Szedd magad!

2011. január 10. hétfő by kata_papi

Először is kicsit megkésve: Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek, aki olvassa a blogot. Le vagyunk maradva.

Otthon mindig kisebb kutatómunka előzte meg a szedd magad mozgalmakat, mivel anyukám minden nyáron főzött be sárgabaracklekvárt, meggy és őszibarackbefőttet, meg minden más egyebet. A befőzési szezon azzal kezdődött, hogy ki kellett deríteni: mit, mikor, hol és mennyiért lehet szedegetni. Nem volt egyszerű. Először meg kellett találni azokat a “téeszeket”, ahol csináltak össznépi gyümölcsszedést. Majd keríteni kellett egy telefonszámot, aztán már csak azt kellett kivárni, hogy valaki fel is vegye a csörgő telefont. Ez néha a napi minimum 10 próbálgatással akár több napig is eltartott.

Itt ez egy kicsit másképp működik. Kezdetben még zöldfülűek voltunk, fogalmunk sem volt, hogy itt is ismerik azt a fogalmat, hogy: szedd magad! Már harmadik éve voltunk itt és abban a tudatban tengettük az életünket, hogy meggy az nincs itt. Ne is keressük, mert az ausztrál klíma nem kedvez a meggynek. Így maradt a befőtt meggy, ami kicsit más, mint a friss gyümölcs.

Aztán jöttek Móniék és megtalálták az eldugott, dédelgetett meggyfarmokat. Tőlük kaptunk egy olyan térképet, ami csak azt mutatja, hogy Adelaide környékén hol vannak cseresznye farmok. Minden egyes farm be volt számozva a térképen. A másik oldalon meg mindegyik elérhetősége, név, telefonszám, cím és hogy mi szedhető vagy vehető náluk még, illetve mely napokon és melyik hónaptól meddig.

De ne úgy képzeljétek el, mint otthon: ameddig a szem ellát meggyfák. Farmer mondta: van 5 fám. Senkinek nem kellett eddig, de mostanában nagyon sok európai keresi. Kis füzetbe bekerül  a neved és hogy hány kilót kérsz. Aztán Szilveszter után leszüretelik a meggyet és attól függően, hogy mennyi lett, a füzetben lévő nevekre szétdobják és felhívnak, hogy 15 kilót kértél, de csak 12 van. De legalább van! 🙂 Az árát ne feszegessük, mert ebből lekvárt nem főzünk az tuti!

Miután idén is főztem be sárgabaracklekvárt, elhatároztam, hogy kellene eperdzsem is. Kisfőnököm mondta, hogy tud eper és mindenféle “berry” szedd magad helyeket. A berry a bogyós gyümölcsök összefoglalója: eper, málna, szeder, egres, áfonya stb… Változatosság kedvéért ezek a berry-s helyek nem Adelaide-től keletre a dombokon vannak, hanem délre kb egy órányi vezetésre Mt Compass környékén.

Erre a területre is készült hasonló térkép, számozott farmokkal és rövid beszámolókkal. Olyan, mint a kincskereső túra. Időközben kiderült, hogy elég “rossz” volt mostanában az időjárás, nem kedvezett az epernek, így epret nem lehet “szeddmagadozni”, csak megvenni a már leszedettet. Gondoltuk így nem olyan buli, mert a szedd magad lényege: egy a dobozba, kettő a szájba! 🙂 A másik szempont: ha magad szeded a legszebb, legnagyobb kerül a kosárkába.

Végül egy áfonya farmon kötöttünk ki. Én még soha életemben nem ettem áfonyát. Az is igaz, hogy otthon alig ettem gyümölcsöt, szinte semmit. Itt viszont minden nap! Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni, de én itt ettem először mangót is. Azóta nem tudok betelni vele. Nagyon szeretem.

Vissza az áfonyához. Farmra beléptünk, dobozkáinkat kisGizik lemérték, majd egy srác elkísért minket a bokrokhoz és mondta, hogy a kékinges kiscsajok megmutatják melyik sor lesz a miénk. Beálltunk a sorba: Papi, Móni, kisFőnököm, Voj a vőlegénye, egy barátjuk és annak a lánya. Mi négyen csajok + Papi bokorról bokorra vándoroltunk és mint a “gyapotszedő rabszolgák annó” a nyolckarú polipot meghazudtolva pitty-putty megtöltöttük dobozainkat a legnagyobb szemekkel. Szőlőszemeket meghazudtoló áfonyák voltak! És hihetetlenül finom. Nem is értem, miért nem ettünk eddig.

Miután végeztünk a sorok végéről megindultunk előre, hogy a lemaradt két fiút összeszedjük. Azok ketten még mindig az első bokor alatt szüttyögtek és a lehető legapróbb szemekkel éppen hogy csak félig volt a dobozuk. Csak a miheztartás végett: Móni két dobozt szedett tele, Papi és én 3 nagyot, Főnököm és a kiscsaj 1-1 nagyot. Aztán megláttuk miért nem haladt a munka. Nem hazudtolták meg az ozzi szokást: sörrel a kézben “szüretelték” az áfonyát. :))

Kifele menet újra mérlegeltek. Mi Papival 2,8 kg áfonyát szedtünk. Nagy részét lefagyasztottam fél kilós zacsikba. Jó lesz sütibe és gyümölcsturmixba. A maradékot frissen, behűtve elmajszoltuk a munkahelyen.

az egész áfonya farm le volt fedve hálóval a madarak miatt, kár hogy a legyek be tudtak jönni a háló alá   🙁

Móni lecsekkolta a boltokban lévő áfonyaárakat és kevesebb, mint a feléért szedtük. Horror árak vannak a boltokban. Jelen pillanatban a “friss” áfonya kilónkénti ára a boltban 34-35 dollár között van. A szeddmagadnál 15 dollár volt kilója!

Utána főnököm javaslatára elmentünk egy kis sajt farmra is. Mikor Victor Harbour-ba autóztunk mindig láttuk ezt a sajtfarmra terelő táblát, de soha nem álltunk meg. Most már tudjuk nagy hiba volt. Olyan isteni sajtok vannak ott, hogy csak na! Nyami. Jól bevásároltunk ott is. Aztán főnökömék mondták, hogy átmennek egy borászatba. Ez annyira nem érdekelt minket, így elköszöntük.

Jó buli ez a szeddmagad! Máskor is megyünk!

Kata

U.I.: Készülőben van a karácsonyi Flinders Rangers-i 8 napos terepjárós túránk Dömivel! De előtte Papinak meg kell írnia ki is az a Dömi!? 🙂 Hajrá Papi! Szerintem nem csak én várom, hogy Dömit már képekben is láthassuk a blogon… Ugye?


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.