A fene megette az egészet…

2010. szeptember 21. kedd by kata_papi

… gondoltuk először, de aztán mégsem úgy lett.

Eléggé magunk alatt voltunk az elmúlt 1-2 hétben. Most a változatosság kedvéért nem az internet szarakodott, hanem a mindössze 8 éves, de a számítógépek között már őskövületnek számító laptopom. Nem is értem, hogy egyesek (azaz egyszerű számítógép felhasználók), hogyan igazodnak ki a számítástechnika rejtelmein…

Már úgy voltam vele, hogy az augusztus 22-én elkezdett Burra bányatúránk bejegyzését soha nem tudom befejezni és azon voltam, hogy törlöm is, de aztán: azért vannak a jóbarátok és a munkatársak…

Úgy 3 héttel ezelőtt a laptopom egy borongós vasárnap reggelén úgy döntött, hogy ő mostantól nem látja a vezeték nélküli internetünket. Az internetszolgáltatásunkkal nem lehetett gond, mert Papi gépe látta. Kábellel összekötve ugyan működött az enyém is, de a konyhából internetkábelt a szobába húzni kissé macerás lett volna. Mivel szombaton még használtam, vasárnap bekapcsolva meg már nem működött, Papiéval viszont semmi gond, így kicsit értetlenül álltunk a dolog előtt.

Egyik kedves barátunk felajánlotta, hogy szívesen legyalulja a gépet, újraéleszti és hátha ez majd segíteni fog. Amúgy egy újratelepítés sem árt neki, mert az utóbbi időben nagyon lassú volt már szegényke, s mióta megvettük, semmi komolyabb karbantartást nem végeztünk rajta. Következő szombat délután átmentünk hozzájuk, hogy nyélbe üssük ezt a kis karbantartást. Csabi mondta, hogy nem nagy ügy, hamar végez vele. Ekkor még azt hittük, hogy pitty-putty.

Most nem röhögni, de a gépem olyan öreg, hogy 256 Mega RAM van benne. Ettől Csabi dobott egy hátast és javasolta, hogy ruházzunk be memóriabővítésre. Egyből megnézte a neten, hogy ebbe a “futottak még kategóriájú” laptopba kapható-e RAM. Talált és egyből rendelt is nekünk 2 gigát. Rendelés leadva, folytatódjék az újraélesztés. Klikk, klikk és klikk, időközben eljött a vacsoraidő, de a gépem csak nem akar működni.

Fontolóra vettük ezt az elhamarkodott memória rendelést: mi van, ha olyan nagy a baj, hogy új gép kell, akkor a hajamra kenhetem ezt a 2 gigát. E-mailben memória lemondva és reménykedtünk , hogy odaát veszik az adást és majd visszautalják a pénzt. Közben újra legyalulás, újabb telepítgetés, de a vezeték nélküli hálozatot továbbra sem látja. Este 11 óra körül, közel 6-7 órás próbálkozás után, végre valahára látta az ottani hálózatot. Majdnem pezsgőt bontottunk. Éjfél előtt 20 perccel léptünk ki az ajtón és köszöntünk el. Nagy menet volt! Persze nem nekünk. Még egyszer nagyon köszönjük a segítséget! :))

Hazaértünk. Vasárnap reggel, ébredés után első utunk az “öreghez” vezetett. Bekapcsoltuk, semmi. Egyetlen egy hálózatot sem látott. Félve tárcsáztuk barátunk számát: nem működik. Nem értettük a dolgot. Azt javasolta, hogy menjünk el egy Mekibe, ahol ingyenes a vezeték nélküli internet, nézzük meg, hogy ott lát-e valamit. Mert ha igen, van még remény.

Kedden bevittük a gépet munkahelyemre és tettünk egy próbát még a Meki előtt: megkértük a kollégánkat, hogy próbáljon meg csatlakozni a netre. Sikerült neki.

Munka után irány a Mekibe újabb próbára és láss csodát, minden működött. Kész őrület. Munkatársunk mondta, hogy szívesen kiugrik hozzánk, hogy megnézze, otthon mi a helyzet a vezetéknélküli hálózatunkkal. Éltünk a felajánlásával.

