Az onkentesek

2007. február 10. szombat by kata_papi

Dennis & Rene Parsons.

Ők azok, akik vártak minket a „Welcome Katalin Garami” feliratú táblával. Egy tündéri házaspárról van szó, akik Wales-ből érkeztek ide ’64-ben, s azóta is itt élnek. Egy szervezet tagjai: Meet and Greet Service. A déli állam szervezésében várják az újonnan érkezőket, és egyengetik első napjukat, s persze a későbbiekben is szívesen rendelkezésre állnak, mint ahogy nekünk is segítettek az autóvásárlásban. Köszönet érte.

A kölcsönös bemutatkozás után Dennis aprója segítségével felhívtuk a kölcsönzőt, hogy hozza az autót. Mikor lefoglaltuk, nem derült ki, hogy nem a reptéren van a telephely. Sebaj, autó megérkezett, majd Dennis-éket követve elhajtottunk a szállásra (a képeket már láttátok).
Egyébként meglepően könnyen hozzászokik az ember a baloldali közlekedéshez. Persze azért legyen mindenki óvatos! Néha, mikor hirtelen kell dönteni, hogy fordulunk-e vagy sem, még azért beindul az ablaktörlő az eddig megszokott ösztönös mozdulatra. J

Egy 1.8-as, automata váltós, légkondis Toyota Corolla szedánt béreltünk, nagyon jó kis autó, hamar megkedveltük, az automata váltó pedig kifejezetten előnyös egy ennyire új helyen, én meg szeretem is.

Dennis-ék nagyon szépen beszélnek a többi ausztrálhoz képest, könnyű megérteni őket. Például ha egy ausztrál azt mondja neked, hogy: “hájgádájmájt”, nem azt kérdezi, hogy hájat vagy májat akarsz-e venni, hanem egyszerűen csak üdvözölni szeretett volna. Azaz: hi, good day mate! Ugye leírva már egyszerűbb a dolog. J

Nos, megérkeztünk a szállásra. Nyitjuk, illetve nyitnánk az ajtót. Nem nyílik. Nézzük a cimkét a kulcskarikán, név, lakásszám stimmel. Mégsem nyílik. Dennis telefonál, Larry érkezik fél óra múlva, hozza a jó lakáskulcsot, persze sűrű bocsánatkérések közepette. Később még az is kiderült, hogy sokkal többet fizettünk előre mint kellett volna, a bérleti díjat is elcserélték egy másik lakással. Persze a többletet majd betudják a következő lakbér fizetésénél. Aztán Dennis csinált rólunk két fényképet. Az egyiket maguknak, a másikat pedig nekünk, de mi csak akkor kapjuk meg, ha elmegyünk hozzájuk látogatóba amikor egy kicsit már lenyugodtunk.

A lakás átvétele és egy nagy halom papír átnézése után közösen, ki-ki a saját autójával elmentünk a postára, illetve megmutatták hol van nagy bevásárló központ, hol lehet ágyneműt venni stb.
Aztán elváltunk egymástól, mindenki ment a maga útjára.
Nagy kalandunk elkezdődött.


Nincs hozzászólás »

No comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.