy sehol nem szerepel a szerződésben ez az extra díj. A Telstra nem értesített előre, hogy ilyen lesz/lehet. Ha én ezt tudtam volna az elején, akkor nem köttetek be egy nyamvadt vezetékes telefont (amire nincs is szükségem) 420 dollárért. Gizi lehidalt a rendszerezésemtől meg hogy milyen felkészült vagyok, én meg tettem egy rosszmájú megjegyzést a Telstrára. Tudom, hogy nem az ő hibája, de kibukott belőlem. Mindenesetre Gizi nem vette magára és felhívta a központot, ahol arra hivatkozva, hogy a Telstra nem jelezte előre, törölték ezt a díjat. Az egész olyan volt, mint a Nyuszikás vicc… Te Medve lehúznál arról a listáról? Medve: persze Nyuszika. Bepróbálkozik a Telstra. Úgy van vele, ha csak 100 embert húzok le, aki nem veszi észre… már az is jó kis pénz és hát x millió ügyfélből nem csak 100-at fog lehúzni.

    A másik arconcsapása az volt, hogy ránknyomott egy 100 dolláros büntit, mert 3 hónapnál rövidebb ideig tartottuk meg az amúgy se használt vezetékes telefont. Csak nem képzeli a Telstra, hogy 5 hónap és annyi szivatás után fogunk várni még további két hónapot csak azért, hogy három hónapig tartsuk a semmit a semmiért. Felháborító az egész. Egész péntek éjjel forgolódtam az ágyban. Úgy voltam vele, hogy nem nyelem le ezt a 100 dolláros büntetést és bepanaszolom a Telstrát az OmbudszManónál, de reggelre arra jutottam, hogy nem ér annyit az egész. Ha kivártuk volna a hátralévő két hónapot, akkor 2×25 dolláros havi telefon díjjal 50 dollár lett volna a különbség a büntetéshez képest, de akkor csak november végére lett volna internetünk. Szóval úgy voltam vele, hogy nem kell nekem egy agyvérzés, kedvem se volt újra hívni az OmbudszManót és újra elmagyarázni az egész történetet május 23-tól, mert az események megtöltenének egy 100 oldalas könyvet.

    Minden jó ha a vége jó: van internet és hab a tortán, hogy pucér! Nincs semmiféle szerződésünk a Telstrával, aki besétált az életünkbe 300 dollárért, majd további 100 dollárért kisétált a jó nagy semmiért! Ez van, lenyeltük a békát.