Este hétre jött, majd mindannyian kivonultunk a konyhába, hogy minél közelebb lehessünk a router-hez (modem). Első próbálkozásra semmi. Ezután kábellel összedugta a gépet és a modemet: minden rendben. Lehúzva a kábelt ismét csak a nagy semmi. Volt nála egy USB-s hálózatos kütyü vagy mifene. Rádugta a gépünkre és ezzel megint volt hálózatunk. Azt a követleztetést vonta le, hogy talán a gépen belüli egység a rossz, amit már Csabi is feltételesen megemlített. Még vagy fél órán át próbálkozott, de nem sok sikerrel.

Egyszer csak beugrott neki valami. Előkapta a hipi-szupi mobiltelefonját, ami inkább egy mini számítógép volt, mintsem telefon. Volt rajta egy olyan program, ami megmutatta a környék összes vezeték nélküli hálózatát.

Szép kis harang-görbéket rajzolt ki róluk és a miénknek volt a legnagyobb csúcsa, mert azt érzékelte a legerősebben. És hoppá! Pontosan a mi “harangunk” alatt  volt egy másik, de kisebb harang is. Itt nekem még továbbra is kínainak tűnt az egész dolog, de a munkatársunk elmagyarázta, hogy: ezek a vezeték nélküli hálózatok elég érzékenyek és van, hogy ugyanazt a csatornát használja valaki más is, mint mi és ez bezavarhat.

Nem nagyon akarom ezt a kérdéskört feszegetni, mert én teljesen hülye vagyok ehhez és baromságokat nem akarok bevésni sehova, de a lényeg: a mi csatornánkat arrébb csúsztatta a modem beállításainál és 10 másodperc múlva hiba nélkül működött az internet. Nem győztünk hálálkodni. Hihetetlen, hogy ilyen apróságokon múlnak dolgok. Kérdem én: ki az a felhasználó (IT-sek ne tegyék fel a kezüket), aki tudott ezekről a csatornákról, hogy vannak és hogy tologatni kell jobbra-balra, ha valami gebasz van?

Majdnem a nyakába ugrottunk! Nyolc előtt pár perccel távozott. Papi visszament a konyhába és: “mi ez a Laokon csoport” felkiáltással nekiállt kibogozni az időközben összekuszálódott kábeleket. Addig ügyeskedett, míg sikerült neki kihúznia a modem konnektorát is. Klikk! Modem kikapcsolva.

Átlagos esetben ez nem gond, hiszen bármikor jöhet egy áramszünet, mint ahogy volt is már néhányszor. Amint visszatér az energia, minden működik újra, mintha mi sem történt volna. Szóval, csomó kibogozva. Modem visszakapcsolva.

Visszaülünk a géphez, hogy élvezzük az új internet kapcsolatot. Gépet bekapcsoljuk és … Nem látja a hálózatot. Cseszd meg! Öt perccel ezelőtt még működött. Ennyire bénák nem lehetünk. Fél óra szarakodás, klikkelgetés. Semmi. Kész. Hol az az 5 kilós kalapács, most azonnal belevágom a laptopba. (:

Nem aludtunk jól. Volt egy halvány sejtésünk, egy utolsó reménysugár, hogy talán ez lehet a megoldás: munkatársunk valószínűleg elfelejtette elmenteni a beállításokat és abban a pillanatban, ha áramszünet van, vagy kikapcsoljuk a modemet, ahogy Papi tette, akkor az új beállítások elvesznek és minden marad a régiben.

Másnap reggel vázoltam a teljes történetet Nathan-nak, aki kint volt nálunk, de még be sem fejeztem már mosolyogva kért elnézést, hogy ne haragudjak, de még ilyen soha nem fordult elő vele, de elfelejtette elmenteni az új beállításokat. Ráncaim kisimultak. Talán még a Nap is kisütött. Semmi mást nem kell csinálni, mondta, csak átállítani arra az új csatornára és elmenteni. A dolog megtörtént és most már “hasít” az internetünk.

Ráadásul a gépem is gyorsabb lesz, mert a lemondott 2 giga memóriát időközben mégiscsak postázták. 🙂

Így aztán a Burra bejegyzésemet is be tudom fejezni, már nincs sok hátra, csak a képeket kell csatolnom.

Kata

Ui.: Közben az is eszünkbe jutott, hogy a szomszédunkba éppen akkor költöztek új lakók – történetesen a landlordunk, a tulaj – amikor a bajok kezdődtek. Talán az ő hálózatukkal akadtunk össze. Ki tudja, hiszen: “Az igazság odaát van”  🙂

Papi


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.