A tavi rém

2010. augusztus 30. hétfő by kata_papi

Hát jól megijedtünk mindnyájan! Papi meg se akarta fogni. Bejgli (Móniék Beagle kutyusa) úgy nézte, mintha zöld emberke lenne a Marsról és nem mert a közelébe menni. Az történt, hogy vasárnap gyönyörű tavaszi idő volt, 20 fok, napsütés, minden ami a horgászáshoz kell. Na meg a löket, hogy: már úgy ennénk egy kis halászlevet és a fagyasztó üres, azaz van hely újabb pontyoknak. Felpakoltunk, riasztottuk a többieket és irány az Alexandrina tó, ahol csak nagy halak vannak és ahonnan még nem jöttünk haza ponty nélkül.

Pár óra lógatás után kezdtük kellemetlenül érezni magunkat, mert még egyetlen egy kapása sem volt a fiúknak és Móniéknak úgy harangoztuk be, hogy itt aztán van ám hal dögivel. Múltkor a folyóra jöttek velünk és onnan is hal nélkül távoztunk. Az esős tél miatt a tó tele van vízzel, ennyi vizet még nem láttunk benne, lehet, hogy a sok vízben elvesznek a halak… 🙂 Délután három óra körül kezdtük mondogatni, hogy csomagolás és indulunk haza, mikor is Papi botja erőteljesen elkezdett csörögni. Csörgős kapásjelzőnk van. Papi jó messze volt a botjától, én “be nem vágok a halnak”, mindenki csak nézte a botot és Papinak üvöltött, hogy: Papi, szala, kapásod van! Papi rohant és “bevágott”. Aztán semmi. Húzta kifelé és mondta, hogy semmi küzdelem a bot másik végén, de valami mégiscsak van rajta, mert nehéz. Egyszer csak megláttuk a nagy pontyot. Örömújjongás! Húúúú mekkora (70 cm)! Stb… Feri “kimerítette” és csak álltunk felette. Sokáig. Kicsit furcsa ez a hal. Kacska. De ijesztő! Én meg nem fogom, mondta Papi. Ezt a beteg halat meg nem esszük. Mit csináljunk? Vissza nem dobhatjuk, mert sokan látták, hogy kifogtuk, sőt egy apuka épp a kisfiának magyarázta milyen halat fogtunk. Nincs más megoldás haza kell vinni.

Közben ment a találgatás: talán lenyelt valamit, talán trauma érte ebihal korában, talán kishalként jól elbánt vele egy pelikán, de kiszabadult és újra összefort a gerince… Vagy: nem hallottál még az ausztrál spirál pontyról? 🙂

Eldöntöttük, hogy hazavisszük és “felboncoljuk”. Doktor Papi, az igazságügyi orvosszakértő és profi halpucoló nekiállt a vizsgálatnak, én asszisztáltam neki. Szakszerűen felmetszette a hasát, megvizsgáltuk és nem találtunk idegenkezűségre utaló nyomokat. Nem nyelt le semmit, viszont tele volt “kaviárral”. A gerice kacska volt, de soha nem fogjuk megtudni mitől. Emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítéltük, ma sem lesz halászlé. Akta lezárva.

Kata


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